Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-03 / 259. szám
Rengeteget dolgoznak A tsz-elnökök erkölcsi, politikai, anyagi helyzete A legtöbb esetben hajlamosak az emberek az általánosításra, így történt ez a tsz-elnökökkel kapcsolatban is, amikor szárnyra kapott a hír egy-egy szabálytalanságról, illetve bűncselekményről. De az elnökök fizetését is túlságosan soknak tartják, — így általában. A helyzet korántsem ilyen egyszerű. A megyei pártbizottság mezőgazdasági osztálya felmérte az elnökök erkölcsi, politikai, anyagi helyzetét. Ezt a témát ismertették az elnökökkel a bala- tonföldvári tanfolyamon, és az előadás, illetve a vita után beszélgettem néhánnyal. Ezek alapján nagy vonalakban a következő kép alakult ki. 108 elnök Tolna megye közös gazdaságainak élén 108 elnök tevékenykedik. Közülük legtöbben falubeli emberek, akik korábban egyénileg gazdálkodtak. Vannak az elnökök között olyanok is, akik már húsz, vagy csaknem húsz esztendeje betöltik ezt a nehéz tisztséget. A legrégebben megválasztott tsz-elnök Uhrin Vendel, a dunakömlődi Szabadság Tsz elnöke, 1948. óta vezeti a közös gazdaságot. Varga István sárszentlőrinci elnök 1949-ben, Péti János, a tamási Vörös Szikra Tsz elnöke 1951-ben került a szövetkezet élére. Ezek a példák is mutatják, hogy nagy megbecsülést érdemeltek ki, akik valóban hozzáértéssel, becsülettel és erős akarattal dolgoztak. De hasonló példákat lehet felsorolni olyan esetekben is, amikor az elnököt nem a faluból választották. Az úgynevezett „kihelyezett” tsz- elnökök közül is jó néhányan régóta tevékenykednek elismerésben és megbecsülésben. Igaz, elég sok elnökcsere volt az utóbbi négy esztendőben, de a változások száma egyre csökken. Míg 1964-ben 54 élnökcsere történt, 1966-ban már csak 6, tavaly pedig 4. A személyi változásokat legnagyobb részben a tagság kezdeményezte, valamivel kisebb mértékben a felügyeleti szervek, 7 esetben a helyi pártszervezet javaslatára történt az elnökváltozás, nyolcán pedig saját kérelmükre távoztak, illetve más funkcióba kerültek. A leváltott, vagy lemondott elnökök többsége ott maradt a szövetkezetben, más beosztásban (brigádvezető, agronó- mus stb.). 309 munkanap A megyei pártbizottság mező- gazdasági osztályának vizsgálata megállapította, hogy az elnöki tisztséget a többség hivatásnak tekinti, szakmaszeretetből és politikai meggyőződésből vállalja a nehéz munkát. Nem túlzás, hogy éjt nappallá téve dolgoznak a falu szocialista fejlődésének meggyorsításában. Felsorolni is nehéz volna, milyen sokféle ügygyei és problémával kell foglalkozniuk, mennyi mindenhez kell érteniük. Megyénk tsz-elnökei közül egyetemi, főiskolai végzettsége 14,8 százaléknak van, technikumi képesítése 24,1 százaléknak és 34,3 százalék végzett elnökképző iskolát. Sajnos, megyénk sem kivétel abból a szempontból, hogy túlságosan sokat dolgoznak a szövetkezeti vezetők, sokszor erejükön felül is. Átlagosan 309 napot dolgoznak évente, mégpedig tízórás munkanapot. A tagság munkanapjainak száma, ugyancsak átlagot tekintve, 194. Természetesen a tagok között is vannak, akik aránytalanul sokat dolgoznak, és ezen is változtatni kell majd (állat- gondozók). A legnagyobb munkák idején sem vasárnapjuk, sem ünnepnapjuk nincs az elnököknek. Sokan jóformán csak hálni járnak haza, nincs családi életük. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy jő néhányan maguk akarnak elvégezni olyan feladatokat is, amiket megoszthatnának a munkatársakkal, a vezető szakemberekkel. A másik fölösleges túlterhelést a sok társadalmi funkció okozza. Vannak tsz-elnökök, akiknek kettőnél is több társadalmi funkciót kell betölteniük, és ez sok idejüket, erejüket elveszi. Nyilvánvaló, hogy a helyzet nem tartható tovább. Annál is inkább, mert az utóbbi időben már több esetben előfordult, hogy nem bírták idegekkel a nehéz vitákat egyes elnökök. Amikor a szabálytalanságokról, kisebb bűncselekményekről beszélünk), meg kell jegyezni, hogy azok elkövetésében a hozzá nem értés is közrejátszik, örvendetes, hogy igyekeznek ezen változtatni: többen beiratkoztak már könyvelői tanfolyamra. Ezáltal a gazdálkodás minden ágát, a könyvelést is át tudják tekinteni. Szerencsére elég sok a fiatal, hiszen ötven éven felüli tsz- elnök csak 12 található megyénkben. Az erkölcsi, társadalmi megbecsülést mutatja, hogy tizennyolcán kaptak kormánykitüntetést, huszonnyolcán pedig miniszteri kitüntetést. Az utóbbi időben tökéletesedett az elnökök vezetési módszere, egyre jobban látják ennek a beosztásnak a politikai jellegét. A munkájuk tökéletesedését mutatja az is, hogy minden fontosabb kérdésben a vezetőséggel egyetértésben dön tenek, és a tagság véleményét is kikérik, tehát betartják az ösz- szes törvényes előírást. Természetesen még található ettől eltérő eset is, amikor visszaélnek hatalmukkal. Ez a vezetési módszer tökéletesen elavult, csak an nak az elnöknek van jövője, aki emberi közelségben él a tagokkal, aki mindig tud időt szakítani az emberek problémáinak megoldására, intézésére. A fizetések között elég nagy az eltérés. Jó néhányan mammut- fizetést kapnak, viszont a legtöbb esetben a tagság részesedésének elve alapján kapja járandóságát az elnök is. Egyre inkább érvényesül az anyagi ösztönzés elve. Sőt, említeni lehel olyan példákat, hogy maguk az elnökök kérték fizetésük csökkentését, amikor a szövetkezet bevétele bizonyos okok miatt csökkent. Gerjenben nem is az elnök fizetése a legmagasabb, hanem a főagronómusé. (gem end) A Sárköz-völgységi társulat építi a pincehelyi termelőszövetkezet részére ezt a víztárolót, 350000 köbméter víznek. A munkálatok során 14 000 köbméter földet mozgatnak meg. A méretedre jellemzőül: a főgát felül öt, alul ötvenkét méter széles. Fotó: Bakó Jenő ÖTVEN ÉVE 1918. NOVEMBER 3. Fegyverszünet! Ezen a napon az olaszországi Páduában az olasz főparancsnokság és a széthullott Monarchia hadseregének főparancsnoksága aláírta a fegyverszüneti szerződést. Egy olyan főparancsnokság tette le a fegyvert, amely mögött már sem haderő, sem egységes birodalom nem állott. Az 1867-es kiegyezés a hadügyet közösnek nyilvánította, ez teremtette meg azt a fonák helyzetet, hogy bár maga a Monarchia jogilag és ténylegesen is felbomlott, a hadserege, legalább annak a főparancsnoksága tovább élt. Magyarország október 31-én kinyilvánította függetlenségét, ennek ellenére képviselőit megakadályozták abban, hogy a háború e végső, egyáltalán nem dicsőséges, de annál jelentőségteljesebb eseményénél jelen legyen. A császár-királynak már birodalma nem volt, de az fi elhatározása kellett a napok őta húzódó alkudozások jóváhagyásához. Károlyban még mindig a német szövetség kötelezettségvállalása élt, húzta, halasztotta a tárgyalásokat és így módot adott az olaszoknak, hogy szétoszló osztrák—magyar seregek ellen döntő támadást indítsanak és a háború utolsó másodperceiben 300 000 hadifoglyot ejtsenek. A közös hadsereg-főparancsnokság okkal tartotta távol a magyar kiküldötteket a páduai tárgyalásokról: ezek a teltételek Magyarországra alig voltak vonatkoztathatók. Magyarország felé erős ütemben közeledett a balkáni, francia hadsereg, melynek parancsnoka, Franchet d’ Esperey tábornok igenis tudta képviselni Poincaré és' társai területhódítói politikáját. Ennek következményeit pár nap múlva Belgrádban tapasztalta a magyar kormány delegációja. A Weber tábornok által vezetett közös küldöttséggel szemben Diaz olasz tábornagy és Bádog lio tábornok képviselték az antant hadvezetést. Weber és törzskara bár távoltartotta a magyar delegációt a páduai tárgyalásoktól azzal, hogy az összmonarchia érdekeit képviseli, csak az olasz hadszíntér kérdéseit igyekezett rendezni. A magyar határokkal kapcsolatban azt az értesítést adta, hogy azok demarkációs vonalnak számítanak. Franchet tábornok ezt nem vette tudomásul. A cs. és klr. hadvezetés utolsó meUéfogására hivatkozott: Mackensen csapatai Magyarországon voltak. Németország még ekkor nem kapitulált. Df, Puskás Attila A látogatás indítóoka: egy feljegyzés a nőtanács panaszos füzetéből „Idős pedagógus kér tanácsot házeladás ügyében, és arról beszél, hogy rossz magányosan. Néha jólesne, ha gyerekek látogatnák ...” özvegy Henger Istvánná 85 éves teljes szellemi frisseségben él. Az egyes sorsfordulókat jelző évszámokon kell csak gondolkoznia, de ennyit egy fiatal is töpreng, ha visszaemlékezik. Számára a múlt egy nagy kút, ahonnan erőt adó emlékcseppe- ket merít. Szépen, szabatosan fogalmaz, a gondolatai most is olyan világosak, mint életében a cselekedetek. Kicsit ma is úgy él, mintha sok szempár figyelné, bizakodó gyerekszemek, akiknek példát kell adnia, és akiknek mindig a szívéhez kell megtalálni az utat, hogy a tudomány könnyebben rakódjon a koponyákba. A Rákóczi utcai öreg ház tágas szobájában minden tárgy idős, együtt korosodott a gazdájával. Fakó tükör, régi ingaóra, csupa sárga fénykép a falon. Mennyi kép! Hány kislány mosolya, ünneplős fehér ruhája sárgult el az idővel, ä mindent változtató tárgyilagos elmúlással. Kinn, az utca csupa élet, erős forgalom. A külső nyugalom a szobában csak felszín, a porosodó tárgyak is csupa eleven napot takarnak, az osztályfényképekből, ajándéktárgyakból mozgás árad. „Sok rossz tanulóm volt, jaj, mennyi gyereket tanítottam. Később már csak magánúton, ha nehezen ment az általános, itt vettük át a tananyagot, csoportosan.” , Felsőleperd, Öcsény-szőlőhegy, Janyapuszta, a legfontosabb állomások. Szekszárdon már csak magántanulói voltak, évenként 25—30 kisdiákkal együtt hajolt a könyv fölé, számolgatott, olvastatott, türelmesen. Tavaly már egy tanítványt vállalt csak, de még kidolgozta az összes algebrai példáit az iskolásoknak. Nehéz elszakadni a tanítástól. Az embernek a mával lélegzés életet jelent. Amikor előveszi a kék fedelű iskolásfüzetet, a gyöngybetűs példákkal, mély együttérzéssel mondja: 4x ember apróbbakat lép... „Nehéz a mostani tananyag. Sokat kell minden tárgyból tudni a mai gyerekeknek ...” Két marokkal át nem fogható köteg: ez az évi posta. A levelei az ország minden részébe szakadt tanítványoktól jönnek, néha egész generációkat tanított végig. A volt diákoknak nem közömbös Rozsika néni, vagy ahogy Öcsényben szólították, a „Pesthy kisasszony...” sorsa. A nőtanácsnál tett látogatás óta úttörők jártak nála a Garay- téri iskolából. Szívesen segítettek volna, ha munkát ad nekik. De úgy örült a látogatásnak, hogy munka helyett fagylaltpénzt kínált: nem fogadták el a gyerekek. Párját 19 éve vesztette el, gyermekük nem született, és amíg dolgozott, valahogyan pótolták a tanítványok_ ezt a hiányt. Most sokszor nézi az utca forgalmát, és elképzeli, hogy milyen lenne a sorsa a nyüzsgő unokákkal... Az utca elevensége vonzza a pillantását, de az ablakra tekintve mégis sokszor futják el a szemét a könnyek. Mindkét ablaka törött és mik' nem is fárad a megjavíttatásával, mert ismételten beveri valamelyik rossz gyerek, ki tudja miért? Egyszer kerek évig nem törték be, már a szomszédok is örültek mert nem állhat itt éjszakára őr, hogy megtudják, ki a fékezheted en rongáló? Kinek vétett ez az idős tanárnő, aki annyi türelemmel oktatta a lassúbb felfogású kisdiákokat? A Rákóczi utca 38. szám alatti házban lassan peregnek a napok. A múlt egy nagy kút, innen meríti fogyó életerejét a magányos pedagógus: Néha vigasztalja magát egy kedves verssel, ha elszomorodik: „Öregnek lenni is szép, az ember apróbbakat lép. korábban fekszik, későbben kel. csak dúdolgat már nem énekel. A múltba gyakran visszanéz, ennyi az egész ,..” Ennyi lenne? Egy neveléssel, meleg embeii érzésekkel megtöltött gazdag élet nem veszti el értelmét, 85 évesen sem ... M. I. Népújság 3 1968. november 3L