Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-08 / 211. szám

títo&fod£áti... Paksi turisták a Kremlben H uszonkilenc paksi turista, tanárok, középiskolások, ipari tanulók, huszonki­lenc vidám fiatal ült a széles országúton robogó autóbuszon. Széles jókedvükben énekelték még az imént, de halkul a nóta­szó, a tekintetek egyre izgatot- tabban keresnek valamit. Körben hegyek. Szépek igaz, de ilyet már láttak. Időről időre elkerülünk egy trolibuszt. Trolibuszt a he­gyek között? Igen! Már hetven kilométeren át kerülgetjük őket Szimferopoltól kezdve. A szemek olyat keresnek azonban, amit még sohase láttak, a tengert! Mert odatart a kis csoport, a ten­gerre. A sötétzöld hegyeken túl, délre a végtelen, párába vont kék ég. Ott kell feltűnnie a Fekete­tengernek. Hátunk mögött Uk­rajna végtelen mezői, hatajmas gyárai, Szimferopol délies nyüzs­gése, meggyeskertek kínálgató pirossága, fülünkben a Tisza és az Ukrajna expresszek robogása, előttünk pedig az ismeretlen szépség. Egyre türelmetlenebbül lessük, hol van hát, mikor kiált­sunk egy nagyot: hurrá, a ten­ger! Aztán kiderült, hogy már régen látjuk. Az ég nem ég, ha­nem tenger. A hegyek tetejéről az egész égbolt maga a tenger. Mire észrevettük, már a tengerparti magisztrálon ka­nyarogtunk Jalta felé. Szótla­nul gyönyörködtünk a csodálatos vidékben. Hegyek jobbról, ten­ger balról. S egyszer csak ott áll­tunk egy kis téren lobogó zászlók alatt, a „Szputnyik Köztársaság’’ autóbusz-állomásán. A „Szputnyik” nemzetközi ifjú­sági üdülőtábor Gurzufban, a Krim egyik festői partszakaszán. Szovjet, lengyel, bolgár, német, cseh és magyar fiatalok pihen­nek itt a pálmaligetekben szét­szórtan elhelyezkedő 2—3 emele­tes épületekben. Persze fiatalo­kat kár lett volna a kényelmes szállók szobáiban keresni. Ott csak ruháik, bőröndjeik pihen­tek árván. A gazdáik a tenger vizében vagy a forró köveken nyüzsögtek, nevetgéltek, napoz­tak, napszállta után a pálmák alatt andalogtak, a táncplosádkán ropták a legfrissebbet, éjfél után pedig a romantika hosszúra nyúlt órái következtek a bulvárokon a „gombák”alatt. Hogy mikor alud­tak ezek a szputnyiklakók, titok, mert kora reggel már újra el­lepték a strandokat. A paksi fiatalok is nagyon könnyen illeszkedtek be a szput­nyiklakók életrendjébe. Jóformán el sem helyezkedtünk a kijelölt szobáinkban, máris egy szál für­dőruhában száguldott ki-ki a víz felé. Valóságosan megmámorosodva vetettük magunkat a hullámzó tengerbe. A következő pillanat­ban azonban jót nyekkentünk egy-egy parti sziklán. A tenger nem ismer tréfát, a gyanútlan isfneretlent nagy erejű hullámai kidobják, mint egv gumilabdát. Hát így ismerkedtünk mi. a ten­ger és a paksiak. Később persze volt szeh'debb is, láffv és simogató, de az érkezés napja Neptunnak. a tenger istenének a napja volt. s úgv látszik, ezt morgós, hara­gos kedvvel ünnenelte. Napközben általában n tender­ben, vagy a partján éltünk. Him- b'-Uozh ír k a hullámok tetején, gyönyörködtünk a félkörben so­rakozó hatalmas hegyek panorá­májában. Különösen megtetszett az Aju-Dag, amely egy óriás med­ve módjára hasal benn a tenger vizében, s domború háta minde­nünnen látszik, akárhová mész is Gurzufban, A Szputnyik-beli életrend legpontosabb mozzanata az étkezések ideje volt. Innen nem illett és nem is késett soha senki. Vitézül birkóztunk az étterem menüjével, de be kell vallani, alulmaradtunk a harcban. Annyit adtak a finom 'falatokból, hogy azt mind megenni lehetet­len volt. Pedig igyekeztünk. Cso­portunk legfiatalabb tagja a „ve­terán” turista, a 15 éves István, aki már a múlt évben is járt a Szovjetunióban, birta legtovább, de a végén ő is feladta. Nem tu­dott ő sem tiszta munkát vé­gezni az asztalnál a pincérnénik nem kis szomorúságára. A csoport több tagja orosz ta­gozatos tanuló volt. ök eleve nyelvgyakorlási szándékkal indul­tak el Gurzufba. Gyakoroltak is szorgalmasan, csak