Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-09 / 186. szám

Szekér ■’mi Kö Te c*v; FSlrfM MEGYEIM NÉPÚJSÁG A^MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TÁNACS LAPJA XVIII. évfolyam, 186. szám ARA: 80 FILLÉR Péntek, 1968. augusztus 9. Helyzetkép a mezőgazdaságból lavultak a terméskilátások, bizakodó a hangulat Tegnap délelőtt, amikor Szek- szárdon zuhogott az eső, azt mondta telefonba a kajdacsi tsz- elnök, hogy náluk három hete nem volt csapadék és már elég keserves dolog szántani. A Szek­szárdi Állami Gazdaság főagronó- musa viszont aggódik, hogy ha naponként megöntözi a szőlőt egy-egy zápor, szertefoszlanák a jelenlegi szép remények. Egyelő­re jó a terméskilátás. Több állami gazdaságból és termelőszövetkezetből érdeklőd­tünk a munkákról, a várható ter­mésről, mit ígér a kukorica, a szőlő, és ahol különösen megsíny­lette a határ a szárazságot, gon­doskodnak-e a takarmányhiány pótlásáról. A panaszkodás egyál­talán nem jellemző a gazdaságok vezetőire. A Fornádi Állami Gaz­daságban például úgy látják, nem lesz kiváló, de valószínűleg még jó sem a kukoricatermés, inkább csak jó közepes. A tény­hez hozzáfűzik, hogy a megyé­ben azon a vidéken hullott leg­kevesebb csapadék. Megy minden a maga útján, mintha semmi rendkívüli nem történt volna. A hiányt majd pótolják. A gabona betakarítását korán befejezték és hégy-öt nappal utána már a tarlószántással is végeztek. Most másodszor járják a traktorok a letakarított gabonaföldeket, az őszi vetés alá szántanak, illetve még előbb műtrágyáznak és is­tállótrágyáznak. Kajdacson, ahol igen sok a homok és ezért 150 holdon sem­mi termés nem lesz kukoricából, ugyancsak nincsenek elkeseredve. Körülbelül két hét múlva már fel tudják mérni a helyzetet és 10 vagy 15 vagon abraktakar­mányt fognak igényelni, vásárol­ni az állami készletből. Azt a ku­koricát, amelyik éppen csak hogy csövet hajtott, silózzák. Persze így sem elég a silónak való ta­karmány, ezért a kukoricaszárat is felhasználják majd répaszelet­tel. Segíti a helyzetet a kajdacsi Aranykalász Tsz-ben, hogy a ta­valyinál 180 holddal több a lu­cerna. Aparhanton, Török Tivadar fő­könyvelő elmondása szerint már biztosítva van a szálas takarmány az egész jószágállomány részére. A réti széna második kaszálása lényegesen jobb az elsőnél. Bár ez sem kimondottan jó. Termé­szetesen másodvetésként is ter­mesztenek szálas takarmányt a Búzavirág Tsz-ben. Az aratás után ez volt az egyik legfonto­sabb munka. Jelenleg a kertészet­ben tevékenykedik a tagság jó része, szedik a paprikát, a para­dicsomot, a dohányt és kezdődik a sárgarépa szedése is. Teljesen a maga erejéből épít az aparhanti szövetkezeti parasztság egy 108 férőhelyes tehénistállót. Az épít­kezésen 30—40 ember dolgozik, de volt olyan időszak, amikor hat- vanan is tevékenykedtek a nagy munka megvalósításán. Úgy ter­vezik az aparhantiak, ünnepé­lyesen fogják átadni a modem gazdasági épületet a szövetkezet állattenyésztőinek, gondozóinak. Az augusztus tehát nem mutat holt szezont, munkátlanságot, an­nak ellenére, hogy az aratás csak néhány ember munkája volt és már jóval előbb befejeződött, a burgonyaszedés és más betaka­rítás pedig még kicsit távolabbi feladat. EZ TÖII? A közel-keleti válság megoldat­lansága nemcsak az ENSZ Bizton­sági Tanácsa üléseinek heves vi­táiban jelentkezik, hanem az iz­raeli agresszió újabb és újabb fel­lángolásában is. New Yorkban, a Biztonsági Tanács ülésén előbb Jordánia, majd további országok — köztük hazánk — képviselői is hangsúlyozták: a helyzet éleződésének oka az, hogy Izrael törvénytelenül megszállva tartja a múlt év júniusában megszállt terüle­teket, , \ állandó incidenseket robbant ki a Jordán folyó mentén és kegyet­lenül elnyomja a megszállt terü­letek arab lakosságát. Az izraeli küldött megkísérelte úgy beállítani az eseményeket, mintha a megszállt területeken gyakorolt izraeli terror elleni moz­galmak és a fegyveres ellenállás „agresszió” lenne Izraellel szem­ben. A tanács ülésének felszólalói szinte kivétel nélkül visszautasí­tották ezt a visszájára fordított érvelést. Elítélte az izraeli szoldateszka újabb provokációs cselekményeit Mahmud Riad, az EAK külügy­minisztere is. Mint kijelentette, az izraeli támadások csak fokozzák Jordánia és a Pa­lesztinái ellenállási alakula­tok harci eltökéltségét. A nigériai—biafrai tárgyaié-! sok Addász-Abebában nem. sok eredménnyel kecsegtetnek. Nincs hír arról, hogy Biafra képviselői hogyan reagáltak a központi kormány szerdán előterjesztett békefeltételeir©. Ezzel szemben hírügynökségek arról tudósítanak, hogy ismét ki­újultak a harcok a szövetségi kormány és a szakadárok csa­patai között. Biafrai forrás sze­rint visszaverték a kormány­csapatok támadásait és minde­nütt megtartották állásaikat. Az Egyesült Államokban a re­publikánusak einökjedölő kon­vencióján Richard Nixon az el­ső fordulóban elnyerte a szava­zatok többségét. A vetélkedő politikusok közül Nixon volt az, aki a korteskampány idején a legkevésbé világosan fogalmazta meg programiját. így most azon feladat előtt áll, hogy végre vi­lágosan állást foglaljon, a viet­nami háború, az aníerikai sze­génység, a négerkérdés, az ame­rikai küd- és belpolitika meg­annyi súlyos problémájában. Franci-ellenes megmozdulások Spanyolország északi részében Spanyolországból érkező hírek szerint az ország északi tartomá­nyában, Guipuzcoaban fokozódtak a Franco-ellenes megmozdulások. Spanyolországnak ez a legszegé­nyebb vidéke és az itt élő baszk lakosság rendkívül elégedetlen. A hatóságok kegyetlen megtor­lásokkal válaszoltak a megmoz­dulásokra. A San Sebastian-i tit­kosrendőrség főnökének múlt hé­ten történt meggyilkolása ürügyén a tartományban rendkívüli álla­potot vezettek be. Kormányrende­lettel hatálytalanították az alap­vető polgári jogokat, többek kö­zött megszüntették az engedély nélküli házkutatási tilalmat és a sommás letartóztatást tiltó ren­deletet Heves harcok a dél-vietnami frontokon A szerdai nap folyamán több órán át folytak heves harcok E él-Vietnamban a fegyvermen- tes övezettől délre, ahol a sza­badságharcosok az amerikai I. lovaehadoaztóly egységeit és dél-vietnami kormánycsapatokat támadtak. A hazafias erőiknek a legutóbbi napokban Da Nang környékén végrehajtott támadá­sai, az amerikai támaszpontra nehezedő katonai nyomás miatt az amerikaiak és csatlósaik négyezer katonát küldtek a Shau völgyébe a felszabadító hadsereg feltételezett fegyverraktárainak felderítésére. Nixon megszerezte az elnökjelöltséget Richard Nixon a várakozás­nak megfelelően már az első forduló vége előtt megszerezte a szükséges 667 szavazatot, s ezt követően az államok képvi­selőinek többsége módosította szavazatát, hogy a választás egyhangú legyen. így a repub­likánus párt jelöltje az 1968. november 5-i elnökválasztáson Richard Nixon lesz. Nixon győzelme a párt úgyne­vezett mérsékelten konzervatív szárnya sikerének tekinthető, po­litikai megfigyelők szerint. A volt alelnök két évvel ezelőtt, a re­publikánus pártnak az 1966-os választásokon élért sikerét kö­vetően tért vissza a politikai élet­be és haladéktalanul lépéseket tett az 1968-as elnökjelöltség megszerzésére. Sokat lendített ügyén az a nagyszabású anyagi támogatás, amelyben egyes tőkéscsoportok részesítették. Tervszerű felkészü­léséhez tartozott, hogy az elmúlt évben számos országban járt tá­jékozódás céljából. Nixon egyébként nem volt je­len a szavazáson, illetve a kon­venció ülésén, hanem főhadiszál­lásán maradt, a Miami Beach-i Hilton szállóban, ahol párthívei nagyszabású ünneplésben részesí­tették. A republikánus párt új elnökjelöltje részben annak tu­lajdoníthatja győzelmét, hogy mint újságíróknak elmondotta, „Rockefeller és Reagah hibázott, amikor nem vett részt az elővá­lasztásokon”. Azt is elmondotta, hogy a Fehér Ház megszerzéséért „offenzív” kampányt kíván foly­tatni, mert 1960-ban Jolin Ken- nedyvel szemben . „defenzívába” szorult. Politikai körökben úgy ítélik meg, hogy Nixonnak november­ben komoly esélye van az elnöki tiszt elnyerésére is, mert egyrészt