Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-07 / 262. szám

Á hét interjúja Az irodaházak árnyékában Egyre szembetűnőbbek a különbségek az állami gazdaságokban. Az elegánsan berendezett irodaházak meghökkentő kontrasztja a cselédvilágra emlékeztető lakások még mindig tekintélyes száma. Nem az a baj, hogy az állami gazdaságok rendelkeznek repre­zentatív irodaházakkal, de roppant izgalmas, sőt fáj­dalmas az érem másik oldala. Erről a másik oldal- ről beszélgetünk Horváth Gézával, a MEDOSZ me­gyebizottság titkárával. szágos keretből Tolna megye ál­lami gazdaságai évente bo csa­ládi ház építésére kapnak lehe­tőséget. Hangsúlyozom, a ked­vezmény nagy, előnyös mind a gazdaságnak, mind a dolgozó- 1 nak. Sajnos a tapasztalataink nem a legjobbak. Tavaly a hat­vanas keretből hét családi ház nem talált gazdára. 1968-ban a 60-ból 14-et kellett visszaadni, mert a gazdaságok nem tartot­tak rá igényt. Pedig az igény jelentkezett. értem, — ha jelentkezett? — Az állami gazdasági dolgozók, főleg nagycsaládosok egy részének a lakáshelyzete elképesztően rossz. Jelzőket is nehéz rá találni. — Sajnos ez valóban igaz. Ép­pen egy esztendővel ezelőtt me­gye bízó Usági ülésen tárgyaltuk a szociális, a kulturális és az egyéb alapok felhasználását. Megállapítottuk, 1967-ben az áU lami gazdaságok az összes ren­delkezésükre álló beruházási alap 30,7 százalékát fordították szociá­lis-kulturális jellegű beruházásra, összesen 25 millió 854 ezer fo­rintot. Ennek ellenére tavaly az előbb említett megyebizottsági ülésen a komoly előrehaladás mellett azt is meg kellett álla­pítani, hogy sürgősen még 350 szolgálati lakást kellene építeni a régi cselédházak helyett. — Elmúlt egy egész esztendő. Va­lószínűleg javult a hetyzet? — Rosszabbodott. Tavaly óta nem 350-et, 600-at kellene épí­teni. S miközben a helyzet rosz- ezabbodott. a humánum terüle­tén sem jutottunk előrébb. 1968- ban az összes beruházási alap­nak már csak mindössze 4,8 szá­zalékát fordították szociális jel­legű beruházásra a tavalyi 30,7 százalék helyett. — Kétségbeejtő. Hol voltak, Hor­váth elvtárs a szakszervezetek? — Itt jelentkezik a nagy ön­állóság. A gazdaságok vezetői a bővített újratermelést tekintik fő célnak. Nekünk is az a vélemé­nyünk, hogy bővített újraterme­lést kell folytatni, de ennyire nem szorulhatnak háttérbe a szociális jellegű beruházások. A beruházási alapok felhasználása tekintetében azonban a gazdasá­gok vezetőinek teljes az önálló­sága. Mi több. százalékos arány­ban nincs meghatározva, hogy a beruházási összeg hány százalé­kát fordítsák termelő- és hány százalékát szociális jellegű be­ruházásra. Általában az van mondva, ott kell javítani a dol­gokon, ahol legjobban szorít a cipő. — Nem érvényesíthették volna a szakszervezeti bizottságok a vétó­jogot? — Megmondom őszintén, nem vagyunk hívei annak hogy ete- kintetben alkalmazzák a vétójo got. A szociális jellegű beruhá­zások tekintetében sok mindent meg lehetett volna oldani, de az szb -k nem éltek megfelelően az e téren biztosított jogaikkal. — Milyen jogokkal, Horváth elv­ára? — Kizárólag az szb-kel egyet­értésben lehet megnatározni a beruházások mikénti felhaszná­lását. Lehangoló, hogy a szak- szervezeti bizottságok nem mér­ték fel a reális helyzetet, ha igen, nem adtak neki kellő han­got, és elnézték, hogy a beruhá­zások az előbb említett módon alakuljanak. — Lehetséges, hogy egyetértettek eszel. — Nem hiszem, hogy egyet­értettek vele, legalábbis nem így nyilatkoznak.., — A MEDOSZ MB. titkára akkor sem lenne hive a vétőjognak, ha ismerné a Hőgyészi Állami Gaz­daság tabódi telepén a dolgozók lakáskörülményeit? — Ha utólag követjük el a hi­bát. akkor nem vagyok híve a vétójog alkalmazásának. £s ebben a konkrét esetben a szakszerve­zet hibája az ott. kialakult hely­zet. — Horváth elvtárs, még a gazda­ság pártszervezete sem bírt a gaz­daságvezetéssel. S egyáltalán, meg­nézik Időként az szb-k, hogy kik költöznek be az új szolgálati la­kásokba? — Megnézik. Az úi lakásokat a gazdasági vezetők a szakszerve­zeti bizottságok egyetértésével és hozzájárulásával osztják el. — Ha ez a hozzájárulás hasonlít a beruházási összegek felhasználá­sánál tapasztalt ,,kiállással”, akkor jobb róla nem beszélni. — Nézze, itt nem az elosztás a probléma, egyáltalán az a prob­léma, hogy a gazdaságok nem biztosítanak kellő összegeket a szociális jellegű gondok enyhí­tésére. Most mi megkívánjuk: az üzemek vezetői a szakszer­vezeti bizottságokkal együtt mérjék fel az összes hiá­nyokat, készítsék el a megvaló­sítási sorrendet és a programot építsék bele az úi kollektív szerződésekbe. — Milyen más lehetőségek kínál­koznak? Ml a helyzet a kedvez­ményes lakásépítési akcióval? A Szekszárdi Állami Gazdaságból er­re nézve nem a legszívderítőbb hí­rek érkeznek. — 1967-ben a Minisztertanács foglalkozott az állami gazdasá­gok dolgozói lakáshelyzetének a megoldásával. A Minisztertanács határozatot is hozott. Lnnék ér­telmében nagyon előnyös felté­telekkel évente ezer családi há­zat építenek fel az állami gaz­daságok dolgozói, nagyon ked­vezményesen. Ebből az ezres or­— Tudniillik a gazdaságoknak a fejlesztési keretből 20 ezer fo­rintot kell minden lakás után I befizetniük. Részben ez az oka a visszaadásnak. Egyik-másik gaz­daság nem hajlandó a fejlesztési alapból pénzt elvenni és a dol­gozónak a 20 ezer forintot elő­legezni. A Szekszárdi Állami Gazdaságban 40 dolgozó vette volna igénybe a lakásépítési ak­ció előnyös feltételeit, ha a gaz­daság biztosította volna az előbb említett 20—20 ezer for:ntot. — Ezek szerint létezik egy kor- mány határozat. — Igen. Ennek a kormányha­tározatnak a mélységes szocialis­ta humánum mellett az lett vol­na a célja, hogy könnyítsen a dolgozókon, továbbá, hogy se­gítse az állami gazdaságokat Is. Jobban az állami gazdasághoz kötődnek a dolgozók, ha meg­oldódik a lakáshelyzetük. De- hát látja, ez a helyzet. A tel­jességhez azonban hozzátartozik, hogy az akciós családi házak a gazdaságban, vagy a gazdaság kör­nyékén építhetők. Több esetben okozott azonban problémát, hogy a tanácsok nem tudtok telket biztosítani. Ez történt tavaly Fornádon is. — Ki kötelezhette volna, Horváth elvtárs a Szekszárdi Állami Gaz­daságot arra, hogy ne utasítsa el az igényeket? . Az szb-nek Kellett volna jobban a sarkára állni: — De nem állt a sarkára. — Főhatóság nem kötelezheti viszont a gazdaságot. Itt kizáró­lag a probléma megértése, a kel­lő humánum és a megfelelő er­kölcsi érzék segít. — Köszönjük a beszélgetést, Hor­váth elvtárs. SZEKULITY PÉTER !i min min un Imiin in min iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiii int mii nmmiiimiiiiimiitiiiimiiiiimiimimmmimiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmmmmiiiiiiiiiiiiii Szemelvények külföldi újságokból afrika Állattenyésztése Afrika óriási állatállománnyal rendelkezik (több mint 20 millió szarvasmarha. 140 millió juh. 105 millió kecske). Az 1967. év elejére vonatkozó adatok szerint a szarvas- marha-államány Afrikában 8 szá­zalékkal nagyobb volt, mint az USÁ-ban és Kanadában együtt­véve és körülbelül 40 százalék­kal nagyobb, mint a nyugat­európai országokban. A juh- és kecskeállomány vonatkozásában Afrika egyedülálló. A hústermelés és a húsfogyasztás tekintetében ez a kontinens az utolsó helyek egyi­két foglalja el a világon. És ahe­lyett, hogy húst szállítana a kül­földi piacokra, Afrika most is és még nagyon hosszú ideig impor­tálni fogja a húst. E helyzet kialakulásának okai között elsősorban az afrikai állat­tenyésztés külterjes jellegét kell megemlíteni, az alacsony produk­tivitást és az állatok alacsony áruminőségét, a bennszülött lakos­ság hagyományos nézeteit (a marha a gazdagság szimbóluma), az állat- és húspiac rossz szerve­zését, a húsfeldolgozó vállalatok hiányát. Az afrikai állattenyésztő népek többségénél az ember szociáli« helyzetét a társadalomban és gaz­dagságát az általa birtokolt állatok mennyisége határozza meg. Ilyen viszonyok között az állattenyésztő többet törődik állományának szám­beli növelésével, mint produktivi­tásának és áruminőségének foko­zásával. Ennek következtében az egyes államoknak az állatállomány csökkentésére Irányuló törekvé­sei. hogy elkerüljék a legelők túlterhelését és növeljék az álla­tok áruminőségét, gyakran ered­ménytelennek inutatkgznak. Ami­kor az állattenyésztő presztízséről van szó, akkor a gazdasági meg­fontolások nem játszanak komoly szerepet. (Bjulleten4 Inosztrano) Komercseszko) informocü. Moszkva, ,>»«.) A TOJASTERMELÉS UJ PROBLÉMAI 1866-ban az Egyesült Államokban 2 százalékkal kevesebb tojást ter­meltek a kelleténél. Ennek kö­vetkeztében csökkent a raktározás, fokozódott az Import, emelkedtek a tojásárak és talán némileg visszaesett a tojásfagyasztás. Ez a termeléskiesés az elmúlt 8 év leg­magasabb tojásárait eredményezte. A magasabb árak pedig a terme­lés bővítéséhez és a mai túlter­meléshez vezettek. A tojást jelenleg számos ipar­ágban olyan lehetőségnek tekin­tik, amellyel pótlólagos haszonra tehetnek szert. Ha a tojástermelő maga akar hasznot húzni a to­jásból, nem maradhat továbbra is csupán farmer hanem lassanként "'zletemberré is keU válnia. El- 'enkező esetben kiszorítja a piac­ról a lánckereskedelem. Milyen nagyok lesznek a tojó­tyúktartó üzemek holnap? A ter­melők száma csökkenni, az átla­gos üzemnpayc-v növekedni fog. Két termelői típus lesz: a nagy integrált és a kis helyi vállalko­zóké. (Deutsche Geflügel Wirtschaft) UJ PROGRAM A PARASZTSÁG TÖNKRETETELÉHEZ (A nyugatnémet mezőgazdaság válságának megoldása a monopó­liumok tőkebefektetési érdekeinek irányzatához igazodik. Ezt a célt tükrözi a kormány által elfogadott új agrárprogram. A törpe üzeme­ket kizárják a beruházási támo­gatásokból. A monopolburzsoázia céljait szolgálja a mezőgazdasági és élelmezésügyi értékesítést fej­lesztő társaság alapítása.) A bonni kormány jelenleg arra törekszik, hogy teljes gazdasági potenciálját kifelé és befelé irá­nyuló expanziós törekvéseinek realizálására mozgósítsa. A mono­polburzsoázia tehát növeli erőfe­szítéseit, hogy gyors gazdasági növekedést érjen el. A szerkezeti politikának ezen a téren egyre nagyobb lesz a jelentősége. A nyu­gatnémet mezőgazdaság a nyugat­német gazdasági élet azon ágai­hoz tartozik, amelyek az utóbbi években szerkezeti válságba ke­rültek é« ezáltal gátolják az össz- gazdasági növekedést. A termelő­erők fejlődése és a termelési vi­szonyok között fennálló ellent­mondások a mezőgazdaságban oly­annyira kiélesedtek, hogy ezáltal nemcsak a mezőgazdaság hozzá­járulása a gazdasági növekedés­hez csökken, hanem ez az élel­miszeripar és kereskedelem nagy monopóliumainak tőkebefektetési érdekeit is hátrányosan érinti. A nyugatnémet mezőgazdaság ugyan­is — nagy számú kis- és közép- * üzemével — viszonylag nagy rá­fordítással termel, a technikai forradalom viszont a nagyüzemi termelésre való áttérést kívánja meg. A PARASZTSÁG MEGTIZEDELÉSE Az 1972-ig tartó agrárprogram megvalósítása a nyugatnémet pa­rasztság megtizedeléséhez vezet. Hermann Driebe professzor, a Frankfurt am Maini Egyetem Ag­rárszerkezetkutató Intézetének igazgatója ehhez a következő meg­jegyzést fűzte egy interjúban: „Az üzemek száma jelentősen csökkenni fog ennek az agrár- programnak a végrehajtása kö­vetkeztében, mindenekelőtt akkor, ha a mellékfoglalkozásként végzett törpe-üzemi termelést a fontos fejlesztési rendszabályokból kizár­ják. Ez azt Jelentené, hogy rövid időn belül mindössze 100 000 vagy annál is kevesebb teljes foglal­koztatást biztosító üzem marad fenn. amelyek számára a pénz­ügyi lehetőségek zömét igénybe vehetik.’'’ Az élelmiszeriparban és keres­kedelemben működő monopóliu­mok mezőgazdaságra gyakorolt be­folyásának növelésére és profit­érdekeinek hatékonvabb érvénye­sítésére egy mezőgazdasági és élelmezésügyi értékesítést fejlesztő társaságot alapítanak, amely a ' ö ved elme zőségi elv alapján mű­ködik. A monopóliumok ily mó­don próbálják meg a nagy mér­tékben felaprózódott termelést <-%ját érdekükben összefogni és a termelői társulások képzését elő­segíteni. Strauss pénzügyminiszter nyo­matékosan követelte az 1968. jú­nius 25-i agrárvita során, hogy az agrárprogram állami eszközeit .legnagyobb hatékonysággal” a monopóliumok érdekében kell fel­használni. Ezért készül az agrár­program számára egy „költség— I a szón-elemzés’’. Az új agrárprogram annak be­vallása, hosv az eddigi agrár- politika hibás volt. De az új ag­rárkoncepció sem képes arra, hogy az EGK mezőgazdasági piaca által létrehozott mezőgazdasági túltermelést megszüntesse, vagy egyéb fontos agrárproblémákat megoldjon. A jövő agrárpolitikai programja nem kevésbé ellent­mondásos, mint az eddigi bonni agrárpolitika. Az alapvető ellent^ mondások feloldására nem lesz képes és így a parasztság és a monopoitőke közötti ellentétek szükségszerűen még jobban kiéle­ződnek. Az előterjesztett program nem alkalmas a parasztság hely­zetének megjavítására, sőt mint ahogy azt Erű FDP-képviselő a parlamentben kifejezésire juttatta erezhető benne a „likvidáció szelleme” és a parasztság anyagi es szociális helyzetének további romlásához vezet. A nyugatnémet, monopolburzsoázia nyíltan a pa­rasztság felszámolásának politiká­ját követi. Ez év tavaszán mint­egy 200 000 paraszt tüntetett az utcán ez ellen az agrárpolitika ♦Men Kétségtelen, hogy a nyugat­német parasztok nem fogadják el ezt az agrárpolitikát, hanem harcolnak ellene. (Die Wirtschaft) AMERIKAI „SEGÉLY” INDONÉZIÁNAK “Fi,4 Antaxa hírű főnökség Közölte, Djakartában egyezményt írtak aiá, amelynek megfelelően az Egyesült Államok kormánya n}i3io dollár összegű .segélyt” folyósít Indonéziának, amerikai mezőgazdasági termékek vásárlá­sának finanszírozására. Az Indo- néz kormány az Egyesült Álla­mokban so millió dollár értékű rizst; <0 millió dollár értékű gya­potot és 18 millió dollár értékű (az értékben a . *9 benne foglaltatik! szándékszik vásárolni. Ezeket a termékeket a belső piacon keefti; s az így szerzett eszközt1,­gazdaságfejlesztési tPrvp,r ft^t„rozására használja fet iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiHiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimii itiiiimimimiiiiiiimmmmmiiimimiimimimmimmmmmiimmmmimimmiiiiiiminti 'Juh mi Iliim min iiiiimiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiii int ii liiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

Next

/
Thumbnails
Contents