Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-08 / 211. szám
títo&fod£áti... Paksi turisták a Kremlben H uszonkilenc paksi turista, tanárok, középiskolások, ipari tanulók, huszonkilenc vidám fiatal ült a széles országúton robogó autóbuszon. Széles jókedvükben énekelték még az imént, de halkul a nótaszó, a tekintetek egyre izgatot- tabban keresnek valamit. Körben hegyek. Szépek igaz, de ilyet már láttak. Időről időre elkerülünk egy trolibuszt. Trolibuszt a hegyek között? Igen! Már hetven kilométeren át kerülgetjük őket Szimferopoltól kezdve. A szemek olyat keresnek azonban, amit még sohase láttak, a tengert! Mert odatart a kis csoport, a tengerre. A sötétzöld hegyeken túl, délre a végtelen, párába vont kék ég. Ott kell feltűnnie a Feketetengernek. Hátunk mögött Ukrajna végtelen mezői, hatajmas gyárai, Szimferopol délies nyüzsgése, meggyeskertek kínálgató pirossága, fülünkben a Tisza és az Ukrajna expresszek robogása, előttünk pedig az ismeretlen szépség. Egyre türelmetlenebbül lessük, hol van hát, mikor kiáltsunk egy nagyot: hurrá, a tenger! Aztán kiderült, hogy már régen látjuk. Az ég nem ég, hanem tenger. A hegyek tetejéről az egész égbolt maga a tenger. Mire észrevettük, már a tengerparti magisztrálon kanyarogtunk Jalta felé. Szótlanul gyönyörködtünk a csodálatos vidékben. Hegyek jobbról, tenger balról. S egyszer csak ott álltunk egy kis téren lobogó zászlók alatt, a „Szputnyik Köztársaság’’ autóbusz-állomásán. A „Szputnyik” nemzetközi ifjúsági üdülőtábor Gurzufban, a Krim egyik festői partszakaszán. Szovjet, lengyel, bolgár, német, cseh és magyar fiatalok pihennek itt a pálmaligetekben szétszórtan elhelyezkedő 2—3 emeletes épületekben. Persze fiatalokat kár lett volna a kényelmes szállók szobáiban keresni. Ott csak ruháik, bőröndjeik pihentek árván. A gazdáik a tenger vizében vagy a forró köveken nyüzsögtek, nevetgéltek, napoztak, napszállta után a pálmák alatt andalogtak, a táncplosádkán ropták a legfrissebbet, éjfél után pedig a romantika hosszúra nyúlt órái következtek a bulvárokon a „gombák”alatt. Hogy mikor aludtak ezek a szputnyiklakók, titok, mert kora reggel már újra ellepték a strandokat. A paksi fiatalok is nagyon könnyen illeszkedtek be a szputnyiklakók életrendjébe. Jóformán el sem helyezkedtünk a kijelölt szobáinkban, máris egy szál fürdőruhában száguldott ki-ki a víz felé. Valóságosan megmámorosodva vetettük magunkat a hullámzó tengerbe. A következő pillanatban azonban jót nyekkentünk egy-egy parti sziklán. A tenger nem ismer tréfát, a gyanútlan isfneretlent nagy erejű hullámai kidobják, mint egv gumilabdát. Hát így ismerkedtünk mi. a tenger és a paksiak. Később persze volt szeh'debb is, láffv és simogató, de az érkezés napja Neptunnak. a tenger istenének a napja volt. s úgv látszik, ezt morgós, haragos kedvvel ünnenelte. Napközben általában n tenderben, vagy a partján éltünk. Him- b'-Uozh ír k a hullámok tetején, gyönyörködtünk a félkörben sorakozó hatalmas hegyek panorámájában. Különösen megtetszett az Aju-Dag, amely egy óriás medve módjára hasal benn a tenger vizében, s domború háta mindenünnen látszik, akárhová mész is Gurzufban, A Szputnyik-beli életrend legpontosabb mozzanata az étkezések ideje volt. Innen nem illett és nem is késett soha senki. Vitézül birkóztunk az étterem menüjével, de be kell vallani, alulmaradtunk a harcban. Annyit adtak a finom 'falatokból, hogy azt mind megenni lehetetlen volt. Pedig igyekeztünk. Csoportunk legfiatalabb tagja a „veterán” turista, a 15 éves István, aki már a múlt évben is járt a Szovjetunióban, birta legtovább, de a végén ő is feladta. Nem tudott ő sem tiszta munkát végezni az asztalnál a pincérnénik nem kis szomorúságára. A csoport több tagja orosz tagozatos tanuló volt. ök eleve nyelvgyakorlási szándékkal indultak el Gurzufba. Gyakoroltak is szorgalmasan, csak orosz nyelven udvaroltak vagy udvaroltat- tak maguknak. Az ilyesfajta nyelvtanulás rögtön megtetszett mindenkinek és az ipari tanulók is ötöst kaptak orosz nyelvből. Egyébként itt vált világossá mindenki előtt, hogy az orosz nyelv a barátság nyelve. Ha barátot akarsz találni bármely nemzet fiai, lányai közül, csak orosz nyelven szólj, ezen a nyelven mindenki értett annyit, amit barátoknak érteniük kell. A „barátság” tantárgyból legfényesebben szovjet vendéglátóink és a tábor szovjet üdülővendégei vizsgáztak. Mindenkihez kedvesek, figyelmesek, udvariasak voltak, bárki is lett légyen az. Minden náció fiataljainak baráti esteket rendeztek, ahol fehér asztal mellett, vagy a tábor bárjában vidám énekszó, zene és tánc mellett folyt a szívből fakadó barátkozás, ismerkedés. Este 9 és 11 óra között egyébént a tánc volt a főfoglalkozás. Különösen a szovjet-örmény fiatalok tánczenekará volt népszerű. Mi paksiak nagy barátságba keveredtünk a lengyel fiatalokkal is. Történelmi kapcsolatainkat példás igyekezettel ápolgattuk mindkét részről. Az egyik estén közös tengeri hajókiránduláson dalos vetélkedőt is rendeztünk, ki-ki a maga nyelvén. A lengyelek győztek, mert a „Vörös bort ittam" kezdetű népdalunk olyan sok strófáját énekelték lengyel nyelven, hogy mi magyarul se tudtunk annyit. A tábor dalos pacsirtái különben mi voltunk, amerre esténként elvonultunk, ott zengett a dal, hol magyarul, hol oroszul. Szerettek is bennünket, mint ahogy, ml is kedvesek, figyelmesek voltunk mindenkihez. G urzufot elfelejteni nem lehet. A pálmák, a zegzugos leanderözönbe bújt utcák, a fügefa és szőlőskertek, á kedves, szíves lakosok, tengernyi vidám fiatal turista örökre szívünkhöz nőttek. A környéket is igyekeztünk megismerni — jártunk Jaltában, Livádiában, a jaltai konferencia helyén, Artyekban, a Nemzetközi Úttörőtáborban. A nyiki- tai botanikus kertben álltunk egy ezeréves fa alatt. Ki győzné élményeinket felsorolni? Vjazovszkij elvtárs, a Moszkvai Rádió munkatársa riportot készített a csoport élményeiről. Talán ez volt a legszebb élményünk, ö. aki Kecskemét és Szimferopol tesvérváro- si kapcsolatainak egyik legjobb ápolója, ő ajánlotta, hogy Gurzuf és Paks között is létesítsünk ilyen kapcsolatokat. Az ajánlaton kapva kaptunk, s reméljük, hogy a nem hivatalos baráti kapcsolataink kedves gurzufi vendéglátóinkkal a hivatalosság útjain se halványulnak majd. Elváltunk a sok baráttól. Robogó vonatunk elhagyta Szimfe- rppolt is, és könnyes szemmel néztünk vissza integető kedves ismerőseinkre. Innen már a könny végigkísért bennünket. Kijevben Kuznyecűv híres „Bábij Jár” című regényének a színhelyeit járva könnyeztünk a Nagy Honvédő Háború hőseinek emlékeinél. A Zsófia székesegyházban, a Vlagyimir hegyen, Bogdán Hmelnickij, Sev- csenkó és Söre emlékműveinél a vérzivataros történelmi múlt ezer évét láttuk lelki szemeink előtt elvonulni. S bár csupa fa, csupa virág a Krescsátyik, Darnyica és Podoí, az egész Kijev, de könnyes, véres, áldozatokkal teli múltja előcsalta könnyeinket. És . újra könny csillogott a szemünkben hazafelé a vonaton. Bármerre néztünk is, mind a huszon- kilencünkön ott láttuk a tengeri nap barnaságát, a tengeri levegő üdeségét, s egyszerre úgy megfájdult szívünk az elrohanó idő miatt. Elmúlt két hét, idősebbek lettünk újra, de gazdagabbak is a barátság kitörölhetetlen mély érzéseivel. És ekkor megfogadtuk, hogy ezt az eszmét szolgáljuk mindig, ennek élünk — a népek barátságának. Hozzátok pedig, kedves szovjet vendéglátóink visszatérünk mihelyt tudunk. P aksról ez volt a második Expressz-csoport két évben egymás után a Szovjetunióban. És jövőre indul Moszkvába és Leningrádba a harmadik. Ez a túra „Kun Béla Emléktúra” nevet fogja viselni az 50. évforduló méltó megünneplése jegyében. A szovjet—magyar barátságnak, az internacionalizmusnak nagyszerű jelei ezek s azon fáradozunk, hogy Pakson ezek a jelek egyre sokasodjanak. VAJNAI JÁNOS tanár j 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 \ 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 f 4 4 4 4 4 A technika és az orvostudomány A természet, amikor az embert megalkotta, nem gondoskodott ,,pótalkatrészekről”. Ez a gond bizony régóta foglalkoztatja az orvostudományt, és arra készteti az embert, hogy a holt anyag világában kutasson ilyen pótlási lehetőség után. gzerte a világon orvosok százai, ezrei vesznek már részt ebben a kutatásban. A Szovjetunió egészségügyi minisztériuma kísérleti és klinikai sebészeti intézetének és a Szovjet Orvostudományi Akadémia szívsebészeti intézetének egyesített laboratóriumában B. Pet- rovszkij akadémikus irányításával évek óta kísérleteket folytatnak mesterséges szív alkalmazásával. A laboratórium vezetője és munkatársai — orvosok, mérnökök,. fiziológusok, biokémikusok — sok olyan műtétet hajtottak végre állatokon, amelyek során mesterséges szívkamrát alkalmaztak. A kitűnően felszerelt, egyesített laboratóriumban láttunk egy érdekes műtétet, amelynek során a sebészek az állat (egy borjú) szívkamráját mesterséges konstrukcióval pótolták. Az orvosok fehér, hullámosra préselt csővel kapcsolták össze a műtétnek alávetett borjú fő ütőerét a mesterséges szívkamráva^ majd működésbe hozták a vezetéket. S a szív, melynek egyik fontos alkat részét szerszámgépen esztergálták, dobogni kezdett! Ráadásul a baloldali szívkamrát cserélték ki, amely tizenhatszor akkora megterhelésnek van kitéve, mint a jobboldali, s ezért a szívbetegeknél elsősorban ez a szívkamra szorul segítségre. A tudósok, a szakemberek ma még nem azon munkálkodnak, hogy a beteg szívet teljes egészében és hosszú időre fel lehessen cserélni mesterséges Szívvel. Céljuk az, hogy a beteg szíven ideiglenesen segítsenek: infarktus, sokk. szívelégtelenség esetén napokra, hetekre pihentetni tudják, s visszaadhassák életképességét. A mesterséges szív a szívátülte- tósi műtétek bevezetésével nerr válik feleslegessé, sőt még foko zottabb szerephez jut. Mint ahogy a veseátültetéshez is szükség van a ,.művesének” nevezeti berendezésre, épp úgy a szív átültetésénél is kell olyan berendezés, amely elősegíti, hogy az átültetett szív erőre kapjon, ideiglenesen megosztja vele a megterhelést. Ha pedig már teljesen tökéletes mesterséges szíveket sikerül előállítani, azok hosszabb időre is pótolhatják az igazi szívet az emberi szervezetben. Az üzemrészben, ahol a mesterséges szívek alkotói dolgoznak, végignéztük az előállítás teljes folyamatát. Az egyik szerszámgépről végtelen hosszú szalag kígyózik lefelé. A marós egy átlátszó plexiüveg-kockából v#cony félgömböt készít: ez a mesterséges szív egyik alkatrésze: egy a sok közül. Rendeltetésüktől függően mindegyiknek más és más a konstrukciója. — De valamennyi egyformán pontos matematikai számítások alapján készül — mondják az orvosok és mérnökök. — Csakis olyan anyagok használhatók erre a célra, amelyek nagy szilárdsá- gúak, és ellenállnak mindenféle vegyi reakciónak. Olyan anyagok, amelyek a legszerényebben. ♦ észrevétlen ül” viselkednek a szervezetben. Amikor a huszas években megalkották az első mesterséges szív modelljét, még nem sokat törődtek a méretekkel. A mai tervezőknek azonban már nemcsak ez jelent problémát, hanem az is, hogy egyre tökéletesítsék konstrukciójukat. Hiszen a szívet, mint az orvosok mondják, be kell ültetni a mellkasba. Ez egyben meghatározza a mesterséges szív súlysát, méreteit is. Amikor eljöttünk ebből a különleges üzemből, a szerelőasztalon elkészült egy újabb mesterséges szív. Már várták a laboratóriumban, hogy megkezdhessék vele az újabb kísérleteket. B. N. Mű szíves műtét a Szovjet Orvos tudományi Akadémia moszkvai szívsebészeti intézetében.