a választók kiábrándultak a de­mokrata kormányzatból, belefá­radtak a vietnami háborúba, a megoldatlan belső problémákba, s a demokraták nem is tudnak megfelelően vonzó új jelöltet állí­tani. Ugyanakkor több újságíró azon a véleményen van, hogy Rockefeller jelöltsége esetén a republikánusok teljesen bizonyo­sak lehettek volna a választási győzelemben, Nixon viszont a de­mokrata jelölttel körülbelül egyenlő eséllyel veszi fel a ver­senyt. Nixon a konvenció záró­ülésén fejti ki programját, s ugyanezen az ülésen választják meg a párt alelnökjelöltjét is. Miközben a republikánus párt konvenciója Miami Beach-ben ülésezett, Miamiban komoly za­vargások kezdődtek a négerne­gyedben. A zavargásokat az vál­totta ki, hogy a rendőrség nagy erőket vont össze egy négergyű­lés körül és fel akarta oszlatni azt. A rendőrök és a tüntetők között összecsapás támadt, ezt követően néger fiatalok kövek­kel dobálták meg az áthaladó gépkocsikat. Több épületet, üz­letet és gépkocsit felgyújtottak. A több órás összecsapásnak szá­mos sebesültje van, a rendőrség sok tüntetőt letartóztatott. A helyszínre nagyszabású készült­séget vezényeltek, mert attól tar­tottak, hogy a zavargás eljut a republikánus párt gyűlésének színhelyére, amelyet egy tenger­öböl választ el Miamitól. A helyszínre sietett Ralph Abernathy lelkész, az amerikai szegények tüntetésének vezetője. Abernathy felkérte a néger tün­tetőket, hogy őrizzék meg nyu­galmukat és kerüljék el a to­vábbi összecsapást. Richard Nixon életrajza Richard Nixon 1913-ban született a califomiai Yorba Linda helységben, apja előbb farmer, majd benzinkút­tulajdonos volt. Iskolai tanulmányait Kaliforniában végezte, és röviddel a második világháború előtt ügyvédi vizsgát tett. A háború idején a hadi­tengerészetnél teljesített szolgálatot. Leszerelése után azonnal megkezdte politikai tevékenységét, 1946-ban kép- • viselő lett, két év múlva pedig meg­választották az állam egyik szénái torának. Mind a képviselőházban; mind a szenátusban pályafutásának egyik fontos eleme a szélsőséges kommunistaellenes hajsza volt: a kép­viselőházban tagja volt az amerikai ellenes tevékenységet vizsgáló bizott­ságnak a munkaügyi bizottság tagjai ként részt vett a munkásellenes Taft— Hartley-törvény előkészítésében. Kép­viselő korában ő vezette az egyik látványos kommunistaellenes boszor­kán yüldöző kampányt, az úgynevezett Alger Hiss-ügyben folyó vizsgálatot. Amikor a republikánus párt 1952- ben Eisenhowert jelölte elnökül, a tábornok-elnök a nagyobb politikai rutinnal és múlttal rendelkező vetély- társakka! szemben Nixont választotta aleűnökjelöitjéül. Amikor az elnököt hivatali működése második szakaszá­ban súlyos szívroham érte, gyakor­latilag Nixon látta el feladatkörét. Az elnök megbízásából több külföldi kör­utat tett, járt a Szovjetunióban az 1959-es amerikai kiállítás megnyitá­sán és körutat tett Dél-Amerikáb an, ahol több ízben csak a rendőrség mentette meg az amerikaeilen es tün­tetők elől. 1960-ban Nixon megszerezte ugyan a republikánus párt elnökjelöltségét, de a választáson alulmaradt a de­mokrata jelölttel, John Kennedyvel szemben. Amikor 1962-ben Nixon ve­reséget szenvedett a kaliforniai kor­mányzóválasztáson, kijelentette, hogy visszavonul a politikai pályafutástól és egy New York-i ügyvédi irodába társult be. Négy év múlva azonban visszatért a politikai életbe és szer­vezett akcióba kezdett a párt helyi vezetői támogatásának elnyeréséért. A korábbi kudarcok hatására Ri­chard Nixon felülvizsgálta politikáját és „új” elképzelésekkel jelentkezett. Kampányából ezúttal szinte teljesen hiányzott az élesen kommunistaelle­nes, uszító hang, sőt „mérsékelt^; helyenként , liberális” magatartást mutatott. A legfontosabb politikai kérdések közül a vietnami háborúra vonatkozóan nem fejtette ki részle­tesen elképzeléseit, de azt mondotta; hogy a tárgyalásos megoldás híve, noha „nem hajlandó szétrombolni azt a hitet, amit a világ az Egyesült Ál­lamok szavahihetőségébe vei*’«

Next

/
Thumbnails
Contents