Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-17 / 270. szám
Ha majd a gyár is pénzt kap... Új fogalom: előlegmunka a mérőműszer gyárban Budapesten aláírták azt a magyar-szovjet együttműködési megállapodást, melynek értelmében a magyar ipar részt vesz a szovjet személygépkocsi-programban. A magyar ipar különböző alkatrészeket szállít a nagy sorozatban, FIAT- licenc alapján készülő VAZ-sze- mélyautókhoz, cserébe évente mintegy 12—1« OOO gépkocsit kapunk a Szovjetunióiéi. (Újsághír) A tizennyolcféJe alkatrész egyike a tömlő-feszmérő. A gépkocsi szerszámkészletébe tartozik, szerepe, hogy időnként ellenőrizni kell vele a kerekek légnyomását. A Mechanikai Mérőműszerek Gyára több alkatrész gyártását vállalta a tizennyolcból, köztük a tömlő- feszmérőt is. Ez utóbbi a szekszárdi gyár feladata. Érdeklődtem a gyárban, mikor kezdik meg a felkészülést. Magyart László igazgató válasza meglepő: — Talán mikor fejezzük be? — Ugyanis hónapok óta dolgozunk rajta és most már az utolsó simításoknál tartunk. Néhány hét múlva kész a nullszéria. Egyébként azt hiszem, elsőként jelentjük majd be, hogy készen vagyunk a FI AT-pirogramí ránk eső részével. Vállaltuk — És, ha nem írták volna alá a szerződést? Ha kútba esett volna az egész program? Vállalkozhat egy nagy gyár ilyen sötétbe ugrásra? — Vállaltuk. Nem is annyira a gyár, mint az a konstruktőr, technológus és szerszámkészítő kollektíva, akik még a nyáron „r 'szálltak a témára”. Eddig ugyanis még egy fillért se kaptak munkájukért, még is csinálták. —- Fusiztak? — Hát talán így is lehet mondani. Persze nem titokban, hanem engedéllyel csinálják. És ha jól dolgoznak, megtalálják a számításukat. Különös história, amit ezután megtudtam a gyárigazgatótól. A FIAT-programról már régóta beszélnek a gyárban. Azt is tudták, hogyha egyáltalán lesz belőle valami — már ami a magyar ipar közreműködését illeti — az MMG-t nem lehet kihagyni. A másik „vonal”: az MMG egyik budapesti gyára, a HKGY gyártja a belföldi piacra kerülő tömlő- feszmérőket. Ezt a profilt idővel mindenképpen a szekszárdi gyárnak kell majd átvenni. Mégpedig úgy, hogy új, korszerűbb konstrukciót kell kihozni. Ha tehát getni akarok vele, mert nem tudom mikor találkoztam utoljára kéregető gyerekkel. — Na és mit csinálsz, ha sok pénzt kapsz a néniktől, bácsiktól? Biztos van olyan, hogy több is összejön, mint amennyi kenyérre kell. — Hazaviszem és odaadom anyának. — És ő, mit csinál a pénzzel? — Hát, mindenfélét, amit kell. Ha beteg, kell neki rumot hozni, mert akkor ideges, ha nincs rum. —- Apád mit szól, hogy te koldulsz? Nem törődik vele, mindig verekszik otthon, meg csúnyán beszél. Velünk is, de anyával folyton. Azt mondja, szedett gyerekek vagyunk. — És te tudod mit jelent az? — Nem tudom, de ha nagy leszek, elmegyünk anyával. Akkor verekedhet egymagában otthon. z kedvenc gondolata lehet, mert édesen elmosolyodik a gyerekarc, mintha máris látná, amint apja otthon egyedül viaskodik székkel, asztallal és kiüvölti a hangjaimért a székek, bútorok legföljebb ro- bajlaaak, vissza nem szólnak. most kialakítanak egy új feszmé- rőtípusit, kézenfekvő a megoldás: Legyen ez a feszmérő hasonló ahhoz, ami majd a FIAT-program- hoz kell, pontosabban, már eleve a szovjet feszmérő gyártására készüljenek fel. A mintadarab megvan, a műszaki paraméterek is rendelkezésre állnak. Nagy feladat A kívülálló azt hihetne, hogy mi sem egyszerűbb, mint felkészülni egy ilyen kis műszer gyártására. A valóságban sokkal nagyobb a feladat. „Átültetni” az itteni gyártási lehetőségekre, a hazai szabványoknak megfelelő anyagokra, az itteni technológiára. Nagy szériáról van szó, tehát minden műveletet gépesíteni, néhányat automatizálni kell. A gyár idei műszaki fejlesztési programjában nem szerepel ez a tömlő- feszmérő, a kapacitás a folyó termelésre van lekötve. A műszaki és szerszámkészítő kollektíva mégis vállalkozott rá. Megcsinálják munkaidő után. Amikor bejelentették ezt, a vezérigazgató is helyeselte. Csak egy kikötéssel: Az anyagot, a gépkapacitást adja a vállalat, „előlegezi”. A bérköltséget azonban csak akkor fedezi, amikor elkészült a nullszéria és az Országos Mérésügyi Hivatal bevizsgálta, engedélyezi a gyártást, tehát a feszmérő jó, kiállja a próbát, a gyár tehát sorozatban állíthatja élő, bevétel is lesz. az ÚJ termékből. — Meg kell mondani őszintén, nem fogadta egyhangú lelkesedés ezt a bejelentést — mondja Boros György mérnök, műszaki vezető. De aztán napokon belül megváltozott a hangulat. Úrrá lett az a nézet, hogy új mechanizmus van, kockázat nélkül nincs eredmény. Hát kockáztassunk mi is. Van valami igazság abban, hogy akkor lássuk a forintot, amikor bebizonyosodott, hogy eredménnyel járt a munkánk. Amikor az OMH is megállapította, sorozatgyártásra, for- galombahozatalra alkalmas, amin hónapokon keresztül dolgoztunk. Ha majd a gyár is pénzt kap érte. Munkaidő után Délután négy óra. A szerszámüzemben már kettőkor lejárt a munkaidő. De itt nincs csend munkaköpenyes szerszámkészítők sürögnek-forognak a gépek körül Itt egy húsz-huszonöt kilós szerszámot vizsgálgatnak. A fesz — Tanulni szeretsz-e? — Nemigen, mert otthon nem mindig lehet, segíteni is kell. — Azt tudod-e, apád hány éves? önérzetesen veti hátra a fejét. — Persze! ötvenhat. És már tízéves korában dolgozott. Majd én is dolgozom, amikor már nem kell iskolába járni. — . Nagyon bánod, hogy kell? Szégyenlősen vonja meg a vállát, ami jelenthet igent is, nemet is. Olyan ez a gyerek, mint egy üldözött kis vad, amelyik megáll menekültében valami tisztás szélén, hogy a to- vábbfutáshoz erőt gyűjtsön. Látszólag igazán pihen, de ugrásra kész, minden idegszálával. Úgy szorongatja a kiló kenyeret, mintha isten tudja micsoda kincs lenne. — Van valami pénzed is? Zsebébe markol. A mozdulat, vékonyka csörgést eredményez. — Tizenegy ötven. — És ha ilyen sétálásból nem viszel haza pénzt, mi van? pa ordít, hogy csavargók, meg is ver. Anya haragszik és azt mondja, azért nem mérő csatlakozópipájának fröccsöntőszerszáma. Mérik, próbálgatják. Holnap, vagy he Ínapu tán felteszik a gépre, kipróbálni. A másik munkaasztalnál a feszmérő házának présszerszáma. Szabó Géza szerszámkészítő ma hatra jött be, este tízig ütemezte be itt a programot. — Meddig dolgoznak? — Ma talán nyolcig — mondja Kutny Gábor fiatal szerszámkészítő — mint hónapokon keresztül. Még néhány nap és visszazökkenünk a normális kerékvágásba, a napi nyolcórai munkához. Ideje lesz már. újra megismerkedni a családdal otthon... — Miért csinálják? — Meg akarjuk mutatni, mire képes ez a fiatal kollektíva — válaszolja Bognár Jenő technikus. Meg aztán most már biztosan tudjuk anyagilag se járunk rosszul. — így megy ez már hónapok óta — mondja Boros György. — A gyerekek ráhajtottak. Még a nyáron fordult elő, akkor ennek a feszmérőnek az „elődjét” csináltuk, hogy hajnalban utaztam Pestre, az egyik szocialista brigád egész éjjel dolgozott, hogy reggelre kihozhassák az állomásra a feszmérőt, meg tudjam mutatni a központban... A munkaasztalon nemcsak gépek, szerszámok sorakoznak, hanem megszámoltam vagy tíz „Amigo”-dobozt. Úgy látszik, a feketekávé nélkülözhetetlen tartozéka a műhelynek is. — Ez a legjobb. Meg csinos a nő is a dobozon. Tízezer munkaóra Amikor hozzáfogtak a nagy munkához, hatezer szerszámkészítő munkaórát kalkuláltak a negyvennégy szerszám elkészítéséhez. Most ötezerkilencszáznál tartanak és negyven szerszám teljesen kész. Műszaki munkaóra mintegy négyezer kellett. Pontosan feljegyzik, ki mennyit dolgozott, ki mit végzett el. Majd az OMH bevizsgálása után kapják meg a pénzt és osztják fel, érdem szerint. — Úgy gondolom, jó lesz indulópénznek a kocsihoz — mondja Bognár Jenő. Évi tizenkét- tizennégyezer darabot kapunk a magyar ipar által gyártott alkatrészekért, talán majd nekem is jut egy... JANTNER JÁNOS hoztam semmit, mert nem szeretem. Tessék mondani, hány óra van? Megmondom, mire feljajdul és villámgyorsan vág át az úttesten. Mire hazaérkezik, el is felejti a találkozást, hiszen öröm fogadja majd: ennivalót visz haza és tizenegy ötvenet, apróban. Nem bánnám, ha láthatatlanul követhetném, ha beszélhetnék apjával, anyjával arról, hogy miért ilyen sivár, ilyen nem mai az életük. Gondolom, hamar a fejemhez vernék, hogy mi közöm van hozzá, mi jogon avatkozom magánügybe. Otthon talán ez a magát Jóskának nevező gyerek is ellenem fordulna és nem beszélgetne olyan készségesen, mint itt a semleges területet jelentő utcán, ahol pár fillér ürügyén villanásnyi képet alkothattam a családjáról, amely kép, szerencsére eltér az átlagostól, a megszokottól.. . LÁSZLÓ IBOLYA Munkához látott a pártvezetőség Jól fizető nagyüzemi gazdaságnak ismerik megyeszerte az eredményeiről híres dombóvári Alkotmány Termelőszövetkezetet. A 4500 holdon gazdálkodó szövetkezet félezer tagja közül negyvenkilencen tartoznak a kommunisták nagy családjába. Uj párttitkárt választottak a termelőszövetkezet kommunista tagjai Gelencsér József agronó- mus személyében. A mostani párttitkár már két esztendővel ezelőtt is kapott a titkos választás során szavazatokat, most viszont a többség bizalmából a titkári tisztségbe került. Sokoldalúsága, helyi ismerete könnyíti az új párttitkár, Gelencsér József munkáját. Fiatal ember létére már 10 esztendeje tsz-tag, korábban is tagja volt a pártvezetőségnek, jól ismeri a gazdasági munka csínját-bínját, mert ennyi idő alatt szinte minden munkaterületen dolgozott. Apja, bátyja, rokonai a tsz-ben vannak, név szerint ismeri a többi tagokat és körülményeiket is. — Az biztos, hogy sokat jelentenek a helyi ismeretek. Mégis, kissé nehezíti helyzetemet, hogy — sokáig egy helyen lévén — nem igen tudok másutt szerzett tapasztalatokhoz viszonyítani és kevés még a gyakorlatom a pártmunkában — mondja szerényen Gelencsér József párttitkár. — Érdeklődöm, mivel kezdte munkáját a vezetőség? — Mint másutt, első vezetőségi ülésünkön mi is elosztottuk a reszortokat, azonnal tisztáztuk a munkamegosztást. Szervező- titkár, propagandista, termelési felelős és a gazdasági ügyek reszortja lett nálunk kialakítva. Mindjárt szóba került az is, dolgozzon az egész pártvezetőség, ne futkosson a titkár a bélyegekkel. Tulajdonképpeni első teendőnk mégis a féléves munkaterv kiegészítése volt. — Változtattak a terven? Kimaradt belőle valami, vagy pedig újítanak? — Inkább az utóbbi és nemcsak a fél évre érvényes. Ami eddig nem volt szokásunk, beiktattuk, hogy minden vezetőségi ülésen röviden ismertetjük a frissiben, újonnan megjelent, a tsz-re és tagjaira vonatkozó rendelkezések lényegét. Mi csak ezek ismeretében tudunk kint a területen is boldogulni, válaszolni, vagy éppen |elhívni rá az emberek figyelmét. Tervezzük, hogy a legizgalmasabb külpolitikai eseményeket is tömören megvitatjuk a vezetőségi üléseken, hogy jobban értsük, mi történik a nagyvilágban, s reagálni tudjunk a hamis nézetekre. — Biztos vagyok benne, hogy ezek az elképzelések más pártvezetőségek számára is adhatnak ötleteket. — A mi vezetőségünk szükségesnek tartja. A másik, hogy tervszerűbbé tegyük irányítómunkánkat, azt is megszabjuk üléseinken, hogy a következő két hétben mi hárul egy-egy vezetőségi tagra a munkafolyamatok politikai segítése terén. De nem feledkezünk meg a folyamatos pártépítési teendőkről sem, így törődünk a jövő héten 60 párttag és pártonkívüli részvételével induló pártoktatás megkezdésével. — Mi az, amiben megerősödtek és mit tartanak a helyi politikában továbbra is változatlanul fontosnak? — Az egyik, hogy bevált nálunk a pártfeladatok adása, továbbra is minden egyes párttagnál megtartjuk eddigi megbízatását. Mindenütt ott vannak a tsz-ben a kommunisták, jó a párttagság munkaterületi megoszlása. Kérjük tőlük, számítunk továbbra is a párttagság, a tsz-tagok kezdeményezésére. Hangsúlyozzuk, mindig nekünk, a kommunistáknak kell kezdeményezni. Van tekintélye a párt- szervezetnek, lehet és kell adni a párttagság szavára. Amikor megválasztottak, ott és azóta is mondogatom, hogy ne várjanak csodát, a túlzott várakozás - helyett bátran maguk is jöjjenek javaslataikkal. Úgy képzeljük, hogy ha minden nem is megy azonnal, de ötből három biztosan megvalósítható és sikerülni fog. Amikor itt tartunk, érdekes, izgalmas találkozás töri meg a beszélgetést. Kopognak és belép az előd, Szabó Farkas, a termelőszövetkezet korábbi párttitkára. Ö most a termelőszövetkezet kertészeti brigádvezetője. Az utód, Gelencsér József feszélye- zetlenül fogadja, ezzel feloldja a frissiben keletkezett keresettséget, a sajátos feszültséget. Megegyezésük, a távozás után megkérdezem: — Beszélgetett-e egymással a választás óta a régi és ar új titkár? — Beszéltünk a történtekről. Szabó elvtársnak megbecsülés jár tevékenységéért, mégiscsak 10 éven át ellátta a titkári funkciót. Személyileg nekünk semmi problémánk nem volt és nincs is egymással. Megbeszéltük, nincs miért és kire haragudni. Tudjuk mindketten, a párttitkári tisztség nem nyugdíjas állás. Köztünk nem lesz harag, együtt dolgozunk, a jó tanácsot mindenkitől, szívesen fogadom. — Mondja Gelencsér elv- társ, okulásul mit tartanak szem előtt az előző hibákból? Mik azok, amiket mindenképpen el akarnak kerülni? — Sűrűn hallgassuk meg az embereket, sokat legyünk köztük és ne legyen az ember részrehajló. Sose felejtse el az ember, honnan jött és ne tegyen azzal és az elveivel ellentétesen semmit. Feladatokkal fűszerezett, érdekes beszámolókat akarunk tartani, hogy minden párttag kereshesse és abból meg is találja feladatát — summázza a titkár tanulságaikat. — Távolabbi, nagyobb lélegzetű terveik? — Erőteljesebben képviseljük, hogy a telepeken mindenütt legyenek szociális létesítmények. Ezen a téren elmaradtunk. Ha korábban jobban kardoskodunk, a nagy gépi beruházások ellenére is többre jutottunk volna. Mosdók, fürdők kellenek a majorokban, mégsem jöhetnek a sertés- szarvasmarha-tenyésztők piszkosan haza a városiasodó Dombóvárra. Rajta leszünk, hogy Tüskepusztán, Birfcamajorban, a perekaei telepen jövőre legyen a fürdő, alakítsák át erre a célra a meglévő helyiségeket, szerezzék be a boylereket és ami még ehhez szükséges. Eddig is, ezután is megmondom, ami nem tetszik, de szót tudunk érteni a pártonkívüli tsz-elnökkel, mert a gazdaság vezetői is kezdenek jobban törődni a szociális beruházásokkal. * Kialakították elképzeléseiket a dombóvári Alkotmány Tsz újonnan választott pórtvezetőségébeo és ehhez tartva magukat, munkához láttak. Gondolkodva cselekszenek. E kettő ötvözése nélkülözhetetlen a pártmunkában. SOMI BENJAMINNfi
