Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-01 / 257. szám
Továbbképzés a megyében Bőséges termés A TIT közgazdasági szakosztályának munkájáról Világszerte elismert a gazdasági vezetők, a gazdasági élet különböző területein dolgozók állandó továbbképzésének fontossága. Hazánkban is a társadalmi és gazdasági élet növekvő köve telményei teszik szükségessé, hogy 1968-tól fokozatosan és folyamatosan kialakuljon a vezető-továbbképzés egységes, vezetési szintek és funkciók, valamint ágazatok szerint differenciált rendszere. — Mi történik ennek érdekében a megyében? — A kormány még a múlt évben adott ki rendeletet, amelyben megállapítja a továbbképzés célját — mondja Kelemen Sándor, a megyei tanács osztály- vezetője, a TIT megyei szervezete közgazdasági szakosztályának elnökhelyettese. — Ez a cél pedig az, hogy a gazdasági vezetők fokozatosan megismerjék a gazdálkodó szervezetekre, azok tevékenységére ható népgazdasági és belső tényezőket, elsajátítsák azokat a vezetési, szervezési ismereteket és gyakorlati módszereket, amelyeknek birtokában jobb és eredményesebb munkát tudnak végezni. — Mi az, amit oktatni kell ezeken a továbbképzéseken? — Ezeken a továbbképzéseken szó kell, hogy essen a gazdaság- politikai elvekről, a gazdálkodás eszközeiről, módszereiről, szabályzóiról. A továbbképzésben résztvevők által vezetett szervek, vállalatok, intézmények belső igazgatásával, irányításával és külső kapcsolataink boncolgatásával is kell foglalkozni. A vezetői munka gyakorlati és elméleti ismereteit és a tervezés és irányítás eszközeit és módszereit is ismertetni kell. — Kik foglalkoznak ennek a továbbképzésnek a megszervezésével? — A továbbképzés egyrészt állami feladat. Az e célra kijelölt Országos Vezetőképző Intézel azonban csak szűk körben képes továbbképzést tartani. A minisztériumok feladatai is a továbbképzés, azonban csak a saját, közvetlen szerveikre terjed ki hatáskörük. A már említett kormányhatározat hangsúlyozza a vállalatok feladatait is e tekintetben. A vállalati továbbképzéseket részben saját erőből, részben a társadalmi ismeretterjesztő szervek segítségével kell végrehajtaniok. A gazdasági mechanizmus az összes gazdálkodó szerv részére egyenlő feltételeket teremtett. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a vezetők felkészítésének is egyen- lőeknek kell lenniök. S itt kapcsolódik e munkába a Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat, s annak helyi szervezete is közgazdasági szakosztályán keresztül. — Hogyan lát ehhez a munkához a közgazdasági szakosztály? — A közgazdasági választmány „gazdasági továbbképző” címen útmutatót adott ki, amelyben pontos és részletes tematika található. A helyi szakosztály pedig ezen útmutatóban foglalt témákból, a vállalatok, intézmények, üzemek kérésére és válogatása alapján részben központi, részben helyi előadókkal előadásokat tart Már tartottunk egy koordinációs megbeszélést, hogy ne keresztezzék egymást az állami szervek és a TIT által indítandó előadássorozatok. A TIT csak olyan előadássorozatokat vállal, amelyek megtartására felkérik. — Jelentkeztek már ilyen igénnyel a megye vállalatai? — A tanácsi vállalatok, a KISZÖV, a ktsz-ek és az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek már közölték, hogy szükségük volna ilyen előadás- sorozatokra. Az érdeklődők már megkapták a tájékoztatót, jelenleg válogatják ki azokat az előadásokat, amelyekre szükségük van. Azután szerződést kötnek a TIT megyei szervezetével, s az előadókat pontosan küldik a kívánt napra és időre. — Mitől függ, hogy központi, vagy helyi előadó tartja meg az előadást? — A központi előadókat olyan témákban kérjük fel, amelyekhez az egész népgazdaságot érintő, átfogó, széles körű ismeret szükséges. Talán egy-két példát említenék: „A népgazdaság fejlődése, népgazdasági arányok”, vagy „Az iparfejlesztés”. Természetesen számos olyan téma szerepel a tematikában, amelyek ismertetésére jól képzett helyi szakembereink vannak. Ezek a szakemberek a helyi vállalatok, tanácsok bankok vezetői. S hogy az általuk megtartandó előadásokból is említsünk néhányat: „A számviteli rendszer szerepe az új gazdasági mechanizmusban”, vagy „Az árak szerepe, az árrendszer működése.” — Van már valamilyen konkrét kidolgozott továbbképzési tervük? — A tanácsi iparvállalatok vezetői és középvezetői részére 30—35 előadást tervezünk. Minden előadáson részt vesznek a vállalatigazgatók, főmérnökök, főkönyvelők. A középvezetők pedig aszerint, hogy kire milyen téma tartozik, csak a szakosított témákban tartott előadásokra járnak. Hasonló módszert ajánlunk másutt is. MÉRY ÉVA A vártnál nagyobb a termés eb ben az esztendőben rukorrépábót A megye vasútállomásain hatalmas gúlákba rakva várnak szállításra. Felismerték, hogy kicsik Takarékossági nagygyűlés Döbröközön Egyesült a kisvejkei és a lengyeli szövetkezet A 44. világtakarekossági nap megyei rendezvényeinek egyik kiemelkedő eseményét bonyolította le október 30-án este röbröközön a Hazafias Népfront helyi bizottsága és a takarékszövetkezet. A községi művelődési otthonban megtartott takarékossági nagygyűlés résztvevőit Birtaian Albert, az MSZMP községi alapszervezetének titkára köszöntötte, A világtakarékossági nap jelentőségéről és a takarékossági mozgalom jelenlegi helyzetéről Szoboszlai Jenő elvtárs, a MÉSZÖV igazgatóságának tagja tartott előadást A bonyhádi járásban egyre intenzívebb törekvés mutatkozik arra, hogy a kis termelőszövetke- I zetek egyesüljenek valamelyik szomszédjukkal, és ezáltal a követelményeknek megfelelően tudjanak gazdálkodni. A beruházási lehetőségek figyelembevételével ez a törekvés nagyon is érthető. Kisvejke és Lengyel esete is azt példázza, hogy magában egyik sem boldogult volna már sokáig, az egyesüléssel viszont lényegesen jobbak a kilátások. Mindkét közös gazdaságban igen jó hangulatban mondták ki az egyesülést. Maguk a szövetkezetek ismerték fel, hogy kicsik, — így jellemzi Lengyel és Kisvejke törekvését az ö-szeíogásra Perei Dániel, a járási pártbizottság mezőgazdasági főelőadója, örömmel mutatja a járásról készült térképvázlatot, hogyan alakulnak ki sorra a mezőgazdasági nagyüzemek ezen a vidéken. Minden esetben a célszerűség nyilvánult meg eddig is az egyesümegindult egészséges erjedés tovább terjed. Kisvejkén csak mintegy 1200 holdon. Lengyelen pedig 700 holdon gazdálkodnak. Lengyelen egyszerűen képtelenek a beruházásra. Az állatlétszám nagy, korszerű férőhely nincs, például tehénistálló, és hitelt nem tud igénybe venni erre, a célra a szövetkezet. Viszont 'januártól amikor már együtt dolgoznak a kjs- vejkeiekkel, lehet csoportosítani az állatállományt, és ezáltal a tbc-mentesítést is megoldhatják. A szakvezetők megvannak az új, megnagyobbodott gazdaság vezetéséhez: Pfeifer István foagronó- mus, aki Kisvejkén dolgozik, agrártudományi egyetemet végzett, és kellő gyakorlattal is rendelkezik. Főkönyvelőnek a lengyeli Major Józsefet javasolta,-. Az elnöki tisztség betöltése tulajdonképpen azzal dőlt el. hogy a kisvejkei tagság nagyobb létszámú, mint a lengyeli, így a döntő többség a kisvejkei elnökre, Néma Miklósra szavazott. Vannak olyan híresztelések, hogy Lengyelen ez bizonyos fokú csalódást keltett, viszont semmiképpen sem akadálya az egyesülés, illetve a közös munka gyakorlati megvalósításának. Már meg is kezdődött, a közös tevékenység, a vetést úgy irányítják, ahogyan a jövő. évi területi elrendezés kívánja. Közösen vett Lengyel és Kisvejke egy teherautót. A szállítások igen sok időt vesznek igénybe mindkét helyen, hiszen a legközelebbi vasútállomás Kisvejkétől 16, Lengyeltől 12 kilométerre található. Természetesen a tervezést már mindenre kiterjedő alapossággal, valóban kollektiven fogják végezni. G. J. Kihalnak a kéményseprők ? Szakma, utánpótlás nélkül Úgy tartja a babona, hogy kéményseprővel találkozni szerencsét jelent. Az viszont egyáltalán nem babona, hogy kéményseprő-inassal találkozni a lehető legnagyobb szerencse ... Kéményseprőre előreláthatólag az idők végezetéig szükség lesz, viszont lassan ott tartunk, hogy a szakmát már-már a kihaló mesterségek közé kell sorolni. Tolna megyében ugyanis egyetlen kéményseprő-inas — ha úgy tetszik: kéményseprő szakmunkástanuló — sem ténykedik, és Agg Dániel, a Tolna megyei Kéményseprő Vállalat igazgatója szerint öt-hat év óta változatlan a helyzet, egyszerűen nem tudják biztosítani az utánpótlást. Tény az, hogy a kéményseprés nem tartozik a legdivatosabb szakmák közé, de népszerűtlenségének mégsem a divat változása az oka. A Munkaügyi Minisztérium és az Egészség- ügyi Minisztérium közös rendelkezése szerint kéményseprő- szakmába csak a 16. évüket betöltött fiatalokat lehet szerződtetni tanulónak. Az általános iskolát végzett f űk viszont 14 évesek, amikor kikerülnek az iskolából, így két esztendőt tétlenül kellene eitölteniök ahhoz, hogy szakmunkástanulószerződést köthessenek. Természetes, hogy senki sem vállalja a plusz két esztendőt, hiszen az idő alatt jószerint elsajátíthat egy másik szakmát. Maradnak tehát azok a fiatalok, akik 16 éves korukig sem jutottak végleges elhatározásra, sehol sem tanultak tovább. Velük viszont a vállalat nem tud mit kezdeni, olykor tanulmányi eredményük, olykor magaviseletük miatt. Ebben a szakmában szinte elsődleges feltétel a megbízhatóság, — azt hiszem nem kell magyarázni, hogy miért... A vállalat igazgatója szerint kétévenként 5—6 fiatalra lenne szükségük ahhoz, hogy megfelelően biztosíthassák a szakmunkás-utánpótlást. Fél évtizede azonban nemhogy 5—6, de egyetlen fiatalember sem vállalta a feltételeket. A tapasztalat azt mutatja, hogy az általános iskolát végzett fiúk között akadna kellő számú jelentkező — ha nem lenne a 16. éves korhatár. Előfordult már, hogy az iskola- igazgató érdeklődött a vállalatnál, mert egyik tanulója ezt a szakmát választotta, éppen abból a faluból, ahol már évek óta gond a kéményseprőhiány. A szerződéskötésből ebben az esetben sem lett semmi, a két év kiesés miatt. A probléma nemcsak Tolna megyére jellemző, egyre inkább országos gond. Eddig csak a fővárosban és Hajdú-Bihar megyében sikerült megoldani az utánpótlást, ahol a megyei tanács engedélyt adott arra, hogy közvetlenül az általános iskola elvégzése után kössék meg a szerződést. A vállalat úgy segít magán, ahogy tud. A krónikus szakmunkáshiányt azzal igyekeznek pótolni, hogy segédmunkásokat alkalmaznak, s a legjobban dolgozóknak lehetővé teszik, hogy — bizonyos idő után —, szakmunkásvizsgát tehessenek. A 16 éves alsó korhatárt megszabó rendeletet egészség- ügyi okokból hozták, az indoklás érthető, elfogadható. Legfeljebb olyan megoldáson érdemes meditálni, amely az egészségügyi követelményeket is figyelembe veszi, és mégsem szab gátat az utánpótlás-nevelésnek. Érdemes a témával foglalkozni, hiszen végső soron egy szakmáról van szó, amely egyáltalán nincs „halálra ítélve”. (d. konya) lésekben. Zomba rövid egy < alatt is már modern nagyüze: körvonalait mutatja, mind munkaszervezésben, mind a ko szerű módszerek alkalmazásába vagy abban, hogy az állattenyés: tést úgynevezett koneemrált teli pékén akarják folytatni. Ebbe az ügyben mindent megmozga nak, járják az országot a legjob tapasztalatok megszerzésére, cél tulajdonképpen minden egy< sülésnél ez, illetve hasonló: mes valósítani a korszerű nagyüzeme A Mórágy és Cikó környéki ke zös gazdaságok öt községre kite: jedő egyesülése ugyancsak „naggyá válás” útja, első lépése. Most, a legutóbb végbemer szövetkezés, a kisvejkei és lengye li szövetkezeti tagság döntés újabb érdeklődést keltett a bony hádi járásban. Várható, hogy
