Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-07 / 262. szám

Á hét interjúja

Az irodaházak árnyékában

Egyre szembetűnőbbek a különbségek az állami

gazdaságokban. Az elegánsan berendezett irodaházak meghökkentő kontrasztja a cselédvilágra emlékeztető lakások még mindig tekintélyes száma. Nem az a baj, hogy az állami gazdaságok rendelkeznek reprezentatív irodaházakkal, de roppant izgalmas, sőt fájdalmas az érem másik oldala. Erről a másik oldal- ről beszélgetünk Horváth Gézával, a MEDOSZ megyebizottság titkárával.

szágos keretből Tolna megye állami gazdaságai évente bo családi ház építésére kapnak lehetőséget. Hangsúlyozom, a kedvezmény nagy, előnyös mind a gazdaságnak, mind a dolgozó- 1 nak. Sajnos a tapasztalataink nem a legjobbak. Tavaly a hatvanas keretből hét családi ház nem talált gazdára. 1968-ban a 60-ból 14-et kellett visszaadni, mert a gazdaságok nem tartottak rá igényt. Pedig az igény jelentkezett.

értem, — ha jelentkezett?

— Az állami gazdasági dolgozók, főleg nagycsaládosok egy részének a lakáshelyzete elképesztően rossz. Jelzőket is nehéz rá találni.

— Sajnos ez valóban igaz. Éppen egy esztendővel ezelőtt megye bízó Usági ülésen tárgyaltuk a szociális, a kulturális és az egyéb alapok felhasználását. Megállapítottuk, 1967-ben az áU lami gazdaságok az összes rendelkezésükre álló beruházási alap 30,7 százalékát fordították szociális-kulturális jellegű beruházásra, összesen 25 millió 854 ezer forintot. Ennek ellenére tavaly az előbb említett megyebizottsági ülésen a komoly előrehaladás mellett azt is meg kellett állapítani, hogy sürgősen még 350 szolgálati lakást kellene építeni a régi cselédházak helyett.

— Elmúlt egy egész esztendő. Valószínűleg javult a hetyzet?

— Rosszabbodott. Tavaly óta nem 350-et, 600-at kellene építeni. S miközben a helyzet rosz- ezabbodott. a humánum területén sem jutottunk előrébb. 1968- ban az összes beruházási alapnak már csak mindössze 4,8 százalékát fordították szociális jellegű beruházásra a tavalyi 30,7 százalék helyett.

— Kétségbeejtő. Hol voltak, Horváth elvtárs a szakszervezetek?

— Itt jelentkezik a nagy önállóság. A gazdaságok vezetői a bővített újratermelést tekintik fő célnak. Nekünk is az a véleményünk, hogy bővített újratermelést kell folytatni, de ennyire nem szorulhatnak háttérbe a szociális jellegű beruházások. A beruházási alapok felhasználása tekintetében azonban a gazdaságok vezetőinek teljes az önállósága. Mi több. százalékos arányban nincs meghatározva, hogy a beruházási összeg hány százalékát fordítsák termelő- és hány százalékát szociális jellegű beruházásra. Általában az van mondva, ott kell javítani a dolgokon, ahol legjobban szorít a cipő.

— Nem érvényesíthették volna a szakszervezeti bizottságok a vétójogot?

— Megmondom őszintén, nem vagyunk hívei annak hogy ete- kintetben alkalmazzák a vétójo got. A szociális jellegű beruházások tekintetében sok mindent meg lehetett volna oldani, de az szb -k nem éltek megfelelően az e téren biztosított jogaikkal.

— Milyen jogokkal, Horváth elvára?

— Kizárólag az szb-kel egyetértésben lehet megnatározni a beruházások mikénti felhasználását. Lehangoló, hogy a szak- szervezeti bizottságok nem mérték fel a reális helyzetet, ha igen, nem adtak neki kellő hangot, és elnézték, hogy a beruházások az előbb említett módon alakuljanak.

— Lehetséges, hogy egyetértettek eszel.

— Nem hiszem, hogy egyetértettek vele, legalábbis nem így nyilatkoznak..,

— A MEDOSZ MB. titkára akkor sem lenne hive a vétőjognak, ha ismerné a Hőgyészi Állami Gazdaság tabódi telepén a dolgozók lakáskörülményeit?

— Ha utólag követjük el a hibát. akkor nem vagyok híve a vétójog alkalmazásának. £s ebben a konkrét esetben a szakszervezet hibája az ott. kialakult helyzet.

— Horváth elvtárs, még a gazdaság pártszervezete sem bírt a gazdaságvezetéssel. S egyáltalán, megnézik Időként az szb-k, hogy kik költöznek be az új szolgálati lakásokba?

— Megnézik. Az úi lakásokat a gazdasági vezetők a szakszervezeti bizottságok egyetértésével és hozzájárulásával osztják el.

— Ha ez a hozzájárulás hasonlít a beruházási összegek felhasználásánál tapasztalt ,,kiállással”, akkor jobb róla nem beszélni.

— Nézze, itt nem az elosztás a probléma, egyáltalán az a probléma, hogy a gazdaságok nem biztosítanak kellő összegeket a szociális jellegű gondok enyhítésére. Most mi megkívánjuk: az üzemek vezetői a szakszervezeti bizottságokkal együtt mérjék fel az összes hiányokat, készítsék el a megvalósítási sorrendet és a programot építsék bele az úi kollektív szerződésekbe.

— Milyen más lehetőségek kínálkoznak? Ml a helyzet a kedvezményes lakásépítési akcióval? A Szekszárdi Állami Gazdaságból erre nézve nem a legszívderítőbb hírek érkeznek.

— 1967-ben a Minisztertanács foglalkozott az állami gazdaságok dolgozói lakáshelyzetének a megoldásával. A Minisztertanács határozatot is hozott. Lnnék értelmében nagyon előnyös feltételekkel évente ezer családi házat építenek fel az állami gazdaságok dolgozói, nagyon kedvezményesen. Ebből az ezres or— Tudniillik a gazdaságoknak a fejlesztési keretből 20 ezer forintot kell minden lakás után I befizetniük. Részben ez az oka a visszaadásnak. Egyik-másik gazdaság nem hajlandó a fejlesztési alapból pénzt elvenni és a dolgozónak a 20 ezer forintot előlegezni. A Szekszárdi Állami Gazdaságban 40 dolgozó vette volna igénybe a lakásépítési akció előnyös feltételeit, ha a gazdaság biztosította volna az előbb említett 20—20 ezer for:ntot.

— Ezek szerint létezik egy kor- mány határozat.

— Igen. Ennek a kormányhatározatnak a mélységes szocialista humánum mellett az lett volna a célja, hogy könnyítsen a dolgozókon, továbbá, hogy segítse az állami gazdaságokat Is. Jobban az állami gazdasághoz kötődnek a dolgozók, ha megoldódik a lakáshelyzetük. De- hát látja, ez a helyzet. A teljességhez azonban hozzátartozik, hogy az akciós családi házak a gazdaságban, vagy a gazdaság környékén építhetők. Több esetben okozott azonban problémát, hogy a tanácsok nem tudtok telket biztosítani. Ez történt tavaly Fornádon is.

— Ki kötelezhette volna, Horváth elvtárs a Szekszárdi Állami Gazdaságot arra, hogy ne utasítsa el az igényeket?

. Az szb-nek Kellett volna jobban a sarkára állni:

— De nem állt a sarkára.

— Főhatóság nem kötelezheti viszont a gazdaságot. Itt kizárólag a probléma megértése, a kellő humánum és a megfelelő erkölcsi érzék segít.

— Köszönjük a beszélgetést, Horváth elvtárs.

SZEKULITY PÉTER

!i min min un Imiin in min iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiii int mii nmmiiimiiiiimiitiiiimiiiiimiimimmmimiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmmmmiiiiiiiiiiiiii

Szemelvények

külföldi

újságokból

afrika Állattenyésztése

Afrika óriási állatállománnyal rendelkezik (több mint 20 millió szarvasmarha. 140 millió juh. 105 millió kecske). Az 1967. év elejére vonatkozó adatok szerint a szarvas- marha-államány Afrikában 8 százalékkal nagyobb volt, mint az USÁ-ban és Kanadában együttvéve és körülbelül 40 százalékkal nagyobb, mint a nyugateurópai országokban. A juh- és kecskeállomány vonatkozásában Afrika egyedülálló. A hústermelés és a húsfogyasztás tekintetében ez a kontinens az utolsó helyek egyikét foglalja el a világon. És ahelyett, hogy húst szállítana a külföldi piacokra, Afrika most is és még nagyon hosszú ideig importálni fogja a húst.

E helyzet kialakulásának okai között elsősorban az afrikai állattenyésztés külterjes jellegét kell megemlíteni, az alacsony produktivitást és az állatok alacsony áruminőségét, a bennszülött lakosság hagyományos nézeteit (a marha a gazdagság szimbóluma), az állat- és húspiac rossz szervezését, a húsfeldolgozó vállalatok hiányát.

Az afrikai állattenyésztő népek többségénél az ember szociáli« helyzetét a társadalomban és gazdagságát az általa birtokolt állatok mennyisége határozza meg. Ilyen viszonyok között az állattenyésztő többet törődik állományának számbeli növelésével, mint produktivitásának és áruminőségének fokozásával. Ennek következtében az egyes államoknak az állatállomány csökkentésére Irányuló törekvései. hogy elkerüljék a legelők túlterhelését és növeljék az állatok áruminőségét, gyakran eredménytelennek inutatkgznak. Amikor az állattenyésztő presztízséről van szó, akkor a gazdasági megfontolások nem játszanak komoly szerepet.

(Bjulleten4 Inosztrano)

Komercseszko) informocü.

Moszkva, ,>»«.)

A TOJASTERMELÉS UJ PROBLÉMAI

1866-ban az Egyesült Államokban

2 százalékkal kevesebb tojást termeltek a kelleténél. Ennek következtében csökkent a raktározás, fokozódott az Import, emelkedtek a tojásárak és talán némileg visszaesett a tojásfagyasztás. Ez a termeléskiesés az elmúlt 8 év legmagasabb tojásárait eredményezte. A magasabb árak pedig a termelés bővítéséhez és a mai túltermeléshez vezettek.

A tojást jelenleg számos iparágban olyan lehetőségnek tekintik, amellyel pótlólagos haszonra tehetnek szert. Ha a tojástermelő maga akar hasznot húzni a tojásból, nem maradhat továbbra is csupán farmer hanem lassanként "'zletemberré is keU válnia. El- 'enkező esetben kiszorítja a piacról a lánckereskedelem.

Milyen nagyok lesznek a tojótyúktartó üzemek holnap? A termelők száma csökkenni, az átlagos üzemnpayc-v növekedni fog. Két termelői típus lesz: a nagy

integrált és a kis helyi vállalkozóké.

(Deutsche Geflügel Wirtschaft)

UJ PROGRAM A PARASZTSÁG TÖNKRETETELÉHEZ

(A nyugatnémet mezőgazdaság válságának megoldása a monopóliumok tőkebefektetési érdekeinek irányzatához igazodik. Ezt a célt tükrözi a kormány által elfogadott új agrárprogram. A törpe üzemeket kizárják a beruházási támogatásokból. A monopolburzsoázia céljait szolgálja a mezőgazdasági és élelmezésügyi értékesítést fejlesztő társaság alapítása.)

A bonni kormány jelenleg arra törekszik, hogy teljes gazdasági potenciálját kifelé és befelé irányuló expanziós törekvéseinek realizálására mozgósítsa. A monopolburzsoázia tehát növeli erőfeszítéseit, hogy gyors gazdasági növekedést érjen el. A szerkezeti politikának ezen a téren egyre nagyobb lesz a jelentősége. A nyugatnémet mezőgazdaság a nyugatnémet gazdasági élet azon ágaihoz tartozik, amelyek az utóbbi években szerkezeti válságba kerültek é« ezáltal gátolják az össz- gazdasági növekedést. A termelőerők fejlődése és a termelési viszonyok között fennálló ellentmondások a mezőgazdaságban olyannyira kiélesedtek, hogy ezáltal nemcsak a mezőgazdaság hozzájárulása a gazdasági növekedéshez csökken, hanem ez az élelmiszeripar és kereskedelem nagy monopóliumainak tőkebefektetési érdekeit is hátrányosan érinti. A nyugatnémet mezőgazdaság ugyanis — nagy számú kis- és közép- * üzemével — viszonylag nagy ráfordítással termel, a technikai forradalom viszont a nagyüzemi termelésre való áttérést kívánja meg.

A PARASZTSÁG MEGTIZEDELÉSE

Az 1972-ig tartó agrárprogram megvalósítása a nyugatnémet parasztság megtizedeléséhez vezet. Hermann Driebe professzor, a Frankfurt am Maini Egyetem Agrárszerkezetkutató Intézetének igazgatója ehhez a következő megjegyzést fűzte egy interjúban: „Az üzemek száma jelentősen csökkenni fog ennek az agrár- programnak a végrehajtása következtében, mindenekelőtt akkor, ha a mellékfoglalkozásként végzett törpe-üzemi termelést a fontos fejlesztési rendszabályokból kizárják. Ez azt Jelentené, hogy rövid időn belül mindössze 100 000 vagy annál is kevesebb teljes foglalkoztatást biztosító üzem marad fenn. amelyek számára a pénzügyi lehetőségek zömét igénybe vehetik.’'’

Az élelmiszeriparban és kereskedelemben működő monopóliumok mezőgazdaságra gyakorolt befolyásának növelésére és profitérdekeinek hatékonvabb érvényesítésére egy mezőgazdasági és élelmezésügyi értékesítést fejlesztő társaságot alapítanak, amely a ' ö ved elme zőségi elv alapján működik. A monopóliumok ily módon próbálják meg a nagy mértékben felaprózódott termelést <-%ját érdekükben összefogni és a termelői társulások képzését elősegíteni.

Strauss pénzügyminiszter nyomatékosan követelte az 1968. június 25-i agrárvita során, hogy az agrárprogram állami eszközeit .legnagyobb hatékonysággal” a monopóliumok érdekében kell felhasználni. Ezért készül az agrárprogram számára egy „költség— I a szón-elemzés’’.

Az új agrárprogram annak bevallása, hosv az eddigi agrár- politika hibás volt. De az új agrárkoncepció sem képes arra,

hogy az EGK mezőgazdasági piaca által létrehozott mezőgazdasági túltermelést megszüntesse, vagy egyéb fontos agrárproblémákat megoldjon. A jövő agrárpolitikai programja nem kevésbé ellentmondásos, mint az eddigi bonni agrárpolitika. Az alapvető ellent^ mondások feloldására nem lesz képes és így a parasztság és a monopoitőke közötti ellentétek szükségszerűen még jobban kiéleződnek. Az előterjesztett program nem alkalmas a parasztság helyzetének megjavítására, sőt mint ahogy azt Erű FDP-képviselő a parlamentben kifejezésire juttatta erezhető benne a „likvidáció szelleme” és a parasztság anyagi es szociális helyzetének további romlásához vezet. A nyugatnémet, monopolburzsoázia nyíltan a parasztság felszámolásának politikáját követi. Ez év tavaszán mintegy 200 000 paraszt tüntetett az utcán ez ellen az agrárpolitika ♦Men Kétségtelen, hogy a nyugatnémet parasztok nem fogadják el ezt az agrárpolitikát, hanem harcolnak ellene.

(Die Wirtschaft)

AMERIKAI „SEGÉLY” INDONÉZIÁNAK

“Fi,4 Antaxa hírű főnökség

Közölte, Djakartában egyezményt írtak aiá, amelynek megfelelően az Egyesült Államok kormánya n}i3io dollár összegű .segélyt” folyósít Indonéziának, amerikai mezőgazdasági termékek vásárlásának finanszírozására. Az Indo- néz kormány az Egyesült Államokban so millió dollár értékű rizst; <0 millió dollár értékű gyapotot és 18 millió dollár értékű (az értékben a

. *9 benne foglaltatik! szándékszik vásárolni. Ezeket a termékeket a belső piacon keefti; s az így szerzett eszközt1,gazdaságfejlesztési tPrvp,r

ft^t„rozására használja fet

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiHiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimii itiiiimimimiiiiiiimmmmmiiimimiimimimmimmmmmiimmmmimimmiiiiiiminti

'Juh mi Iliim min iiiiimiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiii int ii liiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii