Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-01 / 230. szám

V > Gyarapodó anyagi, szellemi jólét Gyulaj, 1968 Gyulajon 2267 ember él. Nagy­ságát, lakottságát tekintve a dombóvári járás egyik nagy köz­sége, viszonylag közel a szék­helyhez. Messzinek legföljebb azért tűnik, mert az út, ame­lyen megközelíthető, elég elha­nyagolt, alaposan rászorul a fel­újításra. Isten háta mögöttinek ennek ellenére sem lehet nevezni ezt a községet, lakóira sem il­lik az elmaradottság jelzője. E falu is fejlődik, a gyarapodó szellemi, kulturális jólét szoro­san összefügg a lakosság anyagi helyzetének javulásával. Mint ki­derül, ez utóbbira épül a szel­lemi gyarapodás és minden más egyéb, amit a növekvő igények sürgetnek életre. Sokan szeretik hangoztatni, hogy a statisztikák számadatai ridegek. Amennyiben a tárgyila­gosságot lehet ridegségnek bé­lyegezni, ez igaz. Ám többnyire emberi arculatot öltenek ezek a számadatok, különösebb kom­mentár nélkül arról tesznek ta­núbizonyságot, hogy egy-egy te­lepülés lakóinak élete miben és hogyan változott meg. A gyula­jiak életének változásairól be­szélő számokat egyáltalán nem lehet a rideg számadatok közé utasítani ... Tanulópénz — kézenfekvő igazság A felszabadulás előtt — emléke­zet szerint körülbelül — 50 nagy­paraszti család birtokolta a köz­séget körülvevő földterület na- gyob részét. A középparaszt ke­vés volt ezen a tájon. Annál többen voltak a napszámosok. A puszta tény elegendő annak kö­vetkeztésére, milyen volt a köz­ség lakóinak élete. Azok az anyagi, egészségügyi, kulturális jólétet biztosító változások, ame­lyeknek eredményeivel Gyulajon ma lépten-nyomon lehet talál­kozni, tulajdonképpen a földosz­tással kezdődtek, a termelőszö­vetkezet létrejöttével, küzdelmes megerősödésével folytatódtak, való, hogy nem mindig síma úton, nem zökkenőmentesen, de folytatódtak. Mit mond erről Balogh Gyula, a községi tanács elnöke? — Nehéz éveket éltünk a ter­melőszövetkezet alakulását kö­vető esztendőkben. A közös gaz­dálkodás „életképtelenségét'’ ná­lunk is sokan úgy kívánták vol­na bebizonyítani, hogy amíg tar­talékaik végére nem értek, alig, vagy nem is dolgoztak. Abban az időszakban rengetegen vándorol­tak el a községből, hogy az iparban próbáljanak szerencsét, akik pedig maradtak, súlyos ta­nulópénzt fizettek a kézenfekvő igazság fölismeréséért: a terme­lőszövetkezet nem hoz csodát munka nélkül. Munka nélkül nincs élet. — Az eredmény? — A kezdetben állami támo­gatásra szoruló tsz-ből közepes termelőszövetkezetté lett és az elvándoroltak körülbelül 60 szá­zaléka visszatért a községbe. Lassan kialakuló összkomfort Gyulajon sok az új ház, sok a motortulajdonos és öt személy- gépkocsi is van. Négyszázötven­négy család otthonában van rá­dió: 133 televíziót tartanak szá­mon; 45 házban cserélték ki a fatüzelésű tűzhelyeket gáz­tűzhelyre; havonta 7300 példány­ban fogynak el a különféle na­pilapok, folyóiratok; 3800 köte­tes a községi könyvtár, amely­nek állományát évi ötezer fo­rintos költséggel gyarapítja a község. És az a termelőszövetke­zet, amely nemrégen még állami támogatással tudott csak boldo­gulni, ma 150 ezer forintot tud szánni szociális célokra, évente 60 ezer forinttal tud hozzájárul­ni az új kultúrház fenntartási költségeihez. A megyei ösztön­díjjal végzett Czinkon Erzsébet személyében már függetlenített igazgatója-könyvtárosa is van a kultúrháznak, könyvtárnak. A külön épületben működő film­színházat a közelmúltban újít- tatta fel a moziüzemi vállalat, hetente kétszer van filmelőadás és bár a művelődési idény csak most kezdődik majd igazán, gaz­dag programjával, már volt itt egy alkalommal a Déryné Szín­ház egyik társulata és nagyon nagy közönségsiker ünnepelte az ORÍ itt-megtartott slágerpará­déját. — Jó, jó — vélem hallani — amit felsorolt való igaz mind, de nézze meg utcáinkat esős időben, igyék a vizünkből, ami híresen rossz ivóvíznek! Hiány­zik _ még sok olyan dolog, ami életünket közelebb viszi a város­lakók életszintjéhez, ha már meg­lesz ... Alig vitatható, hogy sok még az, ami hiányzik. De elegendő, ha az ellenvetők Gyulajnak csak az elmúlt tíz évét pergetik visz- sza: mi volt akkor és mi van most, akkor megnyugodhatnak afelől, hogy ami ma a hiány­jegyzéken szerepel, nem fog ott szerepelni örökkön. Sok tellett már eddig is a község gyarapí­tására, a jelek szerint mind több FIGYELŐ Ragadós lesz? A hivatalon szóhasz­nálat ma már nem melléküzemági tevé­kenységről beszél, ha­nem a tevékenységi kör bővüléséről. S ez az utóbbi megjegyzés a pontosabb, mivel kellő­képpen érzékelteti, hogy a termelőszövetkezetek melléküzemági tevé­kenysége az új gazda­sági mechanizmusban átértékelésre került. Magyarán: nem tekint­hető mellékesnek, ti­zed.-, vagy huszadrangú­nak, mert esetleg ugyanolyan értékű le­het, mint a növényter­mesztés, vagy az állat­tenyésztés. Jobb és pon­tosabb tehát a „tevé­kenységi körbővítése kifejezést használni ami azt is jelenti, hogy adott esetben a közös gazdaság akár gomb­gyártással, vagy bármi­lyen más szolgáltatás­sal foglalkozhat, amed­dig az kifizetődik. A tevékenységi kör bővítésébe vastagon be­lefér például a tamási Vörös Szikra Tsz biszt­rója. Ez a bisztró úgy nőtt ki a tamási új üzemanyagtöltő állomás szomszédságában a föld- bőlf mint eső után a gomba. Egyik napról a másikra be is rendez­ték és a bisztró meg­kezdte közhasznú mű­ködését. Külföldön el sem képzelhető üzem­anyagtöltő állomás presszó, bisztró, más szóval afféle korszerűi modern útszéli csárda nélkül. Bizonyára a külföldi tapasztalatok­ból merítettek a tamási Vörös Szikra Tsz tag­jai, amikor a megyé­ben elsőként ismerték fel az üzemanyagtöltő állomások szomszédsá­gában rejlő üzleti, gaz­dasági lehetőségeket. Nem valószínű, hogy ráfizetnek a: boltra. In­kább az a valószínű, hogy megtalálják szá­mításukat. De vajon ragadós lesz-e a példa? Dombó- várott is működik és Szekszárdon is készül egy új üzemanyagtöltő állomás. A többi már a termelőszövetkezetek dolga. ir — telik majd, ha a termelőszövet­kezet a jelenleginél is eredmé­nyesebben gazdálkodik. Nem hinném, hogy titkot te­regetek ki azzal, ha hivatkozom a gyulajiak ötmilliós takarék­betét-állományára. Ennyi pén­zük van a község lakóinak pos­tai és szövetkezeti takarékban. A zömében tsz-ben dolgozó la­kosság szorgalmas, jobban él, mint elődei valaha is élhettek, sőt, jut forintjaikból takarékos­ságra is, anélkül, hogy bármi­ben nélkülözniük kellene. Jogos büszkeség És most nézzük a várható újabb gyarapodás lehetőségeit... A községi tanács fejlesztési tervében jelentős helyet foglal el a vízműépítés, folytatni kí­vánják a már megkezdett út­építést, és szerepel a fejlesztési tervekben a községen kívüleső település a szőlőhegy felszámo­lása. Közös erővel, egy ember­ként vállalt munkával közelebb lehet hozni e tervek megvalósu­lását. A gyulajiak egyébként is nevezetesek arról, hogy készek a társadalmi munkára. Egy példát... Tíz évvel ez­előtt került fiatal orvosként Gyu- lajra dr. Katatics Imre. Eleinte sokan panaszolták, hogy kemény szavú ember, mások azt kifogá­solták, hogy barátsaftalan. Ne­héz egy, a hivatása folytán a közérdeklődés reflektorfényében élő embernek úgy dolgoznia, vi­selkednie. hogy abban kivetni­valót a kötődő természetűek se találjanak. Ä fiatal orvos de­rekasan látott a munkájához, ennek révén annyira gyulajivá lett, mint akik itt születtek. Tör­tént, hogy az akkor alig egy­két évvel azelőtt felújított or­voslakást a belvíz lakhatatlanná rongálta. Életveszélyessé vált az épület. Az orvos családjával az egészségházba volt kénytelen költözni, rendeléseit a községi tanácsházon tudta végezni. Az elődök méltán csodálkoznának Sürgősen kellett az új orvos- lakas, mert végül is új felépí­tése mellett döntöttek. Hatvan­ezer forint a társadalmi munka értéke, ami beleépült az új or­voslakásba. — De ott dolgozott ám velünk a doktor úr is! — Áz igaz. Nem vonja ki ma­gát semmiből. Amikor végzett a rendeléssel, végiglátogatta a fekvőbetegeket, már öltözött át a munkához. — Mondjon még nekem egy orvost, aki annyit csinál, mint a miénk! Jó a község közegész­ségügyi helyzete. Ez önmagában igénybe veszi az orvosunkat. De neki arra is jut ideje, meg ere­je, hogy újra, meg újra bizo­nyítsa közénkvalóságát. Elvál­lalta a tsz labdarúgó-csapatának az edzését. Legutóbb egy mécs­esén „nem volt ki” a csapat, a doktor úr beállt. Nem lett ezzel kevesebb ember a szemünkben, sőt! — Tudjuk róla, hogy számít­hatunk rá, az a legkevesebb, hogy ő is számíthatott a köz­ségre, amikor építettük az új orvoslakást. Jó érzés végighallgatni a vé­leményeket, a módjával való dicsekvést. No meg azt is, hogy a gyulajiak nem kívánnak meg­pihenni községgyarapító babér­jaikon. Életük változásain ugyan­csak elcsodálkoznának a rég­voltak, ha bejárhatnák a falut, ha akár csak egy napra is élők­ké válhatnának azok az elődök, akiket a csak nevében „édes haza” arra tanított, hogy igába állni zokszó nélkül kell, továbbá arra, hogy nem mindig az dús­kál a földi jókban, aki szakad­táig dolgozik... LÁSZLÓ IBOLYA Három négyzetméteres hobby Senki sem állíthatja, hogy egy községi postahivatal vezető­jének nincs éppen elég munkaköri elfoglaltsága, így van ezzel bizonyára Diósi István is Tamásiban. Persze a munkán kívül azért mindenkinek van arra is ideje, hogy hódoljon valami egyéni kedvtelésnek, sőt többnek is, persze ez ritkaság, de Diósi István munkája mellett még négy-ötféle dologgal is foglalkozik behatóan. Postai régiségeket gyűjt, szép gyűjteménye van régi pénzekből és több mint 450 féle régi újságot szedett már össze. A legfontosabb azért a vasútmodellezés. Pontosabbon itt nem is elsősorban a vasútról, annak technikai részéről van szó. hanem a környezetről, a természetről. Meséli, hogy jártak nála Kaposvárról modellezők, de nekik is az tetszett, hogy nem a vasúti pályaudvar a lényeg itt, ha­nem as a környezet, amelybe az egész beleépül. Évről évre lett nagyobb a mai, természetesen ma sem végleges terepasztal, mindig valami új került a több iek mellé, míg elérte a három­szor egyméteres nagyságát. Egy szászsvájci települést épített fel, mindez arányos a vassúttal, az emberekkel, a két alagúttal, a két híddal, viadukttal, váltókkal, fényejelzökkel és sorompóval. Húsz-huszonöt mgter az a sínpálya, mely az egész terepasztalt befutja, rajta két személy- és egy tehervonat. A három, szerelvényt vontató mozdonyon kívül van még egy negyedik. Ez képviseli a pályafenntartást. Utána, kell akasz­tani egy posztódarabot, el kell indítani a pályán, hogy leporol­ja a síneket, ha netalántán emiatt rossz az érintkezés. Diósi István bekapcsolja a 12 volt egyenáramot. ... egy szászsvájci tel épülést épített fel... „Légifelvétel" az álló másról és környékéről.

Next

/
Thumbnails
Contents