orosz nyel­ven udvaroltak vagy udvaroltat- tak maguknak. Az ilyesfajta nyelvtanulás rögtön megtetszett mindenkinek és az ipari tanulók is ötöst kaptak orosz nyelvből. Egyébként itt vált világossá min­denki előtt, hogy az orosz nyelv a barátság nyelve. Ha barátot akarsz találni bármely nemzet fiai, lányai közül, csak orosz nyelven szólj, ezen a nyelven mindenki értett annyit, amit ba­rátoknak érteniük kell. A „barát­ság” tantárgyból legfényesebben szovjet vendéglátóink és a tábor szovjet üdülővendégei vizsgáztak. Mindenkihez kedvesek, figyelme­sek, udvariasak voltak, bárki is lett légyen az. Minden náció fia­taljainak baráti esteket rendeztek, ahol fehér asztal mellett, vagy a tábor bárjában vidám énekszó, zene és tánc mellett folyt a szív­ből fakadó barátkozás, ismerke­dés. Este 9 és 11 óra között egyéb­ént a tánc volt a főfoglalkozás. Különösen a szovjet-örmény fia­talok tánczenekará volt népszerű. Mi paksiak nagy barátságba ke­veredtünk a lengyel fiatalokkal is. Történelmi kapcsolatainkat példás igyekezettel ápolgattuk mindkét részről. Az egyik estén közös tengeri hajókiránduláson dalos vetélkedőt is rendeztünk, ki-ki a maga nyelvén. A lengye­lek győztek, mert a „Vörös bort ittam" kezdetű népdalunk olyan sok strófáját énekelték lengyel nyelven, hogy mi magyarul se tudtunk annyit. A tábor dalos pa­csirtái különben mi voltunk, amerre esténként elvonultunk, ott zengett a dal, hol magyarul, hol oroszul. Szerettek is bennünket, mint ahogy, ml is kedvesek, fi­gyelmesek voltunk mindenkihez. G urzufot elfelejteni nem le­het. A pálmák, a zegzugos leanderözönbe bújt utcák, a fügefa és szőlőskertek, á kedves, szíves lakosok, tengernyi vidám fiatal turista örökre szívünkhöz nőttek. A környéket is igyekez­tünk megismerni — jártunk Jal­tában, Livádiában, a jaltai konfe­rencia helyén, Artyekban, a Nem­zetközi Úttörőtáborban. A nyiki- tai botanikus kertben álltunk egy ezeréves fa alatt. Ki győzné élmé­nyeinket felsorolni? Vjazovszkij elvtárs, a Moszkvai Rádió munka­társa riportot készített a csoport élményeiről. Talán ez volt a leg­szebb élményünk, ö. aki Kecske­mét és Szimferopol tesvérváro- si kapcsolatainak egyik legjobb ápolója, ő ajánlotta, hogy Gurzuf és Paks között is létesítsünk ilyen kapcsolatokat. Az ajánlaton kap­va kaptunk, s reméljük, hogy a nem hivatalos baráti kapcsola­taink kedves gurzufi vendéglá­tóinkkal a hivatalosság útjain se halványulnak majd. Elváltunk a sok baráttól. Ro­bogó vonatunk elhagyta Szimfe- rppolt is, és könnyes szemmel néz­tünk vissza integető kedves isme­rőseinkre. Innen már a könny vé­gigkísért bennünket. Kijevben Kuznyecűv híres „Bábij Jár” cí­mű regényének a színhelyeit járva könnyeztünk a Nagy Honvédő Há­ború hőseinek emlékeinél. A Zsó­fia székesegyházban, a Vlagyimir hegyen, Bogdán Hmelnickij, Sev- csenkó és Söre emlékműveinél a vérzivataros történelmi múlt ezer évét láttuk lelki szemeink előtt elvonulni. S bár csupa fa, csupa virág a Krescsátyik, Darnyica és Podoí, az egész Kijev, de könnyes, véres, áldozatokkal teli múltja előcsalta könnyeinket. És . újra könny csillogott a sze­münkben hazafelé a vonaton. Bár­merre néztünk is, mind a huszon- kilencünkön ott láttuk a tengeri nap barnaságát, a tengeri levegő üdeségét, s egyszerre úgy megfáj­dult szívünk az elrohanó idő miatt. Elmúlt két hét, idősebbek lettünk újra, de gazdagabbak is a barátság kitörölhetetlen mély érzéseivel. És ekkor megfogadtuk, hogy ezt az eszmét szolgáljuk mindig, ennek élünk — a népek barátságának. Hozzátok pedig, kedves szovjet vendéglátóink visszatérünk mi­helyt tudunk. P aksról ez volt a második Expressz-csoport két évben egymás után a Szovjet­unióban. És jövőre indul Moszk­vába és Leningrádba a harmadik. Ez a túra „Kun Béla Emléktúra” nevet fogja viselni az 50. évfordu­ló méltó megünneplése jegyében. A szovjet—magyar barátságnak, az internacionalizmusnak nagy­szerű jelei ezek s azon fárado­zunk, hogy Pakson ezek a jelek egyre sokasodjanak. VAJNAI JÁNOS tanár j 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 \ 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 f 4 4 4 4 4 A technika és az orvostudomány A természet, amikor az embert megalkotta, nem gondoskodott ,,pótalkatrészekről”. Ez a gond bizony régóta foglalkoztatja az orvostudományt, és arra készteti az embert, hogy a holt anyag világában kutasson ilyen pótlási lehetőség után. gzerte a világon orvosok százai, ezrei vesznek már részt ebben a kutatásban. A Szovjetunió egészségügyi mi­nisztériuma kísérleti és klinikai sebészeti intézetének és a Szov­jet Orvostudományi Akadémia szívsebészeti intézetének egyesí­tett laboratóriumában B. Pet- rovszkij akadémikus irányításá­val évek óta kísérleteket foly­tatnak mesterséges szív alkalma­zásával. A laboratórium vezetője és munkatársai — orvosok, mér­nökök,. fiziológusok, biokémiku­sok — sok olyan műtétet hajtot­tak végre állatokon, amelyek so­rán mesterséges szívkamrát al­kalmaztak. A kitűnően felszerelt, egyesített laboratóriumban láttunk egy ér­dekes műtétet, amelynek során a sebészek az állat (egy borjú) szívkamráját mesterséges konst­rukcióval pótolták. Az orvosok fehér, hullámosra préselt csővel kapcsolták össze a műtétnek alá­vetett borjú fő ütőerét a mester­séges szívkamráva^ majd műkö­désbe hozták a vezetéket. S a szív, melynek egyik fontos alkat részét szerszámgépen esztergál­ták, dobogni kezdett! Ráadásul a baloldali szívkamrát cserélték ki, amely tizenhatszor akkora megterhelésnek van kitéve, mint a jobboldali, s ezért a szívbete­geknél elsősorban ez a szívkamra szorul segítségre. A tudósok, a szakemberek ma még nem azon munkálkodnak, hogy a beteg szívet teljes egészé­ben és hosszú időre fel lehessen cserélni mesterséges Szívvel. Cél­juk az, hogy a beteg szíven ideig­lenesen segítsenek: infarktus, sokk. szívelégtelenség esetén na­pokra, hetekre pihentetni tudják, s visszaadhassák életképességét. A mesterséges szív a szívátülte- tósi műtétek bevezetésével nerr válik feleslegessé, sőt még foko zottabb szerephez jut. Mint ahogy a veseátültetéshez is szük­ség van a ,.művesének” nevezeti berendezésre, épp úgy a szív át­ültetésénél is kell olyan berende­zés, amely elősegíti, hogy az át­ültetett szív erőre kapjon, ideig­lenesen megosztja vele a megter­helést. Ha pedig már teljesen tö­kéletes mesterséges szíveket si­kerül előállítani, azok hosszabb időre is pótolhatják az igazi szí­vet az emberi szervezetben. Az üzemrészben, ahol a mes­terséges szívek alkotói dolgoznak, végignéztük az előállítás teljes folyamatát. Az egyik szerszám­gépről végtelen hosszú szalag kí­gyózik lefelé. A marós egy át­látszó plexiüveg-kockából v#cony félgömböt készít: ez a mester­séges szív egyik alkatrésze: egy a sok közül. Rendeltetésüktől függően mindegyiknek más és más a konstrukciója. — De valamennyi egyformán pontos matematikai számítások alapján készül — mondják az or­vosok és mérnökök. — Csakis olyan anyagok használhatók erre a célra, amelyek nagy szilárdsá- gúak, és ellenállnak mindenféle vegyi reakciónak. Olyan anya­gok, amelyek a legszerényebben. ♦ észrevétlen ül” viselkednek a szervezetben. Amikor a huszas években meg­alkották az első mesterséges szív modelljét, még nem sokat törőd­tek a méretekkel. A mai terve­zőknek azonban már nemcsak ez jelent problémát, hanem az is, hogy egyre tökéletesítsék konst­rukciójukat. Hiszen a szívet, mint az orvosok mondják, be kell ültetni a mellkasba. Ez egy­ben meghatározza a mesterséges szív súlysát, méreteit is. Amikor eljöttünk ebből a kü­lönleges üzemből, a szerelőaszta­lon elkészült egy újabb mester­séges szív. Már várták a labo­ratóriumban, hogy megkezdhes­sék vele az újabb kísérleteket. B. N. Mű szíves műtét a Szovjet Orvos tudományi Akadémia moszkvai szívsebészeti intézetében.

Next

/
Thumbnails
Contents