Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-05 / 208. szám

1 V Hm ME GYE fr m NÉPÚJSÁG fl MAGYAR'SZOCIAUSTA MUNKÁSPÁRT TOLNA-MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI XVIII. évfolyam, 208. szám _______________ARA: 80 FILLÉR Csütörtök, 1968. szeptember 5. l R övidesen összehívják a csehszlovák nemzetgyűlést Smrkovsky nyilatkozata a Riidé Právo-nak Moszkvai lapok a csehszlovák helyzetről EZ TÖRTÉRT adatokat. Smrkovsky hangsúlyoz­ta, hogy jelenleg egyik legfonto­sabb teendő a moszkvai megálla­podásból adódó feladatok végre­hajtása. Ezzel összefüggésben most több törvényjavaslat kidol­gozásán munkálkodnak. Ilyen elő­készületben lévő törvényjavasla­tok: a nemzeti frontról, a sajtóra és a hírközlő szervekre vonatkozó intézkedésekről, valamint a gyü­lekezési és szervezkedési jogról szóló törvénytervezetek. Ugyanezt jelenti Prágából a Trijd tudósítója, aki aláhúzza, hogy a vereséget szenvedett antiszocialiista erők taktikát vál­toztattak: most álhíreket és ko­holmányokat terjesztenek, igye­keznek félrevezetni az embgra- ket és meggátolni a lakosságot abban, hogy józanul ítélje meg a helyzetet. A tudósító egy jel­lemző esetet említ. Nyugat- Csehországban sok helyen jó kapcsolat jött létre a szovjet ka­tonák éts a helyi lakosság kő­Szifontű és társai Prága (MTI). Josef Smrkovsky a csehszlovák nemzetgyűlés elnö­ke nyilatkozatot adott a Rudé Právo-nak. A nemzetgyűlés elnöke nyilat­kozatában elmondotta, hogy az el­nökség döntésétől függően ugyan, de előreláthatólag már a jövő hé­ten — szeptember 13-án — össze­hívják a nemzetgyűlést. Az ülés napirendjén Oldrich Cernik mi­niszterelnök beszámolója szere­pel, amely ismerteti a jelenlegi politikai helyzetet és a főbb fel­A szerdai moszkvai lapok részletes tudósításai jelentéseket közölnek a csehszlovákiai helyzetről, a hely­zet konszolidálódásáról és a kon­szolidálódást zavaró körülmé­nyekről. A Pravda tudósítói megjegy­zik: most már a kommunisták látják, hogy a normalizálódási folyamat útjában nehézségek áll­nak, a szocialistaellpnes erők még nem tették le a fegyvert. Ezeket az erőket tovább támo­gatja a nyugati propaganda. Miután a két vezető amerikai párt eldöntötte, kit szeretne a novemberi választásokon a Fehér Házba juttatni, ismét megszólalt a harmadik párt jelöltje, George Wallace volt alabamai kormány­zó. Szélsőségesen reakciós nézete­it nem próbálta békeszólamok leplébe burkolni. Tegnap esti te­levíziós beszédében nyíltan meg­mondta: megválasztása esetén visszavon minden törvényt, amely a négerek egyenjogúsítását cé­lozza és szigorú eljárást, indít mindazok ellen, akik „áruló mó­don'’ ellenzik a vietnami hábo­rút. McCarthy békepárti szenátor válaszolt azoknak, akik új párt alakítására ösztönzik. Közölte, nem indít új pártot, de mindent elkövet, hogy az elnökválasztás­sal egyidőben sorra kerülő szená­tor! választások során minél több hozzá hasonló gondolkodású — tehát a viet­nami agressziót ellenző, a né­gerek teljes egyenjogúsítá­sáért és a szegénység leküzdé­séért harcoló — szenátor jus­son mandátumhoz. McCarthynak annyiban van iga­za, hogy az USA közjogi és poli­tikai felépítése szerint csakugyan sok múlik a szenátuson, nem