Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-17 / 270. szám

miimiimmiiiimmiimiiimtiiimiimimmmimHiitmmimtmmiiiimimiiiimiiiiiiimii A hét interjúja Csaknem másfél millió forint megtí.!:arítást jelent a megye termelőszövetke­zeteinek és állami gazdaságainak csupán két hónap alatt az AGROKER kedvezmé­nyes akciója: novemberben és decemberben olcsóbban jutnak műtrágyához. Ez a be­szélgetés kiindulópontja. Interjút ad az AGROKER igazgatója, Biczó ErnG. VJ üzletpolitika az AGROKER-nél Hasonló a helyzet a foszforral és a kálisóval. — Az elmondottakból az de­rül ki, hogy a gazdaságok min- I dánképpen jól járnak. De az AGROKER-nek, úgy látszik, igazodnia kell a gyárhoz és a fogyasztóhoz egyaránt, ráadá­sul ügyelnie kell a vállalati érdekekre, tehát a saját érde­keire is. Nem lehet könnyű. — Egyáltalán nem. A gépek megrendelését nekünk egy év­re előre le kell adni. A szövetke­zet viszont legtöbbször rapszo­dikusan vásárol, amikor éppen kell a gép a munkához, vagy amikor pénze van. Ez az év jól megmutatta. Most jön ismét a lényeg: a jelenlegi műtrágya­akció csak a kezdet. Ilyen lesz a jövőben a mi egész üzletpoli­tikánk. Gépeket, de egyéb, ki­sebb cikkeket is esetenként ol­csóbban adunk, amikor vége egy-egy szezonnak. Például a kombájn olcsóbb lesz aratás után, vagy jóval aratás előtt. Természetesen próbáljuk arra szorítani a gyárakat, hogy min­dig szezonra adjanak legtöbbet. Betakarító gépekből őszre. De ez a törekvés önmagában nem elég. Most is érkezett nyolc-tíz kukoricakombájn, a kukorica be­takarításának a végére. Mint már említettem, az ipari termelés folyamatossága és a felhaszná­lás, vásárlás szezonjellege kö­zött lévő ellentétet nekünk kell megszüntetnünk, mégpedig en­gedményekkel. A kérdésre, hogy megéri-e ez a vállalatnak, ha­tározottan mondhatom: megéri. Megéri, mert ha rendszeresebb a vásárlás, gyorsabban tudjuk mozgatni az árut. Folyamatos lesz az árukészlet feltöltése és ez tervszerűbbé teszi a munkát. már félmillió. Látni kell, hogy a mi üzletpolitikánk nem lehet olyan, mint a napi fogyasztást ellátó kereskedelemé. A miénket a mezőgazdasági hitelrendszer is meghatározza. — Elképzelhető-e, hogy anya­gi ösztönzéssel, kedvezmények­kel sikerül egészen folyama­tossá, sőt tervszerűvé tenni a mezőgazdasági gépek, anyagok értékesítését? — Az anyagi kedvezmény csak az egyik oldal lenne. A másik: szeretnénk több évre szóló szerződést kötni a gazda­ságokkal. Nekünk is, az üze­meknek is sokkal jobb lenne. Mi biztonságosabban rendelhet­nénk a gyártó cégektől, például jó néhány külföldi üzemtől, és még a speciális igényeket is könnyebben ki tudnánk elégí­teni. A szövetkezetnek ugyan­csak hasznára válik, ha hosz- szabb időre megtervezi a gépe­sítést, a géppark korszerűsíté­sét. Ebből a célból szeretnénk személyesen beszélni a gazdasá­gok vezetőivel, amikor a jövő évi szerződéskötéseket készítjük. Természetesen nem akarunk fel­tételeket diktálni, erről szó sincs. Kizárólag a kölcsönösség alapján képzeljük el a távlati tevékenységet, a jövő kapcsola­tait. Ha valamiben nem az tör­ténik, ami a megállapodás és ez a mi hibánk, viseljük a kö­vetkezményeket. — Jók a vállalat kapcsolatai a tsz-ekkel és állami gazda­ságokkal? Nem egyes üze­mekre gondolok. hanem az — Megéri ez az árleszállítás a vállalatnak, Biczó elvtárs? A műtrágya nagyon kelendő cikk, aligha maradna a válla­lat nyakán rendes áron is. In­kább arról panaszkodnak időn­ként a tsz-vezetők, hogy nem kapnak eleget. — Ez igaz. Nincs fölösleges, egyáltalán. De nem mindegy, mikor vásárolják meg. Az ipar folyamatosan termel egész év­ben, a felhasználás viszont sze­zonális. Az egész akció lénye­ge, hogy ezt az ellentmondást feloldjuk. A gyár nemigen tud tárolni, tehát át kell venni tő­le azt is, amit ősszel, vagy ép­pen télen termel. De ki raktá­rozzon? Az új viszonyok között nekünk nincs lehetőségünk az eddigi gyakorlat folytatására. Eddig úgy volt, hogy a tsz-eknél raktároztunk és megfizettük ne­kik a raktározási díjat. Hitel- politikai okok miatt ez most már nem megy. De különben is ésszerűbb, ha a gazdaságok már most megvásárolják a jövő év elején, illetve tavasszal szüksé­ges műtrágyát. Ha a tavaszra hagynák, a szállítás sem bírná a nagy mennyiséget. A helyzet ugyanist az, hogy sok a műtrá­gya, még ha esetenként kevés­nek tűnik is. Nitrogén tartalmú műtrágyából 1963-ban 30 ezer tonnát értékesítettünk a megyé­ben, 1966-ban 40 ezer tonnát, az idén már csaknem 70 ezret és a jövő évi igény 82 ezer tonna. — Tehát itt nem esetleges, szezon végi kiárusításról van szó, hanem, egészen új törek­vésről? — Szóba került a szezon végi kiárusítás is. De az nem enged­hető meg nálunk, közgazdasági szempontok miatt. Mi nem sóval és paprikával dolgozunk. Száz­ezer, sőt több százezer forintos gépekkel. Egy szárítóberendezés egész megyére. — Jobbak, mint az előző évek­ben. Többet tudtunk adni. Az idén volt az eddigi legnagyobb induló készletünk, jól felkészül­tünk a várható nagy keresletre. Mondjuk így: az igényeket ma­gasabb szinten tudjuk kielégíte­ni. ' " GEMENCI JÓZSEF Fotó: BAKC JENŐ ...................................................«........iiiiii.ii.iin....................................................................................... iiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHtiiiiiiiiiiiittHiiiiiiiiiiiiitiiiiiiHitiiiiiiiiiiiHitiiiiiiiiiitiiiMiiiiii F ÓKUSZ lllllllllllllllllllllllll AZ AMERIKAI REAKCIÓ LÉGIÓJA Az amerikai légió keletkezé­sének van egy legendája, amely nagyon halványan emlékeztet ar­ra a történetre, hogy egy alma lehullását szemlélve, hogyan fe­dezte fel Newton a nehézkedés törvényét. Kezdjük azzal, hogy mindkét eset egy kertben történt. Newton a Cambridge! kertben sé­tált. A párizsi 2. számú amerikai katonai kórház kertjében sétál­gatott ifjabb Theodor Roosevelt, annak az amerikai elnöknek a fia, aki „Teddy, — a nagy hu­sáng” néven vonult be Amerika történetébe. Newton egy lehulló almát vett észre. Az ifjabb Theo- flor Roosevelt pedig William Pat- tersont, a bicegő őrmestert. — Nemsokára megy vissza a frontra. Őrmester? Igen, uram! Van ott még egy kis elintéznivalónk. — Én is úgy gondolom. De mit fogunk csinálni azután, ha már szétvertük a németeket? — Hazatérünk és megalakítjuk, a veteránok szervezetét, hazánk javára, uram! „A Föld vonzóereje!” — villant át Newton agyán. „Veterán­szervezet!” — bólintott elégedet­ten ifjabb Theodor Roosevelt. Egy idő múlva ebédet adott a Rue Fauborg Saint-Honoré-i tisztiklubban, ahol húsz khaki- egyenruhás ember gyűlt össze. A vendégszerető házigazda ismer­tette a megjelentekkel William Paterson őrmester Ötletét. A gondolat — akárcsak az ebéd —, tetszést aratott és mindjárt el í* határozták, hogy megvalósítják. így szól a legenda. A valóság­ban azonban az amerikai légió — a háborús veteránok szervezet« Szemelvények külföldi újságokból — megalakításának eszméje nem Patterson őrmester, még csak nem is Roosevelt fejében és nem a Roue Faubourg Saint-Honoré-i tiszti klub asztala mellett szüle­tett meg. Az amerikai vezető kö­rök jóval azelőtt dédelgették ezt az eszmét, mielőtt még az első világháború frontjain elhallgattak volna a fegyverek. Ezt az elgon­dolást a két kísértettől — a kom­munizmustól és a munkanélküli­ségtől — való rettegés táplálta. (Izvesztyija) CSOU EN-LAJ ÉS MAO-NÉ ELLENTÉTE Csou En-laj kínai miniszter- elnök és Csiang Csing asszony, Mao Ce-tung felesége között nyil­vános nézeteltérés robbant ki ab­ban a kérdésben, hogy milyen szerep vár a fiatal vörösgárdis­tákra a kulturális forradalom je­lenlegi szakaszában. A két személyiség nézeteltérése azon a pekingi ünnepségen rob­bant ki, amelyen afölött örven­deztek, hogy a még „ellenfor­radalmi” kézben volt utolsó két tartományban is végbement a maoista hatalomátvétel. Csiang Csing rövid, de éles hangú beszédében kijelentette, hogy a vörösgárdistákat egyálta­lán nem szabad leszerelni, mert továbbra is fontos szerep vár rájuk. Csou En-laj főleg a Kínát fe­nyegető, „külső veszélyekről” be­szélt. A vörösgárdistákra éppen csak utalt, de kifejezésre juttatta egyetértését a párt hivatalo • ' rányvonalával: a vörösgárdistáir szervezeteit fokozatosan le kei' 'leni és a fiatalokat vissza keli ’’’dem a gyárakba és a földek ­A két személy nézeteltérése alighanem a kínai vezető cso­port két irányzatának komoly hatalmi küzdelmét tükrözi. Az egyik oldalon áll a nagy állami bürokrácia: Csou En-lajhoz ha­sonló emberek, akik hívek Mao- hoz, de az adminisztratív gépezet­ben folytatott, hosszú munkájuk jóvoltából kerültek vezető tiszt­ségbe. A másik oldalon Csiang Csing- hez hasonló személyek állnak, akiket éppen az állami vezetés­ben a kulturális forradalom által előidézett zűrzavar vetett fel­színre. A vörösgárdistákkal kapcsolatos nézeteltérés egy döntő dilemmát tükröz: folytatódjon-e a kulturá­lis forradalom, vagy tekintsék befejezettnek? (Europeo) „PA PIRMILLIOMOS OK ’ ’ ALKONYA (A Christian Science Monitorból) Argentínában új pénzt bocsá­tanak ki, pénzreform végrehaj­tása céljából, amelynek — mint bejelentették —, az a rendelteté­se, hogy „stabilizálja a gazdasá­got”. A tizedes jelet két értékkel balra viszik, s a kormány ezzel próbálja kialakítani a jelenlegi peso és dollár közötti azon arányt, amely 15 évvel ezelőtt, Perón Idején volt érvényben, amikor 3.5 peso ért egy dollárt (a je­lenlegi aránya 350 peso — J dol­lár). Látszólag tehát egyszerű a do­log. A 100 0O0 peso fizetést most 1000 pesora fogják «csökkenteni”. * azok, akik eddig 50 000 pesot kaptak, most csak 500-at fognak kapni. Egy doboz húskonzervára, amely eddig 155 peso volt, most ennek megfelelően 1 peso 55 centavo lesz. A „papírmilliomosokat”, akik ma szép számmal élnek Argen- ! inában, aggodalommal tölti el a kormány szándéka, mert érzik a 'eszélyt, hogy egy szép napon regényekké válnak. A kormány az új reformmal egyszerűbbé kívánja tenni a gaz­dasági tervezés rendszerét és csökkenteni akarja a költségvetés összegeiben a szédítően sok nul­lát. Az új reform egyúttal arra készteti majd a háziasszonyokat, hogy óvatosabban gazdálkodjanak és tartsák szem előtt, hogy ami­kor néhány centavo borravalót adnak, tulajdonképpen néhány ré­gi pesot adnak ki. Az új peso 1970-nél előbb nem kerül forgalomba. Néhány évvel ezelőtt egy másik latin-amerikai országban, Chilében hajtottak végre hasonló reformot. Itt a mil- liárdot ezerrel osztották, s a for­galomban lévő pesot egy az egy­hez arányban a dollárral egyen­értékű escudová változtatták. Az infláció fokozódásával azonban az utóbbi időben a chilei escudo ér­téke nyolcadára csökkent. MI AZ A GALLUP-INTÉZET? írta: V. Petruszenko, a TASZSZ washingtoni tudósítója A New Jersey állambeli Prin­ceton város számos nevezetessé­ge között nem utolsó helyen áll az amerikai közvéleménykutaló intézet. Ezt az intézményt George Gallup, a pszichológia doktora alapította, 1935-ben, s most vezető helyet tölt be a különböző in­tézmények és szervezetek között, amelyek rendszeresen tanulmá­nyozzák az Amerikában uralkodó politikai hangulatot és amelyek bizonyos fokig befolyást gyako­rolnak az amerikaiaknak a külön­böző nemzetközi és belső prob­lémákról alkotott véleményére. . , .A GaHup-intézet olyan ut­cában található, ahol egyirányú a közlekedés mivel az utca annyira szűk hogy két szembejövő autó nem tudna áthaladni rajta. Prin­cetonban sok ilyen utca van: az ősi egyetemi városkában ezek az utcák őrzik a XVIII. századi „gyarmati korszak” atmoszférá­ját. Maga az intézet nem nagy. Egy kis kétemeletes, villaszerű épületnek mindössze egyetlen emeletét foglalja el. Mintegy 50 állandó munkatársat foglalkoztat Princentonban, főleg szociológu­sokat és statisztikusokat. A szociológusok készítik elő nagy gonddal a kérdéseket, ame­lyeket a soron következő Gallup- közvéleménykutatásnál feltesznek az amerikaiaknak. A kérdések­nek egyszerűeknek, rendkívül tő- möreknek és mindenki számára órthetőeknek kell lenniük, ugyan­akkor napjaink legbonyolultabb, létfontosságú problémáira kell vonatkozniuk. A statisztikusok végzik el a be­érkezett válaszok első elemzését. Ezt az elemzést azután az inté­zet szociológusai és felelős mun­katársai politikai, gazdasági és szociális szempontból , elmélyí­tik”. Gk írják a magyarázatokat is a közvéleménykutatások ered­ményeként kapott adatokhoz, s ezeket a kommentárokat Prince- tonból megküldik a 125 leg­nagyobb Amerikai lap szerkesztő­ségeinek, amelyek a GaHup- intézet. állandó előfizetői. Az in­tézet hetenként kétszer állít ösz- sze kérdőíveket, s ezeket, szét­küld! a lapoknak, amelyek szer­dán és vasárnap közllk azokat. Havonta egyszer jelenik meg a „Gallup-féle közvéleményin de k. Politikai, gazdasági és társadalmi irányzatok” című folyóirat. Eb­ben összefoglalják a kőzvéle- mény kutat,ásnak a hónap folya­mán már közölt, összes adatait, továbbá egyes kiegészítő, részle­tesebb eredményeket, amelyeket még nem küldtek meg a lapok­nak. (Nyegyelja) IIIIIIIIIIMIIIIIIIIHIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIMitlIIMIIIIIIIIMiimmilMlllllllllllllllllllllllllil IIIMIIIHIIIIHIHIimilMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIimiMlimilllllUllumillUllllilltlItlIIIMII i E 1­§ = E E = r E E s s I E E E r E E 1 E I = = r. §

Next

/
Thumbnails
Contents