Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-13 / 266. szám
Mí újság? Naponta számtalanszor megkérdezzük egymástól utcán, munkahelyen, presszóban, vo- , naton, vendéglőben, autóbuszon. S mindig az az újság, amit az ember érdekesnek tart, ami eitér a megszokottól, a hétköznapitól. De vajon ki mit tart érdekesnek? Mit tart a megszokottól eltérőnek az egészségőr, a tanácstitkár, a kocsmáros, a molnár, a tsz- elnök, az oltványtelep vezetője, a munkásnő, a nyugdíjas tsz-tag és végül a gépírónő, akinek most e sorokat diktálom. Arra kértem őket csupán, hogy mondják meg, mi az, ami környezetükben érdekes, esemény, újság Az őcsényi Kossuth Tsz vám- az az érdekes újság, hogy Nyudarálójának a molnárja: van itt újság éppen elég, de az ember jobban teszi, ha hallgat. Én nem mondok semmit. Nem szeretném megütni a bokámat. A dolgom is rengeteg. Jöjjön el egyszer majd máskor, és akkor beszélgethetünk. Munkásnő a Bonyhádi Cipőgyárból: az egyik közeli községből járok be mindennap a cipőgyárba dolgozni. Ezen a héten délutános vagyok. Számomra az az újság, hogy a műszak megkezdése előtt sétálok, nézem a kirakatokat és elgondolom, menynyi mindent meg tudnék vásárolni, ha pénzem lenne. A kirakatok gyakran elkedvetlenítenek, mert eszembe juttatják nehéz anyagi helyzetemet. Férjemtől különváltan élek. egyedül nevelem a gyerekeket, gyerektartást eddig még nem kapok. Úgy gondolom, most már itt az ideje, hogy bírósághoz forduljak. Ambach Edémé, a németkéri községi tanács vb-titkára: Mi újság? Talán az a legérdekesebb, hogy a fogyasztási szövetkezet gázolajcsere-telepet létesít a községben és ezzel ismét a lakosság gondjain könnyítenek. Újság még, hogy a fogyasztási szövetkezet boltjaiban észrevehető az új gazdasági mechanizmus, mert Kirsch- ner Ferenc és Gerencsér János sokkal jobban kedvez a vevőknek, mint régen. Egyebek között a tévévásárlást is megkönnyítik, kívánságra, megrendelésre, ők, a boltosok szerzik be, nem kell tehát Paksra, vagy más községbe, városba menni. Állandóan kapható tej, és tejtermék, igen nagy választékban. Ez is új dolog. Hetenként egyszer, pénteken halat árusítanak. Ez is új dolog. De talán annak örülnek a németkéri dolgozók legjobban, hogy a közelmúltban megoldódott a fehérkenyérsütés problémája. Hosszú ideig kizárólag barna kenyeret lehetett kapni. Mi újság? Ha Fekete János elvtárstól, az elnöktől kérdezné, akkor ő bizonyára azt is elmondaná, hogy a tsz sajnos immár másfél-két hónap óta nem tudja fizetni a tagjait. Átmeneti nehézségek ezek, reméljük, rövidesen megoldódnak, de jelenleg a tagokat ez foglalkoztatja legjobban. A mórágyi oltványtelep vezetője Pfeil János: Számomra most gátról a közelmúltban hazaérkezett egy régi ismerősöm, azzal a szándékkal, hogy hazajön végérvényesen. örülnék, ha így történne. Gányi Lajos, a teveli kisvendéglő vezetője: ■ Nálunk Tevelen vasárnap volt a hagyományos búcsú. Az az újság, hogy simán, szépen zajlott le minden, örülök neki. Annak is örülök természetesen, hogy a napi forgalmunk 25 ezer forint volt a kisvendéglőben. Gondolom, jól érezték magukat a vendégek. Mi mindent megtettünk a kellemes hangulat érdekében. Az az újság még elvtárs, hogy termelőszövetkezetünk az elmúlt három évben többet fejlődött, mint annak előtte tíz esztendő leforgása alatt. Javul a valuta. Lucska András egészségőr, Bonyhád: Részt vettem a járási vöröskeresztes gyűlésen, ahol a véradással foglalkoztunk, és megválasztottuk az új járási titkárt. Tancsa István nyugdíjas tsz-tag Decs: Meghalt Bognár József, és igazán szép halála volt neki. Leült a ház elé, süttette magát a