Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-29 / 254. szám

Nyíltan, kertelés Vezetőségválasztó taggyűlés a Paksi Hasonlított a többihez, mégis eltért tőlük a Paksi Konzerv­gyár kommunista kollektívájá­nak taggyűlése. Változtatni akar­tak és változtattak. Az üzem vezetőségválasztó tag­gyűlésén a munkásoktól, a ter­melésben dolgozó műszakiaktól megszokott kommunista őszinte­séggel tanácskoztak, természetes nyíltsággal szóba hozva az őket leginkább foglalkoztató üzemi gondokat. A fejlődő, hetvenhat párttagot számláló pártszervezet tagjainak túlnyomó többsége (48 fő) a munkáskategóriába tartozik. Di­cséretére válik az üzem dolgo­zóinak, hogy éppen a taggyű­lés napjára teljesítették a kon­zervgyár ez évi, forintban meg­szabott tervét. Két választási ciklusban volt üzemi párttitkár a vezetőség be­számolóját ismertető Koleszár József elvtárs. Noha egyértel­műen a javítás, s a változtatás igénye tükröződött mind a be­számolóban, mind a hozzászó­lásokban, mégis jelentős kü­lönbség mutatkozott a módsze­rek megítélése terén. Ritka, szo­katlan eredménnyel zárult a taggyűlés, amikor a legteljesebb pártdemokrácia jegyében élt a tagság a választás adta lehetősé­gekkel. A felsőbb pártszervet Kontra Sándor elvtárs, a paksi járási pártbizottság titkára képviselte, aki a vita során hozzá is szólt. Beszámoló a két esztendőről Az új gazdasági mechanizmus jó üzemi előkészítése eredmé­nyezte, hogy az áttérés nagyobb zökkenők nélkül történt miköz­ben a nagyarányú rekonstruk­ciós fejlődést is biztosították. Nehézségek közepette érte el a Paksi Konzervgyár, hogy idén a harmadik negyedévben mind a bázishoz, mind a tervhez vi­szonyítva növekedett az export- termelés, az egy munkásra eső termelési érték és a munkások átlagbére. A kollektív szerződés készítése előtt állást foglalt a pártszer­vezet a szociális jogok csorbí­tatlan növelése mellett. Ennek megfelelően sikerült növelni a pótszabadságokat, megnyugtató­an rendezték a felmondási időt, elkerülték, hogy a dolgozók ér­dekeivel ellentétes jelenségek ér­vényesülhessenek. A társadalmi, üzemi tulajdon védelmének érdekében szigorú bírálattal illették a taggyűlésen a dézsmálást, mondván „a ká­roknak mindannyian kárvallot­tal vagyunk”. A pártszervezet belső életéről szólva, foglalkoztak a pártcso­portok segítésének gyengülésé­vel, a taggyűléseken tapasztalt szótlanság lehetséges okaival, a munkaverseny-mozgalom elemzé­sének elmaradásával, majd a fe­gyelmi felelősségre vonás szüksé­gességéről, a mentőakciók hely­telenségéről beszéltek. „Az a leghelyesebb, ha a pártcsopor­tok nem várnak a pártvezető­ségre. Ne várjon senki külön pártmegbízatást” — hangzott el többek között az erősen vitat­ható megállapítás. Építve a párttagság vélemé­nyére, fellépett a pártvezetőség az egyes szakmai középvezetők­nél tapasztalt politikamentesség és a társadalmi munkát helyte­lenítő szemlélet ellen. A vagy- vagy helytelen szembeállítását cáfolva, többek között a követ­kezőket mondotta a pártitkár: „Egyértelműen és határozottan ki­jelentjük, hogy beosztására, párt­állására való tekintet nélkül al­kalmatlannak tartjuk azt a ve­zetőt, aki a társadalmi átalaku­lásért, az -emberek neveléséért nem sokat tesz, sőt, másokat is vissza akar tartani a társadalmi tevékenységtől.” Egybehangzó elégedetlenség Elfogódottan, vagy szenvedé­lyesen, vérmérsékletétől, vagy szókincsétől függően, minden fel­szólaló kritikailag tette szóvá a helyes munkakapcsolatot, az üzemi pártvezetés munkastílu­sát. Erről beszélt a fiatal