Tolna Megyei Népújság, 1968. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-19 / 220. szám

iiiimiiiimimfiimiHHiimiiiiiiiiiiiii Zavaró adások Tíz éve párttitkár... .Korunkban a rádió nemcsak a szórakoztatásnak, de a propagan­dának is egyik legfontosabb esz­közévé vált. Segítségével egy orr szág állami rendjét megerősíteni, a politikai vezetés céljait szolgálni lehet, — az ország ellenségei, a kormány ellenfelei a hatalom meggyengítésére, megingatására is felhasználhatják. Nem hiányoznak a példák. Arra, hogy miként válik hatalmi esz­közzé, döntő politikai fegyverré a rádió, Franciaországban láthattunk példát. Amikor 1960. januárjában, majd 1961. áprilisában De Gaulle tábornok ellen Algírban előbb az ultra-kolonialisták, a gyarmatosí­tás szélsőséges hívei, majd a szél­sőjobboldali katonatisztek kísérel­tek meg puccsot, mindkét alka­lommal az fordította meg a hely­zetet a köztársasági elnök és az áítala képviselt állami rend ja­vára, hogy az Algériában állomá­sozó francia „kiskatonáknalc” — volt tranzisztoros rádiójuk... Hiába beszéltek nekik bármit gőzfejű tisztjeik, ők a rádióban hallhatták Párizs állásfoglalásait, tisztában lettek az államcsíny reakciós jel­legével. A döntő pillanatban nem engedelmeskedtek a puccsista tisz­teknek, a ,,francia Algéria” hí­veinek. . . Arra vonatkozóan, hogy ellensé­ges rádiók mekkora zavarkeltésre képesek, nekünk megvannak a magunk szomorú tapasztalatai is. 1956-ban a magyarországi ellen- forradalomnak egyik propaganda­központjává vált a Münchenben székelő és főleg az amerikai kém- szervezet, a CIA pénzén fenntar­tott, úgynevezett Szabad Európa Rádió. Semmilyen politikai meg­gondolás nem tartotta vissza a SZER-t attól, hogy pontos katonai tanácsokat ne adjon a fegyveres ellenforradalmároknak. Amerikai utasításra, de a saját meggvőzö- désétői is vezettetve, politikai köve­teléseket fogalmazott meg a java­részt egykori nyilasokból álló szer­kesztőség. S ami annyi ezer és ezer magyar családnak okozott könnyes tragédiát: külföldre, a „szabad világba” csábította az egy pillanatra megtántorodottakat. Az imperialista propagandagépe­zet rendkívüli aktivitást mutatott a csehszlovákiai válság egész ide­je alatt. Rádióik talán még több műsort sugároztak Csehszlovákia felé, mint 1956-ban tették. Takti­kájukban azonban jókora válto­zást lehetett felfedezni, módszerei­ket módosították, hogy — hatáso­sabban dolgozzanak. Emellett — nyilván a magyarországi ellen- forradalom kínos kudarcából okulva — visszavonulásra is lehe­tőséget akartak biztosítani ma­guknak. S nem kívántak túlságo­san látványos bizonyítékot szol­gáltatni, hogy ami Csehszlovákiá­ban történt, abban megvolt a maguk része. . . Amint ezt az utóbbi években az imperialista országok taktikájában, „lélektani hadviselésében” meg­szoktuk, most is megmutatkozott a nagyfokú, fegyelmezett —mun­kamegosztás. Más-más hangvétellel foglalkozott a csehszlovákiai ese­ményekkel az Amerika Hangja és a kölni Deutsche Welle, a Szabad Európa és a nyugat-berlini RIAS, vagy a londoni BBC. Volt „hűvös mérséklet” is és volt dühödt taj­tékzás, volt sajnálkozás a cseh­szlovákiai „igazi szocializmus” szomorú sorsán és volt álhírek terjesztése. Nem célunk itt „pro­pagandát csinálni” egyik vagy má­sik ellenséges rádiónak, amely taktikai okokból ál-objektívitást mutatott, azért nem akarunk „osztályzatokat adni” a különböző adók szerkesztőségeinek és a mö­göttük álló imperialista propa­gandistáknak, csupán arra kívá­nunk rámutatni, hogy napjainkban ir.