Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-24 / 276. szám
M o I'll V S 2' 2 x*C ^J ^ fcGF" j 11—y’- '• irdc Pics ■3.U Vinci TOLNA A^GYEIt ■ A wobei wm eoYEsmjrm ■ NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÄSPÄRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA XVIII. évfolyam. 216. szám ÁRA: 1 FORINT Vasárnap. 1968. november 24. Magasan leng a zászló Az MSZMP Központi Bizottságának ünnepi ülése A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulója alkalmából ünnepi, kibővített ülést tartott szombaton, az építők Rózsa Ferenc művelődési házában. A jubileumi megemlékezésre ünnepi díszbe öltözött a művelődési ház kongresszusi terme. Az elnökség fölött hatalmas szám idézte az 50. évfordulót és keresztbe futó vörös és nemzeti- színű szalag jelképezte, hogy a magyar kommunisták fél évszázados harcában mindig egységes egészet alkotott dolgozó népünk és a nemzetközi proletariátus igazságos ügyének szolgálata. Szemközt, az erkély mellvédjén jelmondat hirdette: „Éljen a harcokban edzett, fél évszázados párt!”. Tizenegy óra előtt néhány perccel foglalta el helyét az ünnepi ülés elnöksége. Az ünnepi ülés elnökségének tagja volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a minisztertanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos. Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső, Nyers Rezső, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Ajtai Miklós, Czinege lMjós, llku Pál, Németh Károly, a Politikai Bizottság póttagjai, Aczél György és Pulid Árpád, a Központi Bizottság titkárai. A Központi Bizottság tagjain kívül sok vendég is részt vett az ülésen. Ott voltak a párt ma is élő, alapító tagjai, a munkásmozgalom idős harcosai és mások, akik az évforduló alkalmából magas kitüntetésben részesültek. Helyet foglalt a teremben politikai, gazdasági, kulturális életünk sok meghívott képviselője is. Jelen voltak a kommunista és munkáspártok nemzetközi találkozóját előkészítő bizottság budapesti ülésén részt vett és jelenleg is hazánkban tartózkodó külföldi delegációk kép- tnselói. Pontosan 11 órakor emelkedett szólásra az elnöklő Biszku Béla, akinek javaslatára az ülés résztvevői néma felállással tisztelegtek a párt mártírjainak emléke előtt. Ezután hosszan tartó, viharos taps közben Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára lépett a mikrofonhoz és megtartotta ünnepi beszédét. Kádár lános ünnepi beszéde pontban Lenin eszméit, a bolee fik párt példáját követve, a magyar munkásmozgalom legjobb erőiből, a magyar valóság szülötteként így jött létre 1918. őszén a magyar munkásosztály kommunista pártja, a nemzetközi kommunista mozgalom harci osztaga. A párt megalakulását követő hónapokban a harc kiéleződött. A koalíciós polgári-szociáldemokrata kormányzat idején a forradalmi tömegekkel szemben mind nyíltabb burzsoá diktatúra érvényesült. 1919. februárjában nagyszabású kommunistaellenes provokáció zajlott le és rendőri hajsza indult. Üldözték a szovjetbarát megnyilvánulásokat. A forradalmi folyamatot azonban már nem voltak képesek feltartóztatni. Négy hónappal a kommunista párt megalakulása után eljött 1919. március 21-ének történelmi napja, kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. A történelemben ritkán adódik, hogy egy párt közvetlen forradalmi célja ilyen rövid idő alatt valóra váljon, A Magyar Tanácsköztársaságot: 1919. augusztusában a hazai eü- lenfojradalmárok által behívott külső imperialista erők, az an- tantasapatok fegyveres beavatkozásával és túlerejével leverték. Visszaállították a kapitalista- földesúri rendet, s a fehérterror rémuralmával, negyedszázados kegyetlen elnyomással álltak bosszút, amiért a magyar proletariátus kezébe vette a hatalmat, segítette a szomszéd országok proletariátusának harcát és megzavarta az imperialisták szovjetellenes felvonulását', hadjáratát. A Tanácsköztársaságnak még az emlékét is igyekeztek befeketíteni. De a Magyar Tanácsköztársaság a történelem fényében tisztán áll. Pártunk, munkásosztályunk, népünk büszke lehet első munkás-paraszt államunkra, s arra, hogy ma megvalósul a*, amiért elődeink 50 évvel ezelőtt síkraszálltak. Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elv társak. Elvtársnők! Történelmi jelentőségi eseményről, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulójáról emlékezünk meg a mai napon. Ebből az ünnepi alkalomból üdvözlöm a Központi Bizottság ülésének minden résztvevőjét, köszöntőm pártunk minden tagját, munkás- osztályunkat, az egész magyar dolgozó népet. Elvtársak! ötven évvel ezelőtt, amikor Oroszország véráztatta földjén, a polgárháború viharában a fiatal szovjethatalom még az élethez való jogáért küzdött, körös-körül, az egész világon a kapitalizmus uralkodott. De megszületett már az első munkáshatalom, amelyre bizakodással tekintettek az elnyomottak, a kizsákmányoltak százmilliói. A világtörténelem e nagy fordulópontján a magyar munkásmozgalom történetében is új fejezet kezdődött. Az úttörők hazánkban is kibontották a kommunizmus zászlaját, megalakult és elindult történelmi útjára a magyar munkásosztály forradalmi, marxista—leninista élcsapata, a Kommunisták Magyarországi Pártja. A szocializmus, a kommunizmus eszméje az eltelt fél évszázad alatt hatalmas utat járt be. A kommunista és munkáspártok a Föld csaknem minden országában létrejöttek és számottevő politikai erővé növekedtek. A szocializmus három földrészen jelenlevő, 14 országot magába foglaló világrendszerré vált. Nagy fordulat következett be népünk sorsában is. A kapitalizmus bilincseitől megszabadult magyar nép ma a társadalmi fejlődés élén haladó nemzetek sorában sikerrel dolgozik a szocializmus teljes felépítésén. A szocializmus világméretű előretörését nem lehet feltartóztatni. A két rendszer harca azonban még minden területen folyik. Az imperializmus fegyveres összeütközésekét provokál. A népek egész sora az útkeresés lázában ég. A munkásmozgalom sem mentes az ingadozóktól, a hangulati „forradalmárokétól, a revizionista árulóktól és a különböző egységbontóktól. Ilyen körülmények között ünnepelünk ma. Pártunk, munkás- osztályunk, népünk mai munkájához és harcához sok erőt meríthetünk a magyar munkásmozgalom legutóbbi ötven évének forradalmi tapasztalataiból. Ezeket számba venni, értékelni és hasznosítani — kötelességünk! A továbbiakban Kádár János történelmi visszapillantást nyújtott a hazánkban a századfordulótól kezdve mind erőteljesebben kibontakozó harcra, a munkásosztály. a parasztság, a dolgozó tömegek sorsának jobtrafordulá- sáért. Az ország súlyos problémái katasztrofálissá váltak, amikor a kapitalisták 1914-ben világháborúba taszították a népeket. A háborús esztendők szenvedése, milliók pusztulása, százmilliók nélkülözése késztette a népeket arra, hogy dacolva minden terrorral harcba szánjanak a háborús kormányok eltávolításáért. Magyarország proletárjai határtalan lelkesedéssel üdvözölték orosz testvéreiket, akiknek győzelme az imperialista háború gyors befejezésének és egy új világ megszületésének reményével töltötte el őket. Példájuk nyomán fokozták harcukat a baloldali erők nálunk is megmozdultak a széles tömegek. Mártírok és Itösök sírjai jelzik pártunk történelmi útját Népünk legjobbjai találtak egymásra a KMP-ben A polgári demokratikus forradalom győzött, a nép követeléseit azonban már csak a szocialista forradalom elégíthette ki. Ehhez pedig olyan politikai vezető erő kellett, amelyben megvan a képesség a munkásosztály és a tömegek harcának vezetésére, amely megmutatja a felszabaduláshoz vezető utat. Az 1918-as év forradalmi harcaiban érlelődött, formálódott a magyar proletáriátus új, forradalmi pártja. Formális megalakulási aktusa az 1918. november 24-i budai tanácskozás volt. ötveh évvel ezelőtt a magyar munkásosztály, népünk legjobb fial találtak egymásra a Kommunisták Magyarországi Pártjában. Kedves Elvtársak! A megfelelő történelmi idő. Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak í A Tanácsköztársaság leverése után a brutális elnyomatás, a féktelen terror negyedszázados, sötét korszaka nehezedett pártunkra, népünkre. Mártírok és hősök sírjai jelzik pártunk történelmi útját. Sokan estek el, áldozták életüket a kommunizmusért, a nép szabadságáért. 1919-ben Szamuely Tibor, Korvin Ottó, László Jenő, Kerekes Árpád és sokan mások; 1932-ben Sallai Imre és Fürst Sándor. A spanyol polgárháborúban sok harcostársával együtt Zalka Máté, Zsinkó Vilmos és Sebes György esett el a magyar szabadságért, a népek szabadságáért A második világháború éveiben Rózsa Ferenc, Schönherz Zoltán, Kilián György, Kulich Gyula, Ságvári Endre, Pataki István és a párt. a haza sók más hű fia halt hőisi halált. 1956-ban, amikor ismét fegyvert kellett fogni a munkáshatalom és a szocializmus védelmében, az elesettek között Mező Imrét, Kalamár Józsefet, Kállai Évát, Biksza Miklóst, Sziklai Sándort, Asztalos Jánost veszítettük el. Szomorúan emlékezünk azokra az elvtársainkra — Rajk Lászlóra, Szőnyi Tiborra, Szálai Andrásra, Riesz Istvánná, Pálffy Györgyre, Sólyom Lászlóra és másokra, akik életükben az eszme, a munkásosztály hű harcosai voltak és a személyi kultusznak estek áldozatul. Jelölt és jeltelen sírok százaiban, ezreiben nyugszanak azok a kommunisták, harcostársaink, akiknek azért kellett meghal- niok, mert haladó eszméket hirdetve küzdöttek a szocializmusért, a munkásosztály, a nép szabadságáért. Az áldozat nem volt hiábavaló, mert él a párt, győzött az eszme, győzött a nép: szabad földön épül a szocialista Magyar- ország! A párt soha nem adta fel a küzdelmet: dacolva minden elnyomással és üldöztetéssel, a legnehezebb időkben, a legsúlyosabb körülmények között is folytatta harcát. Elmondhatjuk, hogy a párt 50 éves fennállásának egész időszaka alatt, az elnyomatás és a szabadság viszonyai között, békében és háborúban, mindig, mindenhol és minden körülménye között szakadatlanul harcolt a dolgozók mindennapi érdekeiért és hirdette a kommunizmus eszméit. A Horthy-korszak 25 évén át a párt illegalitásban dolgozott. A munka folytonosságát a párt tagjainak önzetlensége, hősies áldozatkészsége biztosította. Az antifasiszta mozgalomhoz a forradalmi munkásokon, a baloldali elemeken kívül a háború időszakában olyan hazafiak is csatlakoztak, akik más világnézétűek voltak, de megértették, hogy há nem csélek- szünk, a fasizmus és rabló háborúja pusztulásba sodorja, végveszélybe dönti nemzetünket. A második világháború idején is a kommunista párc volt a vezető ereje a nemzet legjobbjait átfogó küzdelemnek, amelynek célja a háborúból való kilépés, a független, szabad és demokratikus Magyarország megteremtése volt. Ezt a harcot népünk saját erejével nem tudta győzelemre vinni. (Folytatás a 2. oldalon.) ■ é