mun­kásasszony, a szocialista brigád tagja, a pártbizalmi, a műszaki vezető, kivétel nélkül valameny- nyien. Szemelvények a hozzászólá­sokból : — Több taggyűlésen részt vet­tem már, de ilyen tájékozatlan még sosem voltam. Másfél éve tartozom ehhez a pártszervezet­hez, de itt az üzemben hozzám, mint párttaghoz még senki nem szólt. Nem hinném, hogy nálunk akadna olyan kommunista, aki ne vállalná, ha felkérik a párt­munkára. — Hiányolom, hogy a titkár elvtárs keveset szólt a vezetőség mulasztásairól. Vannak pedig. Elfeledkeztek a szocialista bri- gádmozgalomról, a vándorzászló ott maradt a pártirodán. — Ajánlom a jövendő pártlit- kárnak, hogy ne ragadjon meg az irodán. Legalább hetenként egy alkalommal töltsön el, ha többet nem, egy-egy órát vala­melyik üzemrészben, hogy éven­te egyszer-kétszer minden mun­kahely sorra kerüljön. — Egyedül hagyták a mi párt­csoportunkat. Év elején ugyan jól indult a pártvezetőség és a pártcsoport együttműködése. A jó hangulat aztán elromlott. Ak­kor, amikor behívják az irodára a pártbizalmit, érezni lehet, hogy hivatalból irányítanak. Meghall­gattak ugyan, de elmaradt az intézkedés. Az egyéni problé­mákkal sem foglalkozott úgy a párttitkár, ahogy tőle elvárható. Bármennyire szorít a cipő, bár­milyen nagy az irodai lekötött­ség, szakítson időt a munkás­emberre. Jó szóért mindenre kapható az ember. A nyelvtanulás A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat nyelviskolája 18 osztá­lyában kezdődött meg az oktatás az 1968—69. tanévben. A beirat­kozott hallgatók száma 365 fő. A választott nyelvek: angol, fran­cia, német, olasz és orosz. A szekszárdi központin kívül Bonv- hádon, Pakson és Tolnán műkö­dik nyelviskola. Nyolc osztályban (orosz és né­met nyelven) audió-vizuális okta­tás van, a többiben az ún. ha­gyományos. A modern, képpel- hanggal történő nyelvoktatás vi­tathatatlan előnye, hogy közi- ' lenül a tanult idegen nyelven ' • nít beszélni, s kikapcsolja az társadalmi igény anyanyelvi gondolkodást a nyelv­gyakorlásból. Nem véletlen, hogy éppen e korszerű oktatási forma iránt a legnagyobb az érdeklődés. Saj­nos a TIT-nyelviskola nem tud egyszerre és mindenütt minden igényt kielégíteni. Ezért szíves elnézését és türelmét kérik azok­nak, akik helyhiány miatt nem nyerhettek most felvételt. Az iskola vezetősége azon fá­radozik, hogy megteremtse az oktatás szélesítéséhez szükséges tárgyi és személyi feltételeket, hogy ezek birtokában biztosít­hassa a felvételt mindenkinek, aki nyelvet vagy nyelveket kí­ván tanulni. nélkül Konzervgyárban — Választunk. Szerintem sors­döntő ez a taggyűlés. Nem mindegy, hogy milyen a han­gulat, kik és hogyan döntenek a dolgozók ügyeiben. Helyszíni po­litizálás nélkül semmi nem me­het jól. Miért nem jön le az üzembe a vezető, hogy a ma­gyarázatot ott mondja el? — Az új vezetőség se az egyénről, se a munkáscsopor­tokról ne feledkezzen meg. Ben­nünk, a konzervgyári dolgozók többségében mint a múltban, úgy a jövőben sem fognak csa­lódni. És végül... a választás Jócskán sötétedés után került sor a szavazócédulák összesíté­sére. A jövendő párttitkárra tit­kosan leadott szavazatok 81 szá­zaléka egybeesett a jelölőbizott­ság javaslatával. A Paksi Kon­zervgyár pártszervezete új tit­kárt választott. A gyár párttit­kári tisztségének betöltésére Vá- czi József elvtársat, a járási pártbizottság eddigi ipari főelő­adóját választották meg. Ha formailag el is különült, valójában szorosan egybekap­csolódott a konzervgyári párt- taggyűlésen a két napirend, a kétéves politikai, munka értéke­lése és a tisztújítás. Mérlegelt a párttagság és jogaival élve így döntött. SOMI BENJAMINNÉ Jól vizsgázott az NDK tehergépkocsi­Tegnap délelőtt mintegy száz Tolna megyei szakember előtt mutatta be az AUTOKER az NDK tehérgépkocsi-gyártó ipará­nak korszerű termékeit. A bemu­tatón M. Lücke mérnök ismer­tette a szakemberekkel a W—50 típusú gépeket. Elmondotta, hogy a gyors járatú, olcsó üzemű gép­kocsikat már Európa-szerte is­merik. A gyár pillanatnyilag mintegy húsz változatban gyártja a W—50-eseket. Itt hét típust — melyek minden valószínűség sze­rint a Tolna megyei viszonyok­nak a legjobban megfelelnek — mutattak be. Nagy érdeklődéssel figyelték a szakemberek a terep­járó, három felé billenthető rak­felületű gépkocsi munkáját. Ez a jármű igen nehéz körülmények között is kitűnően helytáll. A bemutató résztvevői megismer­kedhettek a tehergépkocsik után kapcsolható nagy teljesítményű billenthető pótkocsikkal is. Osgyán Sándor, az AUTÓKER technikai vezetője, munkatár­sunknak elmondotta, hogv a leg­utóbbi országgyűlésen elhangzott közlekedésfejlesztési koncepciók értelmében kezdetét vette ha­zánkban a járműállomány kor­szerűsítése. Az NDK ipara kive­szi ebből részét és nagy mennyi­ségben szállít hazánkba jármű­veket A W—50-esekkel most is­merkednek a szakemberek, de máris kedvezőek a vélemények. Megkérdeztünk néhány, a be­mutatón részt vett szakembert, mi a véleményük az NBK te­hergépkocsikról. Tolnai István, a Pornádi Álla­mi Gazdaság igazgatója: — „A bemutatott gépek korszerűségé­hez nem fér kétség. A nagy tel­jesítményű motor, a jó üzemi tu­gyártó ipara A terepjáró billenőplató s gépkocsi nehéz terepen. lajdonságok a gyártókat, a konst­ruktőröket dicséri. Különösen országúti forgalomban alkalmaz­ható előnyösen ez a W—50-es kocsi.” Minden valószínűség szerint a 11-es AKÖV bonyhádi főnöksé­gét W—50-es kocsikkal látják el. Mit mond a bemutatott gépek­ről Amma Ferenc, a főnökség vezetője. „A mi terep- és fuvar­viszonyaink miatt csak a terep­járó 50-esek jöhetnek számítás­ba. Gyors, olcsó üzemű kocsinak ígérkeznek.” Páli Mihálj', a szek­szárdi főnökség vezetője és Hor­váth György szekszárdi főnök fenntartásai fogadja a W—50-ese­ket: „Nincs még gyakorlati ta­pasztalat. nem tudjuk nehéz vi­szonyok között, nagy igénybevé­tel esetén, hogy viselkednek a gé­pek. Nekünk a ZIL-kocsik jobban megfelelnek.” A Baranya megyei Építőai yag-ipari Vállalat képvi­selője a háromfelé billenthető, a DÉDÁSZ képviselője pedig a szerelőkosaras különleges W—50- es kocsi iránt érdeklődött. A szekszárdi AKÖV darabárus fő­nökségének vezetői a bemutatott zárt rakodóterű gépkocsiból akár át is vettek volna már néhányat, a kis árumennyiséget szállító já­ratokon kiválóan lehetne alkal­mazni ezeket a kocsikat. Munkatársunk kérdésére vála­szolva az AUTÓKER jelenlévő képviselői elmondották, hogy a vevők régi kívánságát teljesítik: -• tehergépkocsik vezerőíülkéibe hszerelik a harmadik ülést is, 'ey a két rakodó védett helyen utazhat. VISSZHANG képzettségüknek megfelelő helyen A dombóvári MÁV fűtöházfőnökség dolgozói körében sokat vitatott téma volt és még napjainkban is élénk érdeklődést vált Iá, hogy mi lesz a kenőemberekkel, a Diesel-mozdonyok második emberével. Ugyanis nem szükséges két ember jelenléte a mozdo­nyon. A sok dolgozót érintő kérdésről szeptember 14-i számunk­ban írtunk. Felkértük a MÁV Vezérigazgatóságát, foglaljon állást ebben a kérdésben. A vezérigazgatóság gépészeti szakosztályának vezetője a következő választ küldte a témával kapcsolatban: ,.Azokról a korszerű mozdonyokról, amelyeken ébenségi be­rendezés működik, mintegy 600 értékes munkaerő szabadul fel. Azokat a gépkezelőket, akiknek a nyolc általános iskolai vég­zettségük megvan, négy év villamosgép-kezelői gyakorlattal ren­delkeznek, megvan a fegyelmezett munkával bizonyított múltjuk, vasutas-rátermettségük, tanfolyamra küldjük, ahol villamos- mozdony-vezetői képzést kapnak. A Diesel-gépkezelői gyakorlattal rendelkezők, ha a fenti fel­tételeknek megfelelnek, Diesel-vontatási segédkezelői kiképzésben részesülnek. Azokat a gépkezelőket, akiknek semmiféle előképzettségük nincs, vizsgáló-, szerelő-, tisztítóbrigádokba, a fűtőházakban mun­kásként alkalmaznak, vagy mozdonyfűtői beosztásban foglalkoz­tatnak. Ez alatt megszerezhetik a hiányzó iskolájukat, s ezzel megkapják a lehetőséget a Diesel-, vagy villámosmozdony-vezetői képesítés megszerzéséhez. A feleslegessé vált gépkezelők beosztása felett mindenkor az adott vontatási főnökség vezetője dönt, kikérve a párt- és szak­szervezeti vezetők véleményét. A dombóvári vontatási főnökségnél jelenleg 28 Diesel-gépkezelő teljesít szolgálatot. A pécsi vasútigazgatóság ennek a létszámnak a felét Diesel-segédkezelőként, másik felét gőzmozdony f ütőként kívánja foglalkoztatni. Ezért körülbelül 14—15 gépkezelőt Diesel- segédkezelő tanfolyamon képeznek ki, majd utána megkapják új beosztásukat. A gépészeti szakosztály — mint azt Tölgyes Lajos szakosztály- vezető válasza befejezéseként hangsúlyozta —, nagy gondot for­dít arra, hogy a korszerű Diesel- és villamos mozdonyokon a fe­leslegessé váló, úgynevezett ,,kenőemberek” képzettségüknek, rá­termettségüknek megf eltelő beosztásban dolgozhassanak az adott vontatási főnökségen”. * „A Tolna megyei Népújság 1968. október 19-i számában meg­jelent cikkre (Panaszkönyv helyett — Hiány cikkbő vítéssel járó gazdagabb választék) válaszolva tájékoztatjuk a T. Címet a gnómelem 1968. évi ellátásáról, illetve árualapunkról. Folyó év október 10-ig beérkezett telepünkre 61 500 gnómelem, ami a kiskereskelelem felé kiszállítást nyert. Az év hátralévő időszakára várható árualap 7000 db belföldi és 3000 db import gnómelem, ami szerződésileg le van kötve. Az eddigi tárgya­lásaink során előreláthatóan mintegy 4—5000 db hazai, terven felüli beszerzésre van kilátás, tehát mintegy 14—15 000 db be­érkezése várható. Tény, hogy e nevezett cikk iránt igen nagy az érdeklődés, vi­szont az év elején az ismert zsebrádiók úgy import, mint hazai gyártmányok mennyiségét alapul véve, éves igényeinket annak figyelembevételével közöltük az accumulátorgyárral. Nagyobb mennyiségű rádió vevőkészülék került még belföldi forgalomba a turistaforgalom révén, ami természetesen nem lehet ismert előttünk, örvendetesen javult a hazai gyártmányú zsebrádiók ellátása, a Videoton két készükké, a Minisuper és Minor felfuttatásával, ami ugyancsak az óv eljén nem volt ismere­tes a kereskedelem előtt. Az év folyamán, október 15-ig értékesítettünk az említett két típusú készülékből, melynek üzemeltetéséhez a nevezett elem szükséges — 260 db Minor és 710 db Minisuper zsebrádiót. Ha ezt figyelembe vesszük és összehasonlítjuk az értékesített elemáruval, megállapítható, hogy vállalatunk részéről a nevezett cikk beszer­zése iránti tevékenységünk pozitív és mindent elkövetünk a jövő­ben is az árualapunk biztosítása érdekében. Baranya—Tolna megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat szekszárdi telepe

Next

/
Thumbnails
Contents