Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-19 / 195. szám
Az igazgató nyugdíjba megy Jő kilátás Decsen A gyári ebédlőben ünnepé' " lyes a hangulat. Szövőnők, művezetők, lakatosok és irodisták búcsúztatják Misi bácsit, az igazgatót. Nemcsak a szavak, hanem az elfogódott arcok is mutatják: Kicsit fáj ez a búcsú attól az embertől, aki több, mint negyven évvel ezelőtt útrakelt a velencei Meszlényi grófok uradalmából, . hogy lakatosszakmát tanuljon, most pedig egy kilencszáz fős gyár tengernyi gondját-baját hagyja a fiatalabbakra. — De sokat elmondjuk, meggondolatlanul, hogy várjuk a pihenést, és amikor itt van, sajnáljuk', hogy megöregedtünk — mondja a párttitkár. Misi bácsi azonban úgy látszik, már korábban döntött. Amikor pár nappal ezelőtt Losonczi elvtárs átadta a Munka Érdemrendet, szintén megkérdezte, hogy nem sajnálja-e otthagyni a gyárat, aminek a korszerűsítését, sőt egy új gyár építését most kezdik el, azt válaszolta: „Jöjjenek a fiatalok. Én úgy érzem, megtettem a kötelességemet.” E kötelességek közé tartozott az is, hogy segített az új gyár tervezésénél, értékes szakmai útmutatásait figyelembe veszik. És'még is hívják majd a gyáravatásra. Kötelességteljesítésből áitt az egész élete. — Egész famíliám lakatos volt. És én mégis, nagyon megszerettem ezt a rongyszakmát — mondja elérzékenyültén. A- „rongy” szakma a textilszakma. Ebben alkotott nagyot, maradandót Tímár Mihály, a Tolnai Paratitszövőgyár nyugalomba vonuló igazgatója. — Amikor a Parlamentbe mentem, feltűztem mind a tíz kitüntetésemet. A portás tisztelgett, mint egy generálisnak. Voltunk vagy húszán, valamennyien nyugdíjba vonulók, de egyiküknek a mellén sem volt annyi kitüntetés, mint az enyémen. A nők valamennyién engem néztek és ebből látom, hogy nem is vagyok olyan öreg — — mesél tréfálkozva legfrissebb élményeiről Misi bácsi. A kitüntetések — az ezüst- és az aranykoszorús újítójelvény, a sztahanovista és a „kiváló dolgozó” csillagok, külső jelei annak, hogy Tímár elvtársnak neve van a szakmában. A sztahanovistajelvényt 1949-ben kapta, az elsők között. Tagja volt az első munkáscsoportnak, amely birtokba vette a gallyatetői üdülőt. Most pedig, nyugalomba vonulása alkalmából feltűzhette a tizenegyediket, a Munka Érdemrendet. Harmincöt évvel ezelőtt került a textilszakmába. ' Évekig volt mester a Star Szövet- és Kötöttárugyárban. A felszabadulás után döntő szerepet játszott a magyar- országi nagyüzemi frottírtermelés meghonosításában. Három évig a Könnyűipari Minisztériumban dolgozott, szervezte a textilipart, majd 1953-ban a Pamutszövőipari Vállalathoz került. A tolnaiak azóta ismerik, hiszen gyakori vendége volt a tolnai gyárnak. Ötvenhatban — kilenc, hónapra — a tolnai gyár vezetésével bízták meg. Sokan emlékeznek egy fogadásra ebben az üzemben. Az első időben nagyon akadozott a termelés, naponta 32 millió vetést teljesítettek. Misi bácsi akkor úgy látta, hogy többet is ki lehet hozni a gépekből, emberekből, többet lehet adni az országnak, nagyobb keresetet a munkásoknak. — Az év végére elérhetjük a harminckilenc milliót, — állapította meg. — Ha ez sikerül, én leharapom a fülemet, — mondta a gyár egyik vezető szakembere. A harminckilenc millió már hat hónap múlva meglett. Természetesen a fogadási tét „behajtására” nem került sor. Csak egy tanulság levonására: Hozzáértéssel, jó szakmai ' irányítással lehetetlennek tűnő dolgokat is meg lehet valósítani. A hozzáértés azonban nemcsak szakmai tudást jelent. Érteni kell az emberekhez is, becsülni őket. _____ Tímár elvtársat Misi bácsinak szólítják a gyárban. Valahogy így alakult ki a tizenöt év alatt, amíg csak rendszeresen idejárt és így maradt akkor is, amikor négy évvel ezelőtt „véglegesen” rábízták a gyár vezetését. Kidolgozta az üzemeltetési szabályzatot, megkövetelte a rendet, a fegyelmet mindenkitől, sokat foglalkozott nemcsak a gépekkel, hanem az emberekkel is. — Az én napi programom úgy kezdődött, hogy reggel végigjártam az üzemet. így nemcsak a jelentésekből láthattam, hogy megy a munka, hanem személyes tapasztalatból is. Természetesen intézkedtem, ha valahol fennakadás volt. Délután műszakváltáskor megismétlődött a reggeli séta. Engem nemigen kerestek az irodában, ha valaki beszélni akart velem, akár üzemi, akár egyéni problémája volt, tudta, hogy „el kaphat”, amikor arra járok. 1 945 óta párttag, a legnehe-*- zebb időszakokban is kommunistához méltóan viselkedett Öt js — mint annyi lelkiismeretes, sokat dolgozó vezetőt — megviselte a túlfeszített munka, öt venéves korában szívtrombózist kapott. Sikerült talpraállnia, bekapcsolódnia a munkába, ö szervezte meg a tolnai gyár gépparkjának egységesítését, gyakori vendége volt az üzemnek. Az elmúlt tizennyolc év alatt hetenként legfeljebb két-három napot töltötl a családjánál. Járta az országot Négy év óta pedig még kevesebbet lehetett otthon. Most végre igazán kipihenheti magát, azza: a jóleső érzéssel, hogy egy nagy- vállalat több ezres kollektívája — köztük a tolnai kilencszáz dolgozó is — a jó szakembert, a kiváló vezetőt becsüli benne. V 3. 3. Augusztus 20-án! Ünnepélyes újonceskü Augusztus 20-án Szekszárdon — egyben bevezetője lesz a hon- a nyár elején bevonult újoncok védelmi hónapnak, amelynek ren- ünnepélyes: eskütételét ezúttal a dézvényei közé tartozik a Ma- legnagyobb nyilvánosság előtt, a gyár Honvédelmi Szövetség ha- Mártírok terén rendezik meg, dél- gyományos őcsényi honvédelmi előtt tíz órakor. Az ünnepség — napja, és a szeptemberben meg- amelyen mint társ fegyveres tes- tartandó városi polgári védelmi tület, a munkásőrség is részt vesz gyakorlat. A fotoriporter vállalkozott rá, hogy felmászik, én rögtön meggondoltam magam, amikor megláttam a létrát. Függőlegesen kapaszkodni 40 méter magasan olyan létrán, illetve létrasoron, ami egy kissé imbo- lyog és se biztosító öv, se védőangyal, szóval, köszönöm szépen. Egy óriási cső ez az egész. Aki ide bemegy, az aztán benne van a csőben. De baleset még nem fordult elő. Ott fönn természetesen vigyáznak: ha kell, használják a biztosító övét is. Az pedig még természetesebb, hogy ide csak olyan ember jön dolgozni, akinek nincs tériszonya. A fényképezőgépet és. a hozzá való felszerelést szépen rádrótoztuk a kontinerre, a nagy, vödörszerű felvonóra, és így azok előbb felértek, mint a fotós. Különben ezzel a kon- tinerrel általában betont hor danak föl, nem is akármilyent. Annyira kemény a víztorony betonja, hogy elég lesz bele lyukat vésni, amikor majd. a föl járó vaslétrát szerelik az oldalára, vagy a villámhárítót A vaslétra egyelőre ott hever a kerítés mellett. Be van kerítve a víztorony környéke, az egész telephely és nappal is lakatra zárják a kaput. Kevesen vannak, a telep elég nagy és sok az építőanyag. Száz plusz huszonöt köbméter befogadó képességű lesz a decsi víztorony. A plusz huszonöt köbméter vizét tűzoltásra fogják tartalékolni. Elkészült már a tartály is, éppen ennek a zsaluját bontják a képünkön látható emberek: Forman Gyula ágy, Pollák Ferenc lakatos és Vinecker János vasbetonszerelő. Kollégám azt mondta, amikor kissé megizzadva leért, hogy innen kitűnően lehet fényképezni Szekszárdot. Persze nem Pajtás géppel, hanem az ő szerszámaival, amikhez egyebek között egy „lőcs” is tartozik: a 30 centis teleobjektív. A víztorony építése nagy esemény Decsen. Megváltozott vele a község látképe, és szepA Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat állandó munkára keres: Bérezés teljesítmény alapján. Szállást, étkezést, különélést a törvényes keretek között biztosítunk. Kéthetenként szabad szombat. Felvétel esetén az útiköltséget megtérítjük. Jelentkezés: KOMÉP Tatabánya, V. Komáromi u. 6. Munkaügyi osztály. (Vasútállomás: Tatabánya-alsó.) (260) tember második félében megindul a csatornahálózatban a jó víz, mint testben a vérkeringés. A Dunántúli Vízügyi Építő Vállalat brigádja pedig máshova költözik, egy újabb esztendőre. Egy év, egy torony. (gemenczi) Foto: Bakó Jenő ács, kőműves, asztalos, lakatos, villanyszerelő, víz- ás fűtésszerelő, festő, parkettázó, üvegező szakmunkásokat, kubikosokat (brigádokat is) női és férfi segédmunkásokat, valamint éjjeliőröket.
