Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-01 / 205. szám

StvadUfa a népeket fl mozik államosításának 20. évfordulójára Kisszékelyben az elmúlt tanév­ben az iskolás gyerekek 54 száza­léka járt hitoktatásra. Az új isko­laévre csupán 18,1 százalékukat Írat­ták be a szülők. (Hivatalos jelen­tés alapján.) — A Jóskát beiratta hittanra? — Igen, természetesen be — válaszolja Sasvári Józsefné, s közben kötényébe törölgeti ke­zét. — Az a múltkori eset nem za­varja? — Az, hogy a pap odakötötte a gyereket a pádhoz? Oh, nem fájt az a Jóskának, ö nem is szólt róla, csak a társai mesél­ték. Nevettek az egészen. Nem nagy ügy! Az uram haragudott érte. De én megértem. Olyan ez a gyerek, mint a sajtkukac. Egyetlen percnyi nyugta sincs. Valahogy csak meg kell fegyel­mezni. Ezért tette a plébános úr. Már a tanító néninek is mond­tam, ha nem fogad szót, csak te­remtse nyakon. Rosszak ezek a gyerekek nagyon. — És a Csaba jár-e az új tan­évben is hitoktatásra? — Ö bizony nem! Azóta az eset óta nem! Fél a tisztelendő úrtól, mint a tűztől — kardoskodik Fet- zel Jánosné. Fetzel Csaba most ősztől jár harmadik osztályba. — Mondják, hogy valósággal üvöl­tött, amikor a fülénél fogva húz­kodta vissza a kapuból a tiszte­lendő úr a hittanórára. Tudja, furcsa egy pap ez. Nem olyan barátságos, mint a régi volt. Ettől félnek az emberek. Mindent ki­prédikál a templomban. És nem engedte a Csabát első áldozásra sem. Azt mondta, aki nem jár hittanra, ne is legyen első áldozó. — Hogy ilyesmik történtek vol­na, arról nem tudok, — mondja Egyed Sándor, az általános iskola igazgatója. — Nem szóltak ne­kem az esetről a tanulók sem, és a nevelők sem mondták. A szülők nem panaszkodtak. Nem hiszem, hogy ilyesmi történhe­tett ... Igaz, hogy különös ember ez a pap. Nagyon zárkózott. Nem olyan, barátkozó természet, mint az elődje. Amikor idejött a múlt év, késő őszén, végiglátogatta a családokat. Hallottam róla, hogy szóváltás is volt néhány helyen ahol arról tudakozódott: miért nem jár a. gyerek hitoktatásra Azóta mintha megcsöndesedett volna. Az új pap? — ismétli meg a kérdést Telkes! János, a köz­ségi tanács vb-elnöke. — Tavaly novemberben jött ide. Nem olyan, mint az elődje volt Sokkal ko­molyabb. Nem ereszkedik úgy össze az emberekkel. Szigorúbb. Nem hallottam, hogy hittanórán történt volna valami. Nem is hi­szem. Nem olyan ember ez, meg tsz-ek. Állami VÁLLALATOK FIGYELEM! MGV. 4. sz. Gépjavító Ál­lomása tamási bontótele­pünk megvásárolja a kiselejtezett és elhasználódott erő- és munkagépeket megegyezéses áron. Kérjük levélben értesíteni bennünket. Megegyezésre helyszínre megyünk. Ügy­intéző: Rizner Gyula. (6) nagyobb híre is volna a faluban az esetnek. — Egy nézeteltérésünk ugyan volt vele, az igaz. Veterán, idős ember halt meg a közelmúltban a faluban. Társadalmi temetése volt, de azért szerette volna az özvegye, ha harangoznak érte. Nem volt hajlandó megengedni a pap, hogy megszólaltassuk a harangot. Tudja, itt falun meg­szólják azt, akit nem harangoz­nak el. Ezt a dolgot egyébként is meg akarom majd érdeklődni illetékes helyen. Egyáltalán kié az a harang? Van-e joga meg­tagadni a papnak ilyen esetben a kiharangozást? — Én beszéltem vele annak idején. Nem vitatkoztunk. Ö azt mondta, nem harangozhatunk, hát jól van. El is jöttem. Min­denesetre elég különös a pap vi­selkedése — kezdi a tanácstitkár, Schiszler Lajos. — A harang nem csak vallásos célokat szolgál! — A pappal egyébként jól jár­tunk. Elvadítja a népeket a templomból. Hogy a hittanórán valami ilyesmi történt volna, ar­ról nem tudok. Majd megérdek­lődöm. Azt tudjuk, hogy állandó­an gyűjtést rendez különböző dolgokra. Nem tudok róla, hogy volna rá engedélye. Most is pá­ronként valami 100 forintot kér. A templom orgonáját akarja megcsináltatni, vagy kicserélni... Nem is tudom pontosan. — Jelentették valahová ezt az engedély nélküli pénzgyűjtést? — Nem, minek is jelentettük volna? — ...Szóval mi igaz mindeb­ből? — Igaz. Megírhatja szó szerint így, ahogy elmondta — fölényes, de udvarias mosoly, kicsit már- tíri. — Szó szerint igaz — erő­síti ismét kicsit szélesen, túl han­gosan, burkolt idegességgel vála­szát dr. Végvári Tibor kisszé- kelyi plébános. — Tessék, lehet belőle ügyet csinálni. Ez úgyis a szokásuk ... Ha így mondták el a dolgokat, így igaz ... — Mit gondol egy „ügy csiná- lásához”, ahogy maga mondja, többszöri sikertelen kísérlet után is ragaszkodtam volna ahhoz, hogy beszéljek magával? — No, ez igaz... Ez merőben új vonás ... Szóval én nem bán­tottam a gyerekeket Bár, ahogy vesszük az egészet. Igaz, hogy a Fetzel Csabát úgy vittem vissza a kapuból... Hogy megfogtam a fülét? ... Meg hogy kiabált? .,. Az is igaz ... De szó sincs arról, hogy azzal fájdalmat okoztam volna a gyereknek. El akart men­ni az óráról. Azt mondtam neki: amíg be vagy Íratva a hittanra, addig nem lehet elmenni. Ha a szüleid közük velem, hogy nem kell járnod, akkor tovább nem tartóztatlak. Azóta a Fetzelné ha­ragszik rám. De elsősorban nem emiatt. Azért, mert nem enged­tem első áldozásra a Csabát. Hogy engedtem volna, amikor nem járt az előkészítőre? — És a Sasvári Józsi esete? — Hát... Ez is igaz. Valóban, odakötöttem őt a pádhoz. A gye­rekek tanácsolták. A tanító néni is így szokta, mondták. Nagyon eleven gyerek a Jóska. Állandóan izeg-mozog. Hogy ebből probléma legyen? Erre nem is gondoltam. Nagy derültség volt az osztály­ban js, amikor ez történt... Tes­sék, egyébként meg lehet írni! Minden igaz. — Az engedély nélküli gyűj­tés... ? — Aki akar ad, aki nem, az nem ad. Senkit sem küldtem pénzért sehová. Borítékokat küld­tem csupán szét azokhoz, akik az egyházadót is befizetik. Aki akarja, visszaküldi a borítékot pénzzel. Senki nem megy érte. Az orgonát kellene rendbe hozat­ni. Érce kell. Dr. Végvári Tibor kisszékelyi plébános energikus fiatalember. Csupa ideg. Szangvinikus alkat, ö az örök elégedetlen. Az örök ellenzék típusa. Le­hetne könyvelő, vagy gépkocsi-, vezető, egyetemi tanár, vagy egy­szerű segédmunkás, akkor éppen úgy meg volna a maga külön­véleménye munkatársairól, mi­ként most megvan egyes kollé­gáiról. Nyughatatlan alkat, aki Isten földi szolgája, s hivatá­sának érzi, hogy lázadjon a kö­rötte levő földi világ dolgai ellen. — Meg lehet írni mindent. Én arra azonban mindig gondosan ügyeltem, hogy soha semmi tör­vénybe ütközőt ne kövessek el. Vizsgálat volt már ellenem elég, de soha semmi olyan nem de­rült ki rólam, amivel megszeg­tem volna a törvényt. Egyenes ember vagyok. Amit igazságos­nak érzek, aszerint élek és be­szélek is. Vannak dolgok nap­jainkban, amelyek nem egyeztet­hetők össze a hivatásommal, az egyházzal. Ezeket nem fogadha­tom el. — Maga az egyház, a