Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-29 / 229. szám
25 éré történt A szekszárdi polgármester jelentése az Országos Szociális Felügyelőségnek: „A fenti számú felhívásra jelentem, hogy a város 1922. évben érezhetővé vált lakásínség enyhítésére Speyer-kölcsön igénybevételével kislakásokat építtetett, mely 4 drb. 4 lakásos 3 szoba-konyhás, 5 drb 4 lakásos, 2 szoba-konyhás, 3 drb. négylakásos egy szoba-konyhás és 2 drb. két lakásos 1 szoba konyhás lakásból áll, és ezzel 56 családnak elhelyezését tette lehetővé. E lakásokban köztisztviselők, katonai személyek nyertek elhelyezést. Az 1941 évben az ONCSA (Országos Nép- és Családvédelmi Alap) 25 lakóházat épített, amelyek egy szoba-konyhából állnak. Itt 25 sokgyermekes család nyert elhelyezést. 1942 évben a város a Magyar Nemzeti Bank Nyugdíj intézetének telket bocsátott rendelkezésére egy 20 lakásos, SÍ szobából, 20 konyhából és 16 fürdőszobából, valamint egyéb mellékhelyiségekből álló bérház építésére. A bérház teljes befejezés előtt áll. azonban ezt a mai rendkívüli viszonyokra tekintettel a Honvédelmi Minisztérium egészség- ügyi anyagszertár építésére igénybevette. Végül jelentem, hogy Szétszórd határában a Benedek-, Szűcsény- és Angyal-szurdikok- ban 313 lélek lakik barlang- lakásban (hegyoldalba vájt pincében), ezek között 142 a gyermek.” (23.956/1943. Szekszárdi polgár- mesteri szám.) Megjegyzés: A városi mérnök által készített jelentés alaposságához kétség nem fér. A két világháború közötti 20 esztendő alatt Szekszárdon állami erőből 81 lakás épült, 20 befejezését a II. világháború késleltette. 1967-ben, tehát egy év alatt 353 állami lakás épült, ebből mindössze 41 szövetkezeti alapon. Addig míg az ONCSA 1941-ben a nagycsaládosok részére egyszobás lakásokat, az állami alkalmazottak részére 2—4 szobás lakásokat épített, ma a lakás nagyságára való jogosultságot a családok létszámához kötik a jogszabályok. 50 éve történi Egy csendőr nyomozási jelentése : „Tekintetes szolgabírói hivatalnak, Bonyhád. Jelentem, hogy Keller József népfelkelő őrmester, helybeli lakás bolseviki elveinek hol, mikor és ki előtt tett azon nyilatkozata után, hogy a háborút csak a forradalom szüntetheti meg, a nyomozás itt bizalmasan megejtetett, de eredményre eddig nem vezetett, mert azon helyeken és egyéneknél, hol nevezett őrmester megfordulni szokott, ily elvek hirdetését és az orosz forradalom magaszta- lását senki sem hallotta tőle, ha hallotta volna is, el nem árulta senki eddig és így kinyomozható nem volt. Tovább folytatta- tik. K. D. körjegyző előtt a körjegyzői irodában azonban folyó évi május hó 9-én jelentkezése alkalmával jóhiszeműleg azon kijelentést tette: ,Addig nem lesz béke, míg a nép maga nem csinál. Miért rekvirál- nak, miért veszik el a gabonát az Néptől? Az uraknak nem kell kenyérP Ezen kijelentése végett megfigyelése miatt az illetékes csapatparancsnokságnak is feljelentettetett (2961/1918. bonyhádi főszolgabírói szám.) Megjegyzés: Már köztudott, hogy a Breszt-Litovszk-i béke megkötése után hazatért volt orosz hadifoglyok a proletariátus győzelmének tudatával érkeztek. az is tudott, hogy a kormány erről az emigráns orosz tisztektől értesült és a hazatérteket erős megfigyelés alatt tartotta. Mégis ez a szó szerinti jelentés, mely egy csendőrőrmester kezétől származik, még többet mond az akkori helyzetről. A csendőr egyáltalán nem tartja kizártnak, hogy Keller népfelkelő mások előtt is ugyanúgy beszélt „jóhiszeműleg", mint a jegyző előtt, csakhogy mások nem akartak ellene vallani. Annak ellenére, hogy a, csendőr nyilván Keller védekezését elfogadva „jóhiszemű", tehát nem lá- zító jellegűnek vette a jegyző előtti megnyilatkozást, kötelességét teljesítette, amit tőle elvártak: Jelentette Keller csapattestének az esetet. Amikor Keller bevonult szabadsága után — ha egyáltalán bevonult — nem tudta, hogy nevét a lajstromban pirossal aláhúzták és minden lépését figyelték. 