ár kifinomultabb árnyaltabb az imperialista propagandának ez az ága. . . Az ál-objektívitás sem akadá­lyozta meg ugyanakkor a nyu­gati rádiókat, hogy — illegális adókra hivatkozva — ne adjanak hangot a legvadabb rémhíreknek. Persze a felelősséget mintegy el­hárították maguktól: „Nem nu mondjuk, a földalatti cseh rádiók jelentik. ..” Ami pedig ezeket az illegális csehszlovák adókat ille­ti, bizonyítást nyert, hogy na­gyobb részük nem Csehszlovákia területén működött, hanem attól nvugatra. .. A mesterkedés any- nyira átlátszó volt, hogy jó néhány nyugati polgári lapban, például n brüsszeli Le Soir-ban is, kétkedő megjegyzések kíséretében tették közzé az ezektől származó állító­lagos csehszlovákiai jelentéseket. A nyugatnémet Stern című heti­lap pedig szabályszerű leleplezés­sel szolgált, hogyan működött ez az álhir-gyár. A szakértői szem nyugati képeslapok hasábjain a „föld alatt működött csehszlovák rádiókról” közölt képes beszámo­lókon érdekes technikai részlete­ket is képes felfedezni: hol gyár­tották az ott alkalmazott készülé­keket. . . ^ PALFY JÓZSEF ~ iiiiniiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii= PÁRTTITKÁR ÉS MŰVEZETŐ a Tolnanémedi Kendergyárban Komáromi János elvtárs. A ta­mási járási pártbizottságon arra a kérdésre, hogy hányadszor vesz részt a vezetőségválasztáson, pon­tos választ nem tudtak adni, de ar­ra, hogy mióta párttitkár, igen. — Mozgalmas évek vannak Komáromi elvtárs mögött; 1958 óta párttitkár, azt megelőzően, tudomásom szerint, mint propa­gandista, majd mint pártvezető­ségi tag dolgozott — mondta So­mogyi Márton elvtárs, a PTO ve­zetője. Másik tisztsége sem mai keletű. Jó néhány év óta az áztatósok művezetője. Amikor a kender- gyári mázsaháznál érdeklődtem merre lehetne megtalálni, a kér­dezett így válaszolt: — Könnyebbet kérdezzen. Ilyenkor bejárja az egész tele­pet. Nem lesz könnyű nyomára akadni. Olyan, mint a szemfény­vesztő, hol itt, hol ott tűnik fel, egyszer kerékpáron, máskor gya­logosan. Ha lát egy embert, aki olyan gyorsan kerékpározik, mint más motorozik, vagy úgy halad gyalogosan, mint más kerékpá­ron, bátran kiabáljon utána, az a Komáromi elvtárs. A szállítók már közelebbit tud­tak mondani hollétéről. Külön­ben bejárhattam volna a 79 hol­das telepet. — A darunál láttuk körülbelül 10 perccel ezelőtt. Jó félórás keresés után végre sikerült a találkozás. A két tiszt­séget viselő Komáromi elvtárs a darunál foglalatoskodott. Valami­lyen műszaki hibát kellett rend­be hozni. Megrepedt az olajszívó cső, s amig a szerelő elment csö­vet hegeszteni, ráért beszélgetni. A küszöbönálló politikai ese­ményről, a pártvezetőség újjává- lasztásáról, illetve az előkészü­letekről beszélgettünk. — A jelölő bizottság dolgozik. Gyűjti a javaslatokat a vezető­ségi tagokra, a véleményeket a vezetőség kétéves munkájáról, és hogy mivel foglalkozzék a tag­gyűlési beszámoló, — mondotta. KOMAROMI ELVTARS, mint párttitkár és művezető, ismerője az üzem életének. Ismeri a dol­gozókat, véleményüket, hétközna­pi gondjaikat. A mostani beszél­getések során gyakran felvetett téma: — Azt mondjuk, hogy leg­főbb érték az ember. Hogy van az, hogy nálunk egyes munka­helyeken még mindig tíz órát dolgoznak az emberek? Ezt a dol­gozók mondják, de nagyon sok benne az igazság, — mondja. — A dolgozók nálunk is úgy szem­lélik a körülöttük történő dol­gokat, amilyenek a körülményeik. A kisvasút állaga meglehetősen rossz állapotban van. Megesik, ha nem is gyakran, hogy felbillen a kenderrel megrakott kocsi. Ilyenkor a kocsisoknak elmegy a kedvük még az élettől is. Ügy káromkodnak, szitkozódnak, hogy rossz hallgatni. Aztán a vetők is mérgelődnek, mert áll a munka. — Miért nem javítják meg a pályát? — Azért, mert a régi szemlélet miszerint a kendergyárakban a szamárvontatás a legolcsóbb anyagmozgatás — megdőlt. Az új gazdasági mechanizmus első évében, rájöttünk, jóval keveseb­be kerül és biztonságosabb is a Megkezdődtek az őszi sorozások Tudnivalók a bevonuló fiataloknak Országszerte megkezdődtek az idei őszi sorozások, azok a fiatalok pedig, akiket az 1969—70-es tanévre valame­lyik felsőoktatási intézménybe felvet­tek, már be is vonultak, ök csak 11 hónapos sorkatonai szolgálatot telje­sítenek. Közülük a kiképzésben meg­felelő eredményt, elérők tiszthelyettesi rendfokozattal szerelnek le, illetve kerülnek tartalékállományba. A többi most sorozott fiatal októberben és novemberben kapja meg behívóját. Amint a Honvédelmi Minisztérium illetékesei az MTI munkatársának el­mondták: a hadseregből egyetemre, főiskolára kerülők tanulmányi ered­ményei elérik, sőt sok esetben meg­haladják olyan hallgatótársaikét, akik közvetlenül a középiskola befejezése után kezdtek hozzá felsőfokú tanul­mányaikhoz. Ezt támasztják alá a budapesti műszaki egyetem összeha­sonlító felmérései is. Elmondták azt is. hogy sok helyütt a sorköteles kor felső határát nem mindig értelmezik helyesen. A sor­köteles kor annak az évnek december 3i-éig tart. amelvben a fiatal 23. élet­évét betölti. Ezért azt is behívhatják sorköteles katonai szolgálatra, aki az adott naptári évben már elmúlt 23 éves. A kérdésre, hogy annak a fiatalnak, aki életének 23. évében fejezte be 'aanuilmányait értírtr.es-e munkavi­szonyt létesítenie (mivel számíthat a bevonulásra), a válasz így hangzott: célszerű, hogy az ilyen fiatalok tanul­mányaik befejezését követően azon­nal lépjenek munkaviszonyba. Ez elő­nyös számukra. Behívásuk esetén, leszerelésük után munkaadójuk Ismét köteles alkalmazni őket. Munkaviszo­nyuk ugyanis jogilag nem szakad meg. Ebből következik, hogy a sor­katonai szolgálat is beleszámít a munkaviszonyban töltött időbe. Ezen­kívül a sorkatonai szolgálat alatt a hozzátartozókat is különböző kedvez­mények illetik meg. Egy másik kérdésre elmondták: a ^íépujsás: 3 19G8. szeptember 19. tartalékost a katonai szolgálat idejére Is ugyanaz a fizetés és egyéb juttatás illeti meg, amit a bevonulás előtt a munkáltatótól (szövetkezettől) kapott. Ebből csupán a 10 hónapot meghaladó tartalékos katonai szolgálat esetén az élelmezés költségét és a katonai il­letmény összegét vonja le a munkál­tató. — Ezúton is kérjük a bevonulás előtt álló fiatalokat, hogy a társadal­mi tevékenységüket igazoló okmányo­kat és az átjelentőket ne felejtsék magukkal vinni csapatukhoz t_ fe­jezték be a tájékoztatást. (MTI) gépi szállítás. Erre a gyakorlat vezetett rá bennünket. Végeztünk próbaszállítást traktorral. Az eredmény: öt-hat óra alatt vé­geztük el azt a munkát, ami a mostani munkamenettel tíz óra ráfordítást igényel. A kötöttpá­lyás anyagmozgatás nehézkessé teszi a munkát. Nem beszélve ar­ról, hogy évente körülbelül há­romszázezer forintot költöttünk a kisvasút karbantartására. Úgy tervezzük, amennyiben vevőt ta­lálunk a sínhálózatra, áruba bo­csátjuk, s a kapott pénzen gépi vonóerőt vásárolunk. A gazdasá­gosság szem előtt tartásával szá­mításokat végeztünk. A makadám út építése és a gépi vonóerő nem kerülne sokkal többe, mint amennyit a kisvasút sínhálózatá­ért kapnánk. Néhány év alatt a beruházás megtérülne. A gép ki­szolgálásához kevesebb munka­erőre lenne szükség. — És mi lesz az