Tolna Megyei Népújság, 1968. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-13 / 241. szám
A héí interjúja Hús, töltelék, tepertő... lom fel az 196’ csak az 1968 első ozókat mondom fél évében minden iagban 42 mázsa séget, ugyancsak s őségből készült mázsa szalonnát, pertőt kaptak a fogyasztók. 7-es adatokat, félévére vonatéi. 1968 első hónapban átnyers belső- 42 mázsa bel- tölteléket, 37 19 mázsa te- Tolna megyei Szabó László, a Baranya—Tolna megyei Húsipari Vállalat igazgatója nyilatkozik Közérdekű interjúsorozatunk keretében felkerestük Szabó Lászlót, a Baranya—Tolna megyei Húsipari Vállalat igazgatóját és kérdéseket tettünk fel neki. A kérdések és válaszok a következők voltak: — Mindjárt & lényegre térek. Nagyon örülnék, ha az igazgató elvtárs elmondaná, hogy mennyivel több és választékbővebb húst és töltelékárut kaptak a Tolna megyei fogyasztók az idén, mint a korábbi években? — A jóról mindig szívesen beszél az ember. Az utóbbi években lényegesen jobb az ország, így Tolna megye húsellátása is. Ezt számokkal is tudom bizonyítani. Azt hiszem elég, ha az utóbbi két évet nézzük. 1967. első félévében sertéshúsból 456, 1968. első félévében pedig 897 mázsát kaptak a Tolna megyei fogyasztók. A marhahús, az egyéb hús is hasonló képet mutat. Marhahúsból 1967. első félévében 528, 1968. első félévében pedig 526 mázsa jutott a Tolna megyeiek asztalára. — Tolna megyében ennek ellenére gyakran felvetődik még most is a kérdés: amíg Szekszárdon volt húsfeldolgozó üzem, addig jobb friss töltelékáruból, tepertőből. . . Mi az igazság: jelenleg Baranyában, vagy Tolnában jobb az ellátás, hatással van-e az ellátásra, hogy a húsfeldolgozás központja Baranyában van, hogy elsősorban a baranyai vezetőknek felelősök Önök? — A végén kezdem. Vállalatunk, a Baranya—Tolna megyei Húsipari Vállalat nem tanácsi vállalat. Munkánkért az Állatforgalmi és Húsipari Trösztnek tartozunk felelősséggel. A tröszt hetenként számonkéri vállalatunktól, hogy a megyékre megadott heti kereteket megyénként külön-külön hogyan teljesítette vállalatunk. Ezenkívül mindkét megye Húselosztó Operatív Bizottságát hetenként tájékoztatjuk a keret, illetve a megyék által módosított keret teljesítéséről. A megyék ellátását döntő módon ugyanis az Országos Húselosztó Operatív Bizottság által hetenként adott keretszámok határozzák meg. Tolna megye kerete csupán 31,3 százaléka Baranya megyéének. Látom, hogy ez váratlanul érintette. Nem kell azonban megijedni. A tények azt mutatják, hogy Tolna megyében is van ben — 11125 mázsa volt Tolna megye kerete — a keretnek mindössze 88,3 százalékát vették igénybe. Ami a választékot illeti — ez 1968-ban csökkent, mert tőkére a legutóbbi időkig birkahús kivételével fagyasztott húsok nem kerültek ki. 1967-ben az összes sertéshús 29,6 százaléka volt fagyasztott, míg a marhahúsnak csak 5,1 százaléka. Az idén is lesz fagyasztott hús, körülbelül ebben az arányban. Ami a volt Tolna megyei Húsipari Vállalatot és az ezzel kapcsolatos kérdést illeti, erre a következőket tudom válaszolni: A volt Tolna megyei Húsipari Vállalat 1963 első félévében 41 fajta húskészítményt gyártott. 1967- ben 65, 1968-ban pedig hetven- féle húskészítményt gyártott a vállalatunk. Azt hiszem ezek a számok megadják a választ. Hasonló módon bizonyítani tudom a belsőséggel, tepertővel és más egyébbel kapcsolatos kérdést is. 1963-ban — ekkor még a Tolna megyei Húsipari Vállalat működött — az első félév havi átlaga belsőségből 19, belsőségből készült töltelékáruból 23, szalonnából 13, tepertőből pedig nyolc mázsát kaptak a Tolna megyeiek. Hogy — Pécsett láttam a baranyai Üzemek termékbemutatóját. Bemutatta termékeit a húsipar is. Nagyon Ízléses volt a bemutatott áru, bevallom, némelyik árucikk nagy hatással volt feltételes reflexeimre. Csak szalonnái él eségből láttam itt vagy hat félét, talán még többet. Láttam főzve, sütve, füstölve. . . Szó, ami szó, sajnos az itt bemutatott árukkal nemigen találkoztam azóta a Tolna megyei boltokban. A Tolna megyei boltokban jelenleg csak azt látja a vásárló, mintha a termelőszövetkezetek, áltatni gazdaságok majdnem kizárólag olyan sertéseket nevelnek, amelyek csak kenyér-szalonnát termelnek. Ebben én nem hiszek. Éppen ezért megkérdezem az igazgató elvtárstól: mi az oka, a rendelés nem adása, vagy valami más. hogy még szalonnából sincs elég választék, holott tudomásom szerint a korábbi években pontosan a szalonna volt a legnehezebben értékesíthető cikk. — Megint a végén kezdem. A szalonna télen valóban nehezen értékesíthető cikk. Amikor viszont beköszönt a paprikaszezon, akkor mindjárt nagyon is keresett cikké válik. Mondjam azt, hogy a Tolna és Baranya megyeiek még nem panaszkodhatnak. Tudom, hogy ez nem vigasztaló, de tény az, hogy más megyékben még kenyérszalonnából sem volt elég, bizonyítja ezt az is, hogy tőlünk telexen több megye kért a nyáron. Sajnos, nincs annyi tárolóterünk, hogy a nagy szalonnakeresletre fel tudnánk kellőképpen készülni. Ez az oka a választékszűkének. Nézze, mi hetenként mintegy 2500 sertést dolgozunk fel. Hetenként mintegy 250—300 félsertésből készítünk kolozsvári, angol és egyéb szalonnát. Erőnkből sem futja többre, de követelik a vásárlók az olcsóbb sertéshúst, az oldalast is. Ha pedig több ilyen szalonnát készítenénk, kevesebb lenne az oldalas. Sajnos erre a kérdésre csak azt tudom válaszolni: a télen bővebb lesz a választék szalonnaféléből is. Akkor jobban győzzük. Nyáron pedig talán azzal is segíteni lehetne a dolgon, ha a fogyasztási szövetkezetek a paprikaszezon idején több szalonnát és sonkát volt az ellátás, főleg belsőségből, elég hús, pedig 1968. első félévé- rövidítsük a dolgot, nem soro- vásárolnának fel a magánosoktól. — Minden országnak, sőt minden tájnak megvan a maga szájíze. Az elmúlt években ezt nem vették ligyelembe. A szájízt szabványosították. Ezért következett be, hogy Budapesten, Gyulán, Kecskeméten. Pécsett, Szekszárdon és szinte mindenütt ugyanazt a szabványosított felvágottat fogyasztották az emberek. Hogy ez nem ízlett mindenkinek, az biztos. Most kezdődik egy folyamat, amely igazodik a táj ízléséhez. Ezért van nagy sikertik a házi készítmények boltjainak. Van szájize Tolnának is, Baranyának is. Ez majdnem egy. Tolnában például majdnem ugyanazt a tölteléket értik s zajmókán, amit Baranyában stifoldemek neveznek. Gondol-e az önök vállalata arra, hogy a jövőben a már említetteken túl olyan terméket is Aliit elő, amelyek kielégítik a tájízü töltelékek után vágyé vásárlókat Is? — Én is szeretem a szajmó- kát. Tolna megyében ettem először. Nagyon jó. Meg kell mondanom, hogy ez nem azonos a baranyai stifolderrel, de ez nem is lényeges. Sajnos ezeket a húskészítményeket nagyüzemileg nem lehet gyártani. Ha például mi szajmókát kezdenénk gyártani és azt megkóstolná, elemezné a KÖJÁL, savanykás, erjedt íze miatt biztosan nem engedélyezné. A kérdéssel mi is foglalkozunk. Reméljük, hogy az üzem teljes rekonstrukciója után mi is kirukkolhatunk valami olyannal, ami mindkét megye szájízének megfelel. Egy kolbászféléről van szó, amelynek a neve Mecseki, vagy efféle lenne. De erről még korai beszélni. — A végére hagytam, de nem azért, mintha mind a vállalat, mind az ellátás szempontjából nem lenne fontos a Baranyában már elterjedt, Tolnában még csak terjedőben lévő különböző házi készítmények bolthálózata. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a boltok Igen népszerűek. Jelentenek-e ezek a boltok az önök vállalatainak valamiféle konkurrén- ciát, ösztönzik-e Önöket arra, hogy vásárlóik megtartása érdekében jobb és választékbővebb bús- és töltelékárut biztosítsanak? — A meglévő ilyen boltok egyelőre nem jelentenek kon- kurrenciát. Inkább azt tudnám mondani, hogy kiegészítenek bennünket. A kérdés utolsó részére pedig az előzőben már válaszoltam. Röviden azért megismétlem: mi is törjük a fejünket, hogy a meglévő keretek között jobb árut adjunk vásárlóinknak — Köszönöm a beszélgetést. SZALAI JÁNOS 3 llllinillMIIIIIIIIIIIIHIHHniinillllinilllllHIIIIHIMIIIHIIIIIIlinillHIIMIIIIIIHIHIIIIIIHIIIHIIHIHIIIHIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIiniUiniHIIHMMIIIIIIIIIHIHIHHHMIIIHIIIIHIIIIHIHIIIIHnilimHmmmmiír Szemelvények külföldi újságokból FÓKUSZ llllllllllllllllllllllllllllll- EMLÉKEZTETŐ AZ USA BELSŐ- BAJAIRA E irta: Arthur J. Goldberg Ha nem tesszük rendbe saját 3 házunk táját, veszély fenyegeti 3 majd vezető világhatalmi pozír dónkat. A négerek eileni faji megkülönböztetés bűnétől és 3 kórjától szenvedünk hazánkban. 3 s egy olyan világközösségben, 3 ahol a fehérek határozott kisebb— ségben vannak. «5 A honi bőség tengerében el3 tűrjük a szegénység szigetelt, 3 mégpedig egy olyan világban, Z ahol az országok túlnyomó többjj- sége szegény és a gazdagok ke3 vesen vannak. 3 Szegényeink aránytalan több- 3 ségükben nem fehérek, és ezt az 2- egész világ látja. — Fiataljaink egyre fokozódó el3 idegen edésétől szenvedünk és 3 hajlamosak vagyunk vaknak teZ tetni magunkat azzal a ténnyel 2 szemben, hogy ez talán inkább 3 ez erényeik mint bűneik miatt 3 van így. 3 Nagy városokat építettünk, de ~ teret engedtünk ott a mocsok^ nak, a pusztulásnak. r Bőséges termést takarítottunk 3 he földjeinkről, de nem vagyunk 3 képesek megosztani ennek elő3 nyeit a vidéki szegényekkel. ÁS Tévesen feltételeztük, hog'’ 3 belső bajainkat félretehetjük. 3 amíg a világ többi részét rétidbe 3 rakjuk. De polgári rendzavaráéi fiainkból és a széles körű erő3 szakból megtanultuk, hogy nem halogathatjuk tovább belső reformjainkat. Kétségbeesetten vágyakozunk a rend és a törvény visszaállítására, ami döntő fontosságú a törvény jegyében, a szabadság mellett arról az alapvető igazságról, hogy ha a jogos sérelmeket nem orvosolják, csökken a törvénybe vetett bizalom és a bizonytalanság, e az erőszak kap lábra. Nagy társadalom vagyunk, de nem vagyunk eléggé igazságos társadalom. Pedig az igazság a nép elsőrendű követelése itt és mindenütt másutt is. Nehézségeinken nem kielégítő intézkedésekkel próbáltunk úrrá lenni, noha felelős körök megmondták nekünk, hogy a gyógyulás a „ szenvedély es, nagyarányú és folyamatos országos aktivitás melletti elkötelezettséget jelenti, új magatartást, új megértést és mindenekelőtt új eltökéltséget — minden amerikai részéröl”. Akiknek nincs rendben a házuk tája, akik megosztottak, nem állhatnak a világ elé, mint a dinamikus és haladó külpolitika képviselői. International Herald Tribune, szept. 13. DÜHÖNG A REAKCIÓ INDONÉZIÁBAN Irta: A. F. Már három esztendeje lesz, hogy Indan.ézia-«iZtai*fce megtalálható börtönök és koncentrációs táborok tömve vannak olyan emberekkel, akiknek egyetlen bűnük, hogy az Indonéz Kommunista Pártnak, vagy más demokratikus szervezetnek a tagjai, vagy a kommunisták iránti ro- konszenwel gyanúsíthatok. Az 1965. szeptember 30-ával kezdődő események mészárlásba torkollottak. Akik a mészárlásokat túlélték, azokat bírói eljárás nélkül börtönbe vetették. így számol le az indonéz reakció azokkal a harcosokkal, akik a nemzet érdekében az imperializmus és a kolonializmus ellen a legkövetkezetesebben küzdenek. A börtönökben és a táborokban fogva tartottak számát senki sem tudja pontosan. A múlt nyáron Sigtharto főügyész 55 000 fogolyról tett említést. A legszerényebb, nem hivatalos becslések szerint legalább 80 000-en vannak. A legtöbb jól tájékozott megfigyelő azonban úgy véli. hogy az .,átnevelő” táborokban mintegy 300 ezren sínylődnek, A Le Nouvelle Revue Internationale 1968. évi 3. számában megjelent Sudono indonéziai kommunista levele, amelyből képet alkothatunk az ..átnevelés” módszereiről: „A lélektani presz- szi ókkal (zsarolás és provokációk) egyidejűleg a nyomozás és a vallatás során a legkegyetlenebb erőszakos módszereket alkalmazzák velük szemben. . . A gumibot. a vasrúd, a bambuszszár, sőt az éles cápafarok rendszeresen használt kínzóeszköz. Szokás a villanyárammal való kínzás is. A foglyoknak kitépik a körmét, arra kényszerítik, hogv felforgató tartalmúnak nyilvánított marxista könyvek lapjait ^"vék meg. A nyomozók fő szó- okozása a fogolynők megkf,'»: •'sa”. Sutrisno Hamidjoyo, a fő ál- lamügyése helyettese természetesen nem említi ezeket a szörnyű részleteket. De a Djakarta Times május 22~i száma szerint ő is kénytelen elimemi, hogy „Az a bánásmód, amelyben a letartóztatottakat részesítik, ellenkezik az alapvető emberi jogoJtkal. A gyanúsítottakat bántalmazzák, mielőtt tanúvallomásukra kerülne sor”. így tehát hivatalosan is elismerik a kínzásokat, ha Sut- risno Hamidjoyo kissé virágnyelven beszél is róluk. France Nouvelle. szeptember 10. DUBCEK ÉRME NYUGAT-NÉMETORSZ AGBAN Aranyban és ezüstben lehet Alexander Dubceket, a CSKP első titkárát a nyugatnémet pénzintézetekben megvásárolni. A karlsruhei állami pénzverde pontosan 16 100 darabot bocsát ki a Német Numizmatikai Társaság megbízásából készülő érmékből: ezek a nagyságnak és a fémnemnek megfelelően — 18. 20 — 1300 márkába fognak kerülni. Frankfurter Rundschau, szeptember 13. A „BÉKÉS” ÉS NEM BÉKÉS ELLENFORRADALOMRÓL Irta: Sz. Koval jov A csehszlovákiai antd szocialista elemek eleinte, hogy eltompítsák a dolgozók éberségét, nem követelték nyíltan a szocialista állam megsemmisítését, a kommunista párt vezető szerepének megszüntetését és a szocialista gazdaság felszámoüását. Szavakban a szocialista országokkal való szövetséget nem utasították el. Csak a ..bürokratikus diktatúra”, az állam- ás pártapparátusban helyet fogladó ,, konzerv «a - tív bürokraták”, az egypárM ..diktatúra” ellen léptek fel. a gazdaság „egészségének helyre- állításáért”, s a szocialista országokkal való kapcsolatok „normállásáért” szálltak síkra. Köze- '->bbről nézve azonban világosan megmutatkozott, hogy minden csak lepel, s valójában a dolgozók hatalmának fundamentumát, a szocialista államot támadják, az effajta jelszavakkal takarózva fel akarjak bomlasztani a kommunista pártot é® ki akarják zárni a társadalom vezetéséből, át akarnak térni a piacgazdaságra, vagyis a kapitalista gazdálkodásra, szaki tani akarnak a szocialista közösséggel. Ahogy a forradalom nem lehet meg a reakciós államgépezet szétzúzása és új államgépezettel való kicserél lése nélkül, az ellenforradalomnak is a szocialista államapparátus szétzúzását és új apparátussal _ való felváltását keli céljául kitűznie. Ezt azonban eleinte igyekszik békás eszközökkel megtenni, úgy, hogy a szocializmus ügyéhez hű kádereket felváltja az úgynevezett „liberalizálás^ híveivel. A „äsendes” ellenforradalom elgondolása tehát az, hogy eleinte „nem kell nagy zajt csapni ’, alatt ómban kell cselekedni, nem szabad nyíltan fellépni a szocialista vívmányok ellen. ugyanakkor azonban mindent rágalma?, ni, hamis színben feltüntetni bomlasztani kell. így elő lehel készíteni a szocialista rendszer ..békés” elf« j zását kapitalista rendszerré. A reakció azonban a harc viszonylag békés eszközeit csak az „első szakaszban” tartja szükségesnek. Mint az 1956. évi magyarországi és főleg a csehszlovákiai események mutatták, az ellenforradalom nem épít ki - záróLag ..békés eszközökre”. Miközben felforgató tevékenység végez, aktívan felkészül a szocialista rend ellen folytatott fegyveres harcra is. Erről tanúskodnak a csehszlovákiai dlenfor. radalom _ konspirativ cselekményei. Előre előkészítettek fegyvereket, rádióállomásokat s.~?’*oHPk fel, nyomdákat és papírt ké*?-.-. tettek elő ellenforradalmi kiadványokhoz, fegyveres csoportokét hoztak létre. stb. Pravda, szeptember ti.
