Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-12 / 265. szám
Az óráslupe alatt Megbízható partner, jó üzletfél ii. Ki hitte volna, hogy egy új üzem ennyi vajúdás után nehezen tud kerékvágásba állni. Mindenki várta, hogy majd megoldja munkaerő-elhelyezésének problémáját az óragyár. meg a többi üzem is. S mit tapasztalunk? Verseny folyik a jó szakmunkásokért, szinte kötéllel kell fogni gyárról. Szándékosan tettük. A dolgok mélységéig nyúlnak, elem gyáregység vezetői nem kívánják, zik a helyzetet és keresik az égj hogy dicsérjék őket. Szeretnék, re jobb lehetőségeket, megoldá- ha gondjaikat minél többen meg- sokat. Azt mondják a vezetők: ismernék, akkor többen tudnának bízunk a jövőben, gondjaink segíteni, véleményt mondani, ja- meg majd általunk oldódnak vaslatot tenni. Ritkán múlik el meg. Helyettünk nem csinálja hét anélkül, hogy a pártbizott- meg senki. Látják a jövőt, ők már biztosak benne, hogy tt új iparág 1SGYZET nek. Olyanok, hogy a délutáni sággal, vagy más városi szervműszakot 17.30-kor le kell állí- vei ne tanácskoznának munkaerő- ___ t ani. mert valahol csőrepedés gondokról, lakásproblémáról és honosodott meg vajoi. évtizedek volt és a dolgozókat „le kell fürdetni”. Az esti, de a másnapi műszakot sem tudták értesíteni, hogy ne jöjjenek be dolgozni. És ilyenből ered a félreértés, hogy nincs munka a gvámál, az egyebekről. Kétéves gyárról egyértelműen még nem lehet megállapítani, hogy hozta-e azt, amiért alapították: foglalkoztatás megoldámúlva emlékeznek-e majd az elsőt két évre, a hőskorra, a gyáregység alapítóira? a csiszoló munkásokat, a forrasz- ilyen esetek után a „jólértesül- sa’ gyárfejlesztés. Az eredeti to- tó műhelyből meg naponta el- tek-> mindenről beszélnek, csak- SSf nS?pénf de'’JÄ “ogy minél kedvezőtlenebb színennyit adnak és íróasztal mögött ben tüntessek fel a vállalatot. Nagv figyelmet kíván a táskakeretek összeszerelése — de jól is fizet ez a munka. Itt megtalálják a munkisnok számításukat. kapja ezt, azonnal itthagyja az 1400 forintos állást. V Anna kitűnő forrasztó volt, elment könyvelőnek, T. Erzsi szerelő szintén könyvelőnek ment, R Olga a gombgyártásból el akar menni, Pedig ehhez nincs joguk és ehhez nincs is megfelelő . dat, hisz ez a kis gyáregység a tengernyi nehézség ellenére is — ha egykét cikk tekintetében határidővek szerint 600 személy foglalkoztatását tervezték itt. «elenlee már 387 személynek számfejtenek bért és táppénzt, de készül mór a terv, hogy mintegy 24 milliós költséggel bővítsék a mostani gyárat, illetve újat építsenek. Előfordul, amikor a gyáregy ségvezető, a bérelszámoló, a termelési osztály vezetője, mindenki fizikai munkát végez. A negyedik negyedévben még 15 ezer táskakeretet kell az alkalmazottaknak összeszerelni. Ez is módja annak, hogy pótolják a létszámhiányt. A másik mód: az órabéres dolgozóknak az év hátralévő két hónapjára megemel- Háromszáz kilométert utaztatták ték az órabérét. De megmondták, a vas táskakereteket, hogy réz- hogy mennyivel várnak több tér- zel vonják be. A gyáregység méket tőlük. Két hónap i^tán, műszaki dolgozói elkészítették sa- amikor majd