vallás ér­dekében él és cselekszik. Mit szól ahhoz, hogy a múlt évben a gyerekeknek több mint 50, az új iskolaévben pedig alig több mint 18 százaléka iratkozott be hittanra? Úgy tűnik, mintha nem az egyház érdekeit képviselné? — A múlt évben beíratott gyerekek többségével én nem is találkoztam. Beíratták őket a szülők, mert szimpatizáltak az elődömmel. így én a beíratott gyerekek közül sokat nem is is­mertem. Különben az ilyen el­maradókért egyetlen könnyet sem ejtek. Templomba és hittan­ra ne a pap személye miatt jár­janak a hívek és a gyerekek. Akiket csak a pap személye vonz, azok nem baj, ha elmaradnak. — Hogy érzi magát itt a fa-, luban? Közel egy éve már, hogy ide helyezték. — Nem tudtam még megszokni. Én nem szeretek haverkodni. Igazságos emberi kapcsolatokat kedvelem csupán. Főiskolát. vég­zett emberhez méltó magatartá­som van. A leereszkedést nem szeretem. Eléggé társtalan va­gyok. Nem jár hozzám senki. Én- is csak ritkán megyek emberek közé. Amikor idejöttem, ahogy illik, leviziteltem a családoknál, a község vezetőinél is. Senki sem adta vissza a látogatást. Egyszer járt nálam a tanácstitkár. Tár­sadalmi temetésnél akarta meg- húzatni a harangot. Mondta, hogy az elődöm beleegyezett az ilyes­mibe. Én nem. Egy temetés vagy egyházi, vagy társadalmi, — ve­gyes dologra nincs szükség. Ilyeneket nem szeretek. Termé­szetes dolog, hogy nem egyeztem bele... Hát ezeket lehet megírni rólam. — Mit gondol, ezeknek a dol­goknak mi lehet a következmé­nye? — Elveszik a hitoktatói enge­délyemet. A templomban akkor is taníthatom a gyerekeket. Meg­vannak ennek a törvényes kere­tei. A veszteségem négyszáz fo­rint lehet. Azután szóba kerül­het, hogy a püspököm elhelyez innen. Higgye el, egyetemet vég­zett embernek Kisszékely nem egy főnyeremény. MÉRY ÉVA Szekszárdi Faipari Vállalat ASZTALOS SZAKMUNKASOKAT, és SEGÉDMUNKÁSOKAT azonnali belépéssel felvesz. Munkabér a kollektív szer­ződés szerint. Kéthetenként szabad szom­bat biztosítva. Jelentkezni lehet: Szekszárd Faipari Vállalat, Mikes u. 26. • (34) 1948. fordulat éve a politikában, a hatalomban, a gazdasági életben. Néhány hónappal a termelőüze­mek köztulajdonba vétele után megszületett a minisztertanács 28 1948. sz. rendelete, amely a filmgyártás, filmforgalmazás és moziüzemelés államosítását dek­larálja. (1948. augusztus 23-án.) Az addig magánkézben, illetve párt­vállalatok kezelésében működő mozik állami tulajdonba kerültek. Az államosítás idején jelentős erők álltak szembe egymással. A jobboldal szószólói szkeptikusan tagadták a magyar filmgyártás szükségességét. „Kis ország ne gyártson filmet, mert az költsé­ges, a szükséglet import útján is biztosítható” — hangoztatták. A baloldal képviselői, akik a/ államosítást akarták, új szellemű, a szocialista filmgyártást tartották szükségesnek. Az államosítással alaposan meg­változott a helyzet. Nemcsak a gyártásban, de a forgalmazásban is szocialista tendenciák érvényesültek Akkor Tolna megyében 16 nor­mál és mintegy 30—32 keskeny- mozi volt. 1952-ben alakult meg a megyei moziüzemi vállalat és 1956-ig _ lé­nyegében be is fejeződött a jog- eiődök által megkezdett ún. falu- mozisítás. Az akkori időszak egyik legfőbb jellemzője, hogy az egymásután alakuló mozik a kuI- túrforradalom eszközeként, mind­inkább a népművelést szolgálják. A községek jelentős társadalmi összefogással épületeket alakítanak át filmvetítés céljára. A mozi mint új, kulturális létesítmény — szegé­nyes berendezése ellenére — óriás* népszerűségre tett szert. Ez a merőben új és más helyzet gyökeresen megváltoztatta a mozik korábbi szerepét, amely nem egy­szerű üzleti vállalkozás, hanem eszköze lett a szocialista kultúra terjesztésének. A számottevő és rendszeres ál­lami támogatás lehetővé tette, hogy évről évre jelentős összege­ket fordítsunk a mozik korsze­rűsítésére, akusztikai és esztétikai fejlesztésére. Megyénkben 1957-ben Bataszéken jelent meg az első szélesvásznú film vetítésére alkalmas berende­zés, amit azután újabbak követ­tek. (Számuk ma: 35.) A gyors ütemű mozifejlesztés eredményeképpen megyénk lakói mind többen ismerkedtek meg a szocialista országok és a világ ha­ladó filmművészetével. A mozik nem egyszerűen csak szórakozási igényt elégítettek ki, hanem segí­tették a tudat szocialistává válá­sának folyamatát. A film mind­inkább helyet kapott az ismeret- terjesztésben, a szemléltetésben. A hatvanas évek elejére jellem­ző a vállalat és a községi taná­csok kezdeményezése modern film­színházak létesítésére. Közös erő­feszítéssel új mozik épülnek: Ma- docsa, Németkér, Felsőnyék, Bo­gy iszló, Mözs, Alsónána községek­ben. Több községben együtt épült fel a mozi és a művelődési otthon, mintegy jelképezve a művelődéi egységét: Kurd, Bölcske, Szakcs. Fácánkert, Várdomb, Pári, Várong stb. A mozi mindinkább beolvad a kulturális létesítmények sorába, rangot és tekintélyt vív ki magá­nak. Az államosítás nem egyszerűen egy gazdasági ágazat köztulajdon- bavételét jelentette csupán, hanem elsőrendű eszköz volt a tömegek kultúrálódására. Érdemes ezt is­mételten hangsúlyozni, most, ami­kor a 20. évforduló egybeesik az új gazdaságirányítási rendszer be­vezetésével, amely egyebek között jelenti azt is, hogy vállalatunk az eddiginél többet törődik a gaz­dasági mutatók alakulásával. Tudni kell azonban, hogy nem kizárólag gazdasági függésről, ha­nem a pénzügyi eszközökhöz tör­ténő rugalmasabb alkalmazkodás­ról van szó. Tolna megyei diákrégészek Árpád-kori földvárat tártak fel Dombóvárott, a Béke-ligetben. A 15 középiskolás fiatal az augusz­tusban Rosner Gyula múzeoló- gus irányításával rendezett két hétig tartó „honismereti táboro­záson” ásta ki — négy-öt méter mélységből — a maradványokat, amelyekből arra következtetnek, hogy I. István király uralkodá­sa alatt, de legalább is annak utolsó éveiben építették. Az ása­tást vezető régész véleménye szerint az új magyar állam meg­erősítésére szolgált a pogány lá­zadások ellen a Kapos és a Kop­pány folyók vidékén a hajdani földvár. Ez jelenleg a Dunán­túlon az első kis méretű föld­vár, amely ebből a korból nap­világra került Húsz év távlatából jóleső érzés­sel és hálával gondolunk mind­azokra, akik részt vettek az ál­lamosítás, a falumozisítás nehéz munkájában. Tevékenységükkel úttörői voltak a filmkultúra ter­jesztésének, a szocialiáta viszo­nyok megszilárdításának. Közü­lük sokan még ma is dolgoznak és két évtizedes tapasztalatokkal szolgálják a jelent, segítik a mát. 1968-ban 93 keskeny- és 36 nor­málszéles filmszínház szolgálja a megye lakosságának kulturálódá­si, szórakozási igényét. 