Tolna Megyei Népújság, 1968. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-14 / 190. szám
A népművelés időszerű kérdéseiről VISSZHANQ rendezni végre közös dolgainkat Folytatva az idézetet: .: :„ez a tni munkánk; és nem is kevés...” (József Attila: A Dunánál) Az idézet — szerintem — igen tömören megjelöli a népművelőkre váró legfontosabb és legsürgősebb feladatokat. Ugyanis az a tapasztalatunk — nemcsak a szekszárdi járásban szerzett tapasztalat —, hogy a népművelési munka tartalmi, formai, módszertani vonatkozásai közelről sem mutatnak rendezettséget, megalapozottságot, a sok jó eredmény mellett sem. A területi munka és egyéb tapasztalatcserék során azt a tanulságot szűrtük le. hogy a néhány helyen erős hagyományokból táplálkozó, vagy intenzív közöségi, de sokszor egy ember lelkesedésén alapuló folyamatos szakköri és klubmunka mellett csak kapkodó, folyamatosságot, rendszerességet, és módszerességet nélkülöző munka folyik. Kampányszerűen — ezt nem magyarázza az aktualitásokhoz való alkalmazkodás sem —, vagy divat- szerűen egy-egy forma (például néhány éve a tsz-akadémia) az „egyedül üdvözítő” rangjára emelkedik, majd fokozatosan, de esetleg egyik évről a másikra nyomtalanul eltűnik. Senki sem készít számvetést róla. Mit kezdjünk eredményeinkkel ? Ki jegyezte fel azoiknak a nevét, akik például a tsz-akadémiák hallgatói voltak? Főleg ki az, aki utána nézett, hogy jelenleg a művelődés milyen formájában vesznek részt ezek az emberek? Ki az, aki mérleget vonva megállapította, hogy mit adott hallgatóságának a tsz-akadémia és most azon az alapon — új formai keretek között — ilyen vagy olyan úton kell továbbhaladni, hogy a fejlődés biztosítva legyen, lévén a népművelés olyan nevelési, művelődési folyamat, amelyben tervszerűen, folyamatosan és módszeresen segítik társadalmunk széles rétegeinek tanulását, művelődését és nem utolsó sorban szórakozását. Sajnos a népművelésben az egyik vagy másik forma kereteinek kinövése, felbomlása után, népművelőink zavarba jönnek, ha feltesszük nekik a már oly elcsépelt kérdést: hogyan tovább? Nyugodtan mondhatom, a népművelőink többsége nem tud mit kezdeni saját eredményeivel. Jelenleg nincsenek a gazdasági, társadalmi és politikai életből fakadó, a népművelést befolyásoló, tudatosan és módszeresen feltárt mutatóink. Nincsenek olyan alapok, amelyekre szilárdan épülhetne igényfeltáró és arra az igényeket kielégítő munka. Igen kevés azoknak a népművelőknek a száma, akik a gondjaikra bízott területen a népművelési munkát befolyásoló tényezőket feltárták, megismerték volna és annak alapján tudatosan, tervszerűen megszervezett folyamatos és módszeres munkát végeznének. Tervszerűen, módszeresen Valaki mondhatná: miért az a nagy módszeresség, meg tervszerűség, amikor lépten-nyomon a népművelés rugalmasságáról, gyors reagáló képességéről beszélünk? Az eseményeket, amelyekre reagálunk, úgysem tudjuk megtervezni. Ez igaz. De ahhoz, hogy megértessük azokat az eseményeket. feltétlenül szükséges, hogv a befogadók bizonyos fajta ismeretekkel, bizonyos mennyiségű tudással rendelkezzenek. Ennek a befogadó képességnek, az ismeretek iránti fogékonyságnak kialakítása viszont lelkiismeretes és folyamatos munkát igényel, ami nem nélkülözheti a tervszerűséget és a módszerességet. A szekszárdi járás területén 1965. óta törekszünk a fentiek szellemében „rendezni végre zös dolgainkat”. Meg kell mondanom, hogy minden jószándék ellenére sem jutottunk tovább, mint ameddig a kezdeti lendület vitte munkánkat. Ennek az okát nem a népművelők nemtörődömségéiben látjuk, hanem inkább szakmai felkészületlenségükben. A jelenleg dolgozók közül többen sok éves tapasztalattal rendelkeznek, de a már-már tudományos igényű felmérő, alapozó munkát elvégezni nem tudták. Nem beszélve a fiatal* tapasztalatlan népművelőkről. Nem rendelkeznek kellő mennyiségű és színvonalú szakmai ismerettel. A teljesség megkívánja, hogy néhány egyéb hátráltató okot is felsoroljak. A népművelők — igen sok manuális munkát végeznek; (plakátok festése, meghívók, dekoráció készítése, kiállítási tablók festése stb.) — maguk vezetnek szakköröket, klubokat; — magukra maradva szerveznek, szerkesztenek klub- és szakköri programot, illetve más műsorokat, ünnepélyeket; — a folytonos pénzügyi bizonytalanság következtében igen sok időt kell, hogy fordítsanak a minimális gazdasági feltételek megteremtésére; — továbbképzésének, szakmai fejlődésének ügye megoldatlan; — segítőinek (klubvezető, szakkörvezető, előadó stb.) képzése, illetve továbbképzése sem rendezett. Egy ember, legyen az bármilyen- jó képességű, jó felkészültségű, minden területen nem tud az igényeknek megfelelőt adni. Ismerjük a mondást: aki mindenhez ért. semmihez sem ért. A népművelő is így aprózza el idejét, erejét és azokból igen kevés jut a szakmai ismeretszerzésre. Nem beszélve arról, hogy nem lévén olyan átfogó, szakmai alapképzettsége, mint amit az iskola adhat, az amúgy is mozaikszerű ismeretszerzés így csak egy igen hézagos koncepcióba kapcsolódhat, ami minőségileg egyáltalán nem kielégítő. Válságban van>e a népművelés ? Néhány évvel ezelőtt kezdtünk beszélni a népművelés válságáról. Úgy érzem, hogy a mai napig sem oldódtak meg kielégítően a népművelés problémái. Már ez írás más helyén szóltam arról, hogy nem tudunk mit kezdeni saját eredményeinkkel. Szerintem ez a népművelés egészére is érvényes. Az a változás, ami a fel- szabadulás utáni időben a tudás és ízlés terén végbement, olyan .jelentős tartalmi változás, amely a népművelés, a hagyományosan vett népművelés keretei között nem fér meg. Szerintem a népművelés teljes felépítését és rendszerét revízió alá kell vennünk és a szükséges változtatásokat el kell végeznünk. (Talán első lépés az új besorolási rend is.) Ezt diktálják a lényegesen megváltozott gazdasági, társadalmi és politikai körülmények, valamint a művelődési lehetőségek bőségesen kialakult új formái is. A változtatás elvégzésénél azonban visszaüt a már előbb kifejtett probléma. Nincsen olyan szilárd és reális tájékozottságunk a minket is változtató körülmények között, hogy gyorsan és jól reagálhassunk azokra. Mezőgazdasági hasonlattal élve; nem ismerjük a talajviszonyokat, nem tudjuk pontosan mit mikor vessünk és hová. Úgy jártunk — jobb hasonlat nem jut eszembe — mint a bűvészinas, aki elindította a