kevesebb lesz a ját tervek alapján a rezező berendelés, egyenletesebb lesz a rendezést. Ez is hozzájárult ah- munka, nem lesz hajrá, vissza- hoz,, hogy már kétheti nyereség- veszik az órabért és kevesebbet részeseöést a dolgozók zsebiikis követelnek majd. A nagyító, mely Zátonyi Zoltán asztalán a szakmát jelképezi, utal arra is, az itteni vezetők a ben érezhetnek. PALKOVAí.S JENŐ Foto: BOGNÁR már kapott is ajánlatot egy író- csúszással is — teljesíti felada- asztalra. T. Júlia gombiestő volt. lát A vállalat utazik a piac elment íróasztal mögé. de már " Már megbízható partner, visszaiött K. Katalin a szeiel- „--kv, hűdében dolgozott, az áKÖV-höz jó üzletfel. Egyre kevesebb ha ment. B. Judit szerelő • olt. szin- szon van egy-egy termeken. Tatén könyvelőnek ment. Nagy va- vajy egy táskakeret fajtáért a rázsa van az íróasztalnak. Itt . n m(i0 49 forintot kaptak, nem jut mindenki íróasztalhoz, » Bár bővült de azért itt is pályáznák z em- men ma. berek. Hányszor szóltak már a az exportált termekek mennji gvár-avcégvezetőnek. hopv: „Tes- sége, mégis tartani kell attól, sók már engemet előjegyezni hogy a jövőben egyre több új ha lesz valami munka az irodán”. terméket keli bevezetni, tehát Nagyon kevesen, alig százan gyakrabban kell a dolgozóknak vannak, ti: k már több mint fél óttérni egyik munkáról a má- évet töltöttek itt a kétéves gyár- ls du ,e7 ban. Egy alkalommal vitatkozó síkra. Kévés olyan üzem van vi munkátokkal találkoztam a szék- szont Tolna megyében, mint ez, szárdi vasútállomáson. Résnél akoi már a jövő évi megrendeBíztosíték —felelősség? Múltkorában egyik este hasztalan akarom felkapcsolni a villanyt. Nem ég. Nem ég a konyhában, a fürdőszobában sem. Miután a másik szobában igen, egyszerű a következtetés: kiégett a biztosíték. Még jó, hogy volt egy tartalék betét, a cserével rövid idő alatt vilá- osságot tudtam varázsolni. Miután a biztosítékbetét fogyó anyag, jó, ha van belőle tartalékban otthon. És ha nem lenne? Lehet egy, eléggé általánosan ismert módszerhez folyamodni, vagyis, egy megfelelő vékony rézdrótszállal átkötni, „megpatkolni” a betétut. Csakhogy ez szabálytalan, azon túl pedig veszélyes is. A villamossági szaküzletben mondom: — Mignon-foglalatú biztosítékhoz kérek liatamperos betétet. — Sajnos, nincs. Illetve csak tizenhat amperos van. Előírás szerint a liatamperos biztosíték helyére nem tehetek 16' amperosat. Nem éppen hízelgő, amit a szekszárdi kereskedelemről gondolok, amint kliépek az üzletből. Most, utólag visszavonom, amit gondoltam. Ugyanis az a biztosítékbetét, amelyre szükségem lenne — és fel- tételezésem szerint rajtam kívül még nagyon sokaknak szüksége lenne, — hiánycikk. Hiába járom végig Budapest, legalább egy tucat villamossági szaküzletét, mindenütt azt a választ kapom: — Nincs, nem tudunk adni. Nem is tudjuk, mikor lesz. Betét tehát sajnos nincs, felelősség viszont van. Felelősség a szabálytalanság esetleges következmé- ekent keletkezett személyi, anyagi .vérért. De kit lehet felelősségre vonni? A tűzrendészet szerint azt, aki a betétiét „megpatkolja”. Viszont lehet vitatni, feielős-e valaki