Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-29 / 280. szám
Garázsok — panelból Alig egy hónapja kezdték meg Szekszárdon az első panel-garázssor alapozását és máris as szerelésnél tartanak. A paneleket helyszíni előregyártással állították elő és miután a beton megszilárdult, daruval állítják fel őket. Napirenden A káder- és személyzeti munka Félig-meddig elégedettek Hónapokkal ezelőtt a helybéli tsz párttagjai hívták fel a figyelmet a pálfai gyermekotthon fiatal pártszervezetének küszködéseire és a meg nem értésből fakadó, nagyon lassan csökkenő gondjaira. Később volt egy brigádvizsgálat, melyről jelentés készült. Az előző jelzés és a jelentés aggodalmas hangvétele alapul szolgált, hogy érdeklődéssel vegyünk részt taggyűlésükön, mely átfogó témát, a káder- és személyzeti munka helyzetét tárgyalta. Alig múlt egy esztendős a pártszervezet, a 158 dolgozót foglalkoztató intézetben mindössze tízen vannak a kommunisták. Néha — nagyon rövid időre ugyan — kedvüket vesztik, mert erőfeszítéseik, rendkívül nagy, tiszteletre méltó akarásuk nem mindig hozza meg a kívánt eredményt. Kétségtelenül hozzájárul ehhez az effajta intézet kiesése, zártsága és az egyes embereknél nem egyszer tapasztalt politikai éretlenség, s értetlenség, valamint az, hogy a kevesek ma még nehezen tudják mindenhova eljuttatni a párt szavát. Mégis, talán a legfőbb ok, hogy most járják a mozgalmi iskolát, gyér tapasztalataikat küzdelmekben gyarapítják. Példázza, hogy többségük csupán 2—3 éves párttag és csak ketten vannak köztük, akinek ötéves a párttagsága. Hasznos kiegészítések Mint nem egyszer lenni szokott, hosszú csend követte a megbízott párton kívüli intézetvezető által ismertetett beszámolót. Már-már úgy tűnt, egyáltalán nem lesz érdemleges vita. Kétségtelenül nem használt a véleménycsere fokozásának az alábbi. kissé kellemetlen epizód sem: — Szóljon már hozzá Miklós, maga éles látású. Hiszen maga ott is szokott hibát látni, ahol semmi nincs. Halljuk a véleményét ! — E nem éppen szerencsés nógatás után lassan mégis beindult az érdemi vita, olyannyira, hogy valamennyien elmondták a véleményüket. Először finom jelzések hangzottak el: — Kerüljék a szakvezetők a sablonokat az emberek rrifegíté- lésében. Néhány évvel ezelőtt komoly problémák adódtak a munkatársak egymásközti kapcsolatában. — A vezetőkészség, a politikai megbízhatóság is legyen a szakmai mellett fontos szempont a részlegvezetők kinevezésekor. — Nem egészen a káderkövetelmények szerint történt a beiskolázás a marxista középiskolába. Erre már megeredtek a nyelvek, többen hozzáfogtak: — Annyira nagyon szerettük volna, hogy minden jobban sikerüljön ... — kezdte a vezetőség egyik tagja. Közben mintha kissé elfeledték volna, hogy mégiscsak jelentős, hogy a tíztagú fiatal pártszervezet égisze alatt- tizenketten — köztük többen kétgyermekes anyák — fejezték be sikeresen a marxista középfokú iskolát. (Itt hangzott el a másik megütköztető, furcsa kijelentés: „Az úgynevezett marxista ismeretek elsajátítása volt a törekvés”. Mi az, hogy úgynevezett? Máig sem tudom, - miért nem reagált senki eme kiszólásra.) Önti változásért kiált... Milyen szoros legyen a kapcsolat a dolgozókkal? Ök menjenek-e a pártszervezethez, vagy hozzájuk menjen a titkár? — vitatkoztak. Ennek kapcsán elgondolkoztató, változásért kiáltó tények is elhangzottak. — A rátermett, régi dolgozót meg kell, becsülni. Előfordult nálunk nem egyszer, hogy többeknek elvették a munkakedvét. Oktalanság. Itt nálunk sűrűn hallani: Ne szólj szám, nem fáj fejem. A nézeteltérések oka is ebben van. Én már azt is megtanultam, hogy nem szabad elhallgatni az igazságot. Javaslom, ne az embert nézzék, hanem a munkáját! Viselje gondját ennek a pártszervezet, képviselje a helyeset, a jót. — Ne felejtsük, hogy sokan meggondolják, csak a végső esetben fordulnak a pártszervezethez. Keresse fel azokat a titkár elvtársnő, akiket kell, segítséggel. elismerő, vagy bíráló szóval. Egy-két szóból is érzik, hogy törődnek velük és hálásak érte. Ez növelné a pártszervezet tekintélyét és szerepét, s megelőznénk vele az előbbi, nagyobb hibákat. Szavaival minden kommunista egyetértett. Meghökkentő tényekkel szolgáltak az értetlenségről. — Többen mondták, mikor szerveztük az ideológiai oktatást: „Nem érdekel a politika, még a rádióban sem tudom a hírek végére, hogy mit mondtak az eleién” — mond+ák és húzódoztak a tanulástól. Mások a szakvezetés gyengeségéből eredően, annak hallgatását észlelve, rohanják le durván a párttitkárt, ha nagyon ritkán, munkaidőben kell elintézzen egy-két halaszthatatlan párttitkári teendőt. Ilyeneket mondanak a munkatársai: „Hol csavarogtál? Megint merre ólálkodtál?” Hát szabad ennek megtörténni? Itt tartanak. Miért nem húz egyirányban a szakvezetés és a pártvezetőség? — ötlik fel a kérdés a kívülálló agyában. Ezek a leküzdetlenül maradt gyermek- betegségek (némelyik több annál) kedvüket szegik, erősen fékezik a külön-külön és együttesen is meglévő nagyon nagy törekvést. Mire számítottak — mennyire teljesült Rövid, gyors közvéleménykutatással próbálkozom. A párttaggyűlés előtt és befejeztével beszélgetünk a pártszervezet néhány tagjával. — Mit vár a most kezdődő taggyűléstől? — Itt, a taggyűlésen nemigen szoktak ám szólni a nagy problémákról a párttagok. Ezt még meg kell szoknunk. — Meglátjuk, mit hoz. — Lehet, hogy rendeződnek a rendeznivalók, de ebben nem vagyok biztos. — Talán a helyükre kerülnek a kádermunka hármas követelményei. — Segítség kellene nekünk, több mint eddig. A kis létszámú pártszervezet taggyűlésén mindenki szólt. A kötetlen vita után tömör értékelést kérek néhány párttagtól. — Milyennek tartja, mennyire sikerült a taggyűlés? Elégedett-e vele? Egyénileg mennyire erősödött? — Én a vártnál jobbnak tartom, bár maradt még sok tisztáznivaló. Ehhez szükséges a felsőbb pártszerv segítsége. — Ami itt elhangzott, már előbb fel kellett volna rá figyelni. — Annyiszor szóba került már... Változtatni kellene, de meg is kell valósítani azt! — Én csak félig-meddig vagyok elégedett, de azt hiszem így vannak a többiek is. Meglepő, hogy a kérdés utolsó részét mindenki figyelmen kívül hagyta. Senki nem mondott igent az erősödésre. A hiányérzet nem szűnt meg. Vissza kell térni a taggyűlésen elhangzott és elhallgatott problémákra. SOMI BENJAMINNÉ Közéletünk A paksi járási tanács ülése Csütörtökön délelőtt kilenc órakor ülést tartott a paksi járási tanács, amelyen elsőként a járási választási elnökség számolt be as októberben megtartott új községi és járási tanácstagválasztás eredményéről, majd a végrehajtó bizottság adott tájékoztatót az elmúlt tanácsülés óta végzett munkájáról, a határozatok végrehajtásáról. Vas Jáno6, a járási tanács vb- elnökhelyebtese a járás termelőszövetkezeteinek gazdasági és politikai helyzetéről számolt be, Szalon tay János pedig vázolta azoknak a szociális gondozásra szorult embereknek a helyzetét, akiket elsősorban helyhiány miatt nem tudtak intézetben, szociális otthonban elhelyezni. Dr. Rom Rudolf, a járási tanács egészségügyi és szociálpolitikai állandó bizottságának elnöke ismertette a bizottság munkáját, majd közérdekű bejelentések, interpellációk hangzottak el. A MÉSZÖV igazgatóságának ülése A MÉSZÖV igazgatósága csütörtökön ülést tartott és megvitatott több fontos témát. Tanácskoztak Szekszárd város téli zöldség- és gyümölcsellátásáról. Számot adtak az intézkedésekről, meghatározták a feladatokat, s végül született egy figyelemre méltó állásfoglalás. A jövőben hasonló témakör esetén nem kizárólag a város ellátási helyzetét vitatják meg, hanem a megye centrum-községeinek a helyzetét is, mert ma már lényegében ott is hasonló az ellátási feladat, mint itt. Szóba került, hogy a szekszárdi mezőgazdasági termékek mintaboltjában egyes árukbői nem tudták biztosítani a folyamatos ellátást. Nagyon keresettek a házi készítésű töltelékek, de nincs elég. Ebből következik, hogy a hasonló rendeltetésű üzleteknek, akcióknak nagy jövője van. Ugyanakkor többen elmondták, hogy a húsellátás jelenlegi rendszere — tudniillik, hogy Tolna megye Baranyából kapja az árut — nem jó, megyeszerte zavarokat okoz, jó helyi kezdeményezésekkel viszont sokat lehet segíteni a helyzeten. Értékelték az fmsz-ek kereskedelmi és vendéglátóipar; forgalmának alakulását. Megállapították, hogy a mutatók ott alakultak jól, ahol az új gazdasági mechanizmus jegyében bátran kezdeményeztek. Bírálták a nagyker. vállalatok számlázását: az üzletekben sok időt rabol el az áruk beazonosítása, és gyakran nem tartják be az árakra vonatkozó központi előírásokat, túllépik a megengedett százalékokat. Az is megesik, hogy nem tartják magukat az eredeti megállapodásokhoz. Megvitatták a takarékszövetkezetek tevékenységét és a kollektív szerződések kötésével kapcsolatos intézkedéseket, feladatokat. SZM T-elnökségi ülés A Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának Elnöksége, tegnapi ülésén megvitatta a jubileumi munkaverseny eddigi tapasztalatait, majd ezt követően értékelte az elnökség 1968. évi munkáját. Az ülésen megvitatták és elfogadták az SZMT, illetve annak elnöksége 1969. évi költségvetését, valamint az 1969. évi kulturális alap felosztását. Dr. Ortutay Zsuzsa, az Országos Nőtanács főtitkára Szekszárdon Vita a középiskolás szülök részvételével Kenderesi Tibomé, gimnáziumi szakfelügyelő nyitotta meg tegnap délelőtt Szekszárdon, a BM-klub- ban a középiskolások szülői munkaközösségének tanácskozását, amelyen részt vett dr. Ortutay Zsuzsa, az Országos Nő tan ács főtitkára is. Szenczi László, a művelődésügyi osztály középiskolai tanulmányi felügyelője előadást tartott arról, hogyan működjön együtt a középiskolával a szülői munkaközösség. Közvetlen példákkal világította meg a szülő és a gyermek közti őszinte légkör fontosságát, és a szexuális nevelésben a szülőre háruló felelősséget. Az első hozzászóló Mándi Gyula iskolaigazgató volt, aki egy, az iskolának írt névtelen levél kapcsán rávilágított arra, hogy menynyire hiányzik néha a bizalom a szülők és az iskola közt. „Ne féljünk a kényes kérdésektől, nyíltan, kendőzés nélkül beszélgessünk minden problémáról a serdülővel” — emelte ki a következő hozzászóló a gyakorlatban olyan nehezen megvalósuló feladatot. A bátaszéki gimnázium szülői munkaközösségének elnöke a bajai és a bátaszéki középiskola pedagógiai módszereinek összehasonlításával bizonyította, hogy milyen szükséges a felnőné válás nehéz korszakaidon a tanárok egyéni bánásmódja, és hogyan segítik a fiatal bátaszéki gimnáziumban a diákok egyéniségének fejlődését? Dr. Ortutay Zsuzsa is hozzászólt a szülők és pedagógusok közt kialakult egészséges szellemű vitához: „Legfőbb cél, hogy olyan közvéleményt teremtsünk ebben az országban, amelyben nem közömbös egyetlen gyermek sorsa sem. Komoly igénynek kell kialakulni a szülőkben, hogy ismerjék gyermekeiket és elsajátítsák a változott pedagógiai módszereket. Szép és nehéz feladat, megfelelni azoknak a követelményeknek:, amelyeket a mai kor állít elénk nevelésben. Tőlünk függ nagy részben, hogyan fejlődik gyermekünk akarata, személyisége, és milyen lesz a jövőben munkához való viszonya? Partnerek vagyunk a nevelésben az iskolával. Szót kell értsünk egymással, a gyerek érdekében. ..” — mondotta végezetül. Ma délelőtt Kaszás Imre országgyűlési képviselő tart előadást a BM-klubban az ipari tanulók szüleinek. Népújság 3 1968. november 29.
