Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-22 / 196. szám
Szófiai élmény eh 1968. 3« VIT-vidámság Hazatértem után ismerőseim meglepődve fogadták a fesztiválról szóló „nem hivatalos” beszámolóínat, amikor a VIT légköréről, hangulatáról beszéltem. Az ő véleményük szerint a lapok tudósításai, de a tv riportjai sem tudták visszaadni azt, ami a vitafórumokon, előadástermeken kívül történt, egyszóval azt a miliőt amelyben az eddigi legnagyobb fesztivál lezajlott. Azt hiszem, egyikünk sem jött haza üres kézzel, mindenki őriz emlékezetében — az összélményló&zímí hogy a közeljövőben eljutok Szudánba, szerettem volna legalább színes fényképen megörökíteni őket. Nagyon kedvesen fogadtak, csak .éppen azt nem akarták megérteni, hogy mit akarok. (Ugylátszik a mutogatás „nyelve” is csak Európa határain belül „érthető”.) Kezembe vettem a fényképezőgépet, rájuk mutattam, aztán a masinára. Ezzel nem volt túl nagy sikerem. Próbáltam még kifejezőbben mutogatni, erre ők heves tiltakozásba kezdtek. Nem Természetesen már az első este igyekeztünk megírni a lapokat, hogy minél előbb hírt kapjanak rólunk az otthoniak. És most jön a meglepetés: tíz lapból legalább nyolc — de volt olyan csomag, amelyikben mind — Bulgáriának olyan városát ábrázolta, amelyek nem szerepelték útiprogramunkban. Két lehetőség kínálkozott: vagy valódi szófiai képeslapot venni, vagy elküldeni a meglévőket, és otthon szent esküvéssei bizonygatni, hogy nem jártunk kü- lönutakon ... .< >■. Légyott Egy napja voltunk Szófiában. Két fiatal utitársunk bolgár kislányokkal ismerkedett meg, s láthatóan jól érezték magukat egymás társaságában. Bennünket elszólított a vacsora, a fiúk viszont szerették volna az esti tánchoz is megtartani újdonsült ismerőseiket. A randevú megbeszélése a következőképpen zajlott le: a fiúk kilenc órát mutattak, erre a lányok rázták a fejüket. A fiúk egy órával korábbra tették az időpontot, amire heves bólogatás volt a válasz. Amint később kiderült, pontosan egy órát kellett várniuk. Ugyanis arról megfeledkeztek barátaink, hogy a bolgárok bólogatnak, ha nemet akarnak mondani, s akkor ingatják a fejüket, ha egyetértenek. Ha a szemerkélő esőt is hozzászámítjuk a várakozás közben bőven megfizették a tanulópénzt. D. KÓNYA JÓZSEF Következik: A fesztivál országa Jegyzet a „jótékony“ felvilágosítás hatásáról A harmonikus, kiegyensúlyozott családi körben nevelkedő szorgalmas tanuló egyszerre érthetetlen szórakozottságával tűnt ki többi társai közül. Amikor vizsgálódni kezdtek, mi lehet ennek oka, a magyarázatot a „jótét lelkek” felvilágosító szavaiban lelték meg. „Neked nem igazi szüleid ám ezek, csak magukhoz vettek” — mondták — jól- értesültségüket fitogtatva — az ismerősök. * Ha csak egyetlenegy esetben adódna, akkor is szót kellene emelni a jóindulatúnak álcázott, effajta felvilágosítás ellen. Városunkban és a szomszédos kisközségben is tapasztaltunk hasonló történetet. Ismerek egy örökbe fogadó középkorú házaspárt, akik állandó rettegésben élnek, mikor, hogyan és ki mondja meg a szerintük erre még éretlen, óvodás korú kislánynak, hogy ő „csak” fogadott gyermek. Náluk három évvel az örökbefogadás aktusa után is napi téma, nem kellene-e soha nem látott, ismeretlen em.be/elc közé költözniök, hogy megakadályozhassák a rombolást. A harmadik — a napokban szerzett tapasztalat — esetben sírva noszogatta szüleit a serdülő kislány arra. hogy utasítsák rendre az ő apátlanságát. bizonygató felnőttet. „Nem akartam én rosszat” — védekezett a nevelőszülő által megtalált és felelősségre vont felnőtt, Mire jó ez? A nevelés területén különösen éivényes. hogy nagyon könnyű a rossz szellemet kiereszteni a zárt palackból, de szörnyű nehéz visszaparancsolni. Ha száz közül egy megjátssza a jól értesült „jótét lelket", hiábavaló a kilencvenkilenc ember tapintata. Jó szándék ide, jó szándék oda. hatása egyértelműen romboló. Az indiszkréció szenvedő alanyai tudják leginkább megmondani, hogy mit szenved lelkileg a gyermek és a megrázkódtatásoktól őt kímélni akaró szülő. A gyermeknevelés nem merülhet ki a szeretet állandó éreztetésével. Időnként, esetenként minden szülőnek fegyelmezni is kell. Hogyan tegye ilyenkor, ha ellene uszítottak, vagy megpróbálják vele szembeállítani gyermekét? Bízzák csak a felvilágosítást a legilletékesebb emberekre, a szülőkre! Védtelenek ezek a szülők ma még az egyes ember megondolatlan indiszkréciója ellen. Alit szólnának, ha velük tennék ezt? Nagy szívre, nemes lélekre vall pedig az elhagyott, az árva, vagy apátián gyermek istápolá- sának és felnevelésének ellenszolgáltatás nélküli vállalása. Minden elismerést és támogatást megérdemelnek érte. Senkinek nincs joga a lélekmérgezéssél nehezíteni vállalásuk valóra váltását. Ezekben az esetekben is érvényes a minden értelmes, gondolkodó emberre kötelező szabály: cselekvés előtt kell felmérni tetteink hatását és következmériyeil,-i. -é Magyar Ikarus, török mec set és a tolnai fiatalok anyagon kívül — néhány igazi VIT-storyt, kedves, mulatságos történetet, amely csak ott. Szófiában és csak a fesztivál légkörében történhetett meg. Mi voltunk a szenvedő alanyai, avagy hősei az alábbi eseteknek. Név nélkül adom közre, részben a mesélők kívánságára, részben pedig azért, mert a fesztiválhanguíat tovatűnt s itt sok mindent jóval nehezebb megérteni, mint akkor, ott Szófiában. Bábel Az egyik leghangulatosabbnak ígérkező rendezvényre, a karneválra készülődtünk. Társágot nem volt nehéz találni, a belépőjegyül szolgáló színes legyezőt, mindenki a kezében szorongatta, aki oda igyekezett. Az egyik fiatalember addig-addig sürgölődött egy lengyel csoport közelében, míg ő is kiszemelte partnerét, egy szőke kislány személyében. Barátunk felmutatta a legyezőt, és mutogatással a kislány tudomására hozta: szeretné, ha vele tartana a karneválra. Elindultak együtt, a villamoson jó lett volna beszélgetni. A fiatalember megkereste a fesztiválszótárban a lengyel szöveget, s nagy buzgalommal „tár- salgott”. Ám erre a kislány a fejét rázta, és egy „nyet” szócskával is kifejezte, hogy egy árva Ica lakot sem ért belőle. Röpke próbálkozás németül, nagyjából ugyanolyan sikerrel. A fiatalember egy elkeseredett sóhajjal feladta a harcot: — hát akkor milyen nyelven beszélsz? — Magyarul; (Állítólag azért jcfl érezték magukat.) Foto A fesztiválvárosban európai szemnek furcsa, egzotikus viseletbe öltözött néger lányok csoportja ragadta meg a figyelmemet. Szudán iák voltak. Mivei nem ratudtam miért: idegenkednék, a fényképezéstől, s továbbra is igyekeztem „rábeszélni” őket, ami még hevesebb tiltakozást eredményezett. Kisebb csoportosulás támadt már körülöttünk, amikor szerencsére előkerült egy tolmács, aki elárulta a titkot: a lányok azt mondják, nem vesznék fényképezőgépet... „Magor nóta44 Vacsora után betértünk az egyik szófiai kisvendéglőbe, ma szitkát kóstolni. Az egyébként nem túlzottan fürge szófiai pincérek egyike a vártnál is gyorsabban szolgált ki bennünket amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk. Magyarul a köszönésen kívül semmit sem tudott, így német —orosz—bolgár keverék nyelven közölte, hogy nagyon szereti országunkat. Amikor fizetésire került a sor. nem fogadott él pénzt. Hiába nyomtuk a kezébe, visszatette az asztalra, s ránk mutatva mondogatta: magár nóta, magár nóta. Egyszóval: bárhogy szabadkoztunk, egy magyar nóta eléneklé- 6évei kellett fizetnünk. (Figyelembe véve négytagú társaságunk „jó hangú” énekeseit, ez a cselekedet nem bizonyult éppen a legkönnyebb valutának.. J) Anzix A történet a Nyugati-pályaudvarán kezdődik, ahol egy élelmes árus képeslapokat kínált a VIT- vonat utasainak. Szófiai képeslapok húsz forint tíz darab. Mindenki mentőangyalkérvt üdvözölte a hölgyet, aki levette a gondot a nyakunkról, s lehetővé tette, hogy itthon, magyar pénzért vásárolhassuk meg a szófiai amzixot. Tudósok segítőtársai Önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyűjtők találkozója Kaposvárott lálkozhattak a gyűjtőtalálkozó résztvevői, aki á nyelvjáráskutatási munkaülésen elnökölt. Az ülés témája a hajdúböszörményi és a nyírcsaholyi í-zés összehasonlítása volt, amelyet Németh Elek tanár ismertetett a hallgatókkal. A társadalmi kultúrával foglalkozó munkaülésen a régi Beregdaróc kondáséletéről hallhattak a résztvevők, Beré- nyi Andrásné nyugdíjas termelőszövetkezeti tag pedig arról számolt be, milyen volt az évi munkamegosztás egy sze- gényparasztcsaládban. Este a megyei művelődési házban műsoros összejövetel keretében Veres Péter íróval. Simon András, Fodor András. Takáts Gyula költőkkel és Lö- rincze Lajossal találkoztak a gyűjtők. A kötetlen hangulatú találkozót népi énekesek, mesemondó, táncegyüttes és bábcsoport műsora tette még színesebbé. megyei parasztember minden szempontból érdekes, ízes előadását nagy érdeklődés kísérte, még a munkaülés szünetében is sokan fordultak kérdésekkel Ádi bácsihoz. Egyébként sem szűkölködött érdekes előadásokban a találkozó második napja: Márton László fényképész például a sárréti juhászok gyógyító tudományáról felkutatott ismereteiről számolt be, Szivák Piroska győri tanítónő pedig a „Rába halászata Soboron" címmel tartott előadást. Este klubest keretében néprajzi filmek bemutatójára került sor. Lakatos Vince rendező három, néprajzi és művészi szempontból egyaránt értékes alkotását: Pásztorművészet, Öreg malmok, és Bocs- korom van egy tál: című filmjét vetítették le az érdeklődőknek. Ezenkívül több amatőr filmesnek nyílt alkalma néprajzi témájú kisfilmjeik bemutatására. árom napig Kaposvár vendégei voltak az önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyűjtők, akik ezúttal ötödik alkalommal jöttek össze országos találkozóra, tanácskozásra. A meglehetősen hosszú és hivatalos ízű meghatározás — önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyűjtők — többnyire egyszerű embereket takar: gyári munkásokat, hivatalnokokat, termelőszövetkezeti tagokat, pedagógusokat, akik mindennapi munkájuk mellett néprajzi gyűjtéssel, néprajzi és nyelvi kincseink, hagyományaink felkutatásával, feldolgozásával foglalkoznak és ezzel felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtanak a hivatásos kutatóknak. Szinte felsor olhatatlan sokaságú előadás hangzott el a három nap alatt a kaposvári Latinka Sándor művelődési házban, ahol a néprajzkutatás önkéntes munkásai neves tudósokkal, egyetemi tanárokkal, írókkal, művészekkel találkozhattak. Csak néhány előadást emelek ki az első nap programjából: dr. Papp László kandidátus, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének főmunkatársa földrajzi neveink továbbéléséről beszelt, dr. Szolnoky Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgató- helyettese a magyarországi szabadtéri múzeumokról tartott átfogó, értékelő előadást. Délután Lőrincze Lajossal tart következő napon a folk- lór volt a munkaülések témája. Egyik legérdekesebb előadást Sebestyén Ádám ka- kasdi termelőszövetkezeti tag tartotta, aki a bukovinai And- rásfalva népszokásairól beszélt. Elmesélte a régi székely lakodalmak — amelyeket mindig szerdai napon tartottak, s tartanak ma is — lefolyását, azokat a hagyományokat, amelyeket — ha nem is teljes egészében — ma is őriznek a ka- kasdi székely emberek, a Bukovinából elszármazott Tolna J/asárnap, a találkozó harmadik napján került sor a „szabad fórum’’ megrendezésére, amelyen a beszámolók, vita mellett sok értékes javaslat hangzott el a néprajzi és nyelvjárási gyűjtési munkával kapcsolatban. A gazdag és tartalmas programmal telített találkozó utolsó rendezvénye tanulmányi kirándulás volt, amelynek keretében Szennára látogattak a résztvevők.