azért, amire kényszerítik? Néhány hónappal ezelőtt, országos téma volt az autoszifontü hiánya. Pedig nem létszükséglet. A villamos energia sokkal inkább az, különösen a városi háztartásokban. Kiolvad a biztosíték? Gyakran eiöfordul. Mi sem könnyebb, mim kicserélni? Az iskolákban a gyerekek megtanulják a politechnikai órán. Lassan valóságos népmozgalommá válik — elsősorban célszerűsége miatt — a ház körüli javítások házi elvégzése. így vagyunk a villannyal is, amely alkalmasint veszélyes „játék” lehet, i Be miért kényszerülnek az emberek erre a játékra? Bl. hat órakor nem “ngedték be őket a gyárba dolgozni „— Talán tíz alkalommal fordulhatott ilyen elő, amikor munkásokat hazaküldtünk. Vagy nem volt víz, vagy áram, de előfordult. hogy mun’sa hiányában lések jelentős része irattárban van. Megvan ehhez a nyersanyag is, csak gyártani kell. Keveset beszélnek az emberek a d í szm ügy áregység produktumeglc-’-deztük a dolgozót: »Van mairól. Az óra- és ékszeripari valami elfoglaltsága ? — akkor elnevezés azt sejteti, hogy itt csodámenjen haza«. S aztán más id" ben a hiányzást ledolgozhatták” — mondják a gyáregység vezetői. Tavaly, tehát az ifjú gyáregység indulása évében 800 állóórát fizettek. Az idén egv órát sem. de ez nem azt ;elent\ hogy nem álltak a dolgozók. Vagy szabadsággal, vagy más rádolgolatos ékszerek és hasonló dolgok készülnek. E helyett hétköznapi használati tárgyak, százezrei kerülnek ki az ügyes munkásnők kezei közül. Szeptember 30-áig az idén 359 200 különböző méretű táskazási módszerrel megoldották az keretet, 83 500 díszárut, 1 330 u00 ilyen kérdéseket. Használ ez az aluminium gombot, 287 000 öntőüzemi fegyelemnek, annak, hogy betűt és 115 ezer szemüvegszárat itt tartsák a dolgozókat? Semmi gyártottak. Úgy mellékesen elké- esetre sem. De tekintetbe kell szítettek a Duna Cipőgyárnak több venni, hogy induló gyárról van mint 660 ezer díszárut. És a neszó. — Jobb körülményeket kell teremtenünk 'a munkásoknak — mondja a gyáregység vezetője. Ki is fejti, hogy hogyan gondolja ezt: — kevesebbet dolgozzon a munkás, de többet keressen. Gépek kellenek, speciális eszközök. Megszűnt az állóóra. A termelésnek más problémái jelen tkezgyedik negyedévben még 203 ezer keretnek, 400 ezer gombnak és 150 ezer díszmünek kell a műhelyekből kikerülni. Próbáltuk felvázolni eddig, nagyító alá venni a ciíszműgyáregy- ség két évét. Említettünk néhány ellentmondást, és talán kissé túlságosan is pesszimista hangon írtunk erről az új szekszárdi [ T> égi forradalmi esemé- 11 nyék nyomait kutattam. Négy névvel jegyzetfüzetemben, kereső útra indultam Paks községbe. Kiinduló pontul az alábbi sorok szolgáltak: „A megyei intéző bizottság 1919. június 3-án a lőripari Központnak, Budi pestre a következőket isler tette: A paksi hatósági cipőüzem 32 taggal megalakult. -Vz üzemi munkástanács tagjai Steinzhorn János, Kocsis János, Miszla.i Sándor. Termelési biztosul c.z üzem Bálint Józsefet kéri kinevezni. Kinevezése minden tek'ntctben kívánatos és ajánlható.” ;Tolna megye a Mag ;or Tanácsköztársaság időszakában című könyv 94. oldala.) Megtalálhatók-e még fél évszázad elmúltával? Pakson három helyen, éppen öt embertől érdeklődtem, élnek-e még és ha igen, hol keressem a cipőüzem hajdani tisztségviselőit. A gyér reményekkel kecsegtető, csökkenő válaszok után még próbálkoztam. Végül a cipész ktsz helybeli üzemében egy idős. ősz hajú munkás szolgált jó hírrel. — Közülük csupán a Bálint Józsi bácsi él még, a többiek régebben elhaltak. Bálint Józsefet jól ismerem, ott lakik a Táncsics Mihály utcában. 