emberekkel, a felszabaduló munkaerővel? —• Nálunk az átszervezés nem jár olyan veszéllyel, hogy a dol­gozók az utcára kerülnek. A ken­derfeldolgozó szakmában még ma is munkaerőhiány van, másrészt a gépekkel történő szállítás gyor­sabb és ami a gazdaságosság szempontjából igen fontos, na­gyobb tömeget bír el. — Ahogy a gyár felé tartottam, feltűnt, hogy új bekötő út épül. A telepre érve láttam egy szép épületet is. ami újnak látszik. Ebből arra lehet következtetni, hogy a Tolnanémedi Kendergyár már nem mostohagyerek. Igen, van a tarsolyunkban érv, amivel bátran a dolgozók elé állhatunk. Befejeződött a régóta áhított bekötő út építése, ami tu­domásom szerint, másfél millió forintba került. Állami beruhá­zásból a régi fahíd helyett, be- tonhíd épül. És elkészült a dolgo­zók által sokat emlegetett és rek­lamált szociális létesítmény, a konyha, az ebédlő, a hozzá tar­tozó helyiségekkel és két család számára lakás épült. KIFELÉ MENET megnéztük a szép épületet, s Komáromi elv­társ nem kis büszkeséggel kalau­zolt. Jólesett hallani azt is, amit búcsúzóul mondott: — Ugye, az ilyen távoleső munkahelyekre is érdernes néha ellátogatni, mert történik egy, s más. Azon fára­dozunk, hogy a „tedd otthonosab­bá munkahelyedet” jelszó a gya­korlatban is érvényesüljön. POZSONYI IGNÁCNÉ 1 Tegnap a délelőtti órákban dr. Nedók Pál megbízott vb- elnök vezetésével ülést tartott Szekszárd Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. Az ülé­sen Péterfi Kálmán, az igazga­tási osztály vezetője tett jelen- fist az eltartási, az életjáradéki és az öröklési szerződésekkel el­tartott öregek helyzetéről. Hetvenegy fiatal útra készen Már korábban beszámoltunk arról, hogy a Magyar Népköz- társaság és a Német Demokra­tikus Köztársaság közti munka­erő-kooperáció keretében a fia­talok újabb csoportja indul Magyarországról az NDK-ba munkavállalás céljából. A cso­portban Tolna megyeiek is lesz­nek: hetvenegy fiatallal állapod­tak meg az utazás részleteit il­letően. Ezek már megkapták az utazási zsebpénzt, és felkészülten várják szeptember 26-át, az in­dulás napját. Czender József, a Munkaügyi Minisztérium osztály­vezető-helyettese a napokban tájékoztatót tartott részükre az ottani szokásokról, feltételekről hogy minél könnyebben bele­illeszkedhessenek az új munka- környezetbe. A Tolna megyei fiatalok közül húszán a Zittau-i textilgépgyárban, ötvenegyen pe­dig Mölkau város irodagépgyá­rában kapnak munkát. Hármas névadó Dombóváron A Dombóvári Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szövet­kezet igazgatósága, társadalmi szervei, a helyi nőtanács és a községi tanács szervezésében hármas névadó ünnepséget tar­tottak. Úttörők sorfala között érkeztek Balogh András, Ko­vács Imre és Herke László fe­leségeikkel újszülött gyerme­keikkel és., a névadó szülők­kel a községi tanács virágokkal díszített nagytermébe. Az anya­könyvi bejegyzésre került Ba­logh Zsolt. Kovács Beáta és Herke Beáta újszülöttek. A szülőket, újszülötteket és a névadó szülőket Bertus Ferenc igazgatósági elnök köszöntötte, majd a társadalmi szervek és a vállalatok képviselői ajándékok­kal halmozták el az ünnepei­teket. Gyuricza Istvánné Dombóvár II Tolnai Fémipari és Szereié ütsz vállalja: hazai gyártású és im­port elektromos gé­pek (háztartási gépek, villanymotorok, rádiók, televíziók, iroda gépek és órák) gépkocsik javítását és szervizelését Sxahsxerü munka, árengedmény! Tolna, Ságvári E. u. 1. Tel: 141 Munkafelvevő: Tolna, Árpád n. Tel: 2 (198)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents