Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-14 / 190. szám

ára 'a Vir 4 EZ TÖRTÉNT RDfcftfl MEGYEI^ m WttÄCW«KBtM}JU.-BBre*IÖE«. NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI Tj XVIII. évfolyam, 190. szám ARA: 80 FILLÉR Szerda, 1968. augusztus 14. Jubileumi verseny * Eredmény: határidő-rövidítés, minőségi munka, csaknem négymilliós nyereség Politikai munkával segítik a gazdasági vezetőket A Tolna megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalatnál évtizedes ha­gyománya van a szocialista mun­kaverseny új formájának, eddig egyre-másra alkalmazták az új módszereket — értékelésben, fel­adat-megjelölésben stb. — az idén mégis tudtak újat hozni a jubi­leumi versenyben. A szocialista munkaverseny annyira összetett, annyira mindenkit érdeklő kér­dés, hogy nem csoda, ha több alkalom­mal is műszaki konferencián, termelési tanácskozáson és párttaggyűlésen beszéltek ró­la. — A szocialista munkaverseny­ről, illetve a hármas évforduló jelentőségéről először párttaggyű­lésen beszéltünk — mondja Már­kus László, a vállalat párttitká­ra. — ügy határoztunk, hogy méltóképpen ünnepeljük meg e jelentős évfordulókat. — A szervezést úgy kezdtük, hogy nemcsak a száraz számada­tok, vállalások gyűjtése volt a cél*. hanem a bizalmiak — szak- szervezeti és pártbizalmiak egy­aránt — arról is beszéltek, hogy a magyar munkásságnak jelentős évfordulói előtt állunk — egészí­ti ki a párttitkár szavait Mattesz József, a szakszervezeti tanács titkára. — Elértük, hogy olyan politikai tartalma van a vállalat dolgozói körében folyó szocialista munkaver­senynek, amely a korábbi versenyekben nem volt ta­pasztalható. reséget adni, többet, mint a múlt évben, csak így éri el célját a verseny is. Mert a politikai tar­talomhoz hozzátartozik: a mun­A szocialista munkaverseny ed­digi hét hónapjában elérte célját. Az első félévben több mint négymilliós nyereséggel zár­tak. A termelés mintegy 14 százalékkal haladta meg a két évvel ezelőtti szintet. Hatvanöt jelentős munkát adtak át a fél év alatt. Ebből 21-et ha­táridő előtt, 30-at határidőre és 14-et határidő után. összességé­ben a határidő-előrehozások 150 napot tesznek ki. A verseny je­lentős tétele a gazdaságosságra való törekvés. A tömegszerveze­tek úgy szervezték a versenyt, hogy külön beszéltek a legjobb brigádokkal a minőségi, a rekla­mációmentes munka jelentőségé­ről. A szocialista brigádok — mint a Horváth-, az Andróczi- és a Rozsnics-brigádok is — nem egy alkalommal külön elismerést kaptak a beruházóktól. A jubileumi verseny értékelé­sében is új vonás figyelhető meg. A műszaki konferencián — ahol lényegében a vállalat egész tevé­kenysége terítékre kerül — ma már részt vesznek a párt- és a szakszervezet bizalmijai is, és kás mennyire elégedett a kere­settel, nem kacsintgat-e olyan vállalat felé, amely több nyeresé­get fizet dolgozóinak... utána a tömegszervezetek vezető­ségétől azt a megbízatást kapják, hogy brigádjukban, csoportjukban mondják el, „mi újság a vállalat­nál”. így számos fontos „bizal­mas” dolog is tudomására jut a munkásoknak, olyanoknak is, akik eddig termeléspolitikai kér­déssel egyáltalán, vagy alig fog­lalkoztak. S legközelebb ezek az emberek már megbízzák a bizal- mikat, hogy a javaslatot tolmá­csolják, valósítsák ó’eg, hogy eredményesebb legyen a munka. — Nem az a célunk, hogy mi szervezzük a munkát, futkossunk anyag után — mondja a párttit­kár. — Úgy „szólunk bele a ter­melésbe”, hogy # szervezzük a munkásokat, megismertetjük velük a vál­lalati gondokat, ezek meg­szüntetésére kérünk javasla­tot. I A gazdasági vezetők a termelés parancsnokai, mi a magunk mód­ján ezt segíteni tudjuk. Úgy ta­pasztaljuk, véleményünket hasz­(Folytatás a 2. oldalon) A csehszlovák—NDK pártközi találkozóról kiadott közös nyilat­kozat méltán keltett Európa-szer­te általános érdeklődést. Igen nagy jelentősége van an­nak, hogy a két párt és a két ország gyümölcsözően fejtesz- sze együttműködését, s ezzel is hozzájáruljon a szocialista közösség erősítéséhez. Nemcsak a tárgyalások színhelye emlékeztet a kommunista és mun­káspártok 1967. évi Karlovy Vary-i értekezletére, hanem a mostani közös nyilatkozat tartal­ma is: részletesen megvitatták az európai helyzet kérdéseit, s mind­két párt képviselője hangsúlyozta annak szükségességét, hogy részt vegyen az európai biztonság és a kontinensünk népei között szük­séges együttműködés megterem­tésében. A jövőben is fel fognak lépni a revansizmus, a militariz- mus és neonácizmus nyugat­németországi aktivizálódása ellen. A vietnami kérdés körül ismét politikai megélénkülés mutatko­zik, amennyiben mind Le Dúc Tho, a VDP Politikai Bizottságá­nak tagja, mind Cyrus Vance, Johnson elnök megbízottja vissza­tért Párizsba. Vietnam kétféle módon is beleszól az amerikai el­nökválasztásba. Egyrészt azzal, hogy Saigon körül kedden meg­élénkültek a harcok, olyannyira, hogy az amerikaiak ismét a város elleni partizáninvázió veszé­lyéről kongatnak vészharan­got. Másrészt azzal, hogy a Párizsban tárgyaló VDK-kiildöttség szóvi­vője éles támadást intézett Nixon, v a köztársasági párt elnökjelöltje ellen. Ahogy közeledik a demok­rata párti konvenció, valamennyi számításba jö­hető jelölt szinte egymást túl­licitálva hangoztatja vietnami békeszándékát, Humphrey alelnök, aki nagy nyo­más alatt áll, hogy határolja el magát Johnson vonalától, ked­den ismét módosította álláspont­ját: gyakorlatilag visszavonta ko­rábbi nyilatkozatát, amelyben a bombázások beszüntetését a „kölcsönösség” feltételéhez kötöt­te, s kijelentette, hogy az Egye­sült Államok abban az esetben is megszüntethetné a VDK bombá­zását, ha Hanoi jelét adná, hogy erre a lépésre „mérséklettel” re­agálna. A Nigéria—Biafra között Addis Abebában folyó békéltető tárgya­lások olyannyira reménytelennek tűnnek, hogy a nigériai küldött­ség vezetője kedden elutazott az etióp fővárosból. Búcsúnyilatko­zatában ismét leszögezte, hogy a tárgyalásoknak csak akkor lesz értelmük, ha a biafraiak feladják a különválás gondolatát, az egy­séges Nigéria érdekében. A biaf­raiak azonban ilyen szándéknak semmi jelét nem mutatják, sőt nagyszabású hadifogolyparádét rendeztek, hogy erejüket fitogtas­sák. Bár a tárgyalások hivata­losan nem szakadtak meg, de a helyszínen tartózkodó megfigye­lők véleménye szerint a közel­jövőben szinte semmi kilátás nincs a vérontás megszüntetésére. Sikertelen merénylet a görög miniszterelnök ellen Kedden délelőtt merényletet kíséreltek meg az athéni katonai junta vezetője, Papadopulosz mi­niszterelnök ellen. Egy házilag készített bomba robbant a kor­mányzó gépkocsija közelében, amikor az egyik tengeri üdülő­hely felé tartott. Az incidenssel kapcsolatban egy volt katona­tisztet őrizetbe vettek. A mi­niszterelnök sértetlen maradt. Hírügynökségek rámutatnak, hogy ez volt az első merénylet — legalább is hivatalosan —, a jelenlegi görög rezsim valame­lyik kulcsembere ellen, azóta, hogy „az ezredesek diktatúrája” 1967. április 21-én puccsal ha­talomra jutott. Több min! négymilliós nyereség Humphrey a VDK bombázásáról A pártszervezet több alkalom­mal is elhívta a vállalat két nyug­díjas veteránját: Szabó Lajos és Csehák Mihály idős párttagokat, ök sokat beszéltek a munkások harcáról, a fél évszázada történ­tekről. Ez a kis „színesítése” a szocialista versenynek a vállalat dolgozóinak nagy megelégedésére történt. Uj vonás a szocialista verseny­ben az is, hogy kimondta a válla­lat vezetősége: nincs szükség ar­ra, hogy adatközlés, vállverege- tőá dicsekvés legyen az értékelés. A verseny azért verseny, mert a vállalatnak szüksége van rá. Szükség van arra, hogy mindenki jobban, értékesebben dolgozzon, mint eddig. Most az is az igazi