0 a község legidősebb embere. Ha jól tudom, 99, vagy éppen 100 esztendős. Szellemileg ép, néha sétálgat, de többnyire otthon található. Milyen ember lehet Bálint József? Útközben tervezgettem, hogy haszonnal járjon az ötven évvel ezelőtti üzem megalakulásának, nehézségeinek, a termelési biztos tevékenységének felidézése. Meg alán egykorú iratokra, fényképekre is sikerül rábukkanni. Az utcában szívesen vtba- ■ gazítanak, mondják, biztosan itthon találom az idős embert. Kis termetű, pirospozsgás arcú, élénk tekintetű ember fogad a Táncsics Mihály utca 19. számú házában. füziös — Én vagyok Bálint 'ózsef, — emelkedik fel a fűtött nyári konyhában, a kukorieamorzso- lást abbahagyva. Beszédbe elegyedünk: Bálint József iparos ember volt világéletében, mestersége szerint 40 esztendőn át készítette, javította a lábbeliket. Mikor a koráról beszélünk, élénken tiltakozik. nem ő a község legidősebb embere. Számon tartja, hogy él a községben egy nála két évvel öregebb, 99 esztendős társa is, ö még csak januárban tölti be 97. életévét. Szóba kerül a Paks községben ötven esztendővel ezelőtt létrehozott hatósági cipőüzem. — Mire emlékszik Bálint bácsi a Tanácsköztársaság idejéből? Töpreng. Azt tudja, hogy másfél évtizeden át ö volt a községben az ipartestület elnöke. Régebbről kérdezem. ' — Hiába, nem megy. A natívon régi dolgok már kimentek, kifutottak az eszemből Emlékeztetőként sorolom :■ hajdani munkástanács tagjainak neveit: Steinzhorn. Kocsis, Miszlai. — A Steinzhorn is, meg a Kocsis is a János keresztnévre hallgatott, a Miszlai pedig Sándor volt. Fiatalon meghal lak, szaktársaim voltak mind. — Az írás szerint velük volt együtt a hatósági cipSüze v.- ben. — Valami homályosan visz- szatűnik . . . Hiába töröm már a fejemet. — Fényképei, régi iratai vannak-e Bólint bácsinak? — összeraktam én azokat, de már nincsenek meg. Pár évvel ezelőtt itt járt egy lia- talember, elkérte és magával vitte Pestre, valami kiállításhoz akarta. Fényképeket is kapott tőlem. — mondja búcsúzáékor az idős bácsi, aki bízik abban, hogy megéri a 100. esztendőt. Jó egészséget kívánunk Bálint Józsefnek, a. Tanácsköztársaság hajdani termelési latosának. 2. Hosszú idő telt el azótc Bálint József: a paksi hatósági cipőüzem termelési biztosa csak mai mindennapjaira és a közelmúltra tud visszaemlékezni. igen-igen hézagosak a régi emlékek. Nem csr da, 97 esztendős. Nagy kár, hogy elkéstünk így lettünk szegényebbek a: 50 évvel ezelőtti mozgalma- napok felidézésének emlékeivel, mivel a paksi cipőüzem „bizalmi emberei” közül egyedül élétben levő Bálint Jössel emlékei a feledés homályába merülte!:. onnan már nem lehet felhozni és felidézni. SOMI BENJAMTNNE
