Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-18 / 245. szám
A tolnai dombokon Fotó: Bakó Jenő A gabona felvásárló vállalat igazgatója: Miként mutatják be a vállalatot a Tolna megyei Gím- és Adattárban ? Alig két hete. hogy tájékozta- rűnek tűnik — túlnő a megye dik még a különböző takar. Alig két hete, hogy tájékoztatót közöltünk a Tolna megyei Lapkiadó Vállalat elgondolásáról, a Tolna megyei Cím- és Adattár közzétételéről. Ez a kiadvány fel szándékozik sorolni párt- és állami szervek, vállalatok, intézmények, szövetkezetek, kisiparosok legfontosabb adatait, illetve, tevékenységük körét, amelyet folytatnak, illetve, a jövőben akárnak folytatni; azt, hogy a kö- .„vefkéző években mire vállalkpj:- nák, illetve, milyen tevékenységhez keresnek partnert. A közeli napokban kapja meg mintegy négyszáz címzett a részletes ajánlatot, és a tájékoztatást megkönnyítő mintát. De már az első cikk megjelenése is számos intézménynél, vállalatnál, üzemnél, termelőszövetkezetnél váltott ki érdeklődést — felismerték a kiadvány tájékoztató — és elsősorban a megyén túlra szóló — jelentőségét. Az elsők között említjük a Qabonafelvásárló- és Feldolgozó Vállalatot, ahol máris megszülettek az elképzelések; hogyan, miként, és mivel akarja magát bemutatni az a vállalat, amely-, nek tevékenysége — bármenynyire mechanikusnak és egyszerűnek tűnik — túlnő a megye határain is. Farkas László, a vállalat igazgatója ezeket mondja: — Vállalatunk, mint neve is mutatja, Gabonafel vásárló- és Feldolgozó Vállalat, viszont tevékenysége nem - szűkül; lp csupán a felvásárlásra,. és a feldolgozásra. Hogy a Cím- és Adattárban hogyan akarjuk magunkat bemutatni? Úgy," hogy minél tökéletesebben a nyilvánosság aló kerüljön tevékenységünk, annak körében azok a gazdasági, üzleti kapcsolatok, amelyekben mi ajánlkozunk partnerként, esetleg, amelyekre mi keresünk megfelelő partnert. —* Tehát szerepel vállalatunk általános feladata: a terményfelvásárlás, amelynek keretében szerződéses viszonyban vagyunk a megye termelőszövetkezeteivel. Ez a kapcsolat vonatkozik kenyér- és takarmánygábona felvásárlására, azonkívül mint a napraforgónál, exportértékesítés re is. Ehhez kapcsolódik az őrlés — liszttel nem csüpán a megyét látjuk el, hanem évente mintegy kétezer vagonnal Budapest ellátásába is besegítünk, — A feldolgozáshoz kapcsolóLegyen-e vidámpark? Egyelőre a közlekedési parkban Nagy figyelemmel olvastam a Tolna megyei népújságban folyó eszmecserét a szekszárdi vidámpark létesítéséről. Elöljáróban én is megállapítom: kell a vidámpark. Az eddig megjelent helyeslő vélemények melle csatlakozva szeretném felhívni figyelmünket a szekszárdi közlekedési park ügyére. A közlekedési park létesítésének gondolata IStii-ben vetődött fel, amikor láttukí hogy szaporodik a gyer- mekbaleseiek száma. A gyerekekéi meg kelti tanítani közlekedni. Es e célra kiválóan alkalmas — más orszá- ggkoan már nélkülözhetetlen — a közlekedési játszópark. A városi . tanács mintegy huszonötezer forint költséggel elkészítette egy közlekedési park létesítésének tervét, Ez a park a Tarcsay utcában létesülne■ Itt a Patyolat, a tanács építőtelepe között van akkora terület, hogy a célnak megfelelő közlekedési parkot létesítsenek. Olyan közlekedési utak, körforgalmak, egyirányú utcák vannak kiképezve, amelyek alkalmasak a közlekedés oktatására, itt lehetne az általános iskolák részére a KRESZ- oktatásokat gyakorlatiasan bevezetni. A terv számításba veszi egy ..mini” közlekedési lámpa felállítását is. Az utak közötti térségek az eredeti terv szerint füvesítve. Parkosítva lettek vájná. Az én javaslatom az, hogy a vidámpark első lépéseként a közlekedési parkot csináljuk meg. Itt. az utak közötti térségen lehetne felállítani a különböző játékokat. Alkalmas a terület arra, hogg a gyerekeket ide vonzza, mert a játékok: körhinta_ céllövölde sít>. mind vonzaná á gyerekeket. És, miután a parkban megfelelő utak vannak, szabályos jelzésekkel, a közlekedést, úgy is tudnák gyakorolni, ahogy a játszóeszközöket megközelítik. A tervben természetesen szerepel a megfelelő biztonság nyújtása is, hogy a Tarcsay. utcára ne tudjanak a gyerekek kiszaladni. A közlekedési park- azonban nemcsak a gyerekek' hasznára válna. Szekszárdon a motorkerékpárosok például nem tudnak ' hol gyakorolni. Amikor nincsenek ott a gyerekek, itt lehetne a vizsgáztatásokat is lebonyolítani sib; A' szekszárdi' vidámpark létesítése szükséges, azt hiszem azon sem kell vitatkozni, hogy a lakosság ezt támogatni fogja, anyagiakkal, téglajeggyel, kétkezi munkával síb. Vitatkozni azon lehet,, hogy a rendelkezésre álló ej-öt, anyagot, lelkesedést, akarást hogyan hasznosítsuk. Úgy hiszem a közlekedési park létesítése, kombinálása a vidámparkkal, mindenki egyetértésével .találkozna ... És vegyük tekintetbe, hogy a közlekedési parkhoz, tehát azt induláshoz. már ha csekély ■ összegben is, de némi anyagiak rendelkezésünkre állnak. Csak el kell indítani az ügyet, illetve a park létesítésében eddig megtett dolgokat folytatni kellene. dik még a különböző takarmánykeverékek gyártása, amelyekből événte nyolcezer vagonnal szállítunk a mezőgazdasági üzemekbe. A szövetkezetektől átvesszük a csereterményt — a szövetkezetek kívánsága szerint már az idén megkezdtük a be- és kiszállítást, hogy ezzel, is tehermentesítsük őket. (A vállalatunk áltpl vfjgzprt számítás mintegy 1200 vagont tesz ki.) — A takar má n y táp - kösz í tésbűn 1969-től fokozottabb mértékben térünk át a felhasználó üzemeknek jobban megfelelő szemcsé- zett táp előállítására, a korábbinál jóval nagyobb választékban. — Ugyancsak új kezdeményezésnek szárijuk a termelőszövetkezetekkel együttműködési megállapodások kötését, a kölcsönös előnyök figyelembevételével. A megállapodás szerint például a szövetkezetnek úgy szállítunk tápot, hogy tanácsadással garantáljuk, mondjuk egy kiló hús előállítását 4 kiló tápból. Ha az egy kiló hús több tápba kerül, az a mi veszteségünk. Ha kevesebbe, akkor a megtakarított költségek egy részét mi kapjuk. — Tevékenységünk körét azzal is bővíteni akarjuk, hogy a gyenge tsz-ek részére megbízásos alapon vásárolunk takarmányt, mérsékeltebb áron, mintha nekik kellene azt beszerezni. Hasonló elgondolások alapján kívánunk a kisálLattenyésztők, háztáji gazdaságok segítségére lenni: Szekszárdon és Dombóvá- rött takarmánybolt nyitásával. Amire viszőnt mi keresünk partnert: épületeink, gépi berendezéseink, és gépjárműparkunk javítására, karbantartására. Jelenleg az a gondolat foglalkozik- hogy kőművesbngadot, javítóbrigádot alkalmazunk. A szállításhoz jelenleg tehergépkocsikból, vontatókból 41 darabos parkunk van. amelv meg bővül. — Megmondom őszintén; szívesen lemondanánk a kőművesbrigádról, a gépműhely-építésről, ha olyan partnert találnánk, amelyik mindkettőnk részére elfogadható áron — szerződéses alapon — elvégezné ezeket a munkákat. ’ — Tehát, nagy vonalakban ez az elképzelésünk, a Cím és- Adattárral kapcsolatban. Esetleg lesz olyan, amelyről részletesebb tájékoztatót is akarunk majd adTölösi Kálmán | ^i* r. őrnagy l Nyolc perc múlva szirénabőgést hallottak, igaz, még megnyugtató távolságból. Tonny Pino a gázpedálra taposott, a sebesség jelző mutatója 90 mérföldet mutatott. — Már riasztották a rendőrséget — szólalt meg Trigger. — Rögtön ott leszünk — dünnyögte Costa. Pino csökkentette a gázt, és az országútról egy mellék- útra kanyarodott. Még mintegy két mérföldet futott a kocsi, azután megállt egy magányos kicsiny ház előtt. Trigger kiugrott, a házba futott. Ajtaja csak be volt támasztva. Egy sötét hajú, magas fiatalember a hátsó helyiségbe rántotta. — Miért nem jön be Costa és Pino? — kérdezte Trigger lihegve. — Minél előbb vissza kell érniük Bostonba. Lehetséges, hogy a rendőrség gyanúba veszi őket, tehát alibire van szükségük. — Ki vagy te? — Adolph Maffie a nevem. McGinnis barátja vagyok. — Két hétig itt maradsz, ki sem dugod az orrod a házból. Gondoskodni fogok, hogy legyen mit enned és innod. A továbbiakat majd meglátjuk. — 229 — — Ki lakik még itt? —■ Rajtad kívül senki nincs az épületben, és nem is lesz. Egyenesen a te részedre béreltük a házat. A rendőrség itt bizonyára nem fog szimatolni. Egyébként, a másik helyiségben van civil ruha. öltözz át, a börtönőri egyenruhát el kell égetnem. — Küldött-e McGinnis pénzt a részemre? — Igen. ötszáz dollárt. — Hogyhogy ötszázat? Hiszen tizenháromezret kell kapnom! — Az ám, tizenháromezret! Ha elvégezted volna a dolgodat. Pocsék munkát végeztél, mondhatom. A főnök valósággal tombolt dühében, amikor az újságokból értesült, hogy O’Keefe csak megsebesült, örülj, hogy egyáltalán kiszabadítottunk! — Ez volt a legkevesebb, amit elvártam tőletek. Ennyit mindenképpen megérdemeltem, hiszen a tárgyaláson egyetlen szót sem vallottam ... — Még csak az kellett volna... Úgy kinyírtunk volna, hogy no ... Trigger szó nélkül átment a hálószobába, s ruhát váltott. Ugyanabban az időben Pino megállt kocsijával háza előtt, a Kennebec Streeten. Rögtön észrevette, hogy felesége a konyhaablaknál áll, és a függöny mögül integet jelt ad. — Mit akar vajon? — kérdezte Pino sógorát, Costát, miközben bezárta a kocsit. Costa vállat vont. — Mit tudom én? Talán nem. tiszta a levegő Mit gondolsz, nem volna-e jobb, ha be sem mennénk? — Ostobaság — jegyezte meg Pino kurtán. A folyosón Fred Gaines rendőrfelügyelőbe ütköztek. A falon függő olcsó olajnyomatot személte, a kép igen élénk színekben az Etnát ábrázolta. — 230 — Pino meghökkent, de úrrá lett meglepődésén, és vidáman köszöntötte: — Hallo, Fred! — Hallo Tonny! — viszonozta Gaines az üdvözlést. — Micsoda dolog, hogy elkésel az ebédről? Pino gyanakodva pislogott. — Egy kicsit sétakocsikáztunk — mondta. — A walpolei börtön közelében, ugyebár? — Ml jut eszedbe? — kérdezte a gengszter csodálkozva. Még csak a tájékán sem jártunk. Céltalanul kocsikáztunk a városban. — Van-e tanúd rá? — Igen. Costa is velem volt. Szólalj meg hát, Vincent, és mondd meg, hogy a városban voltunk-e vagy nem. Costa buzgón bólintott. — Megbízhatóbb tanúd nincfc? — jegyezte meg Gaines. — Mi ez? Rendőrségi kihallgatás? — ellenkezett Pino. Gaines hallatlanná tette a kérdést. — Szóval, merre autóztatok? — A kikötő felé, a Metropolitan Park körül, a Strand- way körúton ... Merre is jártunk még Vincent? ' — Quincyfcén — segítette ki Costa. — Érdekes — gondolta — Gaines, még véletlenül sem említenek olyan városrészt, utcát, ami Walpole irányában fekszik Még két körülmény volt, ami tápot adott gyanújának. Pino nem szeretett autót vezetni, csak akkor ült a kormánykerékhez, amikor éppen muszáj volt. S Gaines — aki jól ismerte szokásait — tisztában volt azzal, hogy Pino, nyomós ok nélkül, nem megy sétakocsikázni. Másrészt Pino mindig pontosan fél egykor ebédelt, ezen a napon viszont húsz perccel az ebédidő után ért haza. _ Feltétlenül utána kell néznem, nem láttak-e a bortön közelében egy fekete Thunderbird kocsit — gondolta magában Gaines, miközben Pino invitálására helyet foglalt :i terített asztalnál. — 231 —
