Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-10 / 212. szám

iv SzsktoZí temi £or .. tsod Cl Tm>m ME G Y£ tjf NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. évfolyam, 212. szám ARA: 80 FILLÉR Kedd. 1968. szeptember 10. II bonyhádi járás Illemei jól vizsgáztak Beszélgetés Váradi László elvtárssal, a járási pártbizottság főelőadójával Bonyhád a megye egyik leg­jobban iparosított települése. A községben két jelentős nagyüzem — cipőgyár, zománcgyár — és öt ktsz tevékenykedik. A szövetkeze­ti ipar több mint kétezer főt fog­lalkoztat A járási székhelyen és a járásban is az utóbbi időben megfigyelhető az ipari tevékeny­ség élénkülése, új üzemek kezdik meg a működést, másokat pedig korszerűsítenek. A jellegzetesen ipari település problémáiról be­szélgettünk Váradi László elv­társsal, az MSZMP Bonyhádi Já­rási Bizottsága ipari főelőadójá­val. — Az új mechanizmus első nyole hónapja milyen tapasztalatokat hozott, mi jeUemző a bonyhádi üzemekre ? — A napokban végrehajtó bi­zottsági ülésen foglalkoztunk az ipari üzemek tevékenységével. Megállapítottuk, hogy az üzemek többsége a lehetőségeket jól ki­használta, a termelés egyenletes, az áru értékesítésével ma már nincs gond. Mint jellemzőt, az üzemek tevékenységében, elmond­hatom: örömmel állapítottuk meg, hogy a piackutató munka megje­lent az üzemekben. Ez előtérbe került és ennek tökéletesedése, majd a termelésben bekövetke­zett bizonyos változások és rugal­mas intézkedések voltak tapasz­talhatók. Már az elmúlt évben több érdekes próbálkozásnak le­hettünk tanúi. Keresték az üze­mek vezetői a megbízható partne­rokat — mint a cipőgyár — bizto­sítani akarták a folyamatos mun­kához szükséges anyagot, és az áruhoz a vevőt. A minisztériumi ipar és a ktsz-ek árutermelése is csak így lehetett nyugodt, egyen­letes az év első nyolc hónapjában. — Mondhatjuk ezek után, hogy az átállás „simán" megtörtént? — Nem. Sok probléma volt. Egész sor új helyzet adódott. Pél­dául a kereskedelem vonatkozá­sában megszűnt a kijelölés, a ter­melőüzemek nyersanyag-beszer­zése szabadabbá vált, az értékesí­tés útjából is eltűntek a korlátok. Előfordult, hogy árdifferenciák miatt egyes gyárakban teljesen új termékeket kellett bevezetni. Pél­dául a hőgyészi vállalatnál egész sor új terméket gyártanak, me­lyek most kifizetődök, értékesíté­sük nem gond. Ennél a vállalatnál az év elején még munkahiány volt. — A községben több olyan ter­melőegység működik, melyek I) őr tömegével kerül fogyasztási cikk az üzletekbe. Nincs gond az érté­kesítéssel? — A legfontosabb üzemekben a fő termékcsoportnak jó piaca van. Például a Bonyhádi Cipőgyár százezer párás tételeket küld a Szovjetunióba. Az árutermelő ktsz 1969. évi programja is már bizto­sított, a „csehszlovák papucsok” igen keresettek külföldön. A hő­gyészi kötöttáruk, a bonyádi tás­kák mind keresettek, a lakosság ezeket szívesen vásárolja. — Hallottunk arról, hogy néhány nagykereskedelmi vállalattal nehe­zen (sikerült üzletet kötni. — Hozzánk is jöttek panasszal az üzemekből, mi azt javasoltuk, hogy próbálják meg átmenetileg kiskereskedelmi vállalatokon ke­resztül értékesíteni a termékeket. A kezdetben ez a módszer bevált, most már természetesen az áru a „normális” úton jut a fogyasztó­hoz, tehát az elosztás, az áru-terí­tés ma már jó. Igaz viszont, hogy teljesen új partnerok is jelentkez­tek a gyárakban az új termékek felvásárlására. — Többször hírt adtunk róla, hogy a bonyhádi ktsz-ek, főleg a bányavidékeken új üzemeket léte­sítettek. Milyen tapasztalatok van­nak e téren? — Még a bányák leállítása előtt tanácskoztunk helyiipari és szö­vetkezeti ipari vezetőkkel. Ügy ér­tékeljük, hogy az ipartelepítés, te­hát a foglalkoztatás gondjain va­ló enyhítés e területen megfelelő, az ipar megválasztását illetően. Viszont elégedetlenek vagyunk a fejlesztés ütemével. Nem kielégí­tő az sem, ahogyan az új üzemek szociális ellátását biztosítják. Fő­leg a termelőberendezések fejlesz­tését végezték el, s a munkások ellátását biztosító intézményeket csak most kezdik építeni. — Milyen főbb tendenciák érvé­nyesülnek a jellegzetes „járási ipar- telepítésben ?