Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-09 / 263. szám

A barátság követei Bátaczjktől — Moszkváig XI. A következő napon megnéztük a Lomonoszov egyetemet és a Szovjetunió népgazdasági ered­ményeit bemutató kiállítást. Aki­nek kedve tartotta, utazott a metrón, amelynek vonatai na­ponta három-négy millió utast szállítanak. A Kongresszusi pa­lotában, amely a modern építé­szet egyik remekműve, megnéz­tük a háromfelvonásos Csipke­rózsika című balettet. Gyönyö­rű élményben volt részünk, s igen találó volt Szenczi László, tanulmányi felügyelő megjegyzé­se, aki azt mondta: — Csodálatos este volt. Talál­koztunk a szépséggel. A Kongresszusi palotában hat­ezer ember, köztük háromszáz­hetven békevonatutas gyönyör­ködött a szovjet balettművészet­ben, a szereplők könnyed táncá ban. Míg néztük, nem jutott eszünkbe az, amit Inturiszt-veze- tőnk, Szőlősi Miklós mondott: „Amikor látják, hogy a balerina milyen könnyedén lebten tova a színpadon! gondoljanak arra, hogy a táncos energia felhasználása egyenlő a nehéz testi munkát végző olvasztáréval.” Mondani sem kell, senki sem gondolt er- re. Ki gondol az energia-felhasz­nálásra akkor, amikor a szép­séggel van nem mindennapi ta­lálkozása. A Tretyakov képtárban tett lá­togatás során ötvenöt teremben fordultunk meg. Naponta embe­rek ezrei keresik fel a világhírű képtárat, ismerkedneK az orosz és a szovjet festőművészettel. Moszkvai tartózkodásunk alatt a Lenini Komszomol 50 éves ju­bileumát ünnepelte. Az ünnepi díszbe öltözött város utcáit, te­reit fiatalok özönlőit ék el. Az Is­meretlen Katona síremlékénél díszőrséget álltak, s több helyen koszorút helyeztek el, majd fel­vonultak a Vörös télre. A Vörc A Vörös tér történelmi esemé­nyek színhelye. Itt fogadta az el­ső díszszemlét Vladimír Iljics Lenin. Innen indultak a katonák a frontra 1941-ben. Itt tartották a győzelem díszszemléjét 1945- ben. És itt fogadlak a kozmosz hőseit, az űrrepülőket A Vörös téren, a Kreml falai mellett áll a Lenin-mauzóleum, ahova vé­get nem érő emberáradat kí­gyózik. A program szerint úgy tudtuk, a béke és barátság vo­nat utasai október 24-én, a dél­előtti órákban koszorúznak. Mi­re a térre értünk, láttuk, hogy esetleg a délutáni órákban ke­rülhetünk sorra. Jóval előttünk, a reggeli órákban háromezer-öt­száz komszomolista fiú és lány sorakozott a téren. Mély csend­A Vaszilij Blazsennij a Vörös té­ren. s tér. ben, fejet hajtva léptek be a mau­zóleumba, hogy leróják Lenin iránti héjájukat, hogy emlékét, vonásait megőrizzék. Mi, a béke és barátság vonat utasai délután koszorúztunk, s adóztunk kegye­lettel Lenin emlékének. Este baráti találkozón voltunk. A tyimirjazevi kerületben a Pravda nyomda kultúrpalotának is beillő kultűrházában e kerület legnagyobb üzemének — a Lenin- renddel kitüntetett acélöntőgyár ■— dolgozóival találkoztunk. A kerületi pártbizottság első titká­ra így köszöntött bennünket: — Moszkva népe szeretettel fogadja a baráti magyar népet. Megfigyeltük, amikor kedves vendég érkezik városunkba, a nap is szebben süt. A mai napot azonban ne vegyék számításba (Napközben hideg, szeles idő volt. s este havas eső esett.) Beszédé­ben megemlékezett Kun Béláról, s egy mondatát idézte: „Kevesebb beszédet, több tevékenységet!” Megemlékezett a hármas magyar évfordulóról is. Az 19Í8-as pol­gári demokratikus forradalomról, a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulásáról és a Magyar Tanácsköztársaság kiki­áltásának közelgő 50. évfordul 5-" iáról. A szovjet—magyar barát­ság kifejezésekénpen az osztan- kinói űj televíziós torony makett- iét adta át dr. Szilv Lászlónak, a béke és barátság vonat politi­kai vezetőiének, ezzel a felirat­ul: „Magyar barátainknak Moszkva város tvimirjázevi ke­rület dolgozóitól.” POZSONYI IGNÄCN« Foto: Dr. SOLTOM SÄNDOR (Folvtafipk.) A szo\ jet minisztertanács éoiilete. A Hotel Rosszija, a saroképület a Bukarest-szál­ló, ahol a békevonat utasai voltak elszállásolva. Hirdessen a Tolna megyei NÉPÚJSÁGBAN! A Bátaszéki Kádár- és Fa­tömegcikk Ktsz szárító rész­lege Bátaszék, Bonyhádi út 7. szám alatti telepén vállal mindennemű faanyag mestersé­ges szárítását. vállalatok, szövetkezetek és magánosok részére A LEGRÖVIDEBB HATÁRIDŐN BELÜL. (87) Építőkő9 útalapkő, forgácskő9 gránitdara, KORLÁTLAN MENNYI­SÉGBEN HELYSZÍNRE IS SZÁLLÍTVA, árengedménnyel szállít a Termelőszövetkezetek Épí­tőipari Közös Vállalkozása Szekszárd. Rákóczi u. 85— 87. (48) kudarca Kémregény Fordította: Szántó András Zarinys kimondta az igent. Néhány hónapig senki sem háborgatta. Tisztában volt azzal, hogy a jövendő munkaadói élete legapróbb részletét is kiderítik, míg ő ül és vár. Végül parancsot kapott, hogy mondjon fel a vállalatnál, utazzon Washingtonba és szálljon meg a Stepler szállodában. Itt érte jön majd egy Defel nevű tiszt, a felderítőiskola egyik ta­nára. .. A Washington—Lorel autósztrádán éjjel-nappal tapasz­talhatni a főváros közelségét. Végnélkül özönlenek a gép­kocsik, egymást érik a sok tonnás teherautók, tejszállító ko­csik. hangos kürtöléssel kergetik egymást az „országúti cir­kálók’'. .. Az úton haladók nem sok ügyet vetnek az erdőben meghúzódó Tineton farmra. Földszintes épületei közül csak egyetlen emeletes ház és a garázs emelkedik ki. A íarmhoz hatalmas karám is tartozik, innen azonban sohasem hallat­szik ki tehénbőgés, vagy birkabégétés: a karám üres. Kissé távolabb a domb tetején még egy ház áll. Itt él George, az öreg farmer. Több éve már, hogy George nem vet, nem arat, nem legeltet. Viszont takarítja a nagy ház szobáit, és mossa lakóinak ruhaneműit. 25 — Az emeletes épületbe egy téli estén új lakó érkezett, aki Lenisz álnéven mutatkozott be. Igazi nevét — a Za- rinys-et — csak két ember ismerte a felderítőiskolán: Cull ezredes és a vezetőtanár, „Andi”. Az első este Michel, a felderítőiskola parancsnoka is­mertette Leni&szel az iskola házirendjét és megmutatta ne­ki a szobáját. A szobában szekrény, asztal, néhány szék és két ágy állt. — Lehet, hogy társa is lesz — mondta Michel. — Ez a másik „diák” azonban egészen a tanfolyam végéig váratott magára. A rendszeres foglalkozások már másnap reggel megkez­dődtek. Andi fél hétkor felkeltette Leniszt és reggeli tor­nára vezényelte. A reggeli után megjelent egy filckalapos úr és megkezdte „A zárak nyitása” címmel szereplő tan­tárgy oktatását. Az úriember, zsebéből álkulcsgyűjteményt húzott elő és bemutatta Lenisznek, hogy mi a „tiszta mun­ka”. Ily módorrpótolgatta az ifjú mérnök egyetemi' ‘tanulmá­nyainak hiányosságait. TANTÁRGY: A SZAMBÓ Napról napra kora reggeltől késő estig, egyik instruktor kezéből a másikba került Zarinys. Az első órák rádiózásból! Erre a tantárgyra Michel tanította. Egy Bob névre hallgató magas, szikár kapitány ismertette meg a szambó csonttörő fogásaival. Egy másik tiszt, John, dokumentumok fényképe­zésére oktatta. Leo, a kopasz öregúr vezette be az okirat­bélyeg- és bélyegzőhamisítás tudományába. Tizennégy instruktor foglalkozott Lenisszel a felderítő­iskolán, de a legtöbb figyelmet Andi, a vezetőtanár fordí­totta rá. Ö tanította meg Leniszt a pisztoly és a golyószóró használatára, sőt a térképkészítésre is. Andi tanította a „titkosszolgálat” című tárgyat. Ennek tanterve a szovjet kémelhárító szervek és rendőrség struktúrájának tanulmá­nyozását írta elő. Az instruktor részletesen elmagyarázta ta­— 26 — nítványának, hogyan kell viselkednie kihallgatás, leTartózta- tás esetén. A felderítőiskola összes instruktora közül egyedül Andi volt lett származású, s Lenisz ösztönös vonzódást érzett honfitársa iránt. Sok mindenről szeretett volna elbeszél­getni Andival, de Lenisznek tilos volt tantervén kívülálló dolgokról tárgyalnia tanáraival. Ugyancsak tilos levelet ír­nia. instruktori kíséret nélkül az iskola épületét elhagynia. Elmúlt a tél, elolvadt a hó, kirügyeztek a fák. A már­cius a Grag-Casarmei katonai telepen találta Zeniszt. Itt kapta meg Andi irányítása mellett gyakorlati kiképzését. A kaszámyaépületekben megszokott életüket élték az ameri­kai katonák. A betongarázsokban tankok és páncélautók so­rakoztak, a gyakorlótéren ejtőernyősöket készítettek fel. Hogy elkerüljék a feltűnést Andi is, Lenisz is az amerika: katonák egyenruháját viselte. Itt, a közeli erdőben tanulta meg Zarinys a térkép és iránytű nélküli tájékozódást, a rob­banószerkezetek kezelését, s itt próbálta ki lovászi tudo­mányát is. A nyár végére a felkészülés befejeződött. Andi elvette Zarinys valamennyi jegyzetét és sajátkezűleg elégette azokat: — Ezentúl csak az emlékezetére támaszkodhat, — mon­dotta. Cull ezredes hosszabb idő óta Washingtonban tartózko­dott. Zarinys „életrajzát” készítette. Ezt az életrajzot Lenisz­nek a legapróbb részletekig be keleti magolnia, pontosan kellett emlékeznie kitalált testvéreinek nevére, születési adataira, munkahelyére. — 27 — 1968. november 9.

Next

/
Thumbnails
Contents