100 éve történt A dunaföldvári főszolgabíró felterjesztése: „Méltóságos Főispán Ur! Du- naföldvárott legközelebb megalakult takarékpénztár ideiglenes választmányának kérvényét összes mellékleteivel együtt az alapszabályok jóváhagyásának kegyes kieszközlése céljából idecsatolva azon alázatos kérésem kíséretében van szerencsém tisztelettel felterjeszteni, hogy miután ezen közhasznú és mindenesetre áldásdús intézet mielőbbi létrehozatala ezen népes és vagyonos, de mégis zilált állapotban levő gazdasággal bíró városban csaknem nélkülözhetetlen lévén, a közóhajtásnak csaknem legkiválóbb tárgyát képezi: — azt a Nagyméltóságú M. Kir. Belügyminisztériumhoz kedvező véleménnyel felterjeszteni s egyúttal — hogy az ideiglenes választmány az előleges intézkedések haladéktalan megtételével a takareHpínzt&rt már ez évi Július 1 -ével megnyithassa, az amúgy is teljes bizalommal remélhető jóváhagyás leérkeztéig, előlegesen engedélyezni méltóztassék." (691/1868. alispánt szám.) Megjegyzés: A meleg felterjesztés jó hatást váltott ki a főispánnál és a minisztériumban is. A miniszter 1968. szeptember 30-án kelt rendeletével engedélyezte a „Duna-Földvári Takarék-Pénztár" működését és jóváhagyta alapszabályait. A csinos kék kötésű, Pesten, Poldini-nyomdában nyomtatott kis könyv eredeti példánya levéltárunkban van. 1. §-ában ezt írja: „Azon haszon, melyet a takarékpénztárak az emberi társaságra és egyesekre általánosan árasztanak, oly dús következtetéseket szült azoknak elterjedése által a mívelt világ minden részeiben, hogy már ma azokat, mint az újabb kor legjelesebb intézeteit mindenütt hálás tisztelet övezi.”' „E tényezők irányadásai hatottak arra, hogy Dunaföldvár Mezővárosában is egy takarék- pénztár állíttassák fel.” A kis könyv utolsó lapján az alapító választmány tagjainak díszes aláírásait olvashatjuk. A miniszteri jóváhagyást maga Gorove István, az emigrációból visszatért 1848— 49-es vezéralak, az Andrássy-kor- mány földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztere írta alá. — A takarékpénztárak megalakítása a kiegyezés után megindult kapitalista fejlődés egyik jellegzetes kísérőjelensége. Régen történi Egy tanító szerződése 1761-ből: „Mi ez alább írottak Szexárd Mező Városának Esküttyei és közönséges lakossai; adgyuk tudtára mindenkinek, az kiknek illik: Hogy ez alább írt folyó esztendőben és napon Baróthy Mihál Urunkat Deák Gyermekeink mellé lnstructornak megfogadtuk légyen. Kinek kötelessége légyen declininstákot, m'i- norpárvistákot, másszor párvis- tákot, primicistákot tanítani, úgy, hogy ennénd mindgyárt Grammaticába léphessenek, de nem lészen szabad Syllabizáló, avagy olvasó Gyermekeket Iskolájába ereszteni, hogy az által Városunkban levő Iskola Mester, vagy-is Orgonistának prae- judiciumára ne légyen, hanem tsak egyedül az ollyan Gyermekeket lészen szabad bé-vennl* a. kik Deulcságru a vagy adattatnának, melly Szol- gálattyáért hozzája járó Gyermekeknek Szülőkre reparuál- ván Város Bírónktól Száz forint fizetést fog venni. Úgy nem külömben az ollyatén Gyermekeknek Szülőji tartoznak emlétett Baróthy Mihál Urunkat szükséges gyertya és tűzre való fával tartani, ezen kévül tartozik eő maga magát emlétett Száz forintból inter- teneálni. A mit pedig az vidéki Gyermekeket illeti (ha lesznek) különös Accidentiának nekie engedtetnek. Ezek után valaki Gyermekét egyszer hozzája járatván, helyes ok nélkül, visszatartóztatja, az ollyan ember tartozik Tanáts által tett repa- rátio szerént esztendőbéli con- ventio-fizetését le tenni, mely- lyet úgy a, Város Bíránk fogja szedetni. Hogy pedig annál nyugodalmassabban és helyessebben folytattassék ezen elkezdett Deák Iskola, bizonyossá tísszük ezel emlétett Baróthy Mihál Urunkat, hogy senki eőtet akar mi némő illetlen cselekedettel a vagy csak szóval is (lakásaink közül) bántani ne merészelhessen, ha pedig meg-történnék, illendő