Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-27 / 253. szám
Ne szól? szám...? Pillanatképek egy kelletlen örökségről Utravalóként a riporthoz egy verskötetet vittem magammal, s ebből Mezei András A teljes fölszabadulás című versét választottam ki — előre megfontolt szándékkal. Azt vallja meg ez a költemény és nem is keserűség híján, hogy tudottan és tudat alatt bennünk él és hat elődemk hajlongó gyávasága. „Ne szólj szám, nem fáj a fezem sem” — suttogják. . . s bennem zakatol: „Ne szóljon szád, nem fáj lejed se. örülj, hogy láísz, s élj. mint a vak.” őszinteségem kipofozták, hogy veszélyektől óvjanak. Akiknek kezükbe adtam a verset, előbb rámcsodátkozlak: mi haszna annak, ha .félretéve a munkát, verset olvasnak? Nyilván bolondos újságírói ötletnek tartották a kérést mindaddig, amíg a zárósorokig el nem értek, amíg a kérdést, ami ismét csak mindannyiunkban ott él, ismerve, vagy ismeretlenül föl nem tették a költemény szavaival önmaguknak- „Halálomig győ^et-e oennem a teljes fölszabadulás?!” az örökölt gyávaság, az ember magaféltése azért, ha lassan is, de csak ki vész a köztudatból. Számos olyan esetet idézhetnék, amikor nem harapták le az olyan ember fejét, akinek igaz mondanivalója volt látszólag személyes, valójában viszont közügyben. Példát kérek, a kilátásba helyezettek közül csak egyet. Másról kezd beszélni. Megírhatom a nevét? — Még csak az hiányzik' © © Gondolkodó lassúsággal csukta össze a könyvet akták-val megrakott íróasztala fölött a járási tanács hivatalnoka. Magyarázkodás nélkül megértette, mit akartam a verssel. Nyomban arról kezd beszélni, hogy nemrég nagy vitát kavart a családjukban Kovács András Falak című filmje és az azt követő vita is adott okot további vitára. — Mit terme hasonló helyzetben? Úgy értem, a film hősének a bőrében? — Ezen nem gondolkodtam, szerencsére még ilyen helyzet határán sem álltam. Kisebb ember vagyok én annál. — A kis embernek nem lehetnek nagy mondanivalói, közügyet szolgáló észrevételei, gondolatai? Kényszeredetten mosolyog. lehetnek. sőt, vannak is. He a kisember fél, hogy nem figyelnek rá, hogy nem veszik jónéven, ha ugrálni kezd. Fanyar viccecskét idéz a verébről, „akit” a macska azért tudott felfalni búvóhelyén is, mert ugrált. Magyarán szólva, felhívta magára a figyelmet. A könyv után nyúl, kinyitja a könyvjelzőnél. — Nem tudom, jó-e ez a vers, de igaz. Nagyon igaz, hogy a mai ember lakása tágas épületben van, de a lelkében sokszor akaratlanul romokat őriz. Ne szólj szám, nem fáj a fejem se. . Hát, igen. Tudja, azt hiszem én, hogy Azonnal beköltözhető bútorozoft öröklakás SZERENCSE SORSJEGGYEL Balatoni nyaraló és személygépkocsi SZERENCSE SORSJEGGYEL Azonnal átvehető személygépkoesik SZERENCSE SORSJEGGYEL Kétszemélyes külföldi utazás SZERENCSE SORSJEGGYEL 4 forintért megnyerheti SZERENCSE SORSJEGGYEL Kapható az újságárusoknál, trafikokban, postásoknál, üzletekben és áruházakban. Útépítők. Ahogy ők mondják, munkájuk cudar, akár nyár van, akár ősz, vagy tél. Talán még a nyár jobb. Nem érnek ok rá verset olvasni, mit gondolok én. nem iroda ez, ahol el lehet kávézni, tereferélni, ezt a fogd meg munkát fogd meg módra 'ehet eredményesen csinálni, hogy pénz is legyen a borítékban. Végül csak kézre kerül a könyv, sűrű cigarettafüstben. Cigarettaszünet. Mokány kis ember a br'gádvezető. csupa mozffékonyság és energia. Rám csodálkozik és hagy ia, hogy a többiek kivegyék a kezéből „azt az olvasnivalót”. Hümmöget. — Van benne valami. Sejtem, mit akar maga megtudni. Hogv mi itten. . . Mi, nem nagyon nyeljük le se meghajolva, se egve- r>es derékkal, ha van valami szóra érdemes. — Esett már valamelyiküknek bántódásuk olyankor. . . — Türelmetlenül vág közbe: — Mit kerüli a kását. Mindennek megvan a maga helve. Az embernek is ugve, az életben. Csnu mindenki úgy nyitná ki a. sTífát mint mi eayszer-másszor. Hallja, az i'ven ne szólj szám do- 'oa nem a kétkezi dolgozó ember betegsége. Élénk helyeslés. Egy másik közmondást idéznek, amely szerint a néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. S úgy néz ki. hogy közöttük inkább ez a bölcsesség hat. — Na azért volt már olyan, hogy aki sokat beszélt, jobbnak látta, ha arrébb megy egy házzal. — Hát aztán! Megtehette, mert a másik háznál is keres annyit. Közülük hatan látták a Falakat. Tetszett? Igen is, meg nem is. „Elég baj az, hogy gyávaság, meg féltékenység, meg mipokol miatt így is mehetnek a dolgok néhol.” A probléma, számukra nem központú, Le is zárják, vége a cigarettaszünetnek. A képhez hozzátartozik, hogy a brigád másfél évvel ezelőtt nyerte el a szocialista címet. . . vagy ami a közösoen gazdaságosabb, okosabb lenne. Nem hiszem én, hogy újat mondok azzal, ha mondom, hogy az első években a j tagságnak is, de még a vezetőség jj egyik-másik tagjának is kevés letisztázott fogalma volt a demokratizmusról. Persze, hogy megsértődött a brigádvezető, amikor orra alá dörgölték, hogy a mezőre jóval a brigád után jött ki, mert el volt otthon foglalva a szerződött állataival. Az sem igen tét- j szett, ha szóvá tevődött a gorom- j baság, a parancsolhatnékoskodás, I vagy pedig, ha valaki kapatosán jutott el a munkához már kora reggel. — Az asszonyok kezdtek, a férfiak nyílván felbátorodva folytatták, de esett-e bántódása akárkinek? — Akadt volna, mert ugyan kii lelkendezik, ha leföstik úgy igazából, hogy milyen embersége van? A valamilyen pozícióban lévők próbálkoztak a „megfizetéssel”, de mindig rendezni tudtuk az ilyet. — És amikor a vezetőket érte jogos bírálat, nekik címezhettek olyan észrevételeket, amik közös érdeket szolgáltak és jobban? — Nézze, az ember, az ember. Belefog valamibe annak tudatában, hogy azért ő a felelős, még a tévedéseit is jónak ítéli az igyekezet tüzében. Persze, hogy mellbevágja, amikor kapja a kijózanító megjegyzéseket, ószrevé^- teleket. Én csak azt mondhatom, okos ember nem próbálja megtagadni, hogy több szem, többet lát. Megírhatom az elnök elvtárs nevét? Vagy legalább a tsz-ét? — Ne írja! A termelőszövetkezetekben a demokratizmus érvényesülésének útja annyi rokonvonást mutat. Amit elmondtam, azt nagyjából majd minden szövetkezetben elmondhatják. Én nem tapasztalom, hogy az emberek gyávák, nem merik megmondani, ha valami nem tetszik. Sőt! A személyes érdekek hangoztatásán nevelődött bátorság egyre inkább kollektív vonásokat ölt. Egyre kevesebbszer forrnak a szenvedélyek személyes 'r'r'~ ” c* 0 — Nálunk a tsz-ben legelőször is az asszonynépnek nyílott ki a csipogója. így mondta, így idézem. Hiszen a „csipogás” egyúttal jelzi azt is, hogyan fogadták a férfivezetés alatt álló közös gazdaságban az asszonyi beszédet. — Úgy volt az eleinte, hogy akár akartuk, akár nem, akár kedvező volt ránk nézve, akár nem, 6enkj sem tudta meggátolni az asszonyokat abban, hogy kinyél- veljék, aki rájuk nézve sérelmes, Lombjahullatott gesztenyefák szegélyezik az iskolaudvart, hete. dikesek, nyolcadikosok állnak körül. Ismerik a közmondást. Hol hallották először, otthon, vagy az iskolában? Nem emlékeznek. Talán nem is fontos. A forrás el- mosódottsága, meg mostani tanácstalanságuk azt tanúsítja, hogy az idézet tartalma nem foglalkoztatja őket, nem is határozza meg az életüket, magatartásukat. Szerintük milyen az ideális felnőtt? A példakép? — Aki erős! — Aki bátor! — Okos, meg kedves. — őszinte! És ezzel a kívánságlistával heilyben is lennénk. Ök talán már egészen élhetik a teljes fölszabadulást! LÁSZLÓ IBOLYA A Főv. Óra- és Ékszer- ipari V. szekszárdi gyáregysége azonnali belépéssel ^elvesz szer szám kész í tő szakmunkásokat, '•alamint 3 műszakos fog- ''■Ikoztatottsággal női betanított munkásokat. (305) Nagy konfekcióvásár! Minőségi férfiöltönyök 40 százalékos árengedménnyel 740,— Ft-tól 980,— Ft-ig női szövetruhák és kosztümök 40 százalékos árengedménnyel 120,— Ft-tól 200,— Ft-ig. Nagy rálasstékban október 22-től november 6-ig FiyiSZ SZEKSZ JÓKAI U. 2. (390) Egyik legrégebbi üzemünk Tolna megyében a volt dombóvári vajüzem. Vajat most nem gyártanak, de naponta 35 000 liter tejet dolgoznak fel sajtnak, tejfelnek és túrónak. Első képünkön Kersák Ágnes és Oláh Jenőné túrózsír-vizsgálatot végez. Formába kerül az óvári sajt alapanyaga. Napi három mázsa túró készül, mely fé! kilós csomagokban kerül ki az üzemből, Rajka Sándorné és Ambrus Józscfné munka közben. Foto: Bakó Jenő,
