Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-09 / 186. szám
Kevés a jelentkező az egészségügyi szakiskolára Kallódó lehetőség... Végzett növendékeit nemrég bocsátotta szárnyra ez a szakiskola. Itt később kezdődött az úgynevezett vakáció és hamarabb is ér véget. Ez a magyarázata annak, hogy az új tanév előkészítése e falak között sürgetőbb tennivaló. Németh Sarolta vezetővel és munkatársaival ezekről az előkészítő feladatokról beszélgetünk. Nem akarok hinni a fülemnek. Alig' van jelentkezőjük a szeptember 1-ével induló ápolónői tagozatra. Eddig tíznél kevesebb növendékjelölt adta be jelentkezését, holott korábban a kötelező felvételi vizsgákra be kellett gyakorta hívni negyven, hatvan jelentkezőt is. Hatvan közül került ki a sikeres felvételizés után az a 28—30 fiatal lány, aki tanul-, mányait elkezdhette. A kérdőjelek... Mi az oka a jelentkezők hiányának? Nincs vonzása az egészségügyi pályának? Az első kérdőjeles mondatra semmiképpen sem lehet válasz a második. Nem a vonzás hiányáról van itt szó, inkább arról, hogy az egészségügyi szakiskola nem könnyű lehetőséget kínál a bejáró növendékeinek a szakképzettség megszerzéséhez. Nincs kollégium, megdrágultak a szakkönyvek is. Kevesen vannak, akik naponta be tudnak utazni a környező falvakból, még kevesebben azok, akik tanulmányaik időszakára vállalni tudják az albérleti életet, ami Szekszár- don közismerten nehéz. Ha felépül az új szakiskola, véget érnek a mai gondok. Az korszerű lesz, eredményes működésének feltételei mindenképpen biztosí- tottabbak lesznek, mint jelenleg. De mikor lesz még az? A tervek szerint 1968-ban kellene kezdeni a szakiskola építését, s átadni 1970—71-ben. Az építés nem kezdődött el és nem is valószínű, hogy elkezdődhet az idén egyéb, az egészségügyi ellátás korszerűsítését célzó munkák miatt. Viszont, addig sem lehet lemondani a szakiskola működéséről, mivel országosan és a megyében is közismert a szakképzett egészség- ügyi középkáderek hiánya. Szükségtelen bizonygatnunk, hogy az egészségügyi pálya bármelyik ága komoly elhatározást és helytállást kíván azoktól, akik a gyógyítás nagyszerű munkájában az orvosok legközvetlenebb munkatársai kívánnak lenni. Az ápoló- és asszisztensnők, védőnők mesterségre készülnek fel az egészségügy szakiskoláiban, de nem mesterséget, hanem hivatást gyakorolnak, méghozzá a női hivatások egyik legszebbikét. Aki az egészségügyi pályát választja élethivatásául, melegen érző embernek, lelkiismeretesnek kötelességtudónak, áldozatkésznek kell lennie. A lányok problémái Hiányoznának a fiatal leányokból ezek a tulajdonságok? Túlzó ítélet lenne, igazságtalan azt felelni, hogy hiányoznak. Az a valószínűbb, hogy a szakiskola új tanévének előkészítéséhez nem vette eléggé igénybe azt a társadalmi segítséget, amit a beiskolázásnál igénybe kellett volna vennie. Talán elegendő utalni a sokszor hallott szülői panaszra: a lányok kezébe nehezebb szakmát adni, mint a fiúgyermekébe. Az is közismert, hogy manapság mind több szülő azzal kívánja biztosítani gyermeke jövőjét, hogy szakmával a kezében indítja az életbe. De ... nézzük csak a lányok problémáját! Az egészségügyi szakiskolák felvételi alsó korhatára a 17. életév. A leány- gyermek, aki elvégezte a nyolc általánost és középiskolában tovább nem tanul, két évnyi kieséssel indul az életbe, ha az egészségügyi pályát választja hivatásul. A két év alatt legtöbbször elhelyezkedik valahol. S ha itt, a kényszerűségből választott helyen megtalálja számításait, esetleg lehetőséget kínálnak fel neki és szak- képzettséget is szerez, már nehezebben vállalja a kimozdulást. Két év alatt megízleli a munka örömét, kereső felnőttnek érzi magát, még akkor is, ha szakképzetlenül dolgozik valahol. Nagyon erőteljes hivatástudat kell ahhoz, hogy ennyi kihagyás után két évre szólóan az adott körülmények között ismét tanuló legyen. A helyzet mégsem reménytelen. Mint ezt a szakiskola vezetője elmondotta, volt már hasonló gondokkal terhes időszakuk. A mostani, csupán ismétlődés. Éltek már nehéz napokat a látszólagos érdektelenség miatt. mégsem fordult elő, hogy jelentkezőik hiányában nem indult új, meg új első évfolyam. Tenni is kéne valamit! Talán az elhelyezkedés nehéz az iskola elvégzése után? Dehogy! Ha tízszer ennyi egészségügyi középkádert adna a szakiskola, akikor is lenne a megyében minden végzett növendék számára hely. Sőt! Az ország különböző intézeteiből például az idén több mint 150 helyet pályázhattak volna meg a végzettek, de valahányan itt maradtak Tolna megyében. Várta és még néhány évig várja őket a kórház és a megye többi egészségű,gyi intézménye is. A készülő dombóvári kórház is megnyitja kapuit. S vajon gondolt-e ez a minden más problémát oly időben észrevevő és oly gyorsan intézkedő járás arra, hogy egészségügyi középkáder-ellátottságuk biztosítása érdekében is tenniök kellene valamit? A kórházban szeptember 1-től érettségizett leányok gyakorlati munkával készülhetnek fel a márciusban induló, munka melletti ápolónőképzésre. Ez a képzési forma hároméves. De elvégzése egyáltalán nem jelenít beskatulyázást, hiszen mint minden más szakmában, az egészségügy szakágaiban is adottak a lehetőségek az alapképzettségen túli szüntelen önképzésre. E lehetőségek természetesen nyitva állnak azok előtt is, akik bejáróként végzik el az ápolónőképző két évfolyamát. Ők, egy évvel hamarabb kapják meg a diplomájukat, mint azok a társnőik, akik munka mellett tanulnak. Mint említettük,. a jelentkezők pillanatnyi hiánya ellenére bizakodó a hangulat az egészségügyi szakiskolában, amely várja a megyéből azokat a fiatal leányokat, akik hivatást éreznek az egészségügyi pályára és ápolónők szeretnének lenni! L. I. Felvételre keresünk élelme%ésve&etőt. Jelentkezhetnek élelmiszer- ipari technikumot végzett, illetve élelmezés-vezetésben jártas, középiskolai végzettséggel rendelkező személyek. Jelentkezni lehet a kórház személyzeti irodáján (Megyei kórház, Szekszárdi (102) Az Épületkarbantartó Ktsz felvételre keres főkönyvelőt, jelentkezni lehet írásban a szövetkezet székházában, Bá- taszék, Budai út 46. sz alatt. (89) Népújság 4 Azonnali belépéssel alkalmazunk ács, kőműves, víz-, fűtés-, gáz-, csőszerelő (ifjú szakmunkásokat is) továbbá kubikos férfi segédmunkás munkavállalókat. Bérezés teljesítménybér, szállás, napi háromszori étkezés biztosítva. Jelentkezés személyesen és levélben Dunaújváros, Kenyérgyár u. 1. 26. sz. Állami Építőipari Vállalat Közben megszólalt az uzsonnaszünetet jelző sziréna. McGinnisné elment, a munkavezető is elhagyta fülkéjét, és egyenesen Baker felé vette útját. Baker keze hirtelen izzadni kezdett. Egy régi mondás jutott az eszébe: aki egyszer megjárta a fogházat, visszakerül oda. Előbb, vagy utóbb. Minek ellenkezik hát a bandával, hiszen sorsát úgysem kerülheti el. — Hé Henry, hová bámulsz? — szólt rá a munkavezető. — Tán Rita Hayworth jár az eszedben, róla ábrándozol? Mondd csak, mi van ma a kenyereden, milyen szendvicset hoztál? — Milyen szendvicset? Azt hiszem, sonkásat;.. — Megkínálhatnál? Én otthon felejtettem, amit az asszony becsomagolt. f Leültek a padra, és szótlanul ettek. Baker egy idő múlva megkérdezte: — Mit akart nálad az az asszony az üvegkuckóban? — Az? Cigaretta-automata iránt érdeklődött. Megmagyaráztam neki, hogyan működik, s felküldtem az irodába. öt órakor McGinnis megvárta Bakert a gyárkapu előtt, — 52 — — Szállj be — mondta neki. Szótlanul hajtottak végig a Massachesetts sugárúton, csak az ablaktörlő monoton zümmögő hangja hallatszott, A gyűlölet láthatatlan fala volt közöttük. Végül McGinnis törte meg a csendet: — Henry, most már aludtál egyet a dologra. Remélem meggondoltad magadé — Veletek tartok, nincs más választásom — mondta Baker megadóan. McGinnis szigorú fegyelmet tartott, és keményen megdolgoztatta a banda tagjait. Úgy bánt velük, mint az őrmester az újoncokkal. Legalább húsz éjszakán a legalaposabban átrágta velük a tervet: minden lépést, minden mozdulatot a szájukba rágott, minden elképzelhető eshetőséget bekalkulált. 1949. október 11-re tűzték ki az első helyszíni próbát. Ekkor megbizonyosodtak arról, hogy a legaprólékosabban kidolgozott, és legnagyobb szabású terv végrehajtása is nevetséges apróságoktól függhet. Anthony Pino-Bölény előzőleg Chicagóba utazott, hogy beszerezze a szükséges kellékeiket. Tizenkét üzletben tizenkét egyforma farsangi gumiálarcot vásárait, továbbá tizenkét tengerészzubbonyt, ugyanannyi ellenzős sapkát, gumi sárcipőt, kesztyűt és pisztolyt. Egyenkét, más-más kereskedésben, Mindezt Bostonban is megkaphatta volna, de McGinnis érthető okokból jobbnak látta, hogy Chicagóba vásárolják meg, habár ez költséggel járt. A fölösleges kockázat elkerülése végett a rablótámadásra beosztott hét gengszter a próbákon saját személy- gépkocsiját használta. A teherautót a főpróbára tartották fenn. A főpróbák időpontját is áhelyezték. A rablótámadás idejét hét órára tűzték ki, a próbákat hajnali kettőkor tartották természetesen keddi napokon. ■ A megállapodás szerint McGinnis otthon maradit. Pino és Banfleld kocsijukban várakoztak. A megfigyelőhelyen, — 53 — a bankkal szemközti ház tetején Spagetti Costa helyezkedett el, zseblámpával a kezében. A megadott jelre a hét ember elindult: O’Keefe, Richardson, Geagan, Fusciora, Faherty, Baker és Maffie. Átosontak a játszótéren a Brinks ház déli frontjához. Alig lehetett őket megkülönböztetni egymástól. Mindegyik a Chicagóban beszerzett egyenruhát viselte. Baker zajtalanul kinyitotta az épület Prince Street-i mellékbejáratát, és mind a heten eltűntek az épület belsejében. Az utca egészen néptelen volt, csak a kikötőből a vontatógőzösök gépének dohogása hallatszott. Időközben Spagetti a tetőről a tűzoltólétra felé kúszott. Feladatát már elvégezte, a jelt megadta. Hirtelen megcsúszott, de az utolsó pillanatban sikerült az ereszcsatornában megkapaszkodnia. Egy tetőcserép meglazult, lezuhant és nagy csattanás- sal ezer darabra zúzódott a kövezeten. A következő pillanatban egy kutya vad ugatásba kezdett, és hamarosan a környék összes kutyái válaszoltak neki. Az egész utca lármától visszhangzott. Redőnyöket húztak fel, álmukból felriasztott emberek kiáltottak ki az ablakon. Egy rendőrségi őrszemes kocsi csikorgó fékekkel megállt a Brinks bankház közelében. Pino és Banfield. akik kétszáz méternyire várakoztak kocsijukkal, gázt adtak és elrobogtak, abban a tudatban, hogy a többieket biztosan lefüleli a rendőrség. Costa úgy ragadt a tetőhöz, mint egy használt rágógumi. — Átkozott kutyák — suttogta visszafojtott lélegzettel. Lúdbőrzött a háta arra a gondolatra, mi lesz, ha hét társa szépen, nyugodtan a rendőrök karjai közé sétál. Percekig nem mert lenézni. Mozdulni sem mert, mert attól tartott, hogy még egy cserép leválik, és még azok is felébrednek, akik talán még aludtak. — 54 — (9) 1968. augusztus 9.