Sa- ticfactiot adminisztrálunk. Hanem ajánlásunk szerént Szabad quartély mellett minden némő Szabadságban és csöndes nyugodalomban kívánnyuk tartani. Melynek nagyobb el-hitelének okáért adtuk Város Usuáló Petsétünkel meg-erősített Cont- ractuális Levelünket. Signatam Szexárd, Die la Octobris A° 1761. Egész Tanáts és Szexár- don lakozó Pápistaság.” (Megyei közgyűlési iratok, 3:5466. szám.) Megjegyzés: A szekszárdi deákiskola tanítójának fenti megbízó- levele egyrészről korának egyik érdekes nyelvemléke, másrészről érdekesen mutatja az akkori viszonyokat. Baróthy Mihálynak kötelességévé tették azoknak a gyermekeknek a tanítását, akiket szüleik magasabb műveltség megszerzésére adnak. Olyan fontosnak tartották ezt a szekszárdi tanács tagjai, hogy az új tanítót védlevelükkel látják el és ezzel gondoskodnak nyugalmáról. A megyeszékhely kulturális fejlődéséről ad képet ez a régi oklevél. DR. PUSKAS ATTILA- imiiiiiiiiimiiiiiiiiiimiiimiimiiiiiimmiiiiiiiiimiiHiiHiiiiHHiiiiiiiiiHiiiHiiMiiiiiiiiiiimiiMi liiiMiiimiimiiiiimiimimmiiiiiifmmmmiiimiiiiimiiiiimmim ..... F ÓKUSZ iiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiii Szemelvények i külföldi újságokból = Barátságtalan nyár 1 — szomorú = mezőgazdák £? (A francia mezőgazdaság jöve£5 delme az idén csökkenni fog, holott a terv 4.8 százalékos növekedj; dést irányzott elő. Az ártámogatás— ra alapozott agrárpolitika képtelen S változtatni a kisparasztok helyze~ lén. A mezőgazdák gyermekeinek 55 százaléka elhagyja a földet, a —j nehézségeket csak a nagygazdadf ságok úszhatják még.) S ,,A kormány?! segít nekünk. . . 2 tönkremenni.” A breton gazda, aki ~ a L’Expressz riporterét fogadta, £■ 25 éves. Két gyermeke és Vannes djj közelében 20 hektárnyi földje van. — Mint mondja, nem rossz a föld, S amelyen árpát termeszt, malacoZZ kát nevel és mintegy 20 tehenet Sjj tart. „Az év végéig eléldegélünk d* valahogy, de egy huncut peták “ sem marad a zsebemben.” Ugyanis ezt a vészkiáltást halljuk nagy— jából mindenütt Délnyugat-Fran— ciaországban. a Középhegységben ~ és az ország nyugati részében. A — panas2 nem új, de ezen a barátságtalan nyáron még tovább romlott a helyzet. Robert Boulin, az új földművelésügyi miniszter fogadta a pa- rasztvézetőket, akik figyelmeztették: ,.A mezőgazdaság globális jövedelme 7—8 százalékkal csökkenni fog az idén. pedig a terv évi 4,8 százalékos növekedést irányzott elő. Ez azt jelenti, hogy 11 százalékkal elmaradunk az ígéretekhez képest..” Ugyanakkor a pénzügyminiszter túl soknak tartja azt, amit a gazdák ,,borra valónak” neveznek: a mezőgazdaság az 1968-as költség- vetésben 15 milliárd, az 1969-esben 17 milliárd frankkal szerepel. Ha hozzászámítjuk a közvetett előnyöket, — kölcsön csekély kamatra, adócsökkentés stb. — meg kell állapítanunk, hogy az ország jövőre 21 milliárd frankot ad a parasztok megsegítésére. A csaknem kizárólag ártámogatásra alapozott politika képtelennek bizonyult arra, hogy változtasson a több százezer kisparaszt nyomorúságos helyzetén. Ez a politika katasztrofális az országra nézve, minthogy fokozza a regionális igazságtalanságokat: mint az Agra-Presse eg%ik tanulmányából kiderül, tíz évvel ezelőtt Picardia gazdálkodóinak átlagos jövedelme a kétszerese volt a Limoge-vidék lakóiénak és azóta a háromszorosára emelkedett. (L'Express) A gondviselés az agresszió szolgálatában Á vallás ma is a katonai nevelés jelentős tényezője számos had- séregbeft. A korszerű imperialista hadseregekben dívó katonai nevelés aspektusáról nyugodtan elmondható, jiogy abban tág tere van a katonai-vallási szolgálatnak. Jobban érthető és felfogható ez, ha akárcsak durva vonatkozásokban is megismerkedünk a „gondviselés” szerepével a Vietnamban küzdő amerikai fegyveres erőknél. Nem szándékom mélyebben elemezni a vallási szolgálat funkcióját az ’amerikai expedíclós hadtestben. Szándékom szerény —. hogy megismertessem az olvasót azzal, ami ezt a „fegyvernemet” tudatosan, vagy öntudatlanul az agresszió szolgálatába állítja. A vallási szolgálat az amerikai hadseregben nemcsak . . megszokott vallási intézmény. Valóságos politikai propagandaintézméíiy. szerkezetében kerek, egész és a katonai parancsnokságtól függő; az egységek és a stábok minden más szolgálatának mintájára szervezett. Olybá is tekintik, noha vatalosan nem hangsúlyozzák. Emlékeztessünk csak a tényre,., hogy katonai iskolákon képezik ki a vallási elöljárókat is. Áilandósuli a tábori lelkészek kiképzése a következő iskolákban: Army Wár, College (hadi iskola),, Command and General Staff College (parancsnok és vezérkari iskola). Psychological Warfare Shool (a lélektani hadviselés iskolája) stb. A katonai vezetők hivatalosan beszélnek a „gondviselésről”, mint a paraiicsnokolás támogatásának jelentős eleméről a vietnami nép felszabadító hadserege ellen folytatott harcban. Ha figyelemmel kísérjük e szolgálat fejlődésének tendenciáját, felismerhetjük a Pentagon ama orientációját, hogy Vietnamba a ..legválogatottabb és legalkalmasabb” katonákat küdje. Itt sem térnek el az általános és az alábbiak szerint megfogalmazott állásponttól: „Vietnamban kell lennie fegyveres erőink legkiválóbb együttesének.” Ami a „gondviselők” helyzetét illeti, áz talán tnég kedvezőbb is, mert a lelkészék között éppen elég az önkéntes. Meg kell állapítani azt is, hogy a „szent atyák” létszáma Vietnamban állandóan eszkalálódik. A harctéren, és a ,.dzsungelháború”-hoz száz’és száz ..gondviselőt” állítottak be. Eddig több mint ezer lelkész szolgált Vietnamban. Mind többen viselnek már hadi kitüntetéseket Vietnamban szerzett érdemeikért. (Politika. Belgrad) A kulturális forradalom és Tirana álláspontja — Kulturális forradalom. . . Ne- . künk hincs rá szükségünk — ilyen válaszokat hallanak a külföldi újságírók az albánoktól, ha megkérdezik tőlik, milyen álláspontra helyezkednek a kínai eseményekkel kapcsolatban. A Mao-csoportnak az a művelete, amely Kínában a hatalom teljes megkaparintására irányul, kezdettől fogva meg nem ‘ értést és zavart váltott ki Albánia lakosai között, de még Albánia vezetőinél is, akik Mao szövetségeseinek számítottak. Ez a meg nem értés és zavar annak arányában növekedett, ahogy Kínában a helyzet kiéleződött. Már maga az a felismerés, hogy Kínában nagy erők vannak, amelyek Mao Ce-tung ellen lépnek fel, óvatosságra intette az albán vezetőket. Az albán hivatalos körök néhány hónapon át a kulturális forradalmat illetően hallgatásba burkolóztak. S ez magára vonta a külföldi megfigyelők figyelmét. „Az albán vezetők, akik megszokták, hogy a pekingi példát kövessék, sokáig úgy tettek, mintha nem törődnének a kínai kulturális forradalommal” — írta 1967. februárjában a te Monde című francia lap. Érthető, hogy az albán vezetők miért fogadták ilyen rendkívül hűvösen a kínai kulturális forradalmat. Arról van szó. hogj' Tiranának a Pekinghez való közeledés nem hozta meg azokat az osztalékokat, amelyekre számítottak. Kína nem volt hajlandó teljesíteni azokat a kötelezettségeket, amelyeket Albánia gazdasági megsegítésével kapcsolatban magára vállalt. Még kevésbé tudta pótolni a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal évek hosszú során át kialakult gazdasági kapcsolatokat, amelyek elősegítették az albán népgazdaság eredménye.- fejlődését. A kínai—albán síivel ség a gazdasági csőd szélére sodorta ezt a kis országot. Természetes, hogy ez a Kína-ellene^ hangulat növekedéséhez vezetett a nép körében. S ezzel az albán vezetőknek is számolniuk kellett. Ám a kulturális forradalom által Kínában kiváltott politikai és gazdasági zűrzavar semmi jót nem ígért Albániának. (APN)- illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllMlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllimilllllllllllllllllllllillliiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiHHiiiiiiiinHuij =
