Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-10 / 187. szám
T áncdalf eszti vél Társaságban néztem végig az elődöntőket. Akadt, aki egy-egy számot ültében végigszunyókált, s döbbenten riadt fel valamelyik soron következő előadó hangosabb beköszöntésére. A nők rajongtak a Sztevanovity Zoránért és vele együtt a számaiért is, a férfiak meg lehurrogták az áradozó dicséreteket, Zorán hangját 'és az általa előadott táncdalt. Zsuzsinak — 16 éves bak fis! —majd kiugrott a szíve a gyönyörűségtől, amikor az Illéséket lehetett látni a képernyőn, s gyorsan pergő nyelve védte meg tehetségüket, az azt kétségbe vonó szülőapjával szemben. Fordított volt a helyzet, amikor Vámosi János lépett színpadra. Zsuzsi feltűnően ásítozott, s félhangosan mormolt néhány megjegyzést, mire apja zengett dicséretet a kulturált hang előnyeiről. A zsűri pontozását tizen tízféleképpen fogadtuk. És így tovább. Ami igaz, igaz, a legkitartóbb a nagymama volt. Neki alapjában véve semmi sem tetszett, de egyszer sem szunyókált el, végignézte az adásokat, s meghallgatta az azokat követő eredményhirdetéseket is, meg a csütörtök déli ismétlést. Pontosan képes beszámolni valamennyi énekes ruházatáról, — természetesen erős megbotránkozását fejezi ki közben, mert „ilyen minit, meg ilyen botrányt még nem látott a világ”. — 0O0 — VALAHOGY ÍGY TÖRTÉNT ez az egész országban, ilyen szélsőséges véleménykülönbségekkel, mint a mi kis társaságunkban. Leszóltuk, hogy gyenge volt az egész, rosszabb, mint tavaly, mivel már elfelejtettük, hogy tavaly is ezt mondtuk. Felszisszentünk a zsűri pontozásán, — azután, amikor azt egybevetették a közönségével, szinte alig-alig, csupán egy-egy szám esetében volt jelentősebb az eltérés. Alapjában véve a nézőnek mindegy, hogy melyik szám milyen helyezést ér el, hiszen a rádió és a televízió műsorában megtalálható lesz valamennyi, a következő egy év folyamán. S a dijak odaítélése is elsősorban a zeneszerzőknek, szövegíróknak, énekeseknek okoz izgalmat. A nagy- közönség nyeresége ebből az a jó néhány szám, amelyet megszeretett, amelyet dúdol, vagy fütyörész magában. A táncdalfesztivál eredménytelenségét, vagy sikerét elsősorban olyan szempontból kell vizsgálni, hogy teljesíti-e azít a feladatát, amelyért létrehozták annak idején, három évvel ezelőtt. A cél pedig a magyar könnyűzenei élet felpezsdítése volt. Hogy közel 1500 beküldött pálya- hiunkából válogathatnak az erre hivatott illetékesek, az már eleve igazolja a táncdalfesztivál meghirdetésének pezsdítő hatását. S hogy egyszerre hatvan új táncdalt kap a közönség, az a könnyűzenei élet fellendülésének jelentős eredményeként könyvelhető el. * A SZÍNVONAL ELBÍRÁLÁSA azonban nem ilyen egyértelmű. Sok a hamis életszemléletet, torz ideológiát kifejező táncdalszöveg. Nem valószínű, hogy a mai fiatalok érzésvilágát hűen fejezi ki — így hangzott ez el a Magyar Rádió egy vasárnap délelőtti adásában —, a „Hogyha milliomos lennék” című szám. És az „egyszer vagyunk fiatalok” hangulatú „Kiabálj, énekelj” sem jót sugall, amikor arra bíztatja a fiatalokat, hogy csak a mának éljenek, a holnappal, a jövő gondjaival ne törődjenek. Bosz- szantóak az olyan kínból fakadt rímek — például: „Kislány, a zongoránál, / Fehérebb az orgonánál ”, vagy: „Édes mint a méz, / mint a virágjos rét” s*b., — amelyek az értelmességet nélkülözve születnek. Az sem túlzottan nagy kívánság egy költőtől, táncdalszöveg-szerzőtől, hogy ragozni tudjon, vagy helyesen használja a névmásokat. De teljesen összevissza, már-már az értelmetlenség határát súroló szövegek is szép számai akadtak az idei fesztiválon is. Ezeknek a szöveghibáknak a jelentősége nagy. A szövegekre sokkal jobban kellene ügyelni, annál is inkább, mert a jó számokból sláger lesz, sláger, amelyeket elsősorban a fiatalok énekelnek, hallgatnak majd, amelyre a fiatalok táncolnak, szórakoznak. Nem túlzott óhaj, hogy ne hozzák vissza a szövegírók a „meseautó” édeskés idilljét, hogy ne sírják el, üvöltsék bele a világba: a matyóbaba a dollárra ragyog. Annál is inkább, mert ezek a mondandók nem felelnek meg a valóságnak. Ezekből a felszínes kis dalocskákból, aki úgy akarja, szélsőséges következtetéseket vonhat le. • * AZ ELŐADOTT SZÁMOK dallama sok esetben mintha az elmúlt évi sikeres számok utánérzése volna. Vagy nagyon seké- lyes a dallamvezetés, vagy a dal felépítése tökéletes mása egy sikeres számnak, vagy a megengedett néhány taktuson túl is követi a már ismert dallamot. Az örvendetes, hogy a sikeres dalok többsége a magyaros-beat számokból került ki. Ez a néhány hónapja iábrakapott és mind jobban terjedő stílusirányzat a fesztiválon is hozott új színt a magyar könnyűzenei életbe. Közülük több sikeres szám lett. Az „új stílus” azonban már meghozta szélsőséges hajtásait is. A „Csongorádi kisbíró lánya” ennek a szélsőséges irányzatnak legreprezentatívabb képviselője. Pries, pracs, prucs- os, cigányzenés, magyaros, giccs- műdai. Utoljára a századfordulón élték hasonló divatjukat. Felélesztésükre semmi szükség. Az Élet és irodalom utóbbi számában Hámas György mondta ká először: a zsűri felesleges. Az elődöntők folyamán valóban felesleges a tizenkét ember pontozása. Ezt a munkát teljes egészében a közönségre kellene bízni. A közönségszavazatok alapján döntőbe juttatott számok díjazását kellene csupán külföldi szakembereknek eldönteniük. * A TÁNCDALFESZTIVÁL díjazott. vagy döntőbe jutott számainak sikere — kevés kivételtől eltekintve — a táncdaléneke- sek, az előadók sikere tulajdonképpen. Ha kedvenc énekes ad elő egy számot, az fél sikert jelent a szerzőknek. Aszerint pontoz a zsűri és aszerint a közönség is, hogy ki az előadó. Zalat- nay Sarolta, Koncz Zsuzsa. Kovács Kati, Aradszky László — közepes számai is szép pontszámot értek el. S fordítottan is igaz: kezdő élőadó az esetleg jó szám sikerét is veszélyezteti. A fesztivál helyszínén jelenlévő közönség is jelentősen befolyásolja a képernyők, a rádiókészülékek előtt ülőket. A szám dallama, amelyet négyszer-ötször visszatapsolnák, sokkal jobban vésődik az emberek emlékezetébe. mint az egyszer hallott melódia. A zeneszerzők és szövegírók titokban tartásánál sokkal fontosabb volna elérni, hogy valóban a zeneszám, a szöveg kapja a pontokat. Ennek érdekében meg kellene vonni a helyszín közönségétől a visszatapsolás lehetőségét. Ismételni egyetlen számot sem kellene mindaddig, amíg a közönség beérkezett szavazatai alapján el nem dől egy-egy elődöntő versenyszámainak sorrendje. Az elődöntőt követő héten a rádió műsorára sem kellene felvenni az ott elhangzott számokat. Annak elkerülése érdekében, hogy az előadók ne befolyásolják a számok sikerét, minden egyes dalt két „szereposztásban” kellene bemutatni. A döntőn az az előadó énekelné a számot, akinek előadása sikeresebb. • AZ IDEI táncdalfesztivál megrendezése szolidabb volt, mint a múlt évi. A felhajtás, a túllihegés elmaradt, csupán a megengedhető, korrekt versenyszellem uralkodott mindhárom elődöntőn és az azt követő napokban. A fesztivál levezetésének nyugodt, szimpatikus légkörét elsősorban Poór Klári teremtette meg. Hűvös és kissé fennsőbbséges mosolya, tiszteletet adva a nézőnek és tiszteletet követelve önmaga számára, megakadályozta az indulatok zabolátlan áradását. Közvetítése minden alkalommal korrekt és szimpatikus volt. MÉRY ÉVA Azonnali belépéssel alkalmazunk ács, kőműves, víz-, fűtés-, gáz-, csőszerelő (ifjú szakmunkásokat is) továbbá kubikos férfi segédmunkás munkavállalókat. Bérezés teljesítménybér, szállás, napi háromszori étkezés biztosítva. Jelentkezés személyesen és levélben Dunaújváros, Kenyérgyár u. 1. 26. sz. Állami Építőipari' Vállalat __________________________■ (9) B al lába elzsibbadt, mozdítani sem tudta. Halálfélelmében azt csinálta a hétpróbás gengszter, amit szüleitől látott és hallott, imádkozni kezdett: — Madonna mia, esdekelve kérlek, intézd úgy, hogy csend legyen, és a rendőrök eltűnjenek. Tedd, hogy az emberek újra álomba szenderüljenek. És a Spagettinek nevezett Cincens Costa, a szicíliai származású gengszter elhatározta, hogy üzletet ajánl fel a Madonnának. — Ha teljesíted kérésem, nem válik károdra. Ötven dollárt teszek a perselybe. Várakozásteljesen hallgatózott. Az utcáról még mindig olyan lárma hallatszott fel, mintha lenn elszabadult volna a pokol. — Jól van — legyen hetvenöt dollár. A lárma nem szűnt meg. Costában a vele született fukarság nagy küzdelmet vívott a félelemmel, rettegéssel. A félelem bizonyult erősebbnek: — Száz dollárt teszek a perselybe! — 55 — A lárma lassanként alábbhagyott. — Talán hetvenöt dollár is megtette volna — elmélkedett magában Costa, de azonnal elhessegette magától ezt a gondolatot. Azért egy kicsit mégis furdalta a dolog. — Majd beszélek Bivaly Tonyval — vigasztalta magát. — Jogos, hogy ő fizesse a felét. Miért viseljem egyedül a költségeket? Végeredményben ő is éppen olyan veszélyben forgott, mint én. Costa inkább levágatta volna a fél kezét, mintsem, hogy a száz dollárral becsapja a Madonnát. Vérbeli szicíliai lévén, az ördögtől sem félt, de a Madonnát tisztelte. Legalább egy tucat betörés és rablótámadás volt a rovásán, de mélyen, belsejében megmaradt hívő szicíliai parasztnak. Csak három hatalomban hitt: pisztolyában, a pénzben és a Madonnában. Egy síró csecsemőtől eltekintve, csend volt az utcán. Spagetti várt még tíz percig, azután nagy óvatosan leereszkedett a tűzoltólétrán. Éppen amikor leért, akikor jött elő hét társa a bankházból. — Mi az ördögöt keresel itt ilyenkor?! — förmeckt rá Pápaszemes Joe. — Nem megmondta a boss, hogy mihelyt megadtad a jelt, és mi benn vagyunk, tűnj él a helyszínről. Miért szegted meg a parancsot? — Spagetti levegő után kapkodott. — Ember, nem is tudjátok mi történt itt, amíg ti benn voltatok — mondta az izgalomtól lihegve. — Rabló- támadást játszottatok, közben rendőrök álltak az ajtó előtt. — Hogyhogy? Hogyan kerültek ide a rendőrök? A tetőről levált egy cserép, és lezuhant. Erre vad kutyaugatás kezdődött, hogy a környéken mindenki felébredt. Az egész utca ébren volt. Tetejébe két rendőr is megállt itt kocsijával, hogy utánanézzen, mi történt. Szerencsére elmentek, mire ti kijöttetek. De képzelhetitek, hogyan rettegtem ott fönn, a háztetőn! — Még akkor éjszaka kiugrasztották' ágyából McGin- nist, hogy beszámoljanak neki az eseményről. — 56 — — A legfontosabbról megfeledkeztünk — mondta Pápaszemes. — Nem tudjuk az őrszemes rendőrök és kocsik mozgásának irányát, sem idejét Ma este is majdnem elkaptak bennünket... A legközelebbi próbát három héttel elhalasztották. Ez idő alatt O’Keefe és Gusciora megállapították, hogy a gépkocsis őrszemek rendszeresen este 19 óra 50 perckor, 22 óra tájban, hajnali 2 órakor és 4 óra 35 perckor haladnak végig a Prince Streeten. Továbbá megtudták azt is, hogy két fegyveres rendőr meghatározatlan időközökben végigmegy ezen az utcán. A legközelebbi próbán a banda már ezt a tényezőt is bekalkulálta. Nem is történt többé zavaró esemény^ Csak 1949. december 27-én, a nagy bankrablás főpróbáján kellett a bandának visszafordulnia: Szalmafejű Tommie a bankban hagyta sapkáját. Feledékenysége három héttel később még sok fejfájást okozott a banda tagjainak. Január 3-án Faherty és Geagan lázadozni kezdtek, mert a főnök egy héttel újra elhalasztotta a támadást. McGinnis kerülni akart minden kockázatot. Nézete szerint telihold idején nem ajánlatos ilyen nagyszabású vállalkozásba kezdeni. Egy-egy százdollárossal sikerült a két lázadót megnyugtatnia. A következő kedden újra el kellett halasztani a vállalkozást, mert a kritikus időpontban este hét óra előtt, két őrszemés rendőr tartózkodott a Brinks Expressz Company lapos betonépülete közelében. Fahertyn és Geaganon kívül Baker, Costa és Maffie is idegeskedni kezdtek. Az idő sürgetett. A rablótámadást este hét óra tájban kellett végrehajtani, de februárban olyankor még világos van, úgyhogy nagy a veszély. — 57 —
