Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-13 / 266. szám
Uóhlv Bz-..Zw.rd ILj?fcemi Kbnvvtára Pécs, Leonardo da \L psz.ü^L* PDtft* ffiEGTEÍjpr NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACSíAPJA XVIII. évfolyam, 366. szám ARA: 80 FILLÉR Szerda, 1968. november 13. II saigoni kormány továbbra is akadályozza a négyes tanácskozásokat A párizsban élő vietnamiak nagygyűlést tartottak Nguyen Thi Binh asszony, a DNFF-küldöttség vezetője és Xuan Thuy, a VDK képviselője tiszteletére. A gyűlésen mondott beszédében Xuan Thuy hangsúlyozta, hogy az amerikai fél minden eszközzel igyekszik késleltetni annak a négyes értekezletnek a megkezdését, amelyben a VDK kormányával megállapodott, s ürügyül a saigoni kormány képviselőinek távollétét hozza fel. Megismételte kormányának azt az álláspontját, hogy a saigoni megbízottak vonakodása esetén hármas értekezletre hajlandó, de úgynevezett kettős tárgyalásra nem, amelyben a dél-vietnami szabadságharcosok a VDK küldöttség részeként szerepelnének. Xuan Thuy kijelentette, hogy a négyes értekezlet megtartásának késedelméért a teljes felelősség az amerikaiakra hárul. A gyűlés kétezer főnyi hallgatósága által nagy éljenzéssel üdvözölt Nguyen Thi Binh felszólalásában hangsúlyozta, hogy amíg az amerikai imperialisták nem mondanak le agresszív céljaikról, nem vonják ki csapataikat Dél-Vietnamból és nem tartják tiszteletben a dél-vietnami népnek azt a jogát hogy maga rendezze saját ügyeit, a nép a végső győzelemig folytatja a harcot. Ton That Thien, a dél-vietnami kormány tájékoztatásügyi minisztere kedden kormánya nevében külföldi újságírók előtt nyilatkozott, hogy „tisztázza a helyzetet”. Határozottan cáfolta, hogy Thieu elnök valaha is hozzájárult volna a négyoldalú tárgyalásokhoz. Nyilatkozata során többször is megismételte azt a kijelentést, hogy a saigoni kormány addig nem meneszti küldöttségét Párizsba, amíg a DNFF tagjai névtelenül nem olvadnak be az észak-vietnami küldöttségbe. Johnson elnök a bombázások megszüntetéséről úgy döntött, hogy ennek ellenében Észak-Viet- nam semmire sem kötelezte magát — mondotta a miniszter. Tagadta, hogy kormánya a tárgyalásokra delegációt küldött volna Párizsba, s rámutatott, hogy Pham Dang Lam és küldöttsége csak azért van a francia fővá rosban, hogy megfigyelőként működjék. Thieu végül végül hangoztatta. hogy „a szövetséges erők jelenlegi katonai helyzete Dél- Vietnamban igen kedvező”. A dél-vietnami hazafiak kedden az ország központi fennsíkján, valamint a saigoni térségben levő ellenséges pozíciókat támadtak ágyúkkal és aknavetőkkel. Az amerikaiak támaszpontját, amely Kontum és Dak To között fekszik, 140 lövedék érte. B—52-es amerikai óriásbombázók az Észak-Vietnam elleni bombatámadások megszüntetése óta is nap, mint nap támadják a szabadságharcosok feltételezett állásait, illetve utánpótlási vonalait a Laosszal határos térségben, miközben a támadó gépek Laosz területe fölé is behatolnak, s ott is bombáznak. A fegyvermentes övezettől körülbelül harminc kilométernyire délre a hazafias erők lelőtték az amerikai haditengerészet egy bombázógépét. Az amerikaiak állítása szerint ez volt az első harci repülőgép, amelyet az Észak-Vi- etnam elleni bombatámadások beszüntetése óta elvesztettek. Nixon megkezdte tárgyalásait A Johnson—Nixon találkozóról a hivatalos nyilatkozatokon túlmenően nem közöltek részleteket, sajtókörökben azonban úgy tudják, hogy a megbeszélések középpontjában a vietnami kérdés állott. A keddi amerikai lapok is elsősorban ebben az összefüggésben foglalkoznak a jelenlegi, s a távozó elnök tárgyalásaival, is azt hangoztatják, hogy a vietnami politika tekintetében szemmel láthatóan nincs érdemi véleményeltérés Johnson és Nixon között. Politikai körökben figyelemre méltónak tartják azt a készséget, amellyel Nixon együttműködik a Johnson-kormányzattal. Emlékezetes, hogy a republikánusok jelöltje választási kampánya során éles kirohanásokat intézett a jelenlegi demokrata kormányzási rendszer ellen. A megváltozott hangnemet megfigyelők elsősorban annak számlájára írják, hogy Nixon nem tudott átütő sikert aratni a választásokon, gyakorlatilag kisebbségi kormányt kell alakítania, mégpedig úgy, hogy a (törvényhozás mindkét házában a demokrata párt maradt többségben. Ennek megfelelően az új elnöknek meg kell találnia a modus vivendit, az együttműködés lehetőségét a demokrata párttal. A régi elnök támogatása létfontosságú lehet Nixon kormánya számára. Johnson és Nixon közvetlen tanácskozásán kívül a kabinet legfontosabb tagjai nyújtottak tájékoztatást az új elnöknek az aktuális nemzetközi kérdésekről: Rusk külügyminiszter és Clifford hadügyminiszter, továbbá Wheeler tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke és Helms, a CIA vezetője. A napirenden szerepelt a vietnami háború és a párizsi tárgyalások problémája,.., továbbá a NATO keretesé, az’ Egyé&ült Államok viszonya a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz és a közel-keleti helyzet amit Nixon „potenciálisan válságosnak” minősített. A tanácskozás végén Nixon újságíróknak azt mondotta, hogy ezek a nagy fontosságú kérdések „nem tűrnek halasztást”. Az új elnök félreérthetetlenül kijelentette, hogy a Johnson- kormányzat által hozott politikai döntések „az egész amerikai nép s így a jövendő kormányzat’ számára is érvényesek, vagyis bizonyos fokig kötelezettséget vállait a Johnson-kormányzat által hozott politikai döntések véghezvitelére. Johnson ugyanakkor azt mondotta, hogy a jelenlegi kormány „minden lehetőt megtesz az átmenet folyamatosságának biztosítására”. Politikai kommentátorok rámutatnak arra, hogy a nyilatkozat tanúsága szerint kevés különbség lesz a Johnson- és a Nixon-kormány külpolitikája között. Megkezdték Hamer és két fia kihallgatását A New York-i vádemelő esküdtszék, a grand jury kedden kezdte meg Ahmed Rageh Namer jemeni arab származású férfinak és két fiának kihallgatását. A vád ellenük az, hogy összeesküvést szőttek Nixon, megválasztott elnök meggyilkolására és a merényletben való közreműködésre akartak rábírni egy mesterlövészként ismert férfit, aki azonban feljelentette őket a rendőrségen. Mint a Reuter jelenti, a New York-i rendőrség ezúttal hihetetlen gyorsasággal működött: a mesterlövész még beszélt az utcai telefonfülkében a rendőrséggel, amikor nyomozók vették körül a fülkét és közölték a telefonálóval, hogy védőőrizetbe veszik. A mesterlövész személyazonosságát még mindig nem hoziták nyilvános ságra. Eliot Golden brooklyni ügyész, aki a Namer-üggyel foglalkozik, nem volt hajlandó megjegyzést fűzni azokhoz laptalálgatásokhoz, amelyek szerint esetleg összefüggés van a Nixon elleni merénylet és Robert Kennedy szenátor júniusban történt meggyilkolása között. A Kennedy meggyilkolásával vádolt Sirhan B. Sirhan hétfőn börtöncellájában kijelentette, hogy sohasem hallott Namerról és két fiáról. I ™ Vitában alakuló álláspont A Társadalmi Szemlében, az MSZMP elméleti és politikai folyóiratában idestova egy éve folyik a vita a szövetkezeti mozgalom elvi kérdéseiről. Ennek az egyik sarkalatos pontja a demokratikus centralizmus. Az októberi számban Nyers Rezső így teszi fel a kérdést: „A demokratikus centralizmus elvére épüljön-e a szövetkezeti mozgalom?” A kérdés meglehetősen izgalmas. A marxista pártra vonatkozó elemi ismereteinkben már benne foglaltatott, hogy a párt a demokratikus centralizmus alapján épül fel. Meglehetősen sokat elemeztük, magyaráztuk a demokratizmus és a centralizmus kettősségének elválaszthatatlanságát, egységét. Tudatunkban valahogyan úgy rögződött, hogy azonos a helyzet a szövetkezeti mozgalomban is. Ezt elsősorban nem a tézisek megtanulása eredményezte, inkább a kialakult gyakorlat sugallta, és most, hogy előtérbe került a szövetkezeti egységek önállósága, problematikussá vált, hogy valójában hányadán is állunk ezzel a kérdéssel. Nem véletlen, hogy Nyers elvtárs is nagy teret szentel e témának. Ezzel kapcsolatban valamiféle tézist kimondani természetesen időszerűtlen lenne, hiszen az egész téma jelenleg a vita stádiumában van. A véleményalkotás, a tapasztalatok felszínre hozása azonban annál fontosabb, mert végül ebből kristályosodik ki a helyes álláspont. A vitát maga a gyakorlat teszi rendkívül időszerűvé. Vegyünk egy konkrét területet, az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek Tolna megyei tapasztalatait. (Mellesleg megjegyezve, a vita kiterjed minden magyar szövetkezési formára.) A nagy gyakorlati kérdés itt az, hogy a MESZÖV-nek legyenek-e fmsz-ei, azaz szövetkezeti egységei, vagy fordítva, az fmsz- eknek legyen-e MESZÖV-je, azaz megyei szövetsége? Eddig a MÉSZÖV mint felsőbb szerv utasított, közvetlenül irányított, meghatározta, hogy mit és hogyan tegyenek a szövetkezeti egységek. Megtehette, a rendelkezések így szabályozták a viszonyt: a MESZÖV-nek volt meghatározott számú földművesszövetkezete (a tavaly, kongresszus óta általános fogyasztási és értékesítő szövetkezete). Most a MESZÖV-nek nincs ilyen utasítási stb. jogköre, az fmsz-ek teljes önállóságot kaptak, a MÉSZÖV annyiban létezik, amennyiben az fmsz-ek társulnak, szövetkeznek, de semmiképpen sem társulnak a régi értelemben vett felső szerv létrehozására. A társulás a közvetlen érdekek képviseletére terjed ki, tehát mintegy eszközként szerepel az fmsz-ek kezében a régebbi „felsőbb” szerv. A korábbi centralizáltság helyett kiszélesedett a demokratizmus, a központi irányítottság helyett a helyi önállóság. Nyers elvtárs ki is mondja, hogy a szövetkezeti mozgalmat nem helyes a demokratikus centralizmus elvére felépíteni. „Azért írja —, mert a különböző (termelési, fogyasztási, takarék-, lakás- stb.) szövetkezeti mozgalmak mindegyike országos tömeg- mozgalom. de nem alkot egy országos szervezetet. Vannak központi mozgalmi célok, de nem > ezekből lehet levezetni a helyi i célokat, inkább fordítva járha- j tunk el.” Tolna megye fmsz-mozgalmában helyeselték az új gyakorlatot, mindenki több természetességet látott benne, mint a korábbiban. Hozzá kell tenni, hogy senki sem a MÉSZÖV szerepének a háttérbe szorulását látta benne, mint ahogyan a valóságban sem így van. Ezt a gyakorlati élethez való rugalmas igazodásként értékelték megyeszerte, s ez bizonyos szempontból inkább a MÉSZÖV megnövekedett szerepéi tételezi fel. Jellemző, hogy az fmsz-ek vezetői talán minden eddiginél nagyobb ragaszkodást tanúsítanak a MÉSZÖV iránt. Csak végig kell hallgatni egy értekezletet! Az egyik az árubeszerzés összehangolását, a másik közös vállalkozás, létesítmény megszerve* zését, a harmadik információs szolgálat megteremtését kéri a MESZÖV-től. Látszik, hogy érzik a ráutaltságukat egy ilyen kooperációs szervre. A régi gyámkodást, utasítgatást persze senki sem hiányolja. Viszont ez az új kapcsodat egyelőre még nagyon kiforratlan. Annyi bizonyos, hogy ez járhatóbb út, mint a régi, de ugyanakkor sok a bizonytalankodás is — ugyancsak ebből eredően. Most készülnek az új alapszabályok: minden fmsz önállóan, felülről kapott séma nélkül készíti. De ennek van egy másik oldala is: felvetődik, hogy hogyan lehet önálló alapszabályt készíteni, amikor az egyik legfontosabb tényező, a felsőbb szervhez való viszony még nincs kellően tisztázva. A helyi munka egyik fő meghatározója tulajdonképpen a felsőbb szervekhez való viszony, de rendeletileg éppen ez a rész a legkevésbé tisztázott. Ha a gyakorlatból akarjuk leszűrni a legjobb tapasztalatokat, akkor úgy tűnik, hogy az új alapszabály elkészítésére kiadott instrukció egy kicsit korai volt. Alapszabályt készíteni e meghatározó rész kihagyásával vagy ködös megfogalmazásával nem lehet. Ha viszont foglalkoznak vele, mi a biztosíték, hogy az akár csak félévig is helytálló lesz, hiszen szabályozó rendelkezés még nincs. Kiszélesedik a demoirratiznwtt. Az alapelv és a gyakorlat máris az, hogy minden kérdésben szélesebb körben kérik ki a tagság véleményét a korábbinál. Egy- egy intézkedés nem felsőbb instrukció kérdése, hanem mindig a tagság, a lakosság érdeke a meghatározó. Ez azonban feltételezi a centralizmust is, hiszen azoknak összhangban kell len- niök a központi, az össznépi érdekeket megtestesítő rendelkezésekkel és az objektíve ható gazdasági törvényekkel. Centralizmust jelent a szövetkezeteken belüli intézkedés, gyakorlati kivitelezés számos oldala is. Csakhogy ez is, az is, csakúgy mint a felsőbb szervekhez való viszony, a demokratizmusból fakad, közvetlenül szolgálja annak az érvényesülését. Bodu Ferenc
