Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-26 / 252. szám
A dohánybeváltóban munkáshiány, a tsz-ben munkahiány... 16 szárítótornyot kínálnak a mezőgazdaságnak Szürke, toronyszerű épületek sora, valóságos kis utcát alkotva. .. Tövükben nagy halmokban rudakra fűzve, több tenyérnyi zöldes-sárgás levelek. Mindez együtt a nagydorogi dohánybeváltó üzem egy részlete. A bejára fcnál a budapesti üzemek kapujában már megszokott tábla: „Munkaerőt — nőket — felveszünk !”. Ez a két kép tulajdonképpen a dohánybeváltó két, — ráadásul elég nagy — gondja. re törekszik. Mi viszont kevesebb mennyiséget, de jobb minőséget kívánunk. Sajnos, a szabványokhoz ragaszkodnunk kell — és ez esetleg azzal jár, hogy a szövetkezet megsértődik, esetleg a következő évben nem köt szerződést. Olyanformán vagyunk sokszor, hogy ki vagyunk szolgáltatva a termelőszövetkezeteknek. .. — Különös vélemény. Hosszú évek óta az első eset, hogy egy vállalat mondja: ki van szolgál— Mintegy 250 hold hevesi dohány termését — 12 000 mázsát — vettünk át eddig zölden; ennek az utolját rakjuk most, ezekben a napokban a szárító- tornyokba — mondja Bóta Zoltán üzemvezető. — Majd rövidesen kezdjük 260 hold kerti dohány száraz állapotban való átvételét. — A zöldátvétel a termelőknek, — tehát a termelőszövetkezeteknek — nyújtott segítség? — Nem. A hevesi dohány szárítása más eljárást igényel, ezt nem lehet természetes úton szárítani, mint a kertit. Ezt a fajtát tulajdonképpen most honosítjuk meg Tolna megyében. Tavaly termeltettük először. Erre a célra épült a tizenhat szárító- torony is. — Mi a hevesi dohány előnye? — A kedvező exportlehetőség. Sajnos, azt kell elmondanunk, hogy a termésátlagok ugyan kedvezőek, a minőséggel viszont annál több a baj, a kifogás. — Mi ennek az oka? — Egyrészt a kedvezőtlen időjárás, másrészt a kellő termesztési tapasztalat hiánya. — Hiányzik a termesztési tapasztalat? Hiszen Tolnában vannak már sok évtizedes hagyománnyal rendelkező termesztési körzetek. — Mégis így van ez. A hevesi dohány ugyanis a kertitől eltérő termelési eljárásokat igényel. A hevesit nem szabad túl trágyázott földbe ültetni, nem szabad pétisózni, nem szabad korán tömi. Ezek a tényezők mind- mind rontják a minőséget, a követelménynek megfelelő, világos szín hol vett sokkéi süketebbet kapunk. A ürme! "--tűvetkezet mind nagyobb tömegű termés elérésétatva a termelőszövetkezeteknek. Eddig éppen ellenkező vélemények voltak általánosak. — Sajnos, így vagyunk. Természetesen vannak jó partnereink is. A pálfai szövetkezet a legnagyobb termelőnk. Közel száz holdról kétmillió forint jövedelemhez jut. — Hogyan lehetne összeegyeztetni az érdekeket? — Ha a termelők jobban megfogadnák a mi szaktanácsainkat. Nekünk nem mindegy, a szövetkezetnek sem lehet az, hogy milyen a minőség, mennyi az első osztályú. A túl korán, éretlenül leszedett dohányból nem lasz első osztályú minőség — pedig a tsz-nek sem lenne mindegy, hogy a világos arány 40—50, vagy 60—70 százalék. Mégis, elsősorban nekünk kell kedvezni a termelőknek. Itt van például a tizenhat szárítótorony. Ezer hold dohányra lenne elég, de összesen csak fele van. Pedig volt idő, amikor 1000 holdnál több volt Tolna megyében... Az üzemvezető a tornyokról meglepő dolgokat mond el. — Hatmillió forint költséggel épültek, ebből öt ás fél milliót már behoztak. Pedig az évnek felében itt állnak kihasználatlanul. No, most az erdészettel megállapodtunk fenyőtoboz-szárí- tásra. De itt kínálkozik a termelőszövetkezeteknek szinte korlátlan lehetőség; terményszárításra, gyümölcsaszalásra. Most is az a helyzet; tíz napon belül kiürülnek a tornyok, esetleg még utána vállalhatnánk kukoricaszárítást a szövetkezetektől. Különös paradoxon... A Tolna megyei mezőgazdasági üzemekben kevés a szárítókapaci- tás, ugyanakkor Nagydorogon ott áll egy hatmillicts berendezés, novembertől júliusig kihasználatlanul. (A madocsai tsz például kihasználhatná, gyümölcsaszalásra). Bevezetőül két gondról beszéltünk. A második: a munkaerő- helyzet. Mit mond erről az üzemvezető? — Korábban a dohánybeváltóban csak idénymunka volt, csak hat-nyolc állandó munkásunk volt, a többieket csak néhány hónapon keresztül foglalkoztattuk. A hevesi dohány termesztése itt is új helyzetet teremtett. Mintegy hatvan munkást foglalkoztatunk egész évben, további ötvenet idénymunkára. Jelenleg nyolcvanhat dolgozót foglalkoztatunk, de még további 50 nőnek tudnánk munkát adni. Kénytelenek voltunk már hét nyugdíjasunkat is behívni. Hirdettük a felvételt a környező községekben, mindössze egy jelentkező akadt Pusztahencséről. — A termelőszövetkezetekkel tárgyaltak már? — A nagydorogival', és korábban a pálfaival. Sajnos, most vannak ott is a munkacsúcsok. — A sárszentlőrinci főagronó- mus panaszkodott: húsz fős asz- szonybrigádnak nem tudnak munkát adni... — Tulajdonképpen nekünk is jobb, könnyebb lenne, ha a szezonmunkára a szövetkezetektől szervezett formában kapnánk munkaerőt. A keresetre sem lehetne panasz: 1400—1500 forintot fizetünk havonta, a teljesítménytől függően. És miután a munkahét 44 órás, minden második szombat szabad ... Különös helyzet, mindenképpen különös... A dohánybeváltónak kell erőfeszítéseket tenni, hogy a termelőszövetkezetek a megtermelt dohányért több pénzt kapjanak... A dohánybeváltóban ott áll a szárítóberendezés, amelyet a termelőszövetkezetek is ki tudnának használni... És ott a kedvező lehetőség a felesleges munkaerő foglalkoztatására ... Mintha a nagydorogi dohánybeváltó valahogy túl messze lenne a környéktől... BI. Csepel helyett ZIL Lapunkban részletesen beszámoltunk arról, hogy a 11-es AKÖV-nél korszerűsítik a járműállományt. Ez ideig elvégezték az autóbuszok cseréjét, most pedig sor kerül a Csepel-gyárt- mányú tehergépkocsik kicserélésére. Elsőként a paksi főnökségen végzik el a tipizálást, szá-* míva arra, hogy az atomerőmű építkezésein szükség lesz nagy teljesítményű ZIL-tehergépko- csikra. A paksi főnökség a napokban kapott 15 fixplatós ZIL tehergépkocsit és két ZIL darus gépkocsit. A napokban újabb szállítmány érkezése várható, ugyanis az AKÖV ismét vásárolt ZIL-típusú tehergépkocsikat: tizenhat billenős és két ZIL-gyártmányú darus gépkocsit. A korszerű, benzinüzemű nagy teljesítményű gépkocsik gazdaságosabban üzemeltethetők, mint a régebbi gyártmányú Csepel tehergépkocsik. — Mi előnyöm származik abból, ha vallók? — kérdezte O Keefe, s ez a fordulat olyan váratlanul érte az ügyészt, hogy meglepődve felkapta a fejét. — Az esküdtek enyhébben fogják tettét megítélni... — Ez nekem nem elég — mondta a gengszter elutasítóan. — Mit tud még felajánlani? — Megpróbálom kivonni a büntető eljárásból, feltéve, hogy hajlandó koronatanú lenni a bűnperben és a többiek ellen vallani. — Szeretnék erre vonatkozóan biztosítékot kapni. Byrne és Powers egy gyors pillantást váltottak. — Várjon egy pillanatra, beszélnem kell a főügyésszel — mondta Byrne és átment a szomszédos irodahelyiségbe. Tíz perccel később visszatért. — Rendben van — mondta. — Egyetlen feltételünk: nem hallgat el előlünk semmi fontosat, mert ebben az esetben megállapodásunk érvénytelen. Tehát, beszéljen. — Kaphatnék egy cigarettát? Hárman is odanyújtották cigarettacsomagjukat. O’Keefe a gyorsíró csomagjából vett, s rágyújtott. — Lucky Srike a kedvenc márkám. Azután jegyzőkönyvbe diktálta a Brink’s Express Com- — 250 — pany kirablásának történetét, elejétől végig. Egy órával később végkimerülés miatt le kellett váltani a gyorsírót,, két órával később O'Keefe sült jércét szolgáltatott fel magának, és délután három órakor befejezte vallomását. A maga részéről betartotta a megállapodást, egyetlen mozzanatot sem hallgatott el. A vallömástétel után Powers megkérdezte: — Egy dolgot szeretnék még tudni O’Keefe, de ha nem akar, ne válaszoljon kérdésemre. Csak azért vallott, mert. mint a per koronatanúja, büntetlen marad? — Nem ez volt az indítóokom — válaszolta O’Keefe. — A Grand Jury egyébként sem emelhetett volna vádat ellenem, hiszen tudom, hogy maguk nem rendelkeznek kellő bizonyítékokkal, hogy bíróság elé állítsanak. — Akkor miért vallott mégis? — Mert McGinnis és bandája becsapott. Nevezze ezt bosszúnak, ha akarja. * Miközben a.,gengsztert visszavezették börtöncellájába, Powers felhívta az FBI washingtoni központját és néhány perces beszélgetést folytatott Edgar Howerral, az FBI elnökével. Ugyanakkor Garrett Byrne államügyész másnapra ösz- szehívatta a Grand Juryt, a különleges esküdtszéket, hogy felülvizsgálja a bizonyítékokat, s megállapítsa, lehet-e azok alapján vádat emelni az O’Keefe vallomásában megnevezett személyek ellen. Délután négy órára Powers berendelt minden rendelkezésre álló nyomozót a nagyszabású akcióhoz. Mindegyik gengszter letartóztatásával négy emberét bízta meg, az időpontot pontosan háromnegyed ötre tűzte ki. Figyelmeztette őket, hogy percnyi pontossággal betartsák az időpontot, nehogy a banda valamelyik tagja neszt fogjon és megszökjön. A mit sem sejtő bankrablók letartóztatása zavaró körülmény nélkül történt meg. — 251 — Joe McGinnis bandafőnököt vendéglőjének söntésében tartóztatták le. Tiltakozott, de nem fejtett ki ellenállást. Henry Baker lakatost a négy FBI-s nyomozó a cigaretta- automata-gyár kapujában várta meg. Tonny Pinót új garázsából vezették elő megbilincselve, sógorával. Vincent Costa-Spagettivel együtt. Adolph Maffie egy divatáru-kereskedés előtt állt lesben, mert Helen Pokus a boltban vásárolt, s akkor is a nyomában volt. Ott kapták el a nyomozók. Michael Geageant délutáni álmából riasztották fel Boston környéki házában. Stanley Gusciora börtönben volt. A Western Pennsylvania börtönben, a fegyverlopás miatt rászabott büntetését töltötte ki. „ ,, .... John Banfield, a bandafőnök testőre elkerülte a büntetést: 1955. januárjában meghalt. A banda tagjai közül csak kettőnek sikerült egyelőre elkerülni a letartóztatást. Úgy látszik, valamiképpen mégis megneszelték a bajt, s eltűntek Bostonból. Jimmy Faherty és Tommie Richardson még néhány hétig élvezték a szabadságot. Az FBI országos körözőlevele alapján 1956. májusában New Yorkban letartóztatták őket. , , , A gengszterek első kihallgatásuk alkalmával kereken tagadták, hogy részt vettek a Brik’s Express Company kirablásában. Némelyik közülük csak nevét mondta meg, minden más vallomást megtagadott. A Briks-eset váratlan megoldása bombaként hatott az amerikai közvéleményre. A hír legalább akkora szenzációt keltett, mint hat évvel ezelőtt a bank kirablása. Annál is nagyobb volt a szenzáció, mert az elévülési határidőig már csak négy nap hiányzott. 1956. január 13-án, egy pénteki napon ült össze a Grand Jury. . — Ha babonás volnék, azt mondanám, rossz jel — — jegyezte meg Vincent Costa-Spagetti, amikor a többiekkel együtt megbilincselve elővezették. — Tizenharmadika, és péntek... — 252 —
