Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-04 / 207. szám

Bunda — áron alul Egy értékes NEB-vizsgálat margójára „A népi ellenőrzésről szóló 1957. évi VII. 11. § 2. bek. alapján —, tekintve, hogy áz 1968. július 31-én tartott bizottsági ülés alkalmával á bizottság úgy határozott — bűn­vádi feljelentést teszek az alábbi tényállás alapján Nédó József, a Simontornyai Bőr- és Szőrmefel­dolgozó Vállalat igazgatója, Ficura Ferencné, a vállalat MEÖ-sa, Sza­bó József, a szűcsüzem vezetője és Derr Imre kereskedelemi osztály- vezető ellen”. A feljelentés megtörtént és ez­zel egy hosszú, bonyolult ügy végére tett pontot a maga ré­széről a népi ellenőrzési bizott­ság. A többi már a rendőrség feladata. Az eddig feltárt tények azt mutatják, hogy a rendőrség sem marad munka nélkül. Mi történt Simontomyán? Egy bejelentés alapján a Ta­mási Járási Népi Ellenőrzési Bi­zottság azt kezdte vizsgálni, hogy a Simontornyai Bőr- és Szőrme­feldolgozó Vállalat vezetői betart­ják-e a társadalmi tulajdon vé­delmével kapcsolatos jogszabá­lyokat. És e vizsgálat során sok minden kiderült: hűtlen anyag- kezelés, jogtalan bérkifizetés, jogtalan gépjárműhasználat, könyvelési bizonylatok megbíz­hatatlansága, jogtalan jutalma­zás ... Simontomyán sokat beszélnek az ügyről. Egyesek hozzátesznek, horribilis összegekről beszélnek, mások viszont bagatellizálni akarják az ügyet. Kabát, amely sapka Az eddigi tény a következő: több mint százezer forint értékű anyag, készáru, munkabér... tűnt el, vagy került jogtalan sze­mélyekhez alig több, mint egy év alatt. Kis üzemről van szó. Az összeg tehát nem jelentékte­len. De fel kell figyelni — és er­re a belső ellenőrzésnek kellett volna először felfigyelni! — arra is: hogyan lopták ezek a vezetők a nép vagyonát. A vizsgálat meg­állapította, hogy a könyvelés és a műszaki részleg árunyilvántar­tási adatai a legtöbb esetben nem egyeznek. Ez pedig alkalom a lopásra. És ezt az alkalmat nem is hagyták kihasználatlanul. A 236/III. sz. számla jól mutatja, hogy milyen volt itt a bizonylati rendszer. Ezen a számlán tizen­két sertésvelur női kabátot tün­tettek fel 130 forintos egység­áron, holott ez a valóságban nem kabát, hanem sapka volt. Ezek után már senki sem csodálkozik azon, hogy a vállalat említett vezetői gyártmányaikból illeték­teleneknek, térítés nélkül adhat­tak, vagy lehetővé tették, hogy a „kiválasztottak'’ forgalmi értéken alul vásárolhassák meg ezeket. Felületes volt a termelőrészleg és a MEO anyagmozgatásának a könyvelése, de ugyanilyen meg­bízhatatlan volt az árumozgatás könyvelése is. Ezt is kihasználták. Nédó József igazgató részére ké­szítettek (9092. sz. megrendelő) egy szürke báránybundát 2460 forintos kalkulált áron. Ezt per­sze Nédó „drágállotta” és le is „alkudott belőle” közel ezer fo­rintot. Az „alku” egyszerű volt. A bunda elkészülte után az ere­deti megrendelőt rontottnak vet­ték, mintha a bunda el sem ké­szült volna. A bunda pedig el­készült. Ezt bizonyítja az is, hogy ezt a bundát kivitték a simon­tornyai I-es számú üzletbe, ahol Derr Imre közreműködésével Né­dó 1580 forintért megvásárolta. A főnököknek lehet? elv alapján a példát többen is követték: velúr szoknyát, gallért ajándékoztak egymásnak, vagy vásároltak ér­téken aluli áron. A lebonyolítás egyszerű volt. Az árut ugyan első osztályúnak minősítették, de ha arra kijelölt, vagy megbeszélt ve­vő volt, akkor az üzletnek osz­tályos áruként adták át. így az illető lényegesen olcsóbban jutott az áruhoz. Minta — bizonylat nélkül A mintának készült árukkal is manipuláltak. Itt is, mint min­den üzemben, készülnek minta­darabok, amelyeket később vagy eladnak, vagy kiadják próbára ... Mindenesetre ezeknek a minta­daraboknak is kell, hogy nyomuk legyen. Itt nem volt se számla, se bizonylat. Káosz annál inkább. Igaz, május másodikén, amikor a NEB-vizsgálat már folyt „múlt évi kontra minta” címen igye­keztek ezt az ügyet tisztázni. Ha ezeknek hinni lehet, akkor a vál­lalattól a vevőkhöz elvitt kontra minták együttes értéke több mint 130 ezer forint. Szerepel ezen a listán többek között három per­zsaláb bunda, hat perzsa dara­bos bunda, hét sertésvelur női szoknya, 12 négynegyedes sertés­velur kabát, öt panofix-bunda. / Itt is megvolt az, amit sok más vállalatnál is sejtenek az embe­rek, de itt bizonyítani is lehe­tett. Igen, a kenésről van szó. Tizenegy személy kapott a vál­lalattól „jutalmat”. Többek kö­zött megjutalmazták: Módos Ele­mért (Átex), Darvas Miklóst (Cor­vin), Tatereknét (Corvin), Preisz Tibort (Nöremvé), Szele Jánost (Átex), Preisz Tibornét (Luxus), Kővárinét (Textil) és Zabik Nán­dort (Tanimpex). Ehhez már fe­lesleges is hozzátenni, hogy ezek az áruk sincsenek megfelelően bizonylataivá. Volt szervezőjük is, aki sohasem szervezett. Pénzt viszont kapott. A vállalat igazgatója munkaszer­ződést kötött Trubek István bu­dapesti lakossal. Felvette szerve­zőnek. Trubek vállalata ehhez nem járult hozzá. Ez nem za­varta a simontornyai igazgatót. Trubek hatezer forintot kapott, a felesége, aki szintén „másod­állásként” értékesítési tevékeny­séget folytatott, havi ezerötszáz forintot vett fel a simontornyai- aktól. Két nerc és a többi Hiányzott két nerc body is a készletből. Nem csekélység. Ti­zenötezer forint az értéke. Ezt a vállalat belső ellenőrzése tárta fel, de azt; hogyan akarták ezt a hiányt pótolni, a NEB-vizsgá­lat derítette ki, A „pótlást” úgy gondolták megoldani, hogy a be­fejezetlen készletben levő anyag- mennyiségből elvonták a nerc body-hoz szükséges anyagot. Se szeri, se száma a példák­nak, az eseteknek, Sajnos itt már csak a kisebb bűnök közé tar­tozik, hogy az igazgató szabályta­lan fuvarozást végeztetett saját részére, hogy ugyancsak az igaz­gató ingyen lakta a vendégszo­bát. A vizsgálat már eddig is bizo­nyított. Azt bizonyította, hogy a simontornyai vállalatnál rövid egy év alatt az „új” vezetőség nem is volt annyira új a szak­mában. Az ügy már a rendőrségen van. Reméljük, hogy a simontornyai eset nemcsak bírósági eset lesz, hanem figyelmeztető is. Belső el­lenőröknek. a felettes hatóságok ellenőreinek egyaránt. PÁLKOVÁCSJENŐ Nem csökkent Póriban a nagy jószágállomány Kifogástalanul ellátják a háztájit is Páriban hagyományosan jó az állattenyésztés és állathízlalás. Ennek bizonyítéka például, hogy a szövetkezeti tagok háztáji gaz­daságában is sok a szarvasmarha és a sertés. A minőséget mutatja egyebek között, hogy a háztáji gazdaságokból évente 40—50 te- nyészüszőt eladnak. A kis falu, ahol csak 315 ház van, egy-egy évben 500 hízott sertést értékesít, a közös gazdaság jószágállomá­nyát természetesen nem számítva ezekhez az adatokhoz. A közös semmivel sem gyengébb minősé­gű a háztájinál. Van olyan szövetkezeti gazda Páriban, nem is egy, aki két anya­kocát tart. Ilyen körülmények kö­zött az év első felében szinte ál­landó szárazság miatt válságba jutott volna az állatállomány el­látása, ha nem tesznek meg min­dent a takarmányok előteremté­séért. Rendkívül pozitív, példamutató a pári Béke Tsz takarmánygazdál­kodása. A mintalegelőn, amit ön­töznek és kellő adag műtrágyával láttak el, a háztáji teheneket is legeltetik, az egész nyári időszak­ban. Természetesen negatív, tbc- mentes a háztáji állomány is, és még ilyen körülmények között sem a közös jószággal együtt tart­ják őket, hanem elkülönítve. A le­geltetésen kívül egyéb zöldtakar­mányhoz is hozzájut a háztáji szarvasmarha Páriban. A háztáji földhöz pluszként 200 öl csalamádéföldet adott a szövetkezet minden tagnak. hat munkaegységért, vagyis 240 forintért. Sőt még 50 öl zöldlucer­nát is, 50 forint térítéssel. Ezt is minden tag megkapja, aki igény­li. A téli szálas takarmányt kellő mennyiségben begyűjthetik a Bé­ke Tsz jószágtartó tagjai. A lucer­nát és a rétet is részibe kaszálják a tagok, ezáltal elegendő mennyi­ségű szénához jutnak ebben a rendkívüli esztendőben. Meg kell jegyezni, hogy ez csak a szövetke­zet gondoskodása révén lehetsé­ges: öntözték a lucernát, és így négyszer meg tudják kaszálni. Egy-egy kaszálás átlagosan 3 mázsa lucernaszénát jelent a háztáji gazdaságnak, tehát egész évre számítva elég te­kintélyes mennyiséget. Igeit György, a szövetkezet el­nöke és Lehr János főkönyvelő szerint várható, hogy bár jó kö­zepes termést ígérnek a kukori­cák, igénybe veszik a pári gazdák az állami takarmányjuttatást is. Sok jószágot tartanak és élnek a kedvező lehetőségekkel, nem akarnak megszabadulni egyetlen tenyészállattól sem. Júniusban, a rendkívül hosszú aszályos időszak vége felé még sok süldőt és mala­cot kínáltak a környékbeli embe­rek a tamási piacon, de ez a fel­hozatal lényegesen csökkent az esők óta. Családi RT Szerződés a feleséggel Új védőnők köszöntése - munkatervi megbeszélés Tegnap délelőtt a szakszerve­zetek megyei székházában tartot­ta ülését az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének kö­zépkáder szakcsoportja. Az ülé­sen jelen volt dr. Csordás Jenő megyei gyermekgyógyász főorvos, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöke, Czve- tics Ivánka, a megyei pártbizott­ság munkatársa, valamint a já­rási, városi vezető védőnők, a kö­zépkáder szakcsoport vezetősége. Az ülés résztvevőit dr. Sümegi Andrásné megyei fővédőnő, a szakcsoport titkára köszöntötte, majd dr. Csordás Jenő főorvos üdvözölte 'a munkába lépő új vé­dőnőket, azt kívánva, hogy nem könnyű, de nagyon szép feladat­körüket lássák el sok sikerrel és találjanak munkájukban sok örö­met. Utalt arra, hogy az egész­ségügyi kultúra kiterjedésében, egy-egy télepülés társadalma éle­tének milyen fontos tényezője a védőnő munkája, a későbbiek so­rán pedig arról szólott, hogy szakmai felkészültségük, emberi magatartásuk révén a közfigye­lem reflektorfényében fognak él­ni. Ne riadjanak meg az első lépésektől, munkájukban nem állnak egyedül. Ezt követően a megyei párt- bizottság képviseletében Czvetics Ivánka üdvözölte az új védőnő­ket, jó munkát és sok sikert kí­vánva az öt pályakezdő védő­nőnek, akikkel 19-re emelkedett a megyében dolgozó védőnők szá­ma. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy sikerült betölteni a rendel­kezésre álló védőnői státuszokat. A rövid ünnepség kötetlen be­szélgetéssel ért véget. A közép­káder szakcsoport ülésének má­sodik napirendi pontjaként a szakcsoport vezetői megbeszélték az október 17-én már hagyomá­nyosan sorra kerülő középkáder nagygyűlés tartalmi célkitűzéseit és szervezési feladatait, majd a jövő évi munkaterv elkészítésé­hez hangzottak eT javaslatok. Akár az idei munkaterv gerin­cét, a jövő évi munkaterv gerin­cét is a szervezett továbbképzés biztosítása alkotja az igényeknek megfelelően. November végén, de­cember elején ül ismét össze a szakcsoport vezetősége véglegesí­teni az 1969-es év munkatervét. Tarr János há­tai rádió- és tv- műszerész mester „inasa” az égvi­lágon mindent megcsinál a ház körül: takarít, főz, mos, egyszó­val teljes egészé­ben gondját vise­li fiatal mesteré­nek. Mindemel- sen szorgalmasan gyakorolja magát a szakmában, hogy egy év múl­va eredményes szakmunkás vizs­gát tehessen. Á mesternek esze ágában sincs titkolni, hogy ina­sát, — pontosab­ban szólva szak­munkás tanulóját — a szigorúan vett szakmai dol­gokon kívül a ház körül is foglal­koztatja. Az „inas” ugyanis a mester felesége, immár egy esz­tendő óta... Meg kell hagyni, nem minden­napi eset az ilyen „családi rész­vénytársaság”. Tudomásunk sze­rint törvény van arra, hogy a mester nem szerződtetheti felesé­gét tanulónak. Csakhogy Tarr János már akkor felfogadta „ina­sát”, amikor még csak menyasz- szony és vőlegény voltak. így semmi akadályba nem ütközött Tarr János sza kmunkástanulójával, — és fele­ségével. a dolog; annak rendje és módja szerint megkötötték a szerző­dést. így esett, hogy előbb kö­tötte őket össze a szakmunkás­tanuló-szerződés, mint az anya­könyvvezető előtt kimondott igen. — (Elégedett a tanulójával? — Nem akarom, hogy dicsek­vésnek tűnjön, de hosszú ideje dolgoztam a GELKÁ-nál, s ott is voltak tanulók. Nagyjából azt, a szintet követelem meg tőié. amit ott megkívántak az első­éves szakmunkástanulóktól. — Segíthetne szakmunkás-bi­zonyítvány nélkül is... — Az csak amolyan kontárko­dás lenne. Jó, ha az iskolában megismerkedik az elmélettel ■ mindjárt másképp nyúl a ké­szülékekhez. Meg aztán az se árt, ha szakma van a kezében. — Nem okozott valamilyen hi­vatalos bonyodalmat ez a „csa­ládi szerződés"? — Nem. Előzőleg megbeszél­tem a dolgot az illetékesekkel, és semmi akadályt nem gördí­tettek elé. A feleségtől, vagy ha úgy tet­szik a szakmunkástanulótól mes­tere iránt érdeklődtünk. — Milyen főnöknek bizonyult a férje? — Nem panaszkodhatok. Na­gyon türelmes és megértő Első időben egy kicsit egyhangúnak tunt a munka, de most már, hogy én is kezdek konyítani hoz­zá, egyre izgalmasabb lesz. Még egy évig nehéz lesz mindkettőnk­nek, aztán már én is szakmabeli­nek számítok, őszintén szólva egy kicsit félek a szakmunkás­vizsgától. — Melyiktől? — A gyakorlati rész lesz ne­hezebb. Nem hozhatok szégyent a mesteremre, no meg a férjem­re sem... , (d. k. j.) Foto: Bakó

Next

/
Thumbnails
Contents