Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-11 / 188. szám
Ketten a pályakezdők közül... Mazataláltak Az ősz hajú, szelíd mosolyú asz- szony Szegi Sándornéként mutatkozik be annak, aki a szekszárdi 2. sz. gyógyszertár vezetőjét keresi. Fiatal kollégái, Parrag Ilona és Dákay Zoltán, akik az államvizsgát megelőző, kötelező féléves gyakorlatukat töltik itt, Mária néninek szólítják őt. Sokat mond el ez a megszólítás arról, hogy a két pályakezdő gyógyszerész mennyire talált haza az első munkahelyen. Napjaik Mária néni védőszárnyai alatt telnek. És hogy egyhangúvá ne váljon valahogy a gyakorlati idő, a lehető legváltozatosabb program szerint, mert minden munkába belekóstolnak, ami csak adódik egy gyógyszertár életében. Melyik a munka legizgalmasabb része? Nem lehet erre kategorikus választ adni. Nehéz eldönteni, hogy a laboratórium csendjében végzett konzultációk az érdekesebbek egy-egy elkészítendő recept felett: a meghatározás, hogy az adott gyógyszer, amit el kell készíteni, milyen komponensekből áll, mi ezeknek a hatása és milyen betegség gyógyítására szolgál a készítmény? Vagy az a munka vonzóbb, a gyógyszertár pultja mögött, ami emberközelben zajlik? Változatos munkaprogram Mindketten egyforma lelkesedéssel nyugtázzák a munka sokféleségét, örülnek, hogy mindennel megismerkedhetnek. Mária néni nemcsak szigorúan számon kérő vezető, kolléga is, nagy tapasztalatokkal és szíves segítője az első önálló lépéseknek. — Hogyan telik el a nap? — Reggel nyolctól fél ötig dolgozunk — mondja Dákay Zoltán, aki váci fiú. Illetve... egy hónap óta házasember és szekszárdi. Felesége, aki egyúttal pályatársa is lesz két év múlva, szekszárdi születésű. Parrag Ilona a megye ösztöndíjasaként tanult, mi sem természetesebb annál, hogy itt kezdi a pályát. Ö helybeli. Derűs, bizakodó kollégáját a nősülés mellett még egy szempont vezérelte a megyébe. — Mi ez? — Az egyetem elvégzése után csak egyet kívántam magamnak, amikor megtudtuk a kiírásokból, hogy hova lehet pályázni. — Mi volt ez a kívánság? — Hogy bárhova, csak ne száraz helyre kerüljek! Nevetve magyarázza, hogy tizenhat éve szenvedélyes horgász, s mivel ez a hobby víz nélkül nem gyakorolható, mindenképpe* folyóhoz közeli vidékre vágyakozott. — Hol fog dolgozni az államvizsga után? — A kórház gyógyszertára lesz az első munkahelyem és remélem, hogy sokáig tart majd ez az első állomás. Külön oromok».. Parrag Ilona még nem tudja, hogy az államvizsga után melyik gyógyszertár lesz a munkahelye. Valószínű, valamelyik Szekszárd- hoz közeli községben telepszik le. Míg kollégája az egyetemi évek előtt öt évet dolgozott, többek között műtősként is, Ilona közvetlenül az érettségi után került az egyetemre. Miért ezt a szakmát választotta? Édesanyja sokat betegeskedett, kislányként sokszor fordult meg a gyógyszertárban és akkor „szeretett bele” a mesterségbe. Zoltánt a sokszor megkísérelt orvosegyetemi felvételi vizsgák után irányították gyógyszerészszakra. Mint mondja, ez akkor, négy évvel ezelőtt keserves csalódására szolgált. Már most, nagyon örül, hogy így sikerült. — Azért szeretem a laboratóriumi munkát, mert a receptek alapján meg tudjuk állapítani, rrti a baja a recept tulajdonosának. Ez, kötelező szakmai ismeretn&k számít, de külön örömöt is jelent számomra. — Nem fárasztó a mindenképpen lazább programú diákélet után a nyolcórás helytállás? A kérdésre Ilona felel, hogy egyáltalán nem, mert egyrészt a gyakorlatozás nem ismeretlen. Első és harmadéves korukban már dolgoztak három-három hetet gyógyszertárban. Aztán, a tulajdonképpeni munka itt délután fél háromig tart. Elég változatos is ahhoz, hogy ne lehessen fárasztó. Délután fél 3-tól fél 5-ig tanulás szerepel a napi programban. Munkába állásuk napján, július 15-én lépett életbe a VI. magyar gyógyszerkönyv. Hihetetlen gyorsasággal fejlődik a gyógyszerkutatás és a gyógyszeripar. Van aztán még egy, éppen a fent említett fejlődés miatt izgalmas feladatuk, amikor példul újabb gyógyszerszállítmány érkezik. Ilyenkor el kell végeeni az azonossági vizsgálatokat. — No és az adminisztráció? — Igen, az adminisztrációban is meg kell szereznünk a szükséges jártasságot, hogy ki tudjuk alakítani a megfelelő törzskészle- tet. Tudni kell, hogy milyen gyógyszerből mennyit tárolhatunk. A törzskészlet értékében nem haladhatja meg a másfél havi forgalom forintértékét. Tehát a megfelelő egyensúlvú gazdálkodásban is jártasságot kell szerezniük a fiatal gyógyszerészeknek, akik. mint ez a rövid beszélgetésből kiderül, kitűnően érzik magukat előlegben kapott munkahelyükön. Lelkes igyekezettel dolgoznak és nincs hiány segítőkészségben, Mária néni minden fontosabb lépésüknél jelen van. De a többi kolléga is szívesen segít. Mindketten azt vallják, hogy a gyógyszertári munka egyik varázsa az, hogy megfordul itt úgyszólván az egész város. Remek iskola ez az emberek megismeréséhez. Derűs közjátékok Nemrég történt, hogy Dákay Zoltán először került össze egy, itt már törzsvendégnek számító bácsikéval. Arról nevezetes ez a látogatója a gyógyszertárnak, hogy szeret kötekedni. Most is ez történt. Zoltán vette kézbe a receptjét, végezte a számolást, adta volna ki a gyógyszert, de a bácsika éktelen lármát csapott, hogy méregdrágán számoltak neki, és ő ezt bizony nem hagyja annyiban. A kollégák felnéztek munkájukból. Az ifjú gyógyszerész pedig, elbizonytalanodva a hangoskodástól, ismét számoláshoz látott, pedig dehogy tévedett! A bácsika morgolódva távozott el, csak utána lehetett megmagyarázni a fiatal kollégának, hogy a törzsvendég mindig megpróbálja ezt a fajta reklamálást. Az emberek sokfélék. Az már igaz! Elmesélnek még egy példát. Nemrég egy jajongó, segítségért rimánkodó cigányasz- szony tért be hozzájuk és mindenáron olyan gyógyszert akart „rendelni” magának, amit csak receptre lehet kiadni. — Nagyon ideges vagyok aranyoskám, nagyon! A „nagyon ideges” vendég aztán sorra utasította vissza a recept nélkül is adható nyugtátokat, nevükön nevezve mindet. Az epizód kapcsán olyan remek gyógyszerismeretről tett tanúbizonyságot, ami valósággal elkápráztatta még gz idősebb kollégákat is. Mintha megrendelésre jönnének ezek a többiek számára már megszokott közjátékok. Valahány a pályakezdés kedves emléke lesz idővel. És azt gondolom, hogy mindkét fiatal gyógyszerészünk úgy jön majd ide vissza, minthr picikét haza is jönne. Hiszen a pólya első önálló lépéseit itt teszik meg. L. I. Népújság 5 áftS. augusztus ti.. Első díj: 200 ezer forint Község fejlesztési versenyfelhívás A Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága versenyfelhívást bocsátott ki a községfejlesztéssel kapcsolatos tervek végrehajtásáért. A megyében már hagyományai vannak a községfejlesztési versenynek, ez a mostani azonban sok tekintetben eltér az előzőktől. Az eltérés abból fakad, hogy az új gazdasági mechanizmus elvei alapján megváltozott a helyi fejlesztés rendszere. Eddig külön kezelték és használták fel a községfejlesztési alapokkal. Ezt az alapot most összevonták a többivel, tehát mint a többinek a része szerepel. A verseny sem csak erre vonatkozik, hanem az egész fejlesztésre. Az egyes pontok részleteiben is tükrözik a megváltozott feltételeket. Azok az értékelési szempontok kerültek előtérbe, amelyek egységesebben mérhetők, s amelyek alapján jobban kidomborodik a helyi jelleg. Tükrözi a versenyfelhívás az előző évek eredményeit: feltételezi, hogy a mostani versenyeredmények ahhoz pluszként jönnek. Ezért az a község, amelyben például az egy főre jutó társadalmi munka értéke nem éri el átlagosan a 60 forintot, egyszerűen kiesik a versenyből. Tükrözi a felhívás a fejlesztési alap sokoldalú helyi növelésének a lehetőségeit is. Ez közvetlenül kapcsolódik az új gazdaság* mechanizmus szellemében hozott intézkedésekhez. Az új fejlesztési alap nemcsak a lakosság, hanem a különféle szervek, üzemek széles körű összefogására is támaszkodik, s ez a verseny értékelésénél is meghatározó szempont lesz. A verseny- felhívás tartalmi magyarázatában ez olvasható: „A tanácsok a helyi szövetkezetekkel és egyéb gazdasági szervekkel törekedjenek közös fedezeti forrásból minél több kommunális, kulturális, valamint egészségügyi és szociális létesítmény megvalósítására, illetve a meglévők közös fenntartására”. Az értékelési szempontok keretében pedig pontosan meghatározták, hogy adott esetben mennyi pontot írnak jóvá. Ez egyben a helyi önállóság növelését is jelenti: magas eredmény csak a helyi erők fokozottabb mozgósításával érhető el. A kizáró okok közt nemcsak az egy főre jutó társadalmi munkával kapcsolatos rész szerepel, hanem például ha a lakosság által fizetett hozzájárulás nem éri el a 250 forintot, a község kiesik a versenyből. Kiesik a község akkor is, ha tanácsi határozat nélkül módosítják a fejlesztési tervet. A helységeket három kategóriában értékelik. Az I. kategóriába tartozik Szekszárd város, Bony- hád, Dombóvár, Dunaföldvár, Paks, Tolna és Tamási. A második csoportba a 3000-es lélek- s/ámnál nagyobb, a harmadik csoportba pedig a 3000-es lélektaninál kisebb községek tartoznak. Az első helyezett jutalma az első csoportban 200 000, a májúikban 150 000, a harmadikban R0 000 forint. Külön értékelik a járások versenyét is. B. F. VISSZHANQ Szélhámosság miatt kellene elítélni Rozsdáspusztán lakom amivel nem lehet egyetérteni Harminc motorkerékpár-köpeny „örömmel olvastam a »Kallódó szakemberek« című cikket. Eev dologban azonban a cikkíró rosszul informálódott. Az a Felsőnyéken agronomusként alkalmazott illető soha nem volt agronómus. Kereskedosegéd volt, majd könyvelő állami gazdaságban. Még technikusi szintű mezőgazdasági végzettsége sem volt meg, amit igazol- kraeh) VOlna' (Ez most derült ki, amikor beütött a _ *lőször is szélhámosság miatt kellene elítélni, mert belekap- jyi olyan szakmába, amihez fogalma sem volt (többek le ózó tt mákot vetett lucernával öklömnyi hantokkal borított föld- be). Már maga az elgondolás nevetséges, ezt a két növényt társítani, másodszor meg ez agrotechnikai analfabétizmus, főleg agronó- muaok esetében. Ezek szerint amikor a járási szervek felvételre javasolták, véleményt sem kértek addigi működéséről. Egyébként 1966. őszén együtt voltunk Dunaújvárosban, a Tolna megyei agronomusok továbbképzésén. Már akkor megállapítottuk egypár rosszul sikerült elszólásából, hogy felsőnyéki „kollegánk” dilettáns. Megjegyzem, láttam én már olyat is, aki kevés szakmai képzettséggel, sokkal különbül ellátta beosztását, mint magasabb szakmai papírokkal rendelkező de nem olyan „belevaló”, talpraesett kartársa. Kivételek tehát mind a két alternatíva esetében előfordulnak, amelyek azonban csak a szabályt erősítik. Egyébként analógia: mint ahogy orvos helyett sem operálhat az ápoló, vagy az asszisztens, az eddig szerencsésen lejáratott tekintélyű agronórr.usi karban sem lehet nem megfelelő képzettségű embereket alkalmazni. DK. LÁSZLÓ DEZSŐ főagronomus, Szakály” * „A Népújság július 31-i számában nagyon érdekes és meglepő cikket olvastam. »Bell Rozsdáspusztán« címmel. Annál is inkább erdekes számomra a cikk, mivel magam is Bátaapáti külterületén, vagy ha így jobban hangzik, Rozsdáspusztán lakom. Minden olyat, amely a haladást szolgálja, üdvözölni és támogatni tudok. Természetesen a Pécsi Postaigazgatóság ezen kezdeményezését is, hiszen sok esetben emberek életét, vagy tűz esetén milliókat menthet meg egy időben leadott telefonhívás. »De.« Talán éppen ez a de az, amely arra késztet, hogy levelet írjak. A településen 10 lakott ház van, melyben mintegy 60 ember él. Évek óta kérik a villany bevezetését, sajnos hiába! Vannak olyan emberek, akik itt születtek és már a 60—70 fele járnak, de még lakásukban soha nem világított villany. A világtól elszakadni mi sem akarunk, így telepes rádió útján értesülünk az eseményekről. A mai kor emberének azonban az igényei túlnőtték már ezt a keretet. A háztartásunkat gépesíteni egyáltalán nem tudjuk. A hosszú téli estéken a tv műsorát is szívesen néznénk. Úgy érzem, nem olyan igényeknek adtam hangol, melyek a szocialista társadalmi rendszer célkitűzéseivel ellentétesek. Annál is inkább, mivel a telefon maga is a fejlődés igen komoly határköve. Hatványozva érezzük ezek utón a villany hiányát. Nem becsülöm le a telefon jelentőségét, de a villany »legalább« olyan fontos lenne. Nem akarom azok felelősségét, vagy felelőtlenségét kideríteni, akik pár éve komoly mulasztást követtek el, amikor a néhány száz méterre lévő tehénistálló villamosítása történt. Akkor csupán közelebb kellett volna átvezetni a vezetéket, és megoldást nyert volna e néhány ember jogos igénye. Bízunk abban, hogy a telefon után a villany is megszépíti, emberibbé teszi életünket. TÖTH JÁNOSNÉ Bátaapáti, Külterület 6.” * „A Tolna megyei Népújság vasárnapi számában megjelent »Megzavart időérzék« című cikkben olvashattuk többek között a »Halastó hal nélkül« felcímű részletet is. Tavaly még volt hal a halastóban. De tavaly ősszel mind kiszedték. Az idén újra be akarták telepíteni friss ivadékkal, de már tavasszal sejtettük, hogy szárazság lesz. Kockáztattunk. Inkább Százezer vesszen esetleg, mint milliók. . . A 21 holdas halastó csak százezer tiszta nyereséget hozott volna, a cukorrépa, a sárgarépa, a petrezselyem többet. Jól számítottunk. A halastóból öntöztünk stb. . . Engedjék meg nekem ezek a kitűnő időérzékkel rendelkező gazdák, vezetők, hogy mint hosszú gyakorlati tapasztalattal rendelkező, vagy tógazdasági halászmester, haltenyésztési szaktanácsadó megkérdezzem, hogy halastavuk honnét táplálkozott a háromhónapos kánikula alatt, ha abból több száz holdat öntöztek is? Mert kétlem azt. hogy bírta volna a halastó vízzel azt a nagyméretű öntözést, ha nem lehetett volna valahonnét táplálni 1 Énnekem az a meglátásom, hogy abban a halastóban, ha idáig bírta és ma is bírja az öntözővíz szolgáltatását, semmi akadálya nem lett volna az ivadékkihelyezésnek és ami fő, ahogy elmondták az újságírónak, 100 ezer forint tiszta hasznot szalajtottak el. El kell ezen gondolkodni egy kicsit barátaim, mert mondjuk, ha nem ilyen aszályos az esztendő, nem kellett volna esetleg az öntözővíz, a halastó teljesen parlagon maradt volna, 100 ezer forintot nem lenne szabad ilyen könnyen elengedni. amikor az új gazdasági mechanizmus nem csak feltételezi az adottságok maximális kihasználását, de el is várja a tsz-ek tagsága érdekében is. Sajnos nem elszigetelt jelenség az ilyen csalhatatlan időérzékre épülő gazdálkodási forma, vagy éppen az elhanyagolt halastavak, nem éppen a célnak megfelelő hasznosítása. A jövőben nemcsak a halastavakban, de a víztárolókban is kellene halat tenyészteni, hiszen élelmezésünk aranytartaléka a hal. Ilyen eseteknél előbb jó lenne a tsz-szövetség, vagy a megyei mezőgazda- sági osztály tanácsát is kikérni!' MISZLAY JÓZSEF haltenyésztési szaktanácsadó, öcsény” * „A Tolna megyei Népújság 1968. június 25-i számában cikk jelent meg »Rendelésre nem lehet motorozni« címmel. A cikk megjelenése után eljártunk az Országos Gumiipari Vállalatnál annak biztosítása érdekében, hogy a megye területén is legyen 275xl9-es motorkerékpár-köpeny. 83709-es számú számlával a szekszárdi iparcikk 71. sz. bolt részére 30 darabot leszállítottunk. »Csepel« Kerékpár és Motorkerékpár Nagykereskedelmi Vállalat Péter Molnár” Lucernakaszálás j
