Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-08 / 236. szám
tanácsadás ! Pályaválasztási Tamásiban — Hová mész nyolcadik után? >— Nem tudom. — Mégis, mit szeretnél csinálni? — Majd apukám megmondja. Tamási, általános iskola, VIII c-osztály. Itt hangzott el a fenti párbeszéd azzal a kiegészítéssel, hogy a kérdezett fiú bevallotta, apuka véleményét teljes mértekben osztja majd a mama is. A válaszok őszinték. Rudas György igazgatóval a pólyaválasztási tanácsadás problémáit vitattuk, így kerültem a nyolcadikosok rajzórájára. Néhány véleményből idézek: „Szívesen lennék fodrász, de úgy sem vesznek fel..„Minek mennék egészségügyi szakiskolába, mikor tavaly senkit sem vettek fel, aki oda jelentkezett?” „... .ha nem sikerül az autószerelői szakma, csak gépjármű villamosságira megyek...” Az osztály egyik legjobb tanulója nem készül egyetemre. Autószerelő, vagy tv-műszerész szeretne lenni. Kőművesnek idáig csak egy fiú jelentkezne, otthoni biztatásra. Féltem, hogy év végéig elveszti ő is a kedvét, mert máris csúfolják a társai: „Vigyázz, betegre keresed magad!” Tizenhárom, tizennégy éves fiúk, lányok, akiknek választa- niok kell, mit csináljanak? Határozatlanok, gyerekes gondolko- zósúalc és kevés családban nevelik őket önállóságra. Szinte teljes egészében a szülők döntik el, hogy mi legyen a gyerekből? Sajnos, nem mindig ismerik a képességeit, hajlamait. Az iskolára ezért hárul nagy feladat a pályaválasztási tanácsadásban. Rudas György, az igazgató A mezőőrök fegyvert és zöld színű egyenruhát kapnak — részlet egy sajtó tudósításból. Wem tudom, hogy így írná-e ő a nevét, ha élne. Tudtommal ezt a nevet ő soha nem írta le, csak viselte. Persze nem jószántából. Ráragasztották. Volt őneki becsületes neve is. Nagy Károly, de ez csak hivatalosan szerepelt, a faluban mindenki Bokszos úrnak ismerte. Tévedek, nem is mindenki. Csak az uraskodóbb réteg, mert a szegények, akik nem bokszolták a cipőjüket, a bakancsukat — legtöbbször nem is volt cipőjük, — hanem Ferkó- olajozták, vagy vikszelték, azok Vikszes úrnak szólították a háta mögött. Nekik a viksz volt fekete. És Bokszos úr is azért lett Bokszos úr, mert fekete volt. Állandóan a határt járta, és állítólag cigányvér is csörgedezett benne, övé volt az egész határ. Mindenestül, asszonyostul, termésestül. ö volt a határban a hatalom. A hatalom jelképeként ott lógott az oldalán a forgópisztolya, amelyben állítólag sómagú töltények voltak. Mesélték, hogy volt, akinek a fenekébe is lőtt ezzel a sómaggal és az szegény mindjárt elszórt minden lopott holmit, nem törődött semmi mással, mint a hátsó fele vakarásával. Nagy ereje volt ennek a sótölténynek. Ha csak hallott róla az ember, borzongás fogta el, no persze ez azért nem tartotta vissza attól, hogy néha- néha ne lopjon ezt-azt a határból. Ha szerencséje volt, nem találkozott a Bokszos úrral. De még így sem volt minden veszve. Ha szemrevaló menyecske volt, akkor könnyen megúszhatta a dolgot, mert Bokszos úr a legnagyobb melegben is magával hordta a télikabátját. De meg lehetett váltani a becsületet lopott holmival is, ha annak egy részét a Bokszos úr lakárára szállították, persze titokban. megmutatja a tavaly megjelent „Pályaválasztási tanácsadó”-t, amely a megyei és országos elhelyezkedési, továbbtanulási lehetőségekről ad statisztikai kimutatást. Hibásan. Egy példa: „Tamási Gépjavító Állomás, Autószerelő tanulónak jelentkezhet: 15 fő.” — így áll a nyomtatásban. A valóság: egyetlen autószerelő tanulóra sem volt szükségük a múlt évben. Viszont 16 gyereket szerződtettek, ötféle szakmában. Más kérdés, hogy erre a 16 helyre 41-en jelentkeztek, esak ebből az iskolából. Mivel bebizonyosodott, hogy nem támaszkodhatnak biztonsággal erre az útmutatóra, a tamási pedagógusok úgy segítettek magukon, hogy felvették személyesen a kapcsolatot valamennyi környékbeli üzemmel, termelőszövetkezettel. Az Orion- üzem például közbenjárásukra küldött 9 tanulót Budapestre a végzett nyolcadikosok közül. Lakatos, marós, szerszámgéplakatos lesz belőlük, s ha az elhelyezkedésük még nem is biztos, a képzésükhöz megteremtették a lehetőséget. A szülők nem szívesen engedik ilyen messze a családtól a Í5 éves fiúkat sem. Érthető is, felügyeleti és elhelyezési gondok miatt. Mégis, az ipari pályák iránt feltűnően magas az érdeklődés. Vajon ugyanilyen jól ismerik a mezőgazdasági területen is a lehetőségeket? A nyolcadikos osztályfőnökök közül Szabó Lászlónét és Gyenis Istvánnét találtuk a nevelői szobában, velük beszélgettünk. Élűiért Bokszos urat soha, sen Iá el nem kapta. 0 viszont sok embert elkapott. Róla csak mesélni tudtak sokmindent, de rábizonyítani semmit. És akkor még a mese nem számított, csak a bizonyíték. Ennek köszönhette Bokszos úr, hogy mint mezőőr ment nyugdíjba. Igaz, hogy nehezen húzta már ki az utolsó éveket, mert ezek az utolsó évek a felszabadulás utánra estek. Először elvették tőle a pisztolyát, és ezzel együtt a hatalmát is. Később aztán olyan hangok is jártak: a szocializmusban már nem lopnak az emberek. Elméletben így is volt ez, de a gyakorlatban bizony megszedték a tsz kukoricáját, és ha szólt a Bokszos úr, azt vágták a fejéhez: „A mienket szedjük!”, amiben elméletileg is, gyakorlatilag is az akkori idők szerint teljesen igazuk volt. Mit tehetett ellenük a Bokszos úr? Semmit! Még a nőket is hiába. kapta el a régi visszatartó erőt, a télikabátot sem tudta használni, mert arra ugyan ra$ta kívül senki le nem feküdt. Persze azért ö csőszködött. Járta a határt és írogatta a füzetébe, hogy ki, mit lopott. Várta, hogy egyszer majd ezeket az embereket feljelenti a hatóságnak és akkor lesz nemulass. Bokszos úr a neveket magával vitte, és ha egy kicsit is vallásos volt, akkor bepanaszolta őket az úristennek. Ha így történt, akkor se lett semmi foganatja, mert ez ideig a faluban az úristen sem büntetett meg senkit. Ha Bokszos úr élne, most ismét elemében lehetne. Kapna egyenruhát, pisztolyt és talán, talán még a télikabátját is leteríthetné a hús diófa alá. és nem kellene rajta egyedül feküdnie. SZALAI J,ÁNOS mondották, hogy a választásra való felkészülés tulajdonképpen már hatodikban megkezdődik. Üzemlátogatás irányítja a legjobban a tanulók érdeklődését. Eddig három helyen jártak: kenyérgyárban, tejüzemében és az új Orion-üzem- részben. Az üzemlátogatás nem maradt eredménytelen, a nyolcadik c-ből például öt kislány is szeretne tejkezelő lenni. A szakma iránt a Cser-majori látogatás növelte meg a kedvet. Az idén már nehéz lesz a mezőgazdasági tanulóképzést szorgalmazni, pedig az elmúlt években jó néhányan mentek a tamási fiatalok közül gyümölcsös növénytermesztőnek. A végzettek közül egyiküket sem foglalkoztatják ennek a szakágnak megfelelő munkakörben. Az ilyen tapasztalatok könnyen elriasztják a jelentkezőket. Hiány van állattenyésztői utánpótlásban, De eddig még egyetlen termelőszövetkezeti vezető sem látogatott el az iskolába, hogy hívjon tanulókat az istállót megmutatni, a munkakörülményeket ismertetni. A figyelemfelkeltésnek nem kis része van a pályaválasztók irányításában, hiszen a nyolcadikosok fantáziájára a látottak hatnak. Persze, nem elhanyagolható a szülői vélemény sem, mert ennél a korosztálynál a felnőttek befolyása döntően esik latba. A szülői felelősség kérdése legtöbbször az psztály- főnöki órákon merül fel, A nyolcadikosok szüleinek decemberben lesz értekezletük, a pályaválasztásról. A gyakorlat azt mutatja, hogy addig szinte senki nem érdeklődik a tanártól, mit tanácsol, és hogyan látja-, mihez van kedve a gyerekének? Szabó Lászlóné a hetedik osztályban ceruzával minden tanulója neve mellé feljegyezte: mi szeretne lenni. Most összehasonlítja ezeket a bejegyzéseket az idei vágyakkal. Mosolyogva mondja, hogy tízszer is előfordulhat még év végéig, hogy megváltoznak ezek a tervek. Egy érettségizett diák sem elég érett néha a választásra. Természetes hogy 14 éves korban még többször át kell gondolni a „hogyan tovább”-ot. A tamási iskola pedagógusai jól ismerik növendékeiket, a jelenlegi nyolcadikosoknak például nehéz a szülőket tájékoztatni, hiszen év végéig számtalanszor alakul a környező vállalatok igénye. Kovács János nyolcadikos osztályfőnök már felvette magnetofonszalagra az iskolarádió pálya- választással kapcsolatos műsorát. Ezt szeretnék felhasználni későbbi osztályfőnöki órákon. A tanárok tehát már év elején megkezdik a felkészülést az év végi nagy munkára. Tavaly, a Tamásiban végzett mintegy 120 nyolcadikos közül csak három lány nem tanult tovább. Ennek a számadatnak a birtokában reménykedhetnénk, hogy az idei tanulók is megtalálják majd a helyüket. Mégis, csak a szülők tudják, mennyi utánjárással, tanácskozással segítették az iskola pedagógusai ennek az eredménynek a kialakulását. Talán azért, mert a környező üzemek is szívükön viselik a helybéli gyerekek sorsát, itt, ebben a községben bizakodhatnak a nyolcadikosok. Mégis, ennél az egy iskolánál tett látogatás is bizonyítja, hogy a pályaválasztási tanácsadás egyáltalában nem megoldott kérdés, ér a pedagógusoknak több segítse” re lenne szükségük ebben a munkában... CEBUZÁVM,: BOKSZOS ÚR! Nyomda Dunaföldváron A teljes igazság kedvéért nem ez a hivatalos neve. hanem a dunaföldvári fmsz sokszorosító üzeme. Tavasszal jött a gondolat, hogy kellene egy ilyen jellegű kisüzemet létesíteni. A helyiség megvolt hozzá és némi átalakítással meg is lehetett oldani. Szakembert kellett szerezni, meg persze gépeket és nyersanyagot. Júniusban már termelt a kis telep, méghozzá kétszázezer forint körüli értékben — meséli az egyik szervező. Becsei Károly ipari főosztályvezető. A tizenhat dolgozó két műszakban dolgozik. Kizárólag ofszet eljárással készülnek termékeik, melyek máris az ország sok részébe jutnak el. A fényképészrészlegben éppen a gépjavító vállalat egyik munkáját retusálja Aszalós Lászlóné és Ablaka Istvánné. Középen Ablaka István a részleg vezetője. Kétmilliós tételben készUl a cokrostasak. Ezt nyomja jelenleg a Zetapriaton—30 típusú gép. Mellette Méhes Fereucné, Pataki Imréné és Bójás Istvánné. Munkában a napokban érkezett NDK füz-'ígép ' ion Béhiné, Varró Ferenené és Mess Gyitláné munka közben. Fotó: Bakó Jenő MOLDOVAN IBOLYA
