Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-20 / 247. szám

Kerekasztalvita A párválasztásról Először éreztem hiányát egy magnetofonnak, amely azonnal és változtatás nélkül rögzíti a véleményeket: a párválasztás, ismerkedés, fiúk és lányok kap­csolatáról rendeztünk vitát Nagy- szokolyban. Rögtönzött „kerékasztalunk” tagjai között találunk gimna­zistát, hivatali dolgozót, tsz-ta­got. Koruk 16—21 évig terjed. Ismerkedési lehetőségek — Hol ismerkedhetnek itt a fiatalok? — Munka közben, földeken, vagy az irodában. — A kultúrházban, ha van rendezvény. De alakítják, már jó ideje ... — A presszó? — Kocsmával együtt? A he­lyi vendéglő éttermi részét csak egy üvegezett fal választja el a presszótól. Ha rendezünk itt táncos délutánt, mert megpró­báltuk, előfordult, hogy átjöttek közénk ittas, durva emberek. Ilyen helyre a mamák se enge­dik szívesen a lányokat. — Klubszoba? — Még nincs. Talán lesz az átalakított kultúrházban. — Hánynak van udvarlója a jelenlévő kislányok közül? — ötünknek. — Tehát, valahogy mégiscsak megismerik a partnert, vagy ud­varlót. Induljunk talán onnan, hogy fiúk és lányok már meg­ismerkedtek. Hova mehetnek akkor szórakozni? Marad a bál — Régebben rendeztünk tea­délutánt, van lemezjátszója a KISZ-szervezetnek. Többnyire csak mi lányok jöttünk össze, és egymással táncoltunk. Mégis jó volt, de abbamaradt, a helyiség hiányában. — Színjátszó csoportunk is volt. Májusban próbáltunk utol­jára. De talán ez is megszűnik, mert ezért is megszólták a lá­nyokat az idősebbek. Nehéz itt olyasmit csinálni, amiért nem pletykálnák ki a fiatalokat... — Még jó, hogy van májfa- tánc is! — Májfa-tánc? — Igen, amikor egy lánynak májusfát állítanak, és ő meg­hívja a barátnőit, fiúkat a há­zukhoz. Ott ilyenkor nagyon vidám hangulat szokott lenni... — A bálokról se feledkezzünk meg. Talán a legjobb szórako­zási lehetőség. — Hányszor rendeznek egy évben ? — Számoljuk csak: újév, far­sang, felszabadulási ünnep, hús­vét, Katalin- és Anna-bál, al- kotmónyünnep, szüret... Szó­val legtöbb, ha tíz esetben. — Kik muzsikálnak ilyenkor? — Most már van egy négy­tagú zenekarunk. Nem a leg­modernebb, de jól játszanak. — Mozi? — Mostanában már csak he­tenként egyszer játszik, de még akkor sincs tele a terem, pe­dig szélesvásznúra alakították, mégse mozdulnak el a televí­ziótól ... A fiúknak könnyebb — Ezek szerint azok a lányok, akik a községben maradnak, fő­leg csak itt kereshetik a pár­jukat. — Igen, a fiúknak sokkal könnyebb... — Elismerik ezt a férfiak is? — Igen. Motorunk van, könnyen kimozdulunk innen. Ha máshol kezdünk udvarolni, nem figyelhetik árgus szemekkel. — Ez viszont azt is jelenti, hogy itt a községben a fiatal­embereknek több felelősséggel kell közeledni a lányokhoz. Más oldalról, ez könnyíti a lányok férjhezmenetelét... — Nem! Ha egy lány itt összevész az udvarlójával, az nehezebben talál utódot, mint a hűtlen fiú ... — A közelben van Tamási. Gyönyörű az új művelődési ház, sokan tőlünk is szívesen eljár­nának oda színházba, vagy a hétvégi programokra. De vasár­nap már negyed hatkor jön on­nan vissza az utolsó autóbusz, öt órakor kezdődik ott is az élet. Negved óráért utazzunk be? A falu szája — Kinek mi a véleménye a jelenlévők közül, befolyásolják-e az idősebbek a fiatalok párvá­lasztását? Hosszú csend, többen zavar­tan egymásra néznek. Végül a legbátrabb mondja: — Sokszor igen. Szülője válo­gatja. Apámék például soha nem próbáltak semmiben be­folyásolni, és biztos vagyok, hogy a párválasztásomba se szólnak bele. De itt a barátom esete, a Pistáé. Nem szeretném, ha meg­haragudna rám, de elmondom. Hat évig udvarolt egy kislány­nak, elteltek a legszebb éveik, a szülők meg váltig ellenezték a házasságukat. Végül, az ő be­leegyezésük nélkül esküdtek össze, és most már meg is békül- tek velük. Az unokájukat is szeretik. Az ő esetük így sze­rencsés, de sokan vannak, akik nem merik rászánni magukat a döntő lépésre... Aztán boldog­talanok lesznek... Most már a lányok is eleve­nebbek: — Igen, a legtöbb fiús szülő most is azt nézi, hogy mi volt a lány családja a felszabadulás előtt? Volt-e földjük és mennyi? — Hiszen itt mindenki tsz-tag. Alig van különbség keresetben a szorgalmas emberek között. Lehetséges az, hogy ma is azt nézik, hogy ki volt régen „gaz­dag”, vagy ki „szegény” ember? — Csak egy-két szülő. De így is van rá elég példa, ezek vi­szont úgy szólnak be be a gye­rekük életébe, hogy sikerül né­ha tönkretenniük. — Legalább annyira befolyá­solják a fiatalok életét a szü­lők, mint a falu szája. Ha itt elkezd egy fiú valahova járni, még nincs arra ideje, hogy meg­ismerje a lányt, de már azt várják hogy elvegye feleségül. — Pedig ez szerintem egyál­talában nem helyes — tiltakozik egy fiú. — A férfinak is joga van ahhoz, hogy ne kelljen már 21—22 éves korában megnősül­nie. Válogathasson, ismerked­hessen. — Miért, a nőnek talán nem? Ezzel a kérdéssel le is zár­juk a vitát. A lányokat, akikkel beszélgettünk, még nem aggaszt­ja a „férjkeresés”. Csinosak, talpraesettek, egyiknek sem okoz különösebb gondot a vita fő témája: a párválasztás. Józan életszemléletűek, optimisták. De ebben a kis községben, ahol élnek, szinte szóról szóra azonosak a felvetett problémáik azzal, amelyekről már a megye bármelyik helyén tudomást sze­reztem. Várjuk a leveleket. Ki, hogyan látja a fiatalok párvá­lasztási problémáit a megyében? MOLDOVÄN IBOLYA Vetés előtt A dombóvári Alkotmány Termelőszövetkezetben egyik nyolcvan holdas kukoricatáblába törés után őszi búza kerül, előtte még ká­lisóval és szuperfoszfáttal javítják a talajt. Marosi Mihály gépével indulás előtt. Fotó: Bakó Jenő Agrárértelmiségi klub alakul Tamásiban A dombóvári és a tamási járás közös gazdaságainak íőagronó- musai részére klubot szervez a területi tsz-szövetség. Próbakép­pen már három összejövetelt megtartottak, és a nagy érdeklő­dés a biztosíték arra, hogy ha­marosan formálisan is érdemes lesz megalakítani a klubot. Schiszler István, a Kapos— Koppány Völgye Termelőszövet­kezetek Területi Szövetségének szervezési munkatársa arról adott tájékoztatást, hogy a próbának szánt három agrárértelmiségi ösz- szejöveteien igen magas szintű előadásokat hallhattak a résztve vők. Először a szövetség terme­lésfejlesztési elképzeléseit ismer­tették a két járás főagronómusai- nak. A következő alkalommal az idei jó búzatermés okairól beszélt dr. Faragó Ferenc, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem föld­művelési és növénytermesztési tanszékéről és Csurgai Ferenc, a Fajtakísérleti Intézet főagronó- musa. Az érdeklődés növekedett, amikor a főagronórnusok az idő­szerű gazdaságpolitikai kérdések­ről kaptak tájékoztatást Kolozs Istvántól, a területi tsz-szövetség titkárától. A témák egyre érdé kesebbek: az új rendszerű talaj­művelés kísérletei, a jövő évi ter­melési szerződések. A cél egy­részt, hogy információt adjon a tsz-szövetség és a Magyar Agrár- tudományi Egyesület, másrészt pedig, hogy információt szerezze­nek maguktól a szövetkezeti ag­rárértelmiségiektől. A tsz-szövet- ségnek is szüksége van az igé­nyek és észrevételek egész járá­sokra kiterjedő rendszeres be­szerzésére. Az agrárértelmiségi klub tag­jai általában havonta fognak ta­lálkozni. De már most szó van arról is, hogy a klubnak nem csupán a főagronórnusok lesznek látogatói. Később az állattenyész­tők, a főkönyvelők és mások is. ..............................................—................................................. G ázelosztó telep épül Pincehelyen Rohamosan nő a gázfogyasztás azokon a helyeken is, ahol nincs vezetékes ellátás, így például Tolna megyében, de a környező területeken is. A növekvő ellá­tás érdekében különféle beruhá­zások, fejlesztések váltak szük­ségessé. Délkelet-Dunántúl egyik legjelentősebb fejlesztésében a Tolna megyei Pincehely község érdekelt: itt nagy gázelosztó­telepet létesítenek, s ez egész Délkelet-Dunántúlt kiszolgálja. Ide vasúton érkezik nagy téte­lekben a propán-bután gáz, s itt tárolják, kisebb edényekbe fej­tik, majd innen küldik a köz­ségi elosztóknak. A beruházó a Siófoki Kőolaj- vezeték Vállalat. Telefonérdeklő­désünkre közölték, hogy most készül a beruházási program, s a létesítményt a hetvenes évek elejére építik meg. Nagy beru­házásról van szó: pontos összeget még nem tudnak, hozzávetőlege­sen 40—50 millió forintba kerül. Már kijelölték a helyét. Amint Karádi Istvántól, a községi ta­nács vb-elnökétől megtudtuk, a telep meglehetősen nagy terüle­tet igényel, ezért több hektárnyit jelöltek ki erre a célra a vasút­állomástól kissé nyugatra. Úgy tervezik ugyanis, hogy vasúti le­ágazást építenek hozzá, ezért nem közömbös a vasútállomás tá­volsága. A telepen jelentős létszámú munkaerőt foglalkoztatnak, ezért községnek és közvetlen kör­ikének a foglalkoztatási lehe­tőségek bővülése szempontjából is sokat ígér. A váraljai hármas Váralján tavaly semmi nem in­dokolta, hogy mérleghiányt mu­tasson az év végi eredmény. Job­bak az adottságai, mint sok más dombvidéki szövetkezetnek. Az idei gabonatermésük igen jó, és kukoricából is sokat vár­nak, holdanként csövesen körül­belül 45 mázsát. A napraforgó betakarításával még nem végez­tek ugyan, amikor már kiszámí­tották az átlagot, de hasonló lesz az egész terméseredmény: átla­gosan 12 mázsa. A tagság rend­szeres havi fizetést kap, ami ko­rábban szinte el!:. :zélhetetlen­nek tűnt. Rendezték a szövetke­zet esedékes adósságait, és meg­valósították az ideális munkafe­gyelmet. A meredekebb dombol­dalakat pillangósokkal telepítet­ték be, baltacímmai és lucerná­val. A kiugróan nagy javulást az elnök mindenekelőtt annak tulaj­donítja, hogy az új vezetői hár­mas, tehát a főagronómus, a fő­könyvelő és ő mindenben egyet­ért, a munkájuk kiegészül és tá­maszkodnak egymásra. Törő1 István elnök maga is mezőgat dasági szakember, az idén érek ségizett technikumban. A főagro­nómus, Bányai Henrik agrármér­nök, de szakmai féltékenység, né­zeteltérés vagy meg nem értés sosincs közöttük. Török István, aki 46 éves fejjel érettségizett, és most beiratkozott a hároméves mérlegképes könyvelői tanfo­lyamra, mindent látni és tudni akar, viszont nem keresztezi a többiek munkáját, övé az állat- tenyésztés és hizlalás rendszeres ellenőrzése, irányítása, természe­tesen a főagronómus aktív köz­reműködésével. Bányai Henrik főagronómus mindig megkérdezi, mik az évtizedes tapasztalatok bizonyos határrészek talajával kapcsolatosan, bár tisztában van a különböző talajok tulajdon­ságaival, értékével. Kikéri az elnök véleményét, mert az 30 év óta ismeri ezt a vidéket, a régi gazdálkodásból szerzett egy jó adag gyakorlati tapasztalatot. Mindketten támaszkodnak a fő­könyvelő munkájára. Prisztázs Gyula főkönyvelő állandóan szá­molja, vizsgálja a gazdaságossá­got, az önköltséget és csaknem naponta tartanak a szükséges té­kákról megbeszélést. Időben ész- "vcít'k például, hogy a kerté­szet ilyen nagyságban való fönn­tartása nem gazdaságos a vár­aljai közös gazdaságnak, mert az a piac, ahol legjobb áron tudja értékesíteni termékeit, messze van a falutól, rendkívül sok' a fuvarköltség. De ennél is döntőbb — hiszen piacot máshol is ke­reshetnének —, hogy a kertészet elvonja a kézierőt más munkák­tól, ilyen körülmények között előnytelen a helyzet. Az év végén várható jó ered­mény összetevői természetesen olyan tények, hogy míg a ko­rábbi években csak 25—30 vágó­marhát értékesített a szövetkezet, az idén 58-at elad, hízott sertés­ből egy év alatt 150-nel nagyobb az értékesítés. Korszerűsítik az istállókat. Tavaly ősszel negatim- zálták a szarvasmarha-állományt. Nyilvánvaló, hogy ezek alapján lesz majd mit osztani a zárszám­adás után. De ez nem csupán munkát jelent és szakmai hozzá­értést. Nemcsak azt. hogy Török István tsz-elnök trombózisos láb­bal is legalább fél napig dolgo­zik jelenleg. Az eredményekben mindenek­előtt hármójuk nss~-J-rtását kell keresni. (gemencl)

Next

/
Thumbnails
Contents