Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-17 / 270. szám

Ha majd a gyár is pénzt kap... Új fogalom: előlegmunka a mérőműszer gyárban Budapesten aláírták azt a ma­gyar-szovjet együttműködési meg­állapodást, melynek értelmében a magyar ipar részt vesz a szov­jet személygépkocsi-programban. A magyar ipar különböző alkatrésze­ket szállít a nagy sorozatban, FIAT- licenc alapján készülő VAZ-sze- mélyautókhoz, cserébe évente mint­egy 12—1« OOO gépkocsit kapunk a Szovjetunióiéi. (Újsághír) A tizennyolcféJe alkatrész egyi­ke a tömlő-feszmérő. A gépkocsi szerszámkészletébe tartozik, sze­repe, hogy időnként ellenőrizni kell vele a kerekek légnyomását. A Mechanikai Mérőműszerek Gyára több alkatrész gyártását vállalta a tizennyolcból, köztük a tömlő- feszmérőt is. Ez utóbbi a szek­szárdi gyár feladata. Érdeklőd­tem a gyárban, mikor kezdik meg a felkészülést. Magyart Lász­ló igazgató válasza meglepő: — Talán mikor fejezzük be? — Ugyanis hónapok óta dolgozunk rajta és most már az utolsó si­mításoknál tartunk. Néhány hét múlva kész a nullszéria. Egyéb­ként azt hiszem, elsőként jelent­jük majd be, hogy készen va­gyunk a FI AT-pirogramí ránk eső részével. Vállaltuk — És, ha nem írták volna alá a szerződést? Ha kútba esett vol­na az egész program? Vállalkoz­hat egy nagy gyár ilyen sötétbe ugrásra? — Vállaltuk. Nem is annyira a gyár, mint az a konstruktőr, technológus és szerszámkészítő kollektíva, akik még a nyáron „r 'szálltak a témára”. Eddig ugyanis még egy fillért se kap­tak munkájukért, még is csinál­ták. —- Fusiztak? — Hát talán így is lehet mon­dani. Persze nem titokban, ha­nem engedéllyel csinálják. És ha jól dolgoznak, megtalálják a szá­mításukat. Különös história, amit ezután megtudtam a gyárigazgatótól. A FIAT-programról már régóta beszélnek a gyárban. Azt is tud­ták, hogyha egyáltalán lesz be­lőle valami — már ami a magyar ipar közreműködését illeti — az MMG-t nem lehet kihagyni. A másik „vonal”: az MMG egyik budapesti gyára, a HKGY gyárt­ja a belföldi piacra kerülő tömlő- feszmérőket. Ezt a profilt idővel mindenképpen a szekszárdi gyár­nak kell majd átvenni. Mégpedig úgy, hogy új, korszerűbb konst­rukciót kell kihozni. Ha tehát getni akarok vele, mert nem tu­dom mikor találkoztam utoljá­ra kéregető gyerekkel. — Na és mit csinálsz, ha sok pénzt kapsz a néniktől, bácsik­tól? Biztos van olyan, hogy több is összejön, mint amennyi ke­nyérre kell. — Hazaviszem és odaadom anyának. — És ő, mit csinál a pénzzel? — Hát, mindenfélét, amit kell. Ha beteg, kell neki rumot hoz­ni, mert akkor ideges, ha nincs rum. —- Apád mit szól, hogy te kol­dulsz? Nem törődik vele, mindig verekszik otthon, meg csúnyán beszél. Velünk is, de anyával folyton. Azt mondja, szedett gye­rekek vagyunk. — És te tudod mit jelent az? — Nem tudom, de ha nagy leszek, elmegyünk anyával. Ak­kor verekedhet egymagában ott­hon. z kedvenc gondolata le­het, mert édesen elmo­solyodik a gyerekarc, mintha máris látná, amint apja otthon egyedül viaskodik székkel, asz­tallal és kiüvölti a hangjaimért a székek, bútorok legföljebb ro- bajlaaak, vissza nem szólnak. most kialakítanak egy új feszmé- rőtípusit, kézenfekvő a megoldás: Legyen ez a feszmérő hasonló ahhoz, ami majd a FIAT-program- hoz kell, pontosabban, már eleve a szovjet feszmérő gyártására készül­jenek fel. A mintadarab megvan, a műszaki paraméterek is ren­delkezésre állnak. Nagy feladat A kívülálló azt hihetne, hogy mi sem egyszerűbb, mint felké­szülni egy ilyen kis műszer gyár­tására. A valóságban sokkal na­gyobb a feladat. „Átültetni” az itteni gyártási lehetőségekre, a hazai szabványoknak megfelelő anyagokra, az itteni technológiá­ra. Nagy szériáról