Tolna Megyei Népújság, 1968. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-15 / 268. szám
< Tímár tanulók Felvételeink harmadéves ipari tanulókról készültek a Simontor- nyai Bőrgyárban. Közülük hatot mutatunk be, akik jó eredményeket értek el és ezért megérdemlik, hogy megismerjék őket lapunk olvasói is. A puhítógép mellett Bognár Takács Piroska kis csiszológépen János. dolgozik. Vikszos bőr taszításai, tisztítását végzi Szili Járni <Molnár János. Egy nagy csiszológép mellett dolgozik Horváth Zsuzsanna és Sebestyén Mária. Keveset tudtunk róluk * 9000 taggal munkálkodik — 28164 érdeklődőt vonzott Munkálkodnak nem túl látványos szervek, szervezetek is a megye termelőszövetkezeteinek megszilárdítása, a hozzáértő szakmai közvélemény kialakítása érdekében, Fáradozásuk ritkán Kerül a közvélemény úgynevezett reflektorfényébe. Ilyen szerényen munkálkodó szervezet a Magyar Agrártudományi Egyesület Tolna megyei Szervezete is. amelynek vezetősége nemrég összegezte az elmúlt négy esztendő munkáját. Figyelmet és méltatást érdemel mindaz, amit a mezőgazdasági szakemberek kifejtettek ebben a tudományos és társadalmi egyesületben a műszaki és természet- tudományi egyesületek szövetségében. ' Valljuk be, a Magvar Agrártudomány; Egyesületről viszonylag és vele szemben méltánytalanul, alapjában véve keveset tudtunk. A mezőgazdasági szakembereket tömöríti a mezőgazda- sági üzemek előtt álló feladatok megvalósítására, elősegíti a mezőgazdaságban a termelés és a tudomány fejlesztését, igyekszik megvalósítani a tudomány és a gyakorlat egységét és intézményesen gondoskodik az aerár- értelmiség szakmai-politikai műveltségének fejlesztéséről. Nagyjából ez minden, amit az illendőség jogán tudni szokás a Magyar Agrártudományi Egyesületről. Ezen belül munkájuk azonban sokrétű, színes, változatos és hasznos. A viszonylag fiatal, 17 éves múlttal rendelkező egyesület 1951-ben kezdte meg működését, akkor még a Micsurin nevet viselte, s mindössze 553 tagot számlált országosan. Jellemző a szellemi bázis növekedésére, hogy 1968-ban a Magyar Agrártudományi Egyesület, immár az ország egyik legnagyobb tudományos szervezete, 9000 taggal munkálkodik, s mindinkább megtalálja helyét hazánk társadalmában. Hogyan, milyen módon? Elsősorban úgy, hogy bőséges tájékoztatást ad — amint ezt a megyei beszámoló is megállapítja — a korszerű agrártudomány helyzetéről, a kiemelkedő hazai és külföldi termelési eredményekről. Népszerű társadalmi vitafórum, amely a szakmai közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdéseket tűzi napirendjére. Ilyen módon is elősegíti az egyesület az agrárértelmiség munkájának társadalmi elismerését. A Tolna megyei szervezet vezetősége úgy értékeli aktivistái munkáját, hogy az utóbbi években mindig ott voltak, „ahol segítő kezet kellett nyújtani az új módszerek elterjesztése, a termelési színvonal növelése érdekében”. Ez a megállapítás maradéktalanul megállja a helyét. A gazdaságirányítás új rendszerében a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium az eddigieknél is jobban támaszkodik a tudományos társadalmi szervezetek munkájára, közöttük a Magyar Agrártudományi Egyesület Tolna megyed Szervezete közreműködésére is. A minisztérium és az egyesület tavaly együttműködési megállapodást kötött, s ennek értelmében az Agrártudományi Egyesület sok fontos, szakmai megbízatásnak tett máris eleget. Tolna megyére vonatkoztatva ez egyebek között annyit jelent, hogy az egyesület 1964. november óta 306 rendezvényt szervezett önállóan, vagy más intézményekkel és a rendezvények 28 164 érdeklődőt vonzottak. Uj dolog, hogy 1968-ban az előadások, a rendezvények témáit a szakemberek javaslatait és előterjesztései alapján állítják ösz- sze. A közelmúltban egy állategészségügyi, egy növényvédelmi előadássorozat témaanyagának összeállításához 52 mezőgazdasági üzem küldött az egyesületnek jól használható javaslatot. Mindez az érdeklődés, ái fokozódó aktivitást mutatja. Az összegezés nem lenne teljes, ha kimaradna annak a méltatása, hogy milyen szerepet vállalt az egyesület a hagyományos gazdásztalálkozók, a Kapos menti állattenyésztési napok, a szántóversenyek, a borversenyek, a növényvédelmi bemutatók, a mezőgazdasági vetélkedők megszervezésében, lebonyolításában. A mezőgazdasági „Ki mit tud?” a maga nemében első volt az országban. Országos érdeklődést váltott ki. Ma már több megyében megrendezik a tolnai példa alapján a mezőgazdasági vetélkedőket. A Tolna megyei szervezet tagjai részt vállaltak a mezőgazdaság szocialista átszervezése után a fajtakonstrukció végrehajtásában is. Az egyesület országos elnöksége elismerően nyilatkozik a Tolna megyei szervezetbe tömörült agrárértelmiség aktivitásáról. A szövetkezeti gazdák áldozatos munkája mellett a megye agrárértelmiségének is nagy szerepe van abban, hogy Tolna megye kenyérgabonaátlagtermése már már megközelíti holdanként a 20 métermázsát, májusi morzsolt kukoricából pedig már túl vagyunk a 20 mázsás megyei szinten. Az elmúlt négy esztendő munkáját most az teszi időszerűvé, hogy a Magyar Agrártudományi Egyesület Tolna megyei szervezete új vezetőséget választ. Az új vezetőség bizonyára töretlenül folytatja majd a már megkezdett munkát. A következő években még inkább előtérbe kerül a mezőgazdaság és az élelmiszer- ipari termelés fejlesztése, szerkezetének javítása, a létező feszültségek csökkentése. Változatlanul cél a gabonafélék termésátlagának olyan mértékű növelése, hogy az ország kenyér- és takarmánygabona-szükségletét hazai termésből távlatokban is ki lehessen elégíteni. Az állat- tenyésztés területén a megvalósulás stádiumába került a szakosított, iparszerű nagyüzemi szarvasmarhatartás, a különböző tartási rendszerek, az állomány termőképességének fokozása és a még gazdaságosabb termékelőállítás. Más részről sürget a sertésállomány teljesítőképességének fejlesztése, a kocakihasználás tokozása, az állategészségügy hatékonyságának növelése, a szakképzés javítása. összességében az új gazdasági mechanizmus gyakorlatában az agrárértelmiség munkája, feladata, felelőssége nem csökken, ellenkezőleg, nő. A vezetőség beszámolója megállapítja: „Ma már elengedhetetlen követelmény a közgazdasági szemlélet, a gondos és szakszerű elemzés. Napjainkban a mezőgazdaság gépesítése és gépesítésének fokozása szemünk előtt lejátszódó folyamat. Az új, a korszerű gépek alkalmazása lényegesen befolyásolja a gazdaságosságot. Az agrárértelmiség fontos feladata tehát a rendelkezésre álló új technika gyors és hatékony alkalmazása, elterjesztése”. XJ ináig azt hittem, hogy asszonyaink és leányaink fogékonyak a divat változásai iránt. Ezért lepődtem meg pár hónappal ezelőtt, amikor a szekszárdi cipőboltban hallottam, hogy az egyik vevő — húszéves forma csinos, szőke lány — mérgesen kifakadt: — Nekem ne ilyen krumpliorrú és bunkósarkú cipőt adjanak. Hegyes orrú és tűsarkú cipőre lenne szükségem, esküvőre kell. Az üzletvezető próbálta megbékíteni. — Kérem szépen, a hegyes orr és a tűsarok már nem divat. Ezek a divatos cipők. Nézze, valamennyi tompa orrú és széles sarkú. És mutatta, egymás után a magyar cipőipar „legdivatosabb” alkotásait, az egyiknek szögletes az orra, a másiké kissé lekerekítve, a sarok akár magasabb, akár alacsonyabb, de mindegyiknél vastag. A vevőt azonban, úgy látszik, nem sikerült meggyőznie, csak hajtogatta a magáét, majd otthagyta a pulton az egész cipőhalmot. jungem már könnyebben meggyőzött a boltvezető, aki mellesleg régi, tapasztalt szakember. — Kérem, láthatja. Megfordult a világ. A nők nem keresik a divatosat. Persze, most már lassan belenyugszanak, hogy ez a legújabb cipődivat, de még mindig gyakori, hogy a vevő hegyes orrút kér. Ilyenkor aztán mit tehetek mást, ajánlom, menjen el a maradékboltba, ott talán még talál. Mert azért mondjuk meg őszintén, a nőknek igazuk van, amikor azt tartják, hogy esküvőre, táncmulatságMégis divatos , ra, színházba, alkalmi ruhához jobban illik a jegyes orrú körömcipő. Dehát a kereskedő tehetetlen, és a legutóbbi börzén egyenesen kiröhögték volna azt, aki az ipartól ilyen „divatjamúlt” cipőt rendel. A divatot Párizsból diktálják .. . TJa így van, akkor így van. Tudomásul vettem. Csak akkor kezdett bennem mocorogni a kételkedés ördöge, amikor az új bizományi áruházban jártam. És ott megtudtam, hogy nemcsak táskarádióból, televízióból, bútorból volt nagy a forgalom az első hetekben, hanem használt cipőből is. No, nem kell arra gondolni, hogy kelendő a lestrapált, félretaposott, szemétbe való cipő, ilyet nem is vesz át a bolt, hanem igencsak keresik a keveset használt tűsarkú körömcipőt. A vevők rendszerint — amikor már kiválasztották a megfelelőt — megkérik az eladót, hogy csomagolja be. Mégpedig úgy, hogy a csomagolópapírnak a „BÁV”-reklámmal nyomott oldala befelé legyen. A napokban aztán újabb meglepetés ért. Megpillantottam a cipőbolt kirakatában, a sok divatos, tompa orrú és vastag sarkú női cipő közt két „divatjamúlt” tűsarkú körömcipőt. Mindkettő „Du-Ci” márkájú (Duna Cipőgyár) és bár a formájuk ódivatú, áruk annál divatosabb: az egyik 365 forintba kerül, a másiknak az ára potom 396 forint. [a ismét elmentem a kirakat előtt. Már csak ■íz egyiket, a 365 forintosat láttam. A másikat bevették. Bizonyára valamelyik „maradi” vásárló az utolsó párat vitte el belőle. (J) M3 Foto ■ Bakó Jenő
