Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-19 / 195. szám

Hámos György:

Kísértés és alkalom

„KÉNYES TÉMÁRÓL VOLT

SZÓ a Belkereskedelmi Minisz- tériuan sajtótájékoztatóján” — olvastam. Vajon milyen kényes témát közöltek a sokat tapasztalt újságírókkal? Arról volt szó, hogy a kedves vevők hébe-hóba lopnak az üzletekben. Az újságcikknek, mely e sajnálatos felfedezésről beszámolt, ez volt a címe: „Némelyik vevő megfeledkezik magáról”. S a főosztályvezető beszámolóját ugyanez a gyengéd, tapintatos hang jellemezte. Szomorú szívvel emlékezett meg egyes vevők feledé- kenységéről. Utána több illetékes vezető statisztikai adatokkal támasztotta alá a „sajnálatos ta- pasztálatokat”. De, mint jó kereskedelmi szakemberekhez illik, sietve megnyugtatták az újságírókat és a kedves vevőket, mondván: igazán túlzás volna azt állítani, hogy sokat lopunk. Még ezrelékekben is nehéz lenne kifejezni, hogy a közértek forgalmához viszonyítva: milyen rendkívül keveset lopunk.

Bevallom, ennél a résznél egy kis büszkeséget is éreztem, A későbbiekben azonban kiderült, hogy e csekélyke szám csak a leleplezett Lopások száma. Ebből nyomban megértettem, hogy a le nem leplezett lopás ennél jóval több. Érthető tehát, hogy a vevőközönség által fehér köpenyes detektí veknek elkeresztelt kereskedelmi dolgozók árgus szemmel figyelik a kedves vevőt Itt már-már ebszoarvorodtam; de szerencsére a rákövetkező határozott kijelentés megvigasztalt „Megengedhetetlen azonban a vásárlóközönség alaptalan zaklatása és gyanúsítása”. Ezt csak üdvözölni tudom ... Illetve, egy kicsit még gondolkodnom kell felette. Vajon mikor derül ki, hogy a kedves vevőt alaptalanul zaklatták és gyanúsították? Ez csak az irodán vagy a raktárban derülhet ki, ahová a kedves vevőt bekísérték, hogy kitapogassák a zsebeit. Addig a jóisten sem tudná megmondani, hogy okkal, vagy ok nélkül gyanúsították-e. Ez a lehetőség megint elcsüggesztett. Különösen a nagyon is méltányolható magyarázata, mely szerint az esetleges leltárhiány

kihat a dolgozók prémiumára és év végi nyereségrészesedésükre. Érthető tehát, nagyon is figyelnek arra, nehogy némelyik vevő megfeledkezzék magáról. Még szerencse, hogy ezután nyomban a következőket mondták: „De

ettől függetlenül körültekintőbben és udvariasabbon kell bánniuk a vásárlókkal” Ennek megint módfelett megörültem. Illetve mit jelent az, hogy függetlenül a bolti tolvajoktól körültekintőbben és udvariasabban kell bánni a vásárlóval? A bolti lopásokról lóvén szó csak azt jelentheti: nagyon körültekintően kell megítélni, hogy a kedves vevő lop>ott-e vagy sem; s az esetleges gyanút rendkívül udvarias formában kell közölni vele.

SAJNOS A LOPÁS gondolatával nem foglalkozó vevő vásárlási örömét erősen csökkentette eddig is. hogy éber szemek gyelték minden mozdulatát. Most megígérték, hogy ezentúl minden másképp lesz. Felületesen nem szabad többé senikit sem gyanúsítani. Az eladót szigorúan felszólítják arra: körültekintően és alaposan nézze meg, kit merészel gyanúsítani. Tehát az eladó — nehogy véLetlenül ártatlant gyanúsítson — még gondosabban figyeli a kedves vevőt. Igaz, nem azért, hogy lop-e; éppen ellenkezőleg; hogy tiszta «ívvel meggyőződhessék a vásárló teljes ártatlanságáról. Most már csak az a fontos, hogy a vevőt fokozott gondossággal szemmel- tartó eladó tekintetéből ne az sugározzák: figyellek te álak,

mert gyanús vagy nekem. Hanem az sugározzéfc: figyellek te kedves vásárló, nehogy istenments, alaptalanul gyanúsítsalak.

Bemard Shaw azzal magyarázta a házasság intézményének tartósságát, hogy az egyesíti a kísértés maximumát az alkalom maximumával. Az ő idejében még ismeretlenek voltak az ön- kiszolgáló közért boltok. Ezeknek, szemben a házassággal, az a legfőbb hátrányuk, hogy szintén egyesítik a kísértés maximumát az alkalom maximumával. A házasságban ott kísért a kedves nő. s ott a

CSANADY JÁNOSc

Munkálkodó

A Nap szép gömbölyűén felkel — és megteszi naponta —• ha ködök választják is el a földtől. A vékony Hold dagad. A Tenger árad, árad mindenütt, s ostromolja vagy elmossa part jak, A világ habjai ordítanak! Hazámnak nincs tengere, csak ege, csak búza hullámzik a horizont kékbe-vesző, karikás rétjein, s asszonyok térde villan ott, hol a föld párolog:

„májusi zápor után” »

Hát dolgozom. Az ifjúság i

elzáporoz, s feledhetetlen buborékok emléke mögül feine kipattanó

magok klorofil-zöldje.

Csattoghat aszály, jégverés, tornádó törhet valahol a földre*** ez itt mindig kibuggyan.

A jó tapasztalás: a munka forradalma; a rend nyugalma, a világ rendetlensége közepette; a kenyér megformált, kerek biztonsága; az építés piros téglái vasbeton oszlopok klasszikus keretében.

Dolgozom,

ahogy majd dolgoznak Ök is

szilárd, új vázak rajzos csarnokában; hol a beépített falak átengedik szelíden, szabadon, s elosztják

gazdagon;

az éj nyugalmát, s az oszthatatlan mindenség fényeit.

töméntelen alkalom, hogy őt magunkévá tegyük. Az önkiszolgáló közértekben pedig — bocsánat a méltatlan hasonlatért ott kisért a szardínia és a tábla csokoládé, s ott a töméntelen al kálóm, hogy ezeket magunkévá tegyük. Láthatjuk tehát, milyen pokolian nehéz erkölcsi alapelveket és emberi magatartásokat összeegyeztetni. Ha az önkiszolgáló közértekre gondolok: az

emberiség sorsát egyszerre nehezen megoldhatónak érzem. Aki belép egy ilyen üzletbe: hivatalból gyanússá válik. S ez szinte természetes. „Némelyik vevő meg feledkezik magáról” — írja igazán tisztelettudóan az újság. De melyik az a némelyik? — töprengek jogos aggodalommal a közértben. Mit tehetnek egyebet figyelnek bennünket. Ha nagyon figyelnek: természetes, hogy megsértődünk. Ha nem figyelnek nagyon, könnyebben tévedhetnek: s akkor természetesen — még jobban megsértődünk. Tehát, hogy ne bántsanak meg az alaptalan és megszégyenítő gyanúsítással, még jobban figyelnek — a tévedések elkerülése végett. Mj pedig még jobban megsértődünk. Hol itt a megoldás? Tartok tőle, hogy ezen a kereskedelmi iskolákban bevezetésre kerülő új tantárgy sem tud lényegesen változtatni. Ott, mint olvasom, megtanulják majd a tanulók, hogyan kell a legtapintatosabban, a legkevésbé bántóan viselkedni a bolti tolvajoknak vélt vásárlókkal. Ök az összes vásárlók néhány ezrelékét jelentik csak. s így aránylag könnyű valamennyiükkel udvariasnak lenni.

ÉN MINDENESETRE ELHA TÄROZTAM, ha legközelebb tíz deka szalámit vásárolok, s azzal egyik pénztártól a másikig zavarnak, mert vagy a blokkoló gép romlott el, vagy éppen a blokkokat számolják össze—oda- állök az üzletvezető elé. Becsületesen a szemébe nézek, s így szólok halkan: „Vezető kartárs, én ezt a szalámit loptam”. Erre hárman udvariasan körülvesznek, bekísérnek a kényelmes irodába

— s tekintettel vallomásomra és őszinte megbánásomra: kifizettetik velem a szalámi árát, és elbocsátanak. Én pedig könnyű szívvel megyek ki az üzletből, ahol vásárló társaim hosszú sora kígyózik az egyetlen pénztár előtt

— tekintve, hogy ők nem loptak semmit.

KÁLDJ JÄNOS:

A piacon

Még köd-rezedákat fúj a hajnali szél, de nézd,

már tele vannak a bódék, a ládák.

Incselkedve mosolyognak feléd a tömzsi zsákok és óriás kosarak.

Korai körte, alma, ribizli, uborka, zöldség, és íme,

mint a Kordillerák vonulata,

akkora hegyek húzódnak káposztáké'

Önti a föld a gyümölcsöt.

szórja a szépet

édesanya-módon.

De azt is lásd, hogy a piac mögött, messze-messze,

a távoli kertekben és az elnyúló mezőköt. ezer és ezer ismeretlen barátod vásik azért, hogy teremjen a föld,

hogy megteljenek a teherautók terménnyel

és napsugárral, hogy mikorra a köd-rezedákat elfújja a szél, a piacot már ily gazdagon megrakva találd.

's

Kálói Judit rajza

LOVÁSZ PÁL:

Kései Ikarosz

A Föld maholnap semmi más, csak csillagközi állomás, jönnek-mennek az űrhajók, születnek új dimenziók, tér-tágulás, idő-zsugor, viszonylagosság bont, ahol törvényt kötött az értelem, véget csillant a végtelen; embertest, ócska szerkezet hús-csontja közt lélek rekedt, avult modell, hitvány anyag, iramlást gátló rossz alak;

jövőt előz az űrhajó, kormányához különb való, gyorsat előz gyorsabb elem, nem földre húzó kötelem: világtáró futás a cél, sodrában holtra fagy, ki él, mozgás ragad parányt, egészt, győztesre váltja ütemét, s kihull, mi áll, haszontalan, minek emlék-kolonca van; s ember honán, Föld korszakán átzúg a világóceán

Az Elba-parti Drezda, a német kultúra, egyik központja, talán a legsúlyosabb károkat szenvedte a második világháborúban. A 15 négyzetkilométer területű belváros csaknem teljes egészében megsemmisült, 35 000 polgári személy lett a bombázás áldozata, s a művészet pótolhatatlan értékei pusztultak el.

A látogató ma már alig talál romokat, a város csaknem teljes egészében újjáépült. Ehhez hozzájárult a drezdaiak önfeláldozó munkája is, hisz a város félmillió lakosa pontosan 3fi 740 000 munkaórát dolgozott társadalmi segítségként.

Az Elba-parti metropolisz tovább szépül. Ismét régi pompájában áll a Zwinger, megnyílt a képtár, újjáépült a Kreutzkirche, s ismét működik világhírű kórusa is. Az idei és a jövő esztendőre 287,5 millió márkát irányoztak elő Drezda építésére. Lakások, szállodák épülnek, helyreállítják az operaházat, s a távolabbi tervek között szerepel a királyi palota újjáépítése is.

Képünkön: Drezda látképe.

(Panorama DDR)

/