van szó, tehát minden műveletet gépesíteni, né­hányat automatizálni kell. A gyár idei műszaki fejlesztési program­jában nem szerepel ez a tömlő- feszmérő, a kapacitás a folyó termelésre van lekötve. A műsza­ki és szerszámkészítő kollektíva mégis vállalkozott rá. Megcsinál­ják munkaidő után. Amikor bejelentették ezt, a ve­zérigazgató is helyeselte. Csak egy kikötéssel: Az anyagot, a gépkapacitást adja a vállalat, „előlegezi”. A bérköltséget azon­ban csak akkor fedezi, amikor elkészült a nullszéria és az Or­szágos Mérésügyi Hivatal bevizs­gálta, engedélyezi a gyártást, te­hát a feszmérő jó, kiállja a pró­bát, a gyár tehát sorozatban állít­hatja élő, bevétel is lesz. az ÚJ termékből. — Meg kell mondani őszintén, nem fogadta egyhangú lelkese­dés ezt a bejelentést — mondja Boros György mérnök, műszaki vezető. De aztán napokon belül megváltozott a hangulat. Úrrá lett az a nézet, hogy új mecha­nizmus van, kockázat nélkül nincs eredmény. Hát kockáztas­sunk mi is. Van valami igazság abban, hogy akkor lássuk a fo­rintot, amikor bebizonyosodott, hogy eredménnyel járt a mun­kánk. Amikor az OMH is meg­állapította, sorozatgyártásra, for- galombahozatalra alkalmas, amin hónapokon keresztül dolgoztunk. Ha majd a gyár is pénzt kap ér­te. Munkaidő után Délután négy óra. A szerszám­üzemben már kettőkor lejárt a munkaidő. De itt nincs csend munkaköpenyes szerszámkészítők sürögnek-forognak a gépek kö­rül Itt egy húsz-huszonöt kilós szerszámot vizsgálgatnak. A fesz — Tanulni szeretsz-e? — Nemigen, mert otthon nem mindig lehet, segíteni is kell. — Azt tudod-e, apád hány éves? önérzetesen veti hátra a fejét. — Persze! ötvenhat. És már tízéves korában dolgozott. Majd én is dolgozom, amikor már nem kell iskolába járni. — . Nagyon bánod, hogy kell? Szégyenlősen vonja meg a vállát, ami jelenthet igent is, nemet is. Olyan ez a gyerek, mint egy üldözött kis vad, ame­lyik megáll menekültében va­lami tisztás szélén, hogy a to- vábbfutáshoz erőt gyűjtsön. Lát­szólag igazán pihen, de ugrásra kész, minden idegszálával. Úgy szorongatja a kiló kenyeret, mintha isten tudja micsoda kincs lenne. — Van valami pénzed is? Zsebébe markol. A mozdulat, vékonyka csörgést eredményez. — Tizenegy ötven. — És ha ilyen sétálásból nem viszel haza pénzt, mi van? pa ordít, hogy csavargók, meg is ver. Anya harag­szik és azt mondja, azért nem mérő csatlakozópipájának fröccs­öntőszerszáma. Mérik, próbálgat­ják. Holnap, vagy he Ínapu tán felteszik a gépre, kipróbálni. A másik munkaasztalnál a feszmérő házának présszerszáma. Szabó Géza szerszámkészítő ma hatra jött be, este tízig ütemezte be itt a programot. — Meddig dolgoznak? — Ma talán nyolcig — mondja Kutny Gábor fiatal szerszámké­szítő — mint hónapokon keresz­tül. Még néhány nap és vissza­zökkenünk a normális kerékvá­gásba, a napi nyolcórai munká­hoz. Ideje lesz már. újra meg­ismerkedni a családdal otthon... — Miért csinálják? — Meg akarjuk mutatni, mire képes ez a fiatal kollektíva — válaszolja Bognár Jenő techni­kus. Meg aztán most már bizto­san tudjuk anyagilag se járunk rosszul. — így megy ez már hónapok óta — mondja Boros György. — A gyerekek ráhajtottak. Még a nyáron fordult elő, akkor ennek a feszmérőnek az „elődjét” csi­náltuk, hogy hajnalban utaztam Pestre, az egyik szocialista bri­gád egész éjjel dolgozott, hogy reggelre kihozhassák az állomás­ra a feszmérőt, meg tudjam mu­tatni a központban... A munkaasztalon nemcsak gé­pek, szerszámok sorakoznak, ha­nem megszámoltam vagy tíz „Amigo”-dobozt. Úgy látszik, a feketekávé nélkülözhetetlen tar­tozéka a műhelynek is. — Ez a legjobb. Meg csinos a nő is a dobozon. Tízezer munkaóra Amikor hozzáfogtak a nagy munkához, hatezer szerszámké­szítő munkaórát kalkuláltak a negyvennégy szerszám elkészíté­séhez. Most ötezerkilencszáznál tartanak és negyven szerszám tel­jesen kész. Műszaki munkaóra mintegy négyezer kellett. Ponto­san feljegyzik, ki mennyit dolgo­zott, ki mit végzett el. Majd az OMH bevizsgálása után kapják meg a pénzt és osztják fel, ér­dem szerint. — Úgy gondolom, jó lesz in­dulópénznek a kocsihoz — mond­ja Bognár Jenő. Évi tizenkét- tizennégyezer darabot kapunk a magyar ipar által gyártott al­katrészekért, talán majd nekem is jut egy... JANTNER JÁNOS hoztam semmit, mert nem sze­retem. Tessék mondani, hány óra van? Megmondom, mire feljajdul és villámgyorsan vág át az úttes­ten. Mire hazaérkezik, el is fe­lejti a találkozást, hiszen öröm fogadja majd: ennivalót visz ha­za és tizenegy ötvenet, apróban. Nem bánnám, ha láthatatlanul követhetném, ha beszélhetnék apjával, anyjával arról, hogy miért ilyen sivár, ilyen nem mai az életük. Gondolom, hamar a fejemhez vernék, hogy mi kö­zöm van hozzá, mi jogon avat­kozom magánügybe. Otthon ta­lán ez a magát Jóskának nevező gyerek is ellenem fordulna és nem beszélgetne olyan készsé­gesen, mint itt a semleges te­rületet jelentő utcán, ahol pár fillér ürügyén villanásnyi képet alkothattam a családjáról, amely kép, szerencsére eltér az átla­gostól, a megszokottól.. . LÁSZLÓ IBOLYA Munkához látott a pártvezetőség Jól fizető nagyüzemi gazda­ságnak ismerik megyeszerte az eredményeiről híres dombóvári Alkotmány Termelőszövetkezetet. A 4500 holdon gazdálkodó szö­vetkezet félezer tagja közül negyvenkilencen tartoznak a kommunisták nagy családjába. Uj párttitkárt választottak a termelőszövetkezet kommunista tagjai Gelencsér József agronó- mus személyében. A mostani párttitkár már két esztendővel ezelőtt is kapott a titkos válasz­tás során szavazatokat, most vi­szont a többség bizalmából a tit­kári tisztségbe került. Sokoldalúsága, helyi ismerete könnyíti az új párttitkár, Ge­lencsér József munkáját. Fiatal ember létére már 10 esztendeje tsz-tag, korábban is tagja volt a pártvezetőségnek, jól ismeri a gazdasági munka csínját-bínját, mert ennyi idő alatt szinte min­den munkaterületen dolgozott. Apja, bátyja, rokonai a tsz-ben vannak, név szerint ismeri a többi tagokat és körülményeiket is. — Az biztos, hogy sokat je­lentenek a helyi ismeretek. Még­is, kissé nehezíti helyzetemet, hogy — sokáig egy helyen lé­vén — nem igen tudok másutt szerzett tapasztalatokhoz viszo­nyítani és kevés még a gyakor­latom a pártmunkában — mond­ja szerényen Gelencsér József párttitkár. — Érdeklődöm, mivel kezd­te munkáját a vezetőség? — Mint másutt, első vezető­ségi ülésünkön mi is elosztottuk a reszortokat, azonnal tisztáztuk a munkamegosztást. Szervező- titkár, propagandista, termelési felelős és a gazdasági ügyek re­szortja lett nálunk kialakítva. Mindjárt szóba került az is, dolgozzon az egész pártvezető­ség, ne futkosson a titkár a bé­lyegekkel. Tulajdonképpeni első teendőnk mégis a féléves mun­katerv kiegészítése volt. — Változtattak a terven? Kimaradt belőle valami, vagy pedig újítanak? — Inkább az utóbbi és nem­csak a fél évre érvényes. Ami eddig nem volt szokásunk, be­iktattuk, hogy minden vezető­ségi ülésen röviden ismertetjük a frissiben, újonnan megjelent, a tsz-re és tagjaira vonatkozó ren­delkezések lényegét. Mi csak ezek ismeretében tudunk kint a területen is boldogulni, válaszol­ni, vagy éppen |elhívni rá az emberek figyelmét. Tervezzük, hogy a legizgalmasabb külpoli­tikai eseményeket is tömören megvitatjuk a vezetőségi ülése­ken, hogy jobban értsük, mi történik a nagyvilágban, s rea­gálni tudjunk a hamis nézetek­re. — Biztos vagyok benne, hogy ezek az elképzelések más párt­vezetőségek számára is ad­hatnak ötleteket. — A mi vezetőségünk szüksé­gesnek tartja. A másik, hogy tervszerűbbé tegyük irányító­munkánkat, azt is megszabjuk üléseinken, hogy a következő két hétben mi hárul egy-egy ve­zetőségi tagra a munkafolyama­tok politikai segítése terén. De nem feledkezünk meg a folya­matos pártépítési teendőkről sem, így törődünk a jövő héten 60 párttag és pártonkívüli rész­vételével induló pártoktatás meg­kezdésével. — Mi az, amiben megerő­södtek és mit tartanak a helyi politikában továbbra is vál­tozatlanul fontosnak? — Az egyik, hogy bevált ná­lunk a pártfeladatok adása, to­vábbra is minden egyes párt­tagnál megtartjuk eddigi meg­bízatását. Mindenütt ott vannak a tsz-ben a kommunisták, jó a párttagság munkaterületi meg­oszlása. Kérjük tőlük, számítunk továbbra is a párttagság, a tsz-tagok kezdeményezésére. Hangsúlyozzuk, mindig nekünk, a kommunistáknak kell kezde­ményezni. Van tekintélye a párt- szervezetnek, lehet és kell adni a párttagság szavára. Amikor megválasztottak, ott és azóta is mondogatom, hogy ne várjanak csodát, a túlzott várakozás - he­lyett bátran maguk is jöjjenek javaslataikkal. Úgy képzeljük, hogy ha minden nem is megy azonnal, de ötből három bizto­san megvalósítható és sikerülni fog. Amikor itt tartunk, érdekes, izgalmas találkozás töri meg a beszélgetést. Kopognak és belép az előd, Szabó Farkas, a terme­lőszövetkezet korábbi párttitkára. Ö most a termelőszövetkezet kertészeti brigádvezetője. Az utód, Gelencsér József feszélye- zetlenül fogadja, ezzel feloldja a frissiben keletkezett keresettsé­get, a sajátos feszültséget. Meg­egyezésük, a távozás után meg­kérdezem: — Beszélgetett-e egymással a választás óta a régi és ar új titkár? — Beszéltünk a történtekről. Szabó elvtársnak megbecsülés jár tevékenységéért, mégiscsak 10 éven át ellátta a titkári funkciót. Személyileg nekünk semmi problémánk nem volt és nincs is egymással. Megbeszél­tük, nincs miért és kire hara­gudni. Tudjuk mindketten, a párttitkári tisztség nem nyug­díjas állás. Köztünk nem lesz harag, együtt dolgozunk, a jó tanácsot mindenkitől, szívesen fogadom. — Mondja Gelencsér elv- társ, okulásul mit tartanak szem előtt az előző hibákból? Mik azok, amiket mindenkép­pen el akarnak kerülni? — Sűrűn hallgassuk meg az embereket, sokat legyünk köz­tük és ne legyen az ember rész­rehajló. Sose felejtse el az em­ber, honnan jött és ne tegyen azzal és az elveivel ellentétesen semmit. Feladatokkal fűszerezett, érdekes beszámolókat akarunk tartani, hogy minden párttag kereshesse és abból meg is ta­lálja feladatát — summázza a titkár tanulságaikat. — Távolabbi, nagyobb léleg­zetű terveik? — Erőteljesebben képviseljük, hogy a telepeken mindenütt le­gyenek szociális létesítmények. Ezen a téren elmaradtunk. Ha korábban jobban kardoskodunk, a nagy gépi beruházások ellenére is többre jutottunk volna. Mos­dók, fürdők kellenek a majorok­ban, mégsem jöhetnek a sertés- szarvasmarha-tenyésztők piszko­san haza a városiasodó Dombóvár­ra. Rajta leszünk, hogy Tüskepusz­tán, Birfcamajorban, a perekaei telepen jövőre legyen a fürdő, alakítsák át erre a célra a meg­lévő helyiségeket, szerezzék be a boylereket és ami még ehhez szükséges. Eddig is, ezután is megmondom, ami nem tetszik, de szót tudunk érteni a párton­kívüli tsz-elnökkel, mert a gaz­daság vezetői is kezdenek jobban törődni a szociális beruházások­kal. * Kialakították elképzeléseiket a dombóvári Alkotmány Tsz újon­nan választott pórtvezetőségébeo és ehhez tartva magukat, mun­kához láttak. Gondolkodva cse­lekszenek. E kettő ötvözése nél­külözhetetlen a pártmunkában. SOMI BENJAMINNfi

Next

/
Thumbnails
Contents