Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-01 / 179. szám
X Tíz nap Csillebércen Szerencsések azok az úttörők, akik még az idén eljutottak a csillebérci nagy táborba: fennállásinak 20, évfordulóját ünnepli az i^ttörőváros. Jövőre szünetel a jutalom üdülés: sátrak helyett kővázakat építenek. A legutóbbi turnusban nemzetközi úttörőtábor volt, hazájukból- a kiváló úttörők vettek ezen részt., Tolna megyéből hat' dombóvári, egy szakcsi pajtás töltött ebből az alkalomból 10 papot Csillebércén. Hárman az Ifjú Gárda altáborban, négyen, a Szabadságiban élvezték az úttörőélet .legszebb pillanatait: a- táborozást. A Szabadság aitáborbjt csupa úttörőriporter került, az őt szemükkel is akartuk látni: milyen is itt 10 nap. Csillebércen? Lktörőváros A kapunál szigorú őrség, úttörőruhában. Szülők jönnek, csomagokkal megrakodva. Nyüzsgés.1 Ma van a nemzetközi úttörőtábor megnyitása, sokan kaptak meghívót, erre az alkalomra távoli országrészekből is érkeztek vendégek. Kísérőt kapunk, egy rendező karszalagos kislány személyében. Nélküle eltévednénk. Kétszáz- ' nyolc hold a tábor területe, ehhez az idén még 25 holdat csatoltak. Az altáborok sűrű bokrok, fák közt rejtőznek, némelyik előtt .,házigyártmányú” sorompó, ezek többnyire fiútáborok. A fő utak mellett szépen gondozott park. A levegő pompás: a Szabadsághegy csúcsán vagyunk, fenyőfák illatát hordozza á szél. Mutatós épület az, ebédlő, oldalát gránitkövek díszítik, hatalmas üvegablakain át jól látsza- , ivtjgH az ízlésesen megterített asz- ’’’’táíok. Jobbra az úttól medence csillog, áttetsző vízzel. Találkozunk egy aprócska, szőke lánnyal, aki karját magasan a feje fölött lengetve üdvözöl. — Dán, — közli kísérőnk. — Mind ilyen barátságosak. Megérkezünk. Fából eszkábált kapu, zöldlombos felirat: „Szabadság altábor”. Az őrök maguk köré csavartak deréktól egy pokrócot, amelyben vidáman botladoznak. Az altábor udvarán hosszú kígyó kanyarog gyerekekből. Az úttörőruhások közül kiválik egy .sátorlapba öltözött fiú: csak az arca látszik. Teli torokból énekli a játékos dalt: — Lala ... lala ... lala ... Hukk... A „kígyóvasút” ilyenkor ugrik egyet, és megfordul. A hűvös idő ellenére robbanóan jó a hangulat. A harmadik emeleten A sátrak oldalain bizony befütyül a szél. A tábori ágyak háromemeletesek: Monostori Marianna és Csizmadia Éva dombóvári úttörőriporterek ésszerű előrelátással a legfelső ágyakat foglalták el. — Voltunk természetjárók. Itt középen a legmelegebb a sátor ... — mesélik nevetve. — Sajnos, igazi táboridőnk, amikor fürödni is lehet, még nem volt — panaszolják. Az első napokban már hazatelefonáltunk: küldjék utánunk a szivacs kis- kábátot. Hűvös időt fogtunk ki. — A dán pajtások is könyörögtek nekünk: adjuk kölcsön a kiskabátunk, mert fáznak. Nekik otthon azt mondták, hogy itt meleg lesz, lehet, hogy negyven fok is, és csupán vékony holmit hoztak ... — Dánok? Hogyan sikerült velük beszélgetni? — A német hasonlít az ő nyelvükre, és egy-két mondatot megértettünk. — Milyen nemzetiségűek vannak még a táborban? — Románok, szovjetek, „franciák, németek, olaszok, lengyelek, mongolok, osztrákok. — Kikkel kötöttek barátságot? — Lengyelekkel. Velük jól megértettük magunkat és orosz nyelven beszélgettünk a mongolokkal is. A franciák is tudnak egy-két mdndatot, ők tartották egyedül élvezhetetlennek a magyar konyhát, a többieknek mind nagyon ízlik. Csak az erős paprika szokatlan nekik, de a mongoloknak még az sem. Ök is hasonlóan fűszeres ételeket esznek otthon. — Mikor kérdeztétek meg mindezt? . — Mindnyájan itt vannak már a tábor kezdetétől, csak a 20 éves fennállás napja miatt halasztódott el az ünnepélyes megnyitó. De ismerjük már mindegyik külföldi pajtást, a nyakkendőjük színéről különböztetjük meg őket a legkönnyebben. A lengyeleknek például félig fehér, félig piros a nyakkendőjük. — A napirend? — Nekünk eltért a többi altá- bortól, délelőtt, délután sokat jártunk a Pajtás szerkesztőségébe, ahol egészen komoly kiképzésben részesültünk. Tanítottak bennünket az újságírás legfontosabb tudnivalóira. Faragó György. Szigeti Piroska, Füleki János, Papp László és Lengyel Miklós fotóriporter foglalkozott velünk. — Vizsgáztatok is? — Tudósítást, hírt, interjút kellett írnunk, riportra már nem is jutott idő. Ezeket pontozták, húsz pontot kellett ahhoz elérni, hogy megkapjuk a tudósítói igazolványt. — Mind a négyen megszereztétek? — Le is fényképeztek hozzá bennünket. A jövő őszig érvényes, és a legjobban sikerült írásokat közük majd a Pajtás újságban. Testvériesen Beszélgetésünk a sátor egyik földszintes ágyán zajlik, a magasból egyszer csak lenyúlik egy kéz, és süteménnyel telt zacskót nyújt le. A süteményt gyümölcshalmaz, majd cukor követi. Ezek a küldemények sorra járnak a sátorban: mindenki kap a csomagokból, amit ma a szülők hoztak. Annyi az őszibarack, hogy alighanem gyomorrontás követi majd a kóstolgatást. — Hagyjatok éjjelre is — süvít egy hang a sátor csücskéből, amikor kialszik a villany, rövidzárlat miatt. Az egyik kislány kiabál: — Legalább az almáspitét tartsátok föl, hogy elindulhassak a szaga után a sötétben ... Mikor újból világos lesz, előkerül Magyarszéki Gabriella „barátságfüzete”. Mindenkivel felíratta a nevét és címét, levelezni szeretne a sátorbeliekkel. Nyíregyházától Békéscsabáig az ország minden tájáról vaímaik itt a sátorban. Elbúcsúzunk, és az úton francia kislányok mennek előttünk Kék alapon piros csikós nyakkendőjükről már már magam is könnyen felismerem őket: összekapaszkodnak a magyar úttörőkkel, az utat teljes szélességben uralva tánclépésben haladnak.. Vidám énekük ragadós: sokszor visszacseng még a fülébe a dombóváriaknak is, akik mire ez a cikk megjelenik, már csak otthon gondolnak vissza: hűvös idő ide, vagy oda, jó lenne még újabb tíz napot itt tölteni Csillebércen! MOLDOVÁN IBOLYA A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat azonnali belépéssel felvesz építőipari pépek javításában gyakorlattal rendelkező gépszerelő szakmunkásokat Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a vállalat gépészeti osztályán. (7) Több éves gyakorlattal rendelkező mezőgazdasági gépszerelőket alkalmazunk. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezés Tm. Talajerő- . gazdálkodási Vállalat Szek- szárd. Keselyűsi út. Azonnali belépéssel alkalmazunk ács, kőműves, víz-, fűtés-, gáz-, csőszerelő (ifjú szakmunkásokat is) továbbá kubikos férfi segédmunkás munkavállalókat. Bérezés teljesítménybér, szállás, napi háromszori étkezés biztosítva. Jelentkezés személyesen és levélben Dunaújváros, Kenyérgyár u. t. sz. Állami Építőipari Vállalat Nem szeretném, ha olyasmit szabadalmaztatnék, amit masok már rég feltaláltak és szabadalmaztattak — mondotta. Ez a Mr. Tucker nem volt más. mint a záraikhoz és műszaki szerkezetekhez értő Henry Baker-Maekó. Néhány napi alapos tanulmányozás után minden megtudhatót megtudott a riasztó szerkezetekről. Fél évvel később Mr. Brown felmondta albérleti szobáját. Mrs. Puddock őszinte sajnálattal búcsúzott derék lakójától. O’Keefe, a Pápaszemes befejezte első küldetését. Joe McGinnis új gyűlést hívott össze. — A vállakózás komolyabb szakaszához értünk — mondta. — Azt hiszem, már tisztában vagyok azzal, hogyan fogjuk a dolgot végrehajtani. Pápaszemes Joe részletesen beszámolt tapasztalatairól. Minden kétséget kizáróan megállapította, hogy a Brink’s épület szerdára virradó éjszaka őrizetlen,^ azaz csak a garázs fegyveres őre van a helyszínen, de ő nem számít, mert a garázst vastag beton- fal és ugyanolyan vastag páncélajtó választja el a páncél— 31 — teremtől. Az épület alaprajzát is megszereztük. Ne kérdezzétek hogyan, ez az én dolgom. Mindezek alapján egy dolog világos: éjszaka betörni teljesen céltalan. A páncélteremhez nem tudunk hozzáférni, még dinaimittal sem! Tehát a pénztárosokat kell kényszerítenünk, hogy nyissák ki a kamrát. A többiek helyeslőén bólintottak. Csak Adolph Maffie kockáztatott meg egy kérdést: — De hogyan jutunk be egyáltalán az épületbe, a pénztárosokhoz, a páncélkamra előterébe? — Mondtam már, az előkészítés a legfontosabb, a többi már gyerekjáték. A bejutás előkészítése Henryre tartozik. O ért legjobban a kulcsokhoz. Keményöiklűt adjuk mellé segítségül. Néhány hétre lesz szükségük, amíg minden kulcsot megszereznék, hiszen csak kedden dolgozhatnak, amikar a gépfegyverállás nincs megszállva. így képzelem el: Mackó és a Kemónyöklű lenyomatét készítenék a Prince Street-i bejárat zárjáról, közben Spagetti őrt áll a szemközti háztetőin. Hatszor kell kivonulniuk, mert egy-egy este csak egy zárat intézhetnek el, mert reggel hatig be kell fejezniük a munkát. Hétkor jön a pénztár délelőtti személyzete. Értitek? — Igen — hallatszott kórusban. — Nos Henry, most rajtad a sor. Mutasd meg mit tudsz. Körülményes feladatot vállaltak Baker és két segédje, Costa és Faherty. Sok kedd éjszakájuk ment veszendőbe, mert a Prince Street túl élénk volt, mert holdvilágos volt az éjszaka. McGinnis váltig ’ türelemre intette őket. — Inkább tartson néhány héttél tovább, de menjünk biztosra. Még egy utasítása volt a bandafőnöknek a gengszterek számára: — A nagy vállalkozásig viselkedjetek tisztességesen, akár egy papnevelde növendékei; Ha valaki közületek va— 32 — lámát elkövet, és baja támad a rendőrséggel, veszélyezteti a tervet, s tudjátok, hogy ez mit von maga után. Néhányam zúgolódtak. — Könnyen beszélsz, hiszen jól jövedelmező üzleted van, mi viszont akár éhen halhatunk közben. Mégis senki sem merte megszegni a parancsot, mert tudták, hogy McGinnis bizonyos dolgokban nem ismer tréfát; Közben egészen más részről fenyegette veszély a nagyszabású tervet... Azon az éjszakán, amikor Henry Baker már a negyedik zár körül bajlódott, felesége Marjorie felriadt álmából. Felkattintotta az éjjeli szekrény lámpáját, látta, hogy mellette üres az ágy. Rögtön teljesen felébredt, kiugrott az ágyból, pongyolát rántott magára, kifutott a konyhába, a lakószobába, a fürdőszobába, rrtaj'd megállt a gyermekszoba ajtaja előtt. — Henry! Henry! — szólította a férjét, de választ nem kapott Szorosabbra húzta magán a vékony nylanpongyoilát, egy fotelba ült és keserves sírásra fakadt. — Képtélen szakítani múltjával — zokogta kétségbeesetten. — Tönkretesz mindannyiunkat. Henry hajnali négykor ért haza a vállalkozásról. Kalapja majd leesett a fejéről, amikor a villany felkattintasa után megpillantotta a fotelben didergő feleségét. — Mi az drágám, nem tudtál aludni? — kérdezte szelíden. — Henry, te megígérted, megfogadtad nékem, hogy... Baker zavartan vakarni kezdte a fejét. — No és? Tonyval és másokkal voltam, az egyiknek a születésnapját ünnepeltük. Égy pohár whiskyt sem ihatok meg baráti társaságban? — Úgy, szóval ünnepeltél! Méghozzá ebben a szerelő- ruhában, mi? (92) (13) — 33 —