érdekvédelmek közé tartozik, hogy a szakszervezet éppen azért szorgalmazza a versenyt, hogy többet tudjanak majd a nyereség­ből osztani. Érdekvédelem ez új módon. Kimondta a szakszerve­zet is: az a célunk, hogy a tör­vények, rendelkezések betartásá­val, a lehető legeredményesebben zárjuk az évet, csak így lehet nye­Humphrey amerikai alelnök, a demokrata párt legesélyesebbnek minősített elnökjelöltje egy ame­rikai politikai szervezethez, a vietnami béke politikai rende­zéséért küzdő országos bizottság­hoz intézett levelében bizonyos fokig módosította korábbi állás­pontját a VDK bombázásával kapcsolatban. Humphrey az em­lített levélben kijelentette, hogy véleménye szerint Észak-Vietnam amerikai bombázását be lehetne szüntetni abban az esetben, ha Hanoi erre a gesztusra „mérsék­lettel és ésszerű válasszal” rea­gálna. Az alelnök hangoztatta, hogy azt a korábbi nyilatkozatát, amelyben a bombázások beszün­tetését a „kölcsönösség” feltéte­léhez kötötte, „rosszul értelmez­ték és merevnek minősítették”. A jelenlegi megfogalmazással ezen a félreértésen kíván változtatni. Ralph Abernathy lelkész, aki az amerikai négerek polgárjogi mozgalma vezetőségében a meg­gyilkolt Martin Luther King he­lyét vette át, az AP hírügynök­ségnek adott nyilatkozatában ki­jelentette, hogy a republikánus párt jelöltjei még mindig nem vesznek tudomást az ország el­nyomottjainak igényeiről, köve­teléseiről és szükségleteiről. Aber­nathy lényegében Humphrey mel­lett foglalt, állást, hozzátette azon­ban, hogy a jelenlegi alelnöknek el kell határolnia magát a Jobn- son-kormányzat hivatalos politi­kájától, ha sikerrel akar indulni az elnökválasztáson. A hírügy­nökségek megjegyzik, hogy Aber­nathy már a harmadik felelős néger vezető, aki elhatárolja ma­gát a republikánusoktól. Az amerikai külügyminisztéri­um nem volt hajlandó kommen­tálni Humphrey alelnök nyilat­kozatát a Párizsban folyó viet­nami—amerikai előzetes tárgya­lásokról. Bár hivatalos helyen nem voltak hajlandók kommen­tálni a nyilatkozatot, Washington­ban igen kiterjedt találgatások folynak arról, hogy a Johnson- kormányzat, Humphrey pozíciója és a demokrata párt helyzetének megszilárdítása érdekében, látvá­nyos politikai kombinációba kezd Vietnammal kapcsolatban a párt jövő héten sorra kerülő elnök­jelölő konvenciója előtt. Várható ugyanis, hogy a chicagói konven­ción a háborúellenes erők éles és összpontosított támadást intéznek a kormány politikája ellen, amely akadályozza a vietnami háború befejezését. Bár a hírek egy részét még az amerikai sajtó is szándékos poli­tikai híresztelésnek minősíti, több megfigyelő úgy véli, hogy John­son az adott körülmények között új utasításokat adott mind a ka­tonai vezetésnek, mind pedig a párizsi tárgyaláson részt vevő amerikai küldöttségnek, és Humphrey nyilatkozata ennek az „új vonalnak” felel meg. Byron Sztamatopulosz, a görög junta sajtófőnöke sebtében sajtó- értekezletet hívott egybe, hogy hivatalosan is bejelentse: Papa­dopulosz sértetlen maradt. A szó­vivő közölte, hogy a biztonsági erők kézre kerítették a merény­lőt, George Panaguliszt, a görög hadsereg volt hadnagyát aki — a szóvivő szerint — 1967-ben meg­szökött egységétől, majd Izraelbe érkezett. Az izraeli hatóságok őri­zetbe vették és novemberben szál­lították vissza Görögországba. Ha­zaérve azonban újból megszökött. Sztamatopulosz szerint a merény­lő „fasiszta erők eszköze volt”. Órákkal azelőtt, hogy a Papa­dopulosz elleni merényletkísér­let hírét bejelentették, Párizsban közlemény jelent meg, amelyet a magát „görög ellenállási mozga­lomnak” nevező szervezet nyugat­európai tájékoztató központja adott ki. A közlemény szerint a katonailag szervezett egész Gö­rögországra kiterjedő mozgalom kedden, több hónapig tartó elő­készület után, első ízben adott életjelt magáról.

Next

/
Thumbnails
Contents