mindegy tehát, hogy annak mi­lyen az összetétele. A világsajtó továbbra is rész­letesen foglalkozik a csehszlová­kiai helyzettel. A Prágából kel­tezett tudósítások egybehang­zóan a helyzet további konszoli­dálódásáról számolnak be. Ugyan­akkor nem hallgatnak azokról a zavaró körülményekről sem, amelyek még mindig útját pró­bálják állni a kibontakozásnak. A szocialistaellenes erők ugyan­is még nem tették le a fegyvert, kivált, hogy bizonyos nyugati propagandaszervektől további tá­mogatást kapnak. A csehszlovák kormány azon­ban több új törvényjavaslatot készít elő, ezzel is a szocia­lizmus csehszlovákiai megszi­lárdítását kívánja elősegíteni. A politikai konszolidáció mel­lett igen fontos a gazdasági sta­bilizáció its. A moszkvai Eíkono- micseszkaja Gazeta című heti­lap hangsúlyozza: a csehszlovák nép számíthat a Szovjetunió és a testvéri or­szágok segítségére. A Szovjetunióból vasérccel, szén­nel kenyérgabonával, gyapottal megrakott szerelvények indulnak Csehszlovákiába, egyenletesen ér­kezik a szovjet olaj és gáz. Ugyanakkor növekszenek a cseh­szlovák iparhoz intézett szovjet import-megrendelések. A lap hangsúlyozza azt a meggyőződé­sét, hogy a csehszlovák—szovjet gazdasági együttműködés mind a két ország viszonylatában, mind pedig a KGST keretei között si­keresen fog továbbfejlődni zott. Ekkor a környéken titok­zatos motorosok jelentek meg, akik a nemzeti front megyei bi­zottságának képviselőiként mu­tatkoztak be és követelték, hogy a helyi hatóságok minden érint­kezést szüntessenek meg a „meg­szállókkal”. A tudósító megjegy­zi, hogy az ilyen eseteket a nyu­gati rádiók és a hírügynökségek rendszerint felfújják. A Krasznaja Zvezda tudósítói elmondják, hogy csehszlovákiai lakosok és a csehszlovák hadse­reg katonái nincsenek jól tájé­koztatva. sok mindent elferdítve tálalnak számukra, azzal a hátsó gondolattal, hogy a szovjet em­berek ellen fordítsák^ őket. A szovjet katonákkal folytatott be­szélgetések azonban meggyőzik a provokátoroktól félrevezetett em­bereket, hogy a szovjet hadsereg tagjai a csehszlovák nép iránt táplált legjobb érzésekkel jöttek az országba. A CTK cáfolata A szerdai prágai lapok közlik a CTK cáfolatát, amely a követke­zőképpen hangzik: Prágában és más városokban röplapok jelentek meg, amelyek a moszkvai megállapodás állítóla­gos tartalmára vonatkoznak. A CTK-t felhatalmazták annak kijelentésére, hogy a röplapok szövege nem felel meg a moszk­vai megállapodások tartalmának. Azok lényege a CSKP KB ülésé­ről kiadott közleményben, a köz­társaság elnökének, a CSKP KB első titkárának, a kormány elnö­kének és a nemzetgyűlés elnöké­nek beszédeiben, valamint a moszkvai tárgyalásokról kiadott kommünikében jut kifejezésre. A röplapok hazug, izgató tar­talmúak, s nyugtalanságot kelte­nek. A CTK felkéri a lakosságot, hogy a provokációt utasítsák visz- sza, a röplapokat Prágában és más városokban távolítsák el és adják át az illetékes rendőri szer­veknek. A vietnami—amerikai hivatalos megbeszélések szerdán megtartott 20. ülése az előzőekhez hasonló­an — eredménytelen maradt. Az ülésen elhangzott felszólalásában Xuan Thuy miniszter, a VDK képviselője rámutatott, hogy a két amerikai elnökjelölt, a köz- társasági párti Nixon és a demok­ratapárti Humphrey politikája egyaránt a vietnami agressziós háború folytatására irányul ab­ból a célból, hogy neokolonia- r lista rendszert valósítsanak meg Bizonyára sok tv-néző fakadt mosölyra a minap, a műsor a képernyőn megjelent egy buda­pesti kisüzem műhelye, forgó gépekkel és ,„premierplanban” mutatott szifontűkkel. Megtud­hattuk, hogy ez a parányi, de a házi szikvízgyártáshoz nélkülöz­hetetlen alkatrész megszűnt hiánycikk lenni, mert az üzem vállalkozott rá, hogy egymillió darabot készít belőle. Hónapokig nem lehetett kapni, a lapok cikkeztek róla, hogy ha eltörik, az ember kénytelen egész szifonfejet venni. Az ok: gyár­tása nem fizet ódik ki, ezért nem készítik. Azóta bizonyára ren­dezték az árát is, megtalálja a számítását az üzem és végre le­kerülhet a hiánycikklistáról. El kell mondanunk azt is, hogy a Tolna megyei Népbolt — miután hónapokig nem tudott szifontű+ beszerezni, a megyében > hiába próbálkozott gyártatni —, nem­rég egy budapesti kisiparosnál rendéit húszezer darabot. A szifon tű probléma tehát megoldódott a hiánycikklisták azonban még nem szűntek meg, noha az új gazdasági mechaniz­mustól többek közt éppen ezt vártuk. Próbáljon csak valaki egy komplett ajtóvasalást be­szerezni, kiderül, hogy . csak jobbos, vagy csak balos ajtózár kapható, ha 7-es csavart kér, nincs hozzá alátét, vagy csak nyolcas anyát kínálnak, ha bar­na zománclábast keres, díszes ki­vitelű és sokkail drágább edényt kap. Különösen a vas- és edény-, valamint a műszaki áruknál mondják gyakran a vevőnek: sajncis, hiánycikk. A hiánycikklisták megszünte­tésének több módja van. Növel­ni a termelőkapacitásokat, im­portból beszerezni a hiányzó áru­kat, lehetővé tenni, hogy a ke­reskedelem bárhol beszerezhesse az árut és szabadabb, rugalma­sabb árrendszerrel, a hiányzó cikkek árának emelésével ösztö­nözni a termelőket. Nyilvánvaló, hogy egyes cikkeknél — mint például a hullámpala, fürdőkád, személyautó, stb — máról hol­napra nem lehet megszüntetni a hiányt. És ha ezekhez ma még nehezen lehet hozzájutni, várni kell, a fogyasztót nem bosz- szantja annyira, mintha a ház­tartáshoz nélkülözhetetlen apró­ságokat — legyen ismét példa a szi font ű —, nem kap meg a boltban. A vásárló azt mondja: legyen akár egy forinttal drá­gább, de legyen! A kereskedelem egyre jobban él a „többcsatornás” beszerzés lehetőségeivel, ezzel bővíti a vá­lasztékot és készteti gyakran ár­csökkentésre a termelőket. A ru­házati iszakmábart néhány hó­nap alatt igen nagy változások következtek be. A rövid- és kö- töttáru-lerakat vezetője éppen a Dél-Vietnamban és meghosszab­bítsák az ország megosztottságát. Thuy végül ismételten hangoz­tatta, a megbeszélések azért' tar­tanak már csaknem négy hónapja anélkül, hogy bármilyen előre­haladást értek volna el, mert az amerikai fél makacsul „viszonos­ságot” követel és közben láza­san fokozza agressziós háborúját A megbeszélések következő, 21. ülését szeptember 11-én, szer­dán tartják meg. napokban mondta el a kereske­delmi koordinációs bizottság ülé­sén, hogy míg néhány hónappal ezelőtt kilincselniük kellett a kü­lönféle gyáraknál, ma már fordí­tott a helyzet: a vállalatok jön­nek ajánlataikkal. A harisnya­gyár az egyik rendelésre vála­szolva közölte, hogy egy bizonyos cikkszámú zoknit nem tud szál­lítani, helyette ad hasonló, de másfaj ta zoknit, azonban egy fo- rinttal drágábban. A válasz: tö­röltetjük a rendelést. A gyár hamarosan ismét jelentkezett, azonos áron adja a másfajta zoknit, tehát egy forinttal ol­csóbban, mint ajánlották. A vá­lasz ismét: Nem kell. — Hát akkor milyen áron szállíthatjuk’ — A kínált cikkre nincs szüksé­günk. A Vas-műszaki Nagykereske­delmi Vállalat füstcsövet akart, beszerezni Dombóváron. A vál­lalat azonban csak 10 százalékos felárral lett volna hajlandó szál­lítani. A nagyker. így nem kötött üzletet, inkább másutt vásárol. A Népbolt a Bács megyei RÖVI- KCT-től szerzett be fehér nylon­ingeket, olyan áron, hogy 30 fo­rinttal olcsóbban tudta adni, mintha a helyi nagykereskedel­mi vállalatnál vásárolta volna. A kereskedelmi szervek igen sok esetben útját állják az ipar áremelési törekvéseinek. Az ár­mechanizmus azonban még nem tölti be azt a funkcióját, amit az új mechanizmusban kellene. A kereskedelem árpolitikája gyak­ran csak mechanikusan .igazodik a termelők által kezdeményezett, diktált árváltozásokhoz. Igaz. hogy a második negyedévben már csökkent . az árváltozások gyakorisága, a legtöbb áru­csoportban a szállítók egymással versenyezve a legkülönbözőbb kedvező ajánlatokat teszik Most azonban már szükség lenne az önállóbb árpolitikára, arra, hogy a kereslet hasson az árakra, ezen keresztül pedig a termelésre. Ha egyik-másik cikkről kiderül, hogy eredeti áron nem lehet el­adni, a kereskedelem a kockázati alap terhére csökkenti az árat. (Ismeretes, hogy szinte az év elejétől kezdve egymást érték a különféle árcsökkentések, kiáru­sítások).' A termelőt, a szállítót legfeljebb csak annyiban érinti ez, hogy esetleg újabb rendelést az ilyen cikkre nem kap. Még nehézkesebben érvényesül a hiánycikkek termelésének a reá­lisabb, a termelőnek nemcsak a költségek megtérülését, hanem nyereséget is biztosító, magasabb árral való ösztönzése. Egy sor cikknél éppen az akadályozza a hiány megszüntetését, hogy az ár rögzített, vagy maximált. Természetes, útját kell állni az olyan törekvéseknek, hogy a ter­melő — monopolhelyzetét ki­használva, mesterségesen elő­idézve a hiányt —, emelje az árakat, sok esetben azonban ép­pen az ár emelése tenné lehe­tővé a bosszantó áruhiány meg­szüntetését. Hogy megint a szi­fontű legyen a példa: Ha majd több vállalat, vagy szövetkezet rákapcsol a gyártására, az ár­emelés asak átmeneti lesz, egy­mással versengve teszik majd a kedvezőbb ajánlatokat. Mint ahogy máris mutatkoznak ennek jelei a ruházati cikkeknél. Jobban ki lehetne használná a helyi lehetőségeket is, a megyei vállalatoknál, szövetkezeteknél bizonyára jó néhány, ma még hiánycikknek számító árut le­hetne gyártatni. Ha a kereskedel­mi vállalatok, szövetkezetek ki­alakítják önálló árpolitikájukat, az árakkal is ösztönzik a terme­lést — ahöl kell, csökkenteni, vagy leállítani, ahol pedig hiány mutatkozik, fejleszteni —, egyre kevesebb lesz a hiánycikk. JANTNER 4ÁNOS Eredménytelen volt a 20. VDK—amerikai megbeszélés * 0

Next

/
Thumbnails
Contents