**. — Az a célunk, hogy a nagyobb községekben jelentkező munka­erőfelesleget helyben foglalkoztas­suk. Így például Zombán a Ruhá­zati Ktsz két kis üzemet létesített, Tevelen is, Mázán is megfigyel­hető ez a törekvés. A járási szék­helyen már más jellegűek a gon­dok, mert Bonyhádon a ktsz-ek a meghatározók. Ezek fejlesztésé­re nincs akkora lehetőség — pénz hiánya miatt — mint a miniszté­riumi iparban. Ennek ellenére ér­demes megemlíteni, hogy szolgál­tató ház építését tervezik. A vas­ipari ktsz autószervizt épít, az építőipari ktsz-nél nagyüzemi módszereket vezetnek be. — Milyen termelési értéket pro­dukáltak a bonyhádi és a járási üzemek az év első nyolc hónap­jában? — E kérdésre nehéz válaszolni, mert nem tudjuk megíelelőer. ösz- szesíteni az ipari üzemek teljesít­ményét, hisz minisztériumi, taná­csi ipari üzemek, ktsz-ek tevé­kenykednek itt. Sőt, a bányászat is jelentős. Az ipari termelés a 246 milliót meghaladta, a közlekedés és a gépjavító állomások teljesít­ménye nélkül, a kiskereskedelmi forgalom 14 millióval volt több a járásban, mint a múlt év azonos időszakában. Az a véleményünk, hogy a bonyhádi és a járásban működő üzemek kollektívái az új mechanizmus eddig eltelt idősza­kában a várakozásnak megfele­lően tevékenykedtek, s a nyereség biztató, a foglalkoztatottságban előbbre léptünk és megvan a reá­lis lehetősége Bonyhád község, a járás további iparosításának. PÁLKOVÁCS JENŐ Támadnak a hazafiak Magas rangú amerikai és dél-vietnami tisztek halála A dél-vietnami felszabadító népi fegyveres erők légelhárító tüzérsége a központi fennsíkon megsemmisített egy dél-vietnami katonai helikoptert, amely éppen felderítő repülést végzett. A he­likopteren helyet foglaló Truong Quang An dél-vietnami tábornok, a saigoni rezsim 23. gyalogoshad­osztályának parancsnoka, vala­mint katonai tanácsadója, egy meg nem nevezett amerikai ez­redes szörnyethalt. Mindketten a hazafias erők ezekben az órák­ban nagy lendülettel kibontakozó — augusztus 24-e óta immáron harmadik — hadműveletét szán­dékoztak a levegőből megszem­lélni, amikor nehézfegyverekkel ellátott helikopterüket a végzetes találat érte. Hasonlóképpen életét vesztette a tábornok felesége és másik há­rom katonai személy. Truong Quang An tábornokot a saigoni kormányzat egyik leg­szebben dekorált katonai veze­tőjeként tartották számon; a kö­zelmúltban vette át a Dél-Viet- namban állomásozó amerikai fegyveres erők főparancsnokának kezéből az amerikai ezüst csillag érdemrendet. Az amerikai katonai hírszer­zés szerint igen súlyos veszély fenyegeti a fővárostól 530 kilo­méternyire északkeletre elterülő Quang Ngai városát. A hazafiak jelentős csapatösszevonásokat haj­tottak végre a tájon. Egyes jelen­tések azt is tudni vélik, hogy a DNFF harcoló alakulatai kétéltű katonai tankokat is eljuttattak szinte a város pereméig. EZ TŰRTÉNT Mit látott a levegőből, felderítő utat végző helikopterén Truong Quang An ezüstcsdllagos dél­vietnami tábornok? Ö maga ezt már soha senkinek nem tudja elmondani. A dél-vietnami népi felszabadító erők légelhárító tü­zérsége megsemmisítette a fel­derítő repülést végző katonai helikoptert, s a saigoni rezsim magas rangú tisztje — valamint katonai tanácsadója, egy meg nem nevezett amerikai ezredes szörnyethalt. Ha a saigoni tábornok és ame­rikai ezredes kollégája többé nem képes sem beszélni a lá­tottakról, mi azért el tudjuk képzelni, mit láthattak és miről beszélhetnének, ha csakugyan nyitva tartották szemüket és ha alkalmuk nyílt volna őszinte szóra. Akár helikopterről, a le­vegőből, akár hadihajóról, a ten­gerről, akár gépágyuk mögé be- sáncolva a szárazföldről — a lát­vány mindenhonnan és minden- _ képpen egyértelmű. Közeli és í távoli nézők és megfigyelők egy­Budapesti dolgozók szolidaritási nagygyűlése Korea békés egyesítése — a koreai nép belügye A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság megalakulásának 20. évfordulója alkalmából a Haza­fias Népfront Budapesti Bizott­sága hétfőn a Hazai Fésüsfonó és Szövőgyár művelődési házá­ban nagygyűlést rendezett. Részt ve/tt a nagygyűlésen és az elnök­ségben foglalt helyet Fehér La­jos, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a miniszter- tanács elnökhelyettese, Pullai Árpád, a párt Központi Bizott­ságának titkára, dr. Dimény Im­re mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter is. Az elnökség tagja volt Li Dong Szón, a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság budapesti nagy­követe. A nagygyűlésen Pullai Árpád -mondott békédét. — Ma egy szocialista testvér­ország születésnapját ünnepel­jük: 20 éves a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság, amely a 40 milliós koreai nép történel­mének első igazságos, népi ál­lama. Hazája nagy ünnepén őszinte, internacionalista érzés­sel köszöntjük a testvéri koreai népet — mondta, majd arról szólt, hogy a népi Korea sorsa, mai történelme összekapcsolódik a szovjet hadsereg felszabadító szerepével. Ezután a magyar—koreai kap­csolatokról szólva hangoztatta: mi a jövőben is hívei leszünk a rendszeres konzultációknak, elv­társi véleménycseréknek a Ko­reai Munkapárttal. Pártunk Köz­ponti Bizottságának szilárd meg­győződése, hogy a testvérpártok kapcsolataiban, mindenkor azt kell előtérbe helyezni, ami kö­zös, ami összeköt. Befejezésül hangoztatta, a népi Korea internacionalista módon hozzájárul a szocialista világ- rendszer erejének növeléséhez. Népünk teljes szívvel kíván új munkasikereket a koreai népnek. Ezután Li Dong Szón, a Ko­reai Népi Demokratikus Köztár­saság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete szólt a nagygyűlés résztvevőihez. Be­széde során a koreai népnek a magyar nép iránt érzett barát­ságáról is szólt, s hangoztatta, a maguk részéről mindent meg­tesznek a szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozga­lom erősítéséért, az imperializ­mussal szemben fellépő népek forradalmi egységéért, szolidari­tásáért aránt azt láthatják, hogy a DNFF meg nem törhető lendü­lettel és elszántsággal küzd az ország felszabadításáért mind­addig, amíg a tízezer mérföld- nyi távolságból betolakodó ame­rikai agresszorok utolsó katonái is el nem távoznak Vietnam sokat szenvedett földjéről. Addig azonban még hosszú az út. Noha világszerte nőttön nő a közvélemény felháborodása a vietnami agresszió miatt, a ka­tonai tervek kovácsolói, az im­perialista kalandorpolitika kép­viselői még folytatják manőve­reiket. Ennek jele a többi kö­zött Kiesinger egyik legbensőbb katonai tanácsadójának. Bir- renbach bonni képviselőnek wa­shingtoni útja. amelynek során a nyugatnémet katonai mono­póliumok és az Egyesült Álla­mok hadi trösztjei közötti együtt­működés bővítéséről tárgyal. To­vábbá arról, hogy a Bundeswehr tábornokainak befolyása növe­kedjék az amerikai atomstraté­giára. Ha ezt összevetjük azzal, hogy az NSZK-ban éppen ezek­ben a napokban terjesztették elő a jövő évi költségvetést, amely szerint 1969-ben már húszmil­liárd márkára emelik a ha­dikiadásokat, valamint azzal, hogy Franz Josef Strauss pénz­ügyminiszter, a revansista erő­politika egyik fő exponense a nyugatnémet kormányban, újra meg újra az atomstop-szerződés aláírása ellen foglal állást, ak­kor jogosak az aggodalmak a je­lenlegi bonni politikát illetően. Ho Si Minit üzenete Ho Si Minh, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elnöke üzenetet intézett a vietnami nép támogatására összehívott kairói afro-ázsiai szolidaritási értekez­let résztvevőihez. Üzenetében hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államoknak feltétel nélkül be kell szüntetnie a bombázásokat és egyéb harci cselekményeket a VDK ellen, fel kell hagynia dél-vietnami agressziójával, ki kell vonni az országból saját csapatait és a csatlós államok csapatait, lehetőséget nyújtva Dél-Vietnam népének, hogy ma­ga döntsön saját sorsáról. A VDK elnöke végül köszöne­tét mond a konferencia részt­vevőinek a vietnami nép harcá­hoz nyújtott támogatásukért.

Next

/
Thumbnails
Contents