1964-ben nagy erővel láttunk hoz­zá a megye filmszínházainak kor­szerűsítéséhez. Jelenleg a normál mozik 80 százaléka, a keskeny mozik 60 szá­zaléka teljes egészében megfelel a modern moziüzemelés követel­ményeinek. Uj, addig nem alkal­mazott belső akusztikai és eszté­tikai eljárásokat dolgoztunk ki, nézőterek, előcsarnokok, propa­ganda objektumok létesítése érde­kében. Ezek a megoldások még x. legkényesebb ízlésű látogató igé­nyét is kielégítik, mint pl. Böics- ke, Mözs, Pári, Alsónána, Duna- földvár, Tamási, Ujireg stb. köz­ségekben. Emellett fejlesztettük a vetítés- technikát, 32 moziban légkondi- cionális eljárással korszerű szellő­zést és fűtést létesítettünk. Lét­rehoztunk egy olyan moziparkot, amely országos viszonylatban is számottevő és kiállja az összeha­sonlítást bármelyik megyével. A falusi keskenymozipark veti- téstechnikai szempontból jelenleg igen komoly fejlődés előtt áll. Év végéig 45 keskeny mozit, és jövőre majdnem valamennyit al­kalmassá tesszük keskeny-széies kópiák vetítésére. Ezzel párhuza­mosan folytatjuk tovább a mozik felújítását, külső és belső csino­sítását. A mozi népművelési szerepének fontosságát és jelentőségét szám­talan esemény húzza alá. Az el­múlt időszakban jó néhány film­művész-küldöttség járt a megyében. Többek között: Páger Antal, Lata- bár Kálmán, Szirtes Adám, Bara Margit, Kovács István, Fábry Zol­tán és Szász Péter. Egy alkalommal a szovjet filmélet kiemelkedő egyénisége, Szergej Bondarcsuk is Szek­szárdra látogatott. Valameny­nyi művész-közönség találkozó eredpiényes volt és növelte a film formanyelvét értők számát. A látogatók száma, bár a koráb­bihoz viszonyítva kisebb mérték­ben, de változatlanul csökkenő tendenciájú. E folyamat világje­lenség, azt megakadályozni tel­jességgel lehetetlen. Különösebb aggodalomra azonban nincs okunk. Arról van szó csupán, hogy job­ban, komplexebb módon kell iga­zodnunk a megváltozott körülmé­nyekhez, ahhoz, hogy a látogatói csökkenés ütemét lassítsuk. A vál­lalat dolgozói, mint a gyártott fil­mek forgalmazói, felelősséggel tar­toznak a nézők százezreinek. Felelősek vagyunk a szórakoz­tatásért, azért, hogy a megye la­kossága időben és kellő módon tájékozódjék a bemutatásra ke­rülő filmekről. Mindez korszerű, ízléses propagandával és jó érte­lembe vett szervező/ munkával ér­hető csak el. Felelősek vagyunk a helyes mű­sorarányok kialakításáért, a szo­cialista nevelési célkitűzések, elvek következetes megvalósításáért. Szeretném remélni, hogy film­színházaink látogatóit sikerült tá­jékoztatnom, és egy villanásnyi el­ismerő gondolat erejéig visszate­kintenek az elmúlt húsz esztendő­re és arra, hogy az államosított mozik eredményei és hibái együt­tesen jelentik a fejlődést. Megtalálták a döngölt agyag­gal megerősített, hatalmas rön­kökből emelt külső és belső sán­cot, a csaknem négy méter mély vizesárkot, valamint a vár öreg­tornyának pincerészét. Ennek körülbelül két és fél méter ma­gas falait rossz minőségű tég­lából és vert agyagból építették. A vár emeletei fából készülhet­tek, amelyeket — feltehetőleg a XIII. század közepéig — tűz­vész hamvasztott el. Ezután építették fel a folyó túlsó olda­lán a később a Dombó-család birtokába került másik kővárat, amelyről a községet elnevezték. Az ásatásból Árpád-korinak tűnő vaslándzsa és érdekes ke­rámiatöredékek is előkerültek. CZANK JÓZSEF megyei moziüzemi vállalat igazgatója Árpád-kori földvár Dombóvárott

Next

/
Thumbnails
Contents