Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-22 / 196. szám

_a ^vtár-i c1 ó ds í® miGYElf NLrf'UJSAE A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKASPART^ÄJlNä tfítGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. évfolyam, 196. szám ARA: 80 FILLER Csütörtök, 1968. augusztus 22. A CSAP KB, a csehszlovák kormány és nemzetgyűlés tagjai egy csoportjának felhívása Közlemény A Magyar Távirati Irodát ille­tékes helyen felhatalmazták a kö­vetkezők közlésére: A szomszédos Csehszlovákia párt- és állami személyiségeinek kérését teljesítve a Magyar Nép- köztársaság kormánya — együtt más szövetséges országokkal — segítséget nyújt — beleértve a fegyveres támogatást is — a test­véri csehszlovák népnek, a belső szocializmusellenes, valamint a külső imperialista erők által lét­rehozott ellenforradalmi fordulat veszélyének elhárítása céljából. A testvéri országok együttes segítsége megfelel Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Magyar- ország, a Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió párt­ós állami vezetői által aláírt bra- tislavai nyilatkozatnak, amelyben kinyilvánították, hogy a szocialis­ta vívmányok védelme és erősíté­se valamennyi szocialista ország közös internacionalista kötelessé­alapján 1968. augusztus 21-én nép­hadseregünk egységei Csehszlovák kia területére léptek, együtt a szövetséges csapatokkal. Amint a fenyegető veszély meg­szűnik és a csehszlovák törvé nyes hatóságok úgy döntenek; hogy a szövetséges katonai egy­ségek jelenlétére nincs szükség, a csapatokat haladéktalanul kivon­ják a Csehszlovák Szocialista Köz­társaságból. A szocialista országok kormá­nyainak elhatározása egyetlen ál­lam ellen sem irányul, nem sérti más államok érdekeit, döntésük teljesen összhangban van a test­véri szocialista országok szövetsé­gi szerződéseivel. A testvéri szocialista országok egységét és szolidaritását állítjuk szembe áz ellenség bűnös próbál­kozásaival. Soha senkinek nem engedjük meg, hogy a szocialista közösség valamelyik tagját kira­gadják sorainkból. (MTI) Prága (TASZSZ) A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bi­zottsága tagjainak, a csehszlovák kormány és nemzetgyűlés tagjai­nak egy csoportja, amely felkér­te a testvérországok kormányait és kommunista pártjait, nyújtsa­nak haladéktalan segítséget a csehszlovák nép számára, az alábbi felhívást adta ki: Csehszlovákia polgárai, munká­sok, parasztok, dolgozó értelmisé­giek,: férfiak és nők, fiatalok! Politikai hovatartozásra, nem­zetiségre, vallásra és társadalmi helyzetre való tekintet nélkül fordulunk mindenkihez, akinek drága szocialista hazánk és aki- neje az valóban hazája, önökhöz fordulunk ebben a pillanatban, amikor eldől az ország sorsa. Olyan pillanatban, amely egyszer­smind történelmünk és további szocialista és demokratikus fej­lődésünk kulcsmozzanata marad, olyan pillanatban, amikor húsz­éves erőfeszítéseink, áldozataink, munkánk által kivívott értékékről van szó, amikor minden kockára került. Olyan időszakban fordulunk önökhöz, amikor szocialista építésünk ered­ményeit veszélyeztetik azok az erők, amelyek visszaélnek a CSKP Központi Bizottságá­nak januári plénumán maga a párt által kezdeményezett haladó lépésekkel, amely lépéseket azóta a pórt őszintén megvalósít, az igazi de­mokrácia megteremtése és az igazi humanizmus, valamint azon eszmények érdekében, amelyek kedvesek hazánk minden becsüle­tes polgárának. A párt kezdeményezésére ja­nuárban arra az útra léptünk, hogy keressük és megtaláljuk a szocializmus új arculatát, amely megfelel népünk életmódjának és gondolkozásának, és amellyel a társadalom és az egyén minden perspektívája összekapcsolódik. A párt nyiltan megbírálta a múlt hibáit. Határozottan válaszvonalat húzott maga és a személyi hata­lom korszaka közé, amely utóbbi valóban eltorzította a szocializ­mus humánus és demokratikus jellegét. Minden becsületesen gon­dolkodó hazafi tevékeny részvéte­lével és támogatásával, a pórt Munkás-paraszt találkozók pillanat az Állami Építőipari Vállalatnál rendezett találkozón: Sörös Sándor megszegi az új kenyeret. Megyeszerte munkás-paraszt találkozókon ismerkedtek egymás eredményeivel és gondjaival az alkotmány ünnepén az ipari üze­mek és a termelőszövetkezetek dolgozói. Több helyen a termelő- szövetkezet látta vendégül az ipari munkásokat, másutt meg az ipari üzembe látogattak el a szö­vetkezeti parasztok. Szekszárdon például a Garay Tsz előhegyi pin­céjében vendégeskedtek a mű­szergyár, az AKÖV, a Gabona­felvásárló és -Feldolgozó Vállalat, a Szabó Ktsz és a Vendéglátó Vállalat képviselői, a SzekSzárd- szőlőhegyi Szabadság Tsz, vala­mint a Faipari Vállalat, az Öra- és Ékszeripari Vállalat, az Építő­ipari Ktsz és a Vasipari Vállalat dolgozóinak találkozóját a Vas- Műszaki Nagykereskedelmi Vál­lalatnál rendezték meg. Első ízben rendeztek munkás­paraszt találkozót a Tolna me­gyei Állami Építőipari Vállalat központjában. Itt a két építővál­lalat, a Lakáskarbantartó Ktsz és a Tolna megyei Gépjavító Vál­lalat dolgozói találkoztak és töl­töttek el néhány vidám órát a Jóreménység Tsz tagjaival. Sö­rös Sándor elnökhelyettes ismer­tette a jelenlevőkkel a szövetke­zet eredményeit, Prokos József, az Állami Építőipari Vállalat szb- titkára pedig a vállalat új szociá­lis létesítményeit mutatta be a szövetkezeti asszonyoknak. határozottan új korszakot nyitott azzal a legbecsületesebb szán­dékkal, hogy kijavítja a múlt hi­báit és megteremti a feltételeket hazánk jövendő gazdag és boldog élete számára. Az alapvető polgári jogokat, amelyek mindig eleven kapcso­latban álltak népünknek a de­mokráciáról és a humanizmusról alkotott elképzeléseivel, újból helyreállították az akcióprogram elgondolásai és haladó szelleme alapján. Ez az akcióprogram szo­cialista felemelkedésünk hosszú időszakra szóló platformjának Re­szült és megkapta népünk soha­sem tapasztalt tömeges támoga­tását. Elsősorban ez az egyöntetű tá­mogatás igazolta új utunk helyes­ségét és vonzóerejét. Különösen ez a tény bizonyította, hogy a január előtti időszak hibái elle­nére a szocializmus eszméi mé­lyen meggyökereztek hazánkban, népünk a szocializmust életének természetes közegeként fogja fel. Népünk mély törekvése a jogra és az igazságra valóban kifejezésre jutott a januári plénum által megjelölt haladó eszmékben. Ezen eszmék segítségével a társa­dalom kijutott az egészségtelen közöny állapotából és így teljesen (Folytatás a 2. oldalon.) se. Csehszlovákiában olyan súlyos helyzet alakult ki, amely megsem­misítéssel fenyegette a szocialista vívmányokat, a törvényes rendet, veszélyeztette a szocialista világ- rendszer életbevágó érdekeit, a testvéri országok biztonságát, az európai népek békéjét. A fenyegető veszély időben tör­ténő elhárítására, Csehszlovákia párt- és állami személyiségeinek kérésére a Magyar Népköztársa­ság kormányának határozata A dél-vietnami szabadsághar­cosok szerdán hajnalban össze­hangolt támadást indítottak a Mekong deltájának 13 városa ka­tonai célpontjai ellen. Az AP a támadássorozatot ér­tékelve azt írja, hogy az ilyen ak­ciókra általában olyankor kerül sor. amikor a partizánok nagyobb támadásokra készülnek fel és csoportosítják erőiket. A dél-vi­etnami kormánycsapatokat Saigon egész körzetében riadókészültség­be helyezték, de a főváros köze­lében jelenleg nyugalom uralko- i dik. A MAGYAR TÁVIRATI IRODA JELENTI: A magyar néphadsereg egysé­gei, amelyek a szövetséges csapa­tokkal együtt a Csehszlovákiában kialakult ellenforradalmi fordulat veszélyének elhárítása céljából testvéri segítséget nyújtva tartóz­kodnak csehszlovák területen, ellenállásba nem ütközve, szemé­lyi és anyagi veszteség nélkül, hajtották végre kitűzött feladatu­A dél-vietnami Felszabadítás hírügynökség jelentést, adott ki a Tay Ninh tartományban augusz­tus 18-án és 19-én lezajlott ha&> cokról. A közlemény szerint a szabadságharcosok e két napon 700 ellenséget tettek harcképte­lenné, köztük 400 amerikait, meg­semmisítettek, illetve megrongál­tak 46 tankot és más páncélos járművet. Augusztus 19-én a dél­vietnami kormánycsapatok egyik századát teljesen szétverték a ge­rillák, két másik század és egy amerikai egység pedig súlyos veszteségeket szenvedett. kát. 21 szabadságharcosok összehangolt támadása a Mekong deltájában fllkotmánynapi katonaeskü. Szekszárd lakói rendkívül lát­ványos katonai parádé szereplői lehettek augusztus 20-átn, akár­csak a környező községekből, é? távolabbi vidékekről ideutazók. A nyár elején bevonult kato­nák eskütételét ezúttal a nagy nyilvánosság előtt rendezték meg. Délelőtt fél tíz után már mintegy ötezren foglaltak helyet a Mártí­rok terén; amikor a széles, új út­testem felsorakozott az újoncegy­ség, és harsány köszöntéssel üd­vözölte az érdeklődő tömeget: — Jó reggelt, Szekszárd dol­gozó népe! Majd pedig felharsant a ve­zényszó: — Fogadás balról! Zászlónak tisztelegj! Az alakulat legszentebb erek­lyéjét, a csapatzászlót hozták, ro­hamsisakos díszszakasz kíséreté­ben. Néhány perccel tíz óra előtt a meghívott vendégek is elfoglalták helyüket a díszemelvényen; köz­tük Szabópál Antal, a megyei ta­nács elnöke, dr. Solymosi Mihály rendőr ezredes, Tolna megyei főkapitány, Bolvári József né, az országgyűlés honvédelmi bizottsá­gának tagja, Gaál Antal, megyei munkásőrparancsnok-helyettes, a hazánkban ideiglenesen állomáso­zó szovjet hadsereg képviselői, a megyei KISZ-bizottság, a tömeg­szervezetek képviselői. Pontosan tíz órakor érkezett a térre az alakulat parancsnokának kíséretében Kutika Károly vezér­őrnagy. Ellépett az eskütételre fel­sorakozott katonák sorfala előtt, majd köszöntötte őket: — Jónapot, elvtársak! — Erőt, egészségét vezérőrnagy elvtárs! — visszhangozta sok-sok fiatal torok. Kutika Károly vezérőrnagy ez­után rövid beszédében üdvözölte a katonákat. — Az ünnepnek különös jelen­tőséget ad az, hogy önök az alkotmány ünnepén, az al­kotmányra, a magyar népnek az alkotmányban foglalt vív­mányai megvédésére tesznek esküt. Azért is különös jelentőségű ez az ünnep, mert 1919. augusztusában éppen itt, ezen a téren haltak mártírhalált a Tanácsköztársaság szekszárdi legjobbjai. Az ő pél­dájuk lelkesítse önöket is arra a magasztos feladatra, amelyre ké­szen állnak: a szocialista haza, dolgozó népünk békés munkájának vé­delmére. Sajátítsák el fegyvereik, harci esz­közeik kezelését olyan fokon, hogy bármikor, ha kell, készen álljanak minden ellenség megsemmisíté­sére. Helytállásra, a katonai is­meretek tökéletes elsajátítására kötelez valamennyiünket a jelen­legi, feszült nemzetközi helyzet, az imperializmus háborús törek­vései. Nem tudni, mikor, hol, me­lyik pillanatban támadnak ben­nünket. Nekünk, katonáknak köteles­ségünk, hazafias és interna­cionalista kötelességünk, hogy bármikor a megfelelő csapás­sal válaszolhassunk. A vezérőrnagy üdvözlő szavaira Herczmanszki Pál honvéd vála­szolt, majd utána következett az ünnepség legszebb mozzanata, az eskütétel. Zengett, harsogott a tér, (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents