Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-10 / 264. szám
bírjuk ki levegő nélkül az autóbuszon és víz nélkül a lakásban. Azokon a kísérleteken is sikeresen túl vagyunk már — legalábbis részben — tudunk-e élni kalauz nélkül, állja-e becsületünk a szilárdsági próbát, s bedobjuk-e a viteldíjat jószántunkból a perselybe. Mondom, mind-e kísérletek több-kevesebb sikerrel már lezajlottak. Az a ről most kívánok szólni, teljesen sák. Gondolom,; eláll a erre a hírre. Az nem volt titok Hámoz György: Miniszoknya és állattenyésztés Rájöttem egy újsághírből, hogy le a lábnak azon a részén, mely szemben. Szóval láthatják, mióta kísérleteznek velünk. Velünk, em- az időjárás viszontagságainak e cikkeket, vesztemre, elolvas- berekkel. És nem is úgy, ahogy van kitéve. E megállapítások tam: téveszmék rabságában élek. évezredek óta megszoktuk: mit alapján most Franciaországban és Mégis kötelességemnek érzem, bírunk, hogyan bírjuk, meddig az Egyesült Államokban kísérte- hogy a nagy nyilvánosság előtt bírjuk.' Nem a kereskedelem ki- teket végeznek, vajon hasonló közöljem gyanúmat. Lányok, ha sérletezik nem a HÉV, nem a jelenségek mutatkoznak-e azokon valaki megismerkedik veletek, MÁV. Nem azt vizsgálják, milyen a juhokon és szarvasmarhákon, dicséri miniteket és szép combo- kicsire lehet összenyomni bennün- amelyeknek a húsfogyasztók ál- tokát: nem biztos hogy tiszták a két a villamoson mennyi ideig tál leginkább kedvelt részéről el- szándékai. Könnyen meglehet, híHnk ki 1 p.vppn nélkul az autó- tavolitják a szőrzetet... ® . hogy tapasztalatait az allat- Ennyi a cikk; de gondolom ép- tenyésztésben kívánja értékeEÄ" “a'fiSfri. S »<•'">■ *■**."*.* «yeszarvasmarháknak is. A szegény sek megbámulják üstökötöket az kis lányok állandó rettegésben utcán: nem okvetlenül modernfognak élni ezentúl, hogy mini- ségeteket csodálják. Előfordulhat, mint az újság írja — „az időjá- h gy bámulok a Hortobágyi Álkísérlet^meív- rás viszontagságainak leginkább lami Gazdaság dolgozói, akik a szólni teljesen kitett részén” hány százalék hús, juhok gyapjúnak növelése végett újszerű? embereken végzik abból llletve zsir rakódik majd le. Hi- jöttek Pestre tanulmányútra, a célból, hogy a kísérlet eredmé- sfn e .részfk nemcsak az idő- __________________________________ „ yeft ™W «...okon Ä viszontagságos tekintetének is. vnlf titok S°tl me£ merem kockáztatni: elelőttünk. hogy az élettan, a szer- "“í*11 orvostudomány k!.evt” miatsem a viszontagságos pírtak a-?áifít- JC*ojarasnak. Sajnos a kísérletek Lovász Pál: Babits Mihályék a Mecseken A Pécsett, 1931-ben megala- zony az utolsó percben, csak akkuit irodalmi egyesület, a Janus kor értünk az előadóterembe) Pannonius Társaság múltjának amikor az elnöklő Suráinyi Mik- felejthetetlen epizódjai között lóé bejelentette: „Babits Mihály őrzöm a Babits Mihállyal együtt verseiből olvas fel”. Halkan) töltött órák el nem halványuló szemtelenül, észrevétlen modu- emlékeit. lációkkal adott elő. Hangjába a A társaság alakuló közgyűlé- gondolatoktól, érzelmektől fűtött, sét 1931. június 10-én tartotta, megannyi hangszín, változat lo- Jelen voltak az összes irodalmi P°dzott bele, előadása lenyűgöző társaságok képviselői, a Tudó- v’alt. .. mányos Akadémia kiküldöttje, a Az ^^uló közgyűlést megelo. művészeti egyesületek megbízott- „ , vendegeinkkel ebedre a jai. Babits Mihály az ünnepi Pannoma-etterembe gyűltünk gyűlés műsorában verseivel sze- ?s?ze' , Babjta Mihályt pesti repelt Emberi alázatára, párat- ™ b^r^_ko^be lan (szerénységére vall, hogy a Y°** ^Itetm, de a kezeméit pódiumra csak akkor akart feV h,eiyet- váratlanul más foglalta ülni, amikor a szerepe követke- e ’ arrabb került, a pás: zik. A Pannómia-szálló előcsarnokában egy nagy karosszékbe süppedve, egyedül maradt. Feladatomról kissé megfeledkeztem, izgatottan futattam érte, s bives kémia, az fejlődésével együttjárták az állat- , ,,— kísérletek. Tengerimalacok, ^ ^ “ nyulak, kutyák és macskák — ál- , h' . . 1,1 (*?J7"eszeí ,a dóit legyen az emlékezetük - húst főt ^ !** önfeláldozóan segítették a tudó- vetkezté|en‘ a tekintetek sem lesznek már olyan forrtak, hogy iidou esetben szegeinket kieseré'hessük vaev úi szervekhez , ,0rd°g‘ kor. Mi lesz így a tolhassunk Amailk - a kö- lanyokka1' mi lesz a fiúkkal? A juthassunk. A majmok a ko vastagodó lábakért vaj vígaszt zeli rokon a való tekintettel nyújt.e nekik az a tJa? bo^ a meg a tulajdon miiigyeiket és miniszoknya azzal a felfedezéssel veséiket is rendelkezésünkre bo- „a7ria_;, csátották Egyszóval az ember gazdagította az allattenyesztoket, csdtottak. Egyszóval, az emoer hogy a Juhok jnetve a S2arvas. érdekeben végzett állatkísérletek marhák szabadon hagyott ré- mindennaposakka váltak az elet- sze;n 6í tani kutatásban. Igen sok állat- nP noVv, __.. b arát ellenezte ezeket a kísérte- sem maeamnt 'te*71, tovább: s rr-sas.zetben. Tehát feleslegesek az ál- csak latkísérletek: nem egyebek pusz- Egyesük^ÁI?gb?\ ? az ta állatkínzásnál. •l®.t.A,11“nok^n folynak: azt * «1 i«ir,iijeaauai. az őszinte lelkesedést, melyet egy Szinte elképzelhetetlen szá- kedves miniszoknya ébresztett ed- momra, mit érzett egy ilyen hu- dig bennem: nem fogom többé manista, amikor arról értesült az érezni. Ha akarom, ha nem: újságban, hogy embereken vé- eszembe jut az állattenyésztés, geznek kísérleteket: az állatok mely fontos dolog ugyan, de még- érdekében. Kitűnő lapunkban is csak más. S azzal sem áltatom olvastam a következő tudósítást, magam, hogy a minden újra fo- melynek címe a következő: „Az gékony, nagyüzemi mezőgazda- állattenyésztésben hasznosítják a ságunk e külföldi tapasztalatokat miniszoknya tapasztalatait”. Be- nem fogja hamarosan értékesí- vallom, engem már a cím is le- teni. Talán már el is kezdte. Mi- Az édes miniszoknya óta e cikkeket elolvastam, nvo- ily tapintatlan összekapcsolása a masztó gyanú támad fel ben rendkívül hasznos állattenvé«?- r,«™ téssel: hangolt. Az édes miniszoknya óta ssze' 3S napokig megkeserítette ságosan' is érzékeny természetem , ------ oj —iau.au iei oena llattenyesz- nem, lépten-nyomon. Talán tűllegkeserítette ságosan is ér " utcai, közlekedési és presszói za- rovására kell írnom, hogy újab- vartalan örömömet. Egy angol ban minden második emberben félhivatalos lap — olvasom az téesz-állatgondozót vélek felis- újságban — amely beszámolt a merni. Ha meglátom, hogy egy franciaországi állattenyésztési ki- napbarnított, kemény járású férfi sérletekről, ismertette azt a már utánafordul egy miniszoknyás korábban emlegetett tapasztala- lánynak, s hosszasabban szemlé- tot, hogy a miniszoknyák viselői- h lábának azt a részét, melyet a nek megvastagszik a lába. Fran- divat óhajára, újabban olyannyi- ciaországi mérések megállapítot- ra kitett az időjárás viszontag- ták, hogy a miniszoknyát viselő ságának: ilyenkor nem tudok nőknél öt százaléknál több zsír és szabadulni a kényszerképzettől, hét százaléknál több hús rakódik hogy ez az érdeklődő férfiú vajon nem a Béke téesz rangrejtve Bu- ' dapestre küldött állatgondozója? A legutóbb is, mikor a presszóban egy ilyen bajuszos, barna fiatalember a szomszéd asztalnál végigsimított egy ilyen hosszú barna combot, — melyen az időjárás viszontagságait, az én laikus szememmel, még nem sikerült felfedeznem — majdnem odakiabáltam a lánynak: az istenért, ne hagyja, — egy szarvasmarhagondozó kísérletezik önnel. Még szerencse, hogy nem tettem, mert az állatgondozó a következő pillanatban angol nyelven szólalt meg. De ez meg azt a gyanút ébresztette fel bennem, hátha éppen az Egyesült Államok egyik kiküldött tenyész-kutatójával ülök %' > i ■ ,J>- ' • * J . ■ mi A 5 /I < CSERHÁT JÓZSEF: Naplementék (EGY RÉGI) Egyszer — az ablakon át — láttam, hogy a dobnyi rettegve csodált nap kezd lenyugodni. Sütni helyette bár még le se borgadt: sorsa kitett egy nagyhomlokú holdat... Lement a világ kenyere, fölkel-e holnap? (EGY MÉG RÉGIBB) Gyümölcsöt lopni jártam a kertbe én. Főúri kert volt. Őre, ha megfogott: botja nyomán — mint torkolattűz — ingem alól csak a seb virágzott. Foltos kis ingem egyszer a virradat színét mutatta, máskor az elzuhant napét: a két seb visszavérző fércei úsznak a vén szemekben. (EGY, A HÁBORÚ ELŐTT) A rettegésben hány nehéz, lement nap lement kenyér volt, nincs kenyér: kerek kegyetlen jelkép! Tudtuk, mit jelent, ha a nincs-ből is csak kért a kisgyerek. Kenyér, e szónak szárnya volt, ha lent a porban fogant is: utcát és teret betöltve zúgott. Kard vagdosta röptét: a tüntetőket rugdosták, ütötték. A naplemente elgennyesedett. És a sebet — a világ sebét — a szentélyek festett ege alatt sem angyal lepte be. légy lepte be, légy... Lement a világ kenyere, fölkel-e még? (EGY HÁBORÚS) Jött a sötétség. Az anyák hajukat tépték. Kijutni mindenáron! — tüzelt a szemből, sírt a szájon, ez tépte egymást: hátramarva előzött, nőtt a karma, ágaskodott, dagadt a sodra egymásra puposodva lefojtva társa csapkodását ~ vakot kiáltva mászkált. Nem enni akart. Nem nevetni: csak meglátni, megint, a napot. (EGY BÉKESSÉGES) Nem vagyok irigy, gyomromban a sav kígyója nem ágaskodik. éhes is csak annyira vagyok mint a polcon sorakozó kőapostolok. Nem mondom, hogy jól kellene lakni, legalább azzal, ami van. Szememből mint a lét alatti csövekből kiszaladt higany spriccel a könny, végigpereg maradék-arcomon. A naptól, amikor le-Ieszalad félek. De nem nagyon. (MII,YEN LESZ AZ UTOLSÓ?) A fellegjárás nagy lesz az egen. lent a tenger ugyanúgy csapkod, nekem tűnik csak olyannak, hogy most vérzőnk el valamennyien. orvosprofesszorok tarsasagaba. Babits nem tudta, kik a szomszédai, s a professzorok sem ismerték fel, hogy ki az idegen vendég. Az addigi vidám besze - getés elakadt. Babits hallgatott. Amikor Scipiades Elemér, a szülész súgva megkérdezett, hogyJo a szomszédja, s barátainak továbbadta, hogy Babits Mihály csöppent közéjük, minden arc az illusztris vendég félé fordult, a székeket közelebb húzták, s P»r perc múlva már Babits élénk beszélgetést folytatott a öt láthatóan nagyon, megbecsülő asztal- társaival. , . _ A megalakulás után Babits nem utazott mindjárt haza, feleségével Török Sophieval egv ?apot még Pécsett töltott. Ju: nius 11-én délelőtt az Egyetemi Könyvtárban, a belvárosi plebá- matempiomban és a székesegyházban jártunk. Babits szerényen megemlítette, hogy szerelne a Mecsekre te felmenni. Délután előállt a vármegyei, kényelmes, nagy autó. Babits Mihály, Török Sophie. Mohácsi Jenő,, a feleségem és én fölkocsákáztunk a Mecsekre. Babits és Mohácsi eleinte szüntelenül beszélgettek. Mohácsi „Az európai iro<telorn történeté”-nek készülő, ujabbfe- jezeteiről faggatta Babitsot. Mohácsi kérdéseiből láttam, nem ez az első beszélgetésük érré az óriási alkotásról, s hogy jo) ismeri Babits hatalmai? koncep dójának irányvonalait. Lenyu gözve hallgattam a válaszoka! Megilletődötben néztem az aszkétaarcot és a mindig messze tekintő, két nagy. fénylő szemet A csendesen ejtett szavakból a tér és idő távolságain átívelő, örök irodalom értékeinek összefüggései világosodták meg előttem. A város fölé értünk,^ elkanyarodtunk a Mandulásnál. A Lapisi vadászház előtti fordteo- nál kiszálltunk. Babits is, Mohácsi is hallgatott. A Nap akkor bújt le a Jakabhegy lapos hullamai mögé. lent az Istenkut, a Daindolok völgyei kéklettek. Hosszasan álltak ott, a boldog viszontlátás hangulatában. Elsétáltunk a vadászházhoz, leültünk a tornácon, Babits és Mohácsi a diákkort kirándulások emlékéről mondtak néhány szót. Nem akartak visszaülni a kocsiba, vonzotta őket az erdő; itt hatalmasait a fák, sűrűk a bokrok. Illatos hűvösségben, puha ösvényen lépkedtünk. Az asszonyok virágot szedtek. Nagy volt Ba- bitsné öröme, amikor egy-egy kék harangvirágra, rózsaszín turbánliliomra akadt. Babits is, Mohácsi is szótanok voltak. Visszatértünk a kocsiútra, beu.- tüttk az autóba. Babits kérte a kocsivezetőt, hqgy lassan hajtson. Elhaladtunk a Kozári vadászház mellett, aztán rátértünk a mániái útra. Besötétedett, kétoldalt az erdő árnyai magas fallá sűrűsödtek. Hamarosan teltűntek a kertes, virágos ba- nyászházak körvonalai, azton megvillantak a gyárvárosi lámpák. Babits Mihály megkérdezte: „Ugye most. & Balokányi tonoz érünk?”. Hangjában ott bujkálták e helynek egykori versre hangoló színes emlékképev Babitsék masnap elutaztak Ba- bitsné a harangvirág- és turban- liliom-csokorral szállt fo] a vő natra.