nappal, és elaludt szépen. Jöttek haza az unokák az iskolából, aztán szólítgatták: papa, papa! De bizony a papa nem válaszolt már. Vagy Bartos Pista, a falu pásztora, ő is váratlanul ment el. őrizte a teheneket, és csak azt vették észre az emberek, hogy a marhák elszélednek. Egyik ment erre, a másik arra. Á pásztor már nem tudott rájuk vigyázni. Érdekesek ezek a dolgok, mert a múlt héten Nagy Pista édesanyja is váratlanul távozott ebből a világból. Szegény. Előtte való nap még beszéltem az örzsivel. Topor István, a sárpilisi termelőszövetkezet elnöke: Megkezdődött Sárpilisen a földrendezés. Ez a legnagyobb újság. Továbbá még az, hogy a vetést befejeztük és szépen haladunk a betakarítással is. Pordán Jánosné, a Tolna megyei Népújság gépírója: Én nem tudok semmi újságot mondani, ami van, azt mindennap leírom. Én az újságíróktól tudom meg az újságot. SZEKULITY PÉTER I vezetés és a munkások viszonya a szekszárdi gépjavítónál ii. Az esztergályosműhelyben Le- hóczki János csoportvezető egy kis, papírba csomagolt acéldarabot „dédelget'’. Egy, marógéphez való szerszámot. — A Tolnai Fémipari Ktsz-nek végzünk különböző munkákat, és mivel nekünk nem volt a megmunkáláshoz való szerszám — ezek fogyó anyagok — kértünk tőlük. Két órán belül megküldték. Házasság — nyereséggel Feltesszük neki, es Koszorú Árpád esztergályosnak a kérdést. — Hogyan látják a vezetők és a munkások viszonyát? — A műhelyben az év elején nem minden volt rendben. Kezdetben rosszul alakult a terv, az első két hónapban volt is munka, meg nem is. Arról is sokat vitatkoztak az emberek, hogy kinek volt jó a „házasság”, a gépjavító állomásokkal való egyesítés előnyös, vagy hátrányos volt a számunkra? Nálunk az a helyzet, hogy az esztergályosoknak csak húsz százaléka a szakmunkás. a többi betanított munkás. Talán érthető is, hogy elég sokan elmentek — bár azelőtt is a vándormadarakról volt ismert a cég — mondja Lehrczki János. — Azóta bebizonyosodott, hogy a „házasságon” csak nyertünk — állapítja meg Koszorú Árpád. — A kezdeti elkámpicsorcdást felváltotta az emberekben a bizakodás. Rájöttünk, tulajdonképpen a vezetőknek is ugyanaz az érdeke, mint nekünk — hogy minél jobban, eredményesebben menjen a termelés. Itt, a műhelyben is voltak feszültségek, nézeteltérések, de ezek is megszűritek. Persze, nem tetszett senkinek, ha megmondták; miért csinált több se- lejtet. mint a másik. Megmondják most is — de van már valami más is. Itt normára kell dolgozni: ennek ellenére, az egyéni érdeken túltéve magukat, segítik egymást. — Megmondják? K: mondja meg? Valamelyik vezető? — Nem. Maguk a dolgozók, egymásnak. „Ezért, meg ezért kaptál csak ennyi prémiumot.. „Ezért, meg ezért nem kaptál.” — Ki dönti el. hogy ki menynyi prémiumot kap? — Maga a műhely. A művezető, a csoportvezető, a brigádvezető, és a szakszervezeti bizalmi. Itt van a műhelyben a negyedévi, a havi tervfeladatokról szóló készáruprogram, az elérhető prémium feltételeivel. A második negyedév óta ez a gyakorlat. Nincs olyan helyzet, hogy „fent” elosztják a prémiumot, a „miértet” pedig magyarázzuk meg lent egymásnak. Hogy miként ítéljük meg ezt a rendszert? Vehetjük úgy is, mint a vezetésben való részvételt, mert a brigádvezető is, a szakszervezeti bizalmi is ugyanúgy gép mellett dolgozik, mint bármelyik másik. — A vezetésnek az r segítség, ha valaki el meri mondani a véleményét — állapítja rneg Le- hoczki János. — Vannak itt olyan munkások is, akik korábban már gyárban dolgoztak, jobban ismerik a szakma fogásait. Egy példát mondok. A kerti traktor gyártásához a technológia készített szerszámot. Egyik munkásunk elmondotta, véleménye szerint hogyan kellene módosítani. Minden további nélkül elfogadták a javaslatát. Véleményt mindenkiről Koszorú Árpád: — Egyúttal elmondom a magam, és jó néhány társam véleményét is. Mégpedig azt, hogy a forgácsolóüzemre is úgy kidolgoznák a szocialista brigád cím feltételeit, mint a többi üzemrészre. Ebben a felsőbb vezetés nem tudott dűlőre jutni. Igaz, speciális helyzetben vagyunk, mert a ráesztergáló berendezést még nem találták fél. Hogy miért mondom ezt? A selejtszázalék miatt. Amíg a többi üzemrészben korrigálni lehet a selejtet. nálunk sajnos, nem. A kísérleti műhely az az üzemrész, ahol a legjobban kifejezésre jut a szellemi és a fizikai munka egymásrautaltsága. Bregovics György mondja: — A szerkesztési osztályon megszületik egv-egy új elképzelés. A kísérleti darabok készítésénél már a fizikai dolgozók véleménye, javaslata, elképzelése is hozzáadódik. így az ember már sajátmagától is elvárja, hogy véleménye legyen. A múltkor, amikor a kitüntetést kaptam, említettem az igazgató elvtársnak; kellene egy motor. Négy cukorrépaszedő gépünk dolgozik; Hartán, Komáromban, Miskolcon, a Lajta-Hanságban. Kísérleti gépek, ellenőrzés, karbantartás, javítás miatt gyakran kellett utaznunk az ország négy tája felé. Sok költségbe, sok időbe került, amíg egy-egy helyről megfordultunk. Azért említettem, hogy célszerűbb lenne egy motor. Most már. itt van az oldalkocsis Pannónia. Klein Ádám és Őri Antal brigádvezető a csőüzemben. — Ha jó javaslatot tesz valaki, a vezetőség megfogadja. Nem azt nézik, ki mondja, hanem, hogy mennyit ér. Ha nem egészen pontos, ki is igazítják. — Nekünk is az a rossz, ami a vezetőségnek sem jó. Megmondom őszintén, nem rajongunk a túlóráért. Egyrészt, a hajtás miatt, másrészt az egyenetlen munkált miatt. Nem mindegy, hogv délután kettőig, vagy hatig dolgozunk. Csúszás másutt rádolgozás itt — Sajnos, ki vagyunk szolgáltatva az anyagot szállító vállalatoknak. Ha valahol elcsúszás van, nálunk csapódik le. Mi olyan termékeket gyártunk, amely nem túlságosan anyagigényes. Ami nálunk fő profil, más cegnek csak hézagpótló munka. Gondolok itt az öntözőcsövek kapcsoló öntvényeire. Mosonmagyaróvár akkor is teljesítette kötelezettségét, ha az öntvény nagyobbik részét csak a negyedév végén szállítja. Nekünk meg azért kell hajtanunk, hogy meglegyen a negyedéves tervünk. — Emiatt aztán gyakran felre kell tenni a félkész terméket, majd ismét kézbe venni. Ezzel jelentkezik a másik gond, amely nekünk is ugyanúgy fájó pont, mint a vezetésnek. Kevés az anyagmozgató segédmunkás. Gyakran kell besegíteni a normára dolgozóknak is. Az pedig nekem sem mindegy és a vállalatnak sem — keresetben és termelési értékben — ha a nyolc órát normában dolgozom le, vagy abból egy órán keresztül órabérben csövet rakosgatok. Viszont ma már ki jön segédmunkásnak, ha betanított munkásként, átdolgozhat? A vállalatvezetés és a munkások közötti kapcsolat, a véleménynyilvánítás egyik formája a havonta megjelenő üzemi híradó. Legutóbbi számában Pap István véleményét közli; a mozgóbérskáláról, a vállalatvezetés első félévi munkájáról, a vezetés jelenlegi stílusáról. Egy rövid hír a híradóból: A vállalat vezetője elbírálta Buda Ferenc és Kereki Ferenc „Horganyzókádak CO, védőgázos félautomata hegesztése" tárgyú újítási javaslatát. A kísérletek lefolytatása titán a két újító 2500 forint újítási díjban részesült. Varga Pál szakszervezeti titkár egy adatát idézzük . jég: „Háromnegyedéves szinten 2,9 százalék volt a fluktuáció, beleszámítva az év elején tapasztal', munkaerő-vándorlást is." BT. Másodpercek forintban számolva Az ügyeletes feljegyzi az adatokat... Csendes az épület, s ilyenkor esti nyugalmában inkább békés munkásszállásra emlékeztet, mint tűzoltólaktanyára. A szigorú időrendbe foglalt kiképzésnek vége, az emberek beszélgetnek, olvasgatnak, né- hányan a tv műsorát nézik. A riadócsengő az újságíró kérésére szólal meg, aki hitetlenkedve lesi a másodperc- mutatót, s csak akkor „adja meg magát”, amikor egy perc múlva kigördülnek a gépkocsik a garázsból. Komótos ember egy cigarettára gyújt rá ennyi idő alatt... Sehová se mennek felkészületlenül. A próbariadó befejezése után az ügyeletes tiszt találomra kiválaszt valakit, s megkérdezi: — ha a Bonyhádi Zománcgyárban keletkezik tűz, hol talál kutat? A válasz gyors, szabatos és pontos. Minden jelentősebb üzemet, épületet így ismernek. Az ő munkájukban a másodpercek is nagyon fontosak. A bejelentők türelmetlenek, idegesek. A tűzoltók megértik ezt, de az ő munkájukat sokszor megnehezíti a gondatlan adatszolgáltatás. Az is megtör-, ténik nem egyszer, hogy a telefonáló ennyit közöl: tűz van, jöjjenek azonnal — és ezzel le is teszi a hallgatót. Azt a tűzoltóságot viszont még sehol a világon nem találták fel, amelyik ennyi közlés után tudja, hogy hova kell mennie. Pedig, ha a legcsekélyebb „nyomra” bukkannak, mindent megtesznek azért, hogy a legrövidebb időn belül a helyszínen legyenek. így például, amikor nem lehetett pontosan megérteni, hogy a telefonáló melyik pusztáról jelez tüzet, két gépkocsit indítottak azonnal a két hasonló nevű puszta irányába, hogy mindenképpen odaérjenek. A tűzoltóknál nincs hiábavalóan megtett út. Az ő elvük az, hogy inkább háromszor „potyán” riasszák őket, mint ...................................................................................................................................... . e gyszer későn. Érdekes, néhány helyen — főként kisebb településeken, pusztákon — még tartja magát az a nézet, hogy a tűzoltóknak csak akkor lehet szólni, ha nagy tűz van, mert ha potyán kijönnek a bejelentőnek kell megfizetni a költségeket. Erről szó sincs, meg arról sem — mert ilyen esettel is találkoztak —, hogy az eloltott tüzért fizetni kellene ... A tűzoltóság „szíve” a hírközpont, vagyis az URH adóvevő készülék, amely mérhetetlenül megkönnyíti a munkájukat. Minden gépkocsit rádióval szereltek fel, így egymással és a központtal is állandóan tartani tudják a kapcsolatot. Természetesen más megyékkel is, így ha például Dunaföldváron keletkezik tűz. másodpercek alatt segítséget tudnak kérni a dunaújvárosi tűzoltóktól. A rádió nagyon sokszor segített már, s nemcsak tűzesetekkel kapcsolatban. Egyik riasztásuk alkalmával az úton balesetei fedezték fel. Egy embert a sebesült mellett hagytak és már robogtak is tovább. A mentőket útközben rádión értesítette a parancsnok. De segítettek már fontos gyógyszer gyors megszerzésében, és még ló tudja hány esetben. Egy szóval, ahogy ők mondták: „nagy áldás a rádió”. Egyik leggyorsabb akciójukat is elmesélték. Gyakorlatra vonultak Faddra, és a mözsi vasúti sorompónál vették észre, hogy az egyik ház ég. A megriadt emberek nem is tudtak hova lenni a csodálkozástól, ilyen boszorkányos gyorsaság láttán... * Munkájuk nagyon sokrétű, mentéstől a szaktanácsadásig a lehető legváltozatosabb problémákkal kell fhegbirkózniok. Mi csak az ügyeletét mutattuk be, hogy a kívülálló is érzékeltesse annak az apparátusnak a felkészültségét, amely életére, anyagi javaira vigyáz. D. KÓNYA JÓZSEF iiiHiiiiiihiiiiiiiiiiiiHiHiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiiHMiiiíi'
