Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-29 / 229. szám

Három ember tahimból Képek a megyéből 1950-ben kikiáltották szocialis­ta községnek: Kistormás, az el­ső szocialista község a megyé­ben. Egyszerűen azért, mert a legtöbb ember belépett a ter­melőszövetkezetbe. Akkor még úgy mondták, a téeszcsébe. Most, majdnem húsz évvel a hősi korszak után, ha akarom, szocialista község, ha akarom, nem szocialista. A. lakosság szá­mához képest itt él a legtöbb kommunista, a legtöbb öntuda­tos ember, de itt él a legtöbb olyan is, aki csöppet sem dúskál az anyagi javakban, üj házaiig épült. Az istállókat lebontották, eladták. Háztáji tehén nincs. Akadnak olyanok, akik néhány pohár borért bíróság előtt is azt állítják, ami nem igaz. A temp­lomot Kistormáson csak akkor használják, amikor halottra kell harangozni. Húsz év óta mintha csak azért dolgoznának, küsz­ködnének itt a legderékabb tsz- tagok, hogy bebizonyítsák: így, közösén jobb. Hát be is bizo­nyosodott mindenütt, minden fa­luban, csak Kistormáson nem. Most megkezdődik majd itt is. Megnőttek, megerősödtek azáltal, hogy egyesültek a kölesdi és a borjádi szövetkezettel. Van elég gép, van szakember, van gazdál­kodás. Túlságosan soká tartott, amíg eljutottak idáig, az ala­pító tagok nem is nagyon bírták. Vagy elmentek, vagy félig meg­rokkantak. Az utóbbiak számára a nyugdíj az utolsó pillanatban érkezett. Nehéz idők voltak, érdemes rájuk emlékezni. Az újságíró helyzete könnyű, mert ismeri ezeket az_ embereket és elmon­danak neki mindent. Elöljáróban kötelességemnek tartom megjegyezni, hogy Kis­tormáson az adottságok gyengék. Sok a lekopott, sovány domb­oldal, vagy ahogyan itt mond­ják: hegyoldal. A Varsád felé vezető utca is olyan, mintha szakadékban feküdne. A rét vi­zes, savanyú, tehénnek nem va­ló a szénája. Továbbá azt szeretném még elmondani, személyes tapaszta­lataim alapján, hogy a falu elő­ző lakói, a svábok sáros utcá­kon jártak, és mi is ezeken cap- lattunk át Kölesdre iskolába, a háború utáni években. Most van úgynevezett pormentes út betonjárda, és hajnaltól késő estig szaladgálnak az autóbuszok a folun keresztül. Az a néhány öregasszony, aki vasárnap dél­előtt átjár Kölesdre templomba, busszal tud menni is, jönni is. Összesen két forintért. © Bodor Miklós hetvenéves nyug­díjas. Asztalos, bognár, kertész. Csinált nagy, közös sertésólat, gyapotszedő gépet, kocsikereket, fejfát, koporsót. Jó munkás volt mindig. Apám fejfája tizenkét év után is állja az időt, a be­vésett betűk szépen olvashatók. Bodor Miklós most is aktív tag, kertészeti tudását nem nélkülöz­heti a szövetkezet. A jobb keze erőtlen. Egy üres demizsont sem bír el sokáig, az utca közepén már átveszi a másik kezébe. — A tsz-t tizenheten alakítot­A lakossági szolgáltatás helyzete Az OKISZ vezetősége a napok­ban értékelte az ország kisipari szövetkezeteinek szolgáltató tevé­kenységét. A'szövetkezeti ipar ve­zetői megállapították, hogy a la­kosság igényeit ma már csaknem maradék nélkül kielégítik a ktsz- ek. A megyék rangsorolását is el­végezték. Eszerint a Tolna megyei ktsz-ek szolgáltató tevékenysége a megyét az ország tizenkilenc megyéje közül a negyedik helyre juttatta. tűk, negyvenkilenc augusztusá­ban. A kezdeményező tulajdon­képpen Pora volt. Pora János, ö lett az elnök. — Függetlenített elnök? — Nem. Ugyanúgy dolgozott, mint a többiek. — Ha kaszáltak, ő volt az első kaszás? — Nem. Ilyenekre nem ad­tunk. Végeztük a dolgunkat, ahogyan kellett. Mindent együtt csináltunk. Ha egy darab fára volt szükség a közösben, bevit­tük. Vasvillát is úgy vittünk be. — Emlékszik-e annak a ti­zenhét embernek, illetve magán kívül a tizenhatnak a nevére? — Össze tudnám szedni. — A Porával mi lett? — Elvitték iskolára, még az első évben. — Szóval kiemelték? — Ki. Nádas Pali lett a kö­vetkező elnök, ő is mint alapító tag. De akkor már sokan vol­tunk, 1950-ben. A falu nagy része bejött. Nehéz helyzet volt. Volt úgy, hogy a zárszámadás­kor nekem nyolcszáz forint túl- előleget mutattak ki. Rátainak meg ezerhétszázat. Egyszer egy képviselő kijött, éppen cséplés- kor. Azt mondta: elvtársak, ne­künk lesz kenyerünk! Valaki visszaszólt: maguknak igen. — Kedvezményt nem kapott még akkor a tsz? — Az volt az első kedvez­mény, hogy megszűnt a jegy­rendszer. A beszolgáltatás ugyan­úgy nyomott minket is, mint az egyénieket. Szedtük össze a to­jást és vittük a beadásba. Amúgy a termelés jobban ment. Egyé­nileg nem tudtunk termelni nyolc-tíz mázsa búzánál többet, a tsz-ben már az első évben 14 mázsa termett holdanként. © Özvegy Turóczi Józsefné 81 éves, másfél éve nyugdíjas. A nyugdíja havi 405 forint. Ház­táji földet egy holdat kap, mint a többi alapító tag. Özvegy Tu­róczi Józsefné három gyereket nevelt föl, egyedül. Már 1949-ben özvegy volt, mondták neki, hogy együtt sokkal könnyebb lesz. Nem kell majd asszony létére kaszálni. — Könnyebb lett? — Nem. ötvenhatig nagyon nehéz volt. Egész évben nem láttunk egy fillért sem. A fia­talság elment tanulni, csak a gyerekek és az öregek maradtak a faluBan és a deficit minden év­ben. — Nem akart kilépni sose? — Kilépni nem. Tudtam, hogy odatartozom a többiekhez. Ha egy nap elmaradtam, meszelés vagy más miatt, már furcsa volt. Megszoktam a tömeget. Minden reggel összevárta egymást a csa­pat — Rendeztek-e valami ünnepsé­get 1950-ben, amikor majdnem mindenki belépett? mellette. De azért dolgozik. Ami­kor beszélgetünk, hiába néz rám, nem lát, de azért mégis rám néz, mert megszokta életében, hogy mindig szembe nézzen. Az egy% legokosabb ember a faluban. Há­rom évig párttitkár volt, hat évig brigádvezető. Egyike azoknak, akik istállót is vittek be a közös­be 1949-ben. Nagy istállójuk volt otthon, szétbontották és ebből •épült a közös sertéshizlalda. A másik három alapító tag, aki be­vitte az istállóját: özvegy Turóczi Józsefné, Bodor Miklós és Nádas Pál. A hizlaldát hivatásos kő­művesek nélkül, maguk építették és még ma is megvan. Az első állami beruházás, egy istálló, né­hány évvel a felépítése után ösz- szedőlt. Akkor járt olyan mozga­tom, hogy takarékoskodni kell, hát kispórolták belőle az anyagot. —- Mivel magyarázható, hogy hosszú ideig olyan nehéz volt a kistormási tsz-tagok helyzete? — Minket először agyonvágott a gyapot. Nagy területen kellett termeszteni, persze nem sikerült A Bodor bácsi még szedőgépet is készített, hiába, a gyapot nem vált be. Mindenki tudja. Akkor jött a gumipitypang, abba is bele­szakadtunk. Akkor a csumiz. A magtermeltető vállalat is agyon­vágott bennünket, de az is nagy hiba volt, hogy a második évben fölvett tagok csak a jószágot vit­ték a közösbe, takarmányt nem. Ráadásul sok ember olyan kibom­bázott forma városi volt. A be­adás minket is sújtott, ö'tventől ötvenhatig aszályos évek jártak. Az volt az első igazi segítség, amikor hosszú lejáratú hiteit kap­tunk. A második meg az, araikor az összegyűlt adósságot elenged­ték. — Hány elnök vezette a szövet­kezetei mostanáig? — Pora, Nádas, Cikó, Rátái, Pintér, Csapó, aztán megint Pintér Dezső. Öt szerették legjobban. A szívé iégyöngult, nem is tud már dolgozni semmit. — Hallottam, hogy amikor jó tíz évvel a kistormási szocialista átszervezés után mindenütt meg­indult ez a munka, a kistormási kommunisták sokfelé jártak agi­tálni, szervezni. — Igen, én is voltam tsz-t szer­vezni Pakson, Tamásiban. — Magának öregségére tulaj­donképpen csak a küzdelemből jutott. Sajnálja-e azt a nagy is­tállót, amit a szövetkezetnek adott? Mások pénzért adták el ké­sőbb. —• Föívonultunk a szobor elé. Volt előadás, tánc, kinn az utcán. A kölesdi tanítók dalárdával jöt­tek. Sokat énekeltünk abban az időben, különösen a Berkó lányok szokták nagyon hasigatni. — A legelső évben, tehát ami­kor még csak tizenheten tartoz­tak a tsz-hez, milyen időközön­ként tartott gyűlést a tagság? — Minden héten. De nem köz­gyűlésnek mondtuk, csak össze­jöttünk. — A t5 zenhétből hányán voltak párttagok? — Majdnem mind. Berényi István 58 éves, „szem­rokkant”, négyszáz forint járadé­köt kap. Előre nem lát, csak ol­dalt egy kicsit. A feleségét nem ismerte meg az utcán, elment — Erre sose gondoltam fest GEMENCI JÓZSEF Keresünk budapesti és vidéki változó munkahelyre lakatos-szerető szak- és segéd­munkásokat. Külszolgálat! költséget, ha­vonta egyszer hazautazást, hetenkénti hazautazási költ­séghozzájárulást, szállást té­rítünk. Bérezés: teljesítménybér, ke­resetkorlátozás nélkül. Jelentkezés: Fémmunkás Vállalat szerelési üzem.1 Budapest, XIII. Lomb út 11. (220) A bötcskei Rákóczi Termelőszövetkezet 85 holdas földjén tá»* csat Antal Elek gépkezelő. A faddi Lenin Termelőszövetkezet 70 holdas tábláján a kuko­ricabetakarítást SZK—4-es kombájnnal végzi Hosnyanszki József. Pusztahencsén a Kossuth Terme lőszövetkezet földtábláján nagy mennyiségű műtrágyát szórnak szét a napokban. Az Erdőgazdaság Fűz-, Nád- és Kosáripari Vállalatának mözsi nádüzeme rendszeresen szállít heti négy-öt vagon nádpallőí az ország különböző részeibe. A mözsi telepről a héten az NSZK- ba szállítottak több vagon sukaturnádat. i

Next

/
Thumbnails
Contents