Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-23 / 249. szám

Ä népművelés időszerű kérdéseiről A galvánüzemben Az egyetértésben végzett közös munka A fiatalok többségének első­sorban a kulturális munkában van közvetlen kapcsolata az if­júsági mozgalommal. Ezért cé­lunk és feladatunk úgy befolyá­solni ezt a munkát, hogy a fia­talok sajátos igényeit mind job­ban figyelembe vegyék. Ez, ál- talánosíthatóan a fiatalok értel­mi és érzelmi nevelésének, sok­oldalú érdeklődési körük kielé­gítésének formájában jelentkezik. Ennek megoldását a rendelte­tésének megfelelően működtetett kulturális intézmények irányítá­sával végzett mind differenciál­tabb és magasabb színvonalú népművelő munka gyakorlatában látom. A megye életében az el­múlt években történt gazdasági és társadalmi fejlődés olyan vál­tozásokat eredményezett, ame­lyek a kulturális lehetőségek és igények jelentős javulását hozták magukkal. Az ez irányú igények azonban főleg rétegenként és korosztályonként, a lehetőségek pedig területenként eltérőek. Tekintettel arra, hogy a nép­művelés időszerű kérdéseiről folytatott vitában merőben el­lentétes véleményekkel nem ta­lálkoztam és a megállapítások többségével egyet is értek, az eddigi hozzászólókkal nem kí­vánok vitába szállni. Úgy érzem azonban, hogy vitatkoznom kell a népművelési munka további gyakorlatát befolyásoló egy-két olyan kérdéssel, amelytől, véle­ményem szerint, a munka ered­ményessége is nagy mértékben függ. A szakember* képzésről Az egyik ilyen kérdés az, hogy B népművelési szakemberek kép­zésében miért nem vagyunk ön­ellátóak? A gyakorlat azj hogy a népmű­velési főiskolai végzettséget igénylő munkakörök betöltésére, az érintett intézmény pályáza­tot hirdet. A munkakör rövidebb, de inkább hosszabb ideig betöl­tetlen marad, majd más megyé­ből érkező pályázó elnyeri a megbízást. Ez különösen a já­rási művelődési házaknál nagy fluktuációval jár, mert a szak­emberek egy része az első kínál­kozó alkalommal saját megyéjé­ben — a beiskolázó megyében — helyezkedik el. Ha ebben a me­gyében helyezkednek el, hosszú ideig lakásgondokkal küzdenek, munkájuk elvégzése során sok problémát okoz nekik« a helyi ismeretek hiánya. A megoldás szerintem az lenne, ha a főiskolai végzettséghez kö­tött munkakörök szakemberellá­tásával járásonként előre foglal­koznának, s az igényeknek meg­felelően támogatnák megfelelő számú fiatal beiskolázását. A be­iskolázást segíteni lehetne me­gyei ösztöndíjak odaítélésével. Ezeknél a szakembereknél na­gyobb a valószínűsége annak, hogy megyénkben letelepedve ta­lálják meg hivatásukat. Ennek szükségességét a távlati szakemberellátás is indokolja, hi­szen a következő évben történő beiskolázás esetében is csak 1972- ben — a Népművelési Főisko­lán végzett 3 éves tanulmányt figyelembe véve — lenne a me­gyénkből beiskolázott, akkor szükséges számú szakemberünk. A népművelési munka külön­böző területén — klubokban, szakkörökben stb. — dolgozó népművelők továbbképzése sem ellentmondástól mentes. Ami a jövőt illeti, legeredményesebb és leggazdaságosabb megoldásnak az kínálkozik, ha az alapképzettség Oktatását szakmailag a Népmű­velési Tanácsadó által összeállí­tott tematika szerint a képzéssel rendszeresen foglalkozó állami és társadalmi szervek a tanfolya­mokra közösen mozgósítva, a képzést együtt irányítva végzik. Ez egyben az e célra biztosított összegek rendeltétésszerűbb és gazdaságosabb felhasználását is jelentené. Az anyagiak összevonása Az így képzett szakembergárda folyamatos funkcionáltatásához alapvető követelmény a tárgyi, technikai és anyagi feltételek biz­tosítása. Az 1016/1967. sz. kormányhatá­rozat megvalósításával elsősor­ban arra van lehetőségünk, hogy fokozatosan javítsunk a jelen­legi helyzeten. A megoldást ab­ban látom, ha az állami válla­latok, intézmények, valamint a szakszervezetek és szövetkezetek a lehetőségeknek megfelelően biztosítják a működéshez szük­séges^ helyiséget a helyiséget meg­felelő berendezéssel, felszerelés­sel látják el és tartják fenn. A művelődési intézmény és an­nak tárgyi-technikai ellátásának színvonala nagy mértékben be­folyásolja az állami, gazdasági intézmények és mozgalmi szer­vezetek gazdasági és politikai munkáját. Tekintettel arra, hogy — a népgazdaság jelenlegi hely­zetét is figyelembe véve — gyö­keres változást rövid időn belül nem lehet elérni, az anyagi erők több éves tervszerű és koordinált felhasználására van szükség. A helyes arányok kialakításá­nak egyik módja az lenne, ha az érintett szervek által közösen készített — elsősorban helyi — népművelési tervek egyben a kö­zösen meghatározott feladatok végrehajtásához szükséges költsé­gek közös tervezésével és bizto­sításával járna. Azaz, vélemé­nyem szerint a közösen készített népművelési tervek akkor lesz­nek teljesek, ha az annak végre­hajtásához szükséges költségek forrását és mennyiségét is ter­vezik. Ennek a lehetőségét megterem- tette az, hogy a művelődési ott­honok tervezése is most mér egy gazdasági évre készül Lakóhelyi népművelő munka Ha a helyi szakember-ellátott­ságunk megfelelő és anyagi - szellemi erőink koordináltak, ak­kor a lakóterületi, lakóhelyi nép­művelő munka jobban előtérbe kerülhet. Ha abból indulunk ki, hogy tendenciájában nő a szabad idő: nagy számú a lakóhelyéről na­ponta utazó dolgozó és diák; a munkahelyek önállóan nem tud­ják megoldani dolgozóik kultu­rális igényeinek kielégítését —, ami bizonyos kereteken túl nem is lehet cél —, akkor fokozot­tabb feladat'hárul a lakóhelyekre, lakóterületekre. Ezt a szerepet egy községben be tudja tölteni a művelődési ház, annak klub­jai, szakkörei, műkedvelő cso­portjai, a községi könyvtár és filmszínház, ha ezek a helyi le­hetőségek rendeltetészer űen funk­cionálnak. Más a helyzet a járáei szék­helyeken és különösen Szekszár- don. Például egy-egy város­részen és új* lakótelepen élő gyermekek és fiatalok szabadtéri mozgásigényének kielégítése na­gyon lényeges kérdés. Jól mu­tatják eztt a Tarctsav Vilmos- lakótelepen épített játszóterek. Sok hasonlóra volna szükség, Kiegészítve azokat például körül­kerített. labdajátékokra alkal­mas kis pályákkal, ami tulajdon­képpen a tizenéves gyermekek játszótere lenne. Sokszor felvetődő probléma, hogy a bérházban lakó gyerme­keknek és fiataloknak nincs le­hetőségük a kézügyességet és politechnikai képzést segítő bar­kácsolásra, házilag elkészíthető kis műhelymunkákkal való fog­lalkozásra. Állandó és széles körű igény, hogy minden ház­ban. legyen egy olyan helyiség, ahol kisebb házi javítások el­végezhetők. (Jelenleg az erre al­kalmas helyiségeket különböző vállalatok raktárként használ­ják). A könyvtári szakemberek lakó­telepi fiókkönyvtárak létrehozá­sának gondolatával foglalkoznak, earn helyi ségproblémák miatt egyelőre csak. elképzelés. A lakóterületi népművelési munka fokozásának' fontosságát bizonyítja az is, hogy amíg ja­vult a szabad idő eltöltésének egyéni lehetősége, addig ez nem mondható el a kollektív időtöl­tés lehetőségeiről. Hiszen mind többen nézzük a tv-t, színvona­lasabb könyveket olvashatunk és filmeket láthatunk, ugyanakkor a felépült új művelődési házak, könyvtárak és filmszínházak el­lenére, a művelődési otthonok 50—60 százaléka nem felel meg a mind magasabb követelmé­nyeknek. (A rideg belső helyisé­gek kuiturálatflansága, belső ké­pe netó vált ki’ olyan esztétikai hatást, hogy mind többen és rendszeresen keressék itt a kol­lektív időtöltés lehetőségét). Fel lehet tenni a kérdést, hogy ha ezek valóban problémák és tudunk is róla, akkor mit te­szünk megoldásuk érdekében? Úgy érzem, most tartunk ott, hogy a különböző vélemények mindinkább közös véleménnyé és akarattá válnak, ami meg­teremti a mind korszerűbb nép­művelési munka további lehető­ségeit. KACZIÁN JÁNOS, a KISZ MB titkára A Bonyhádi Vasipari Kis* másai özemében készültek ezek a felvételek. A telep sok egyéb mellett galvanizálással is foglalko­zik. Első képünk a csiszolóban készült, ahol megtisztítják a szennyeződéstől a munkadarabokat. Dolgoznak az Ikarusnak is. A lámpatestek köré tett nikkele- zett karikák elszállításra v árnak a készáru-raktárban. Próbaüzemben a „mindent látó“ Következik Simontornya Mint arról már korábban be- egyébként rendkívül nagy bal­számoltunk a Budapest—Pécs eseti forrást, — mondja Balogh közötti vasútvonal két állomá- Já a MÁV Pécsi igazgatóság san, Retszilason es Simontornyan ’ „. , . ,, úgynevezett integra dominó osztályvezetője, aki személyesen rendszerű biztosító berendezése- ellenőrzi az első órák tapasztala­két építenek. t^jt. A több mint egy éve tartó munka tegnap délelőtt je­lentős állomásához érkezett: Rétszilason megkezdték a próbaüzemelést. — Előreláthatólag tíz napig tart a próbaüzemelés. Ezen idő alatt szakembereink a helyszí­nen állandóan figyelemmel kísé­rik a berendezés működését, majd ezt követően is tartunk készenléti szolgálatot. Igazgató­ságunk területén ez az első ilyen biztosító berendezés, amelynek alapvető jó tulajdonsága, hogy „nem engedi” a váltókat rosszul állítani, s így megszünteti az Maga a berendezés közel hatmillió forintba került, de az üzemeltetéséhez szükséges pályaépítéssel együtt több mint tízmillió forintos beru­házást örömmel fogadták a szakemberek. Az új berendezés azon túlme­nően, hogy biztonságossá teszi a közlekedést, meggyorsítja a vál­tók kezelését, amelyet ezen az állomáson már a forgalmista gombnyomásra végez az irodá­ból. A váltókezelők csak ellen­őriznek, illetve tisztítják a vál­tókat. Rétszilas után a következő ál­lomás Simontornya lesz, ahol üzembe helyeznek ilyen modern biztosító berendezést. Simontor- nyán már áll az új épület, amelybe a berendezés „lelke” a Telefongyárban épített úgyneve­zett .jelfogó rendszei'” kerül. A következő lépés a szü keéges pál ya - munkák elvégzése, majd ezt kö­vetően kerülhet csak sor a be­rendezés beépítésére. Simontornyán élőreláthatólag egy év múlva kerül sor az in­tegra dominó rendszerű „minden) látó” biztosító berendezés üzem­be helyezésére. Népújság 5 1968. október 33.

Next

/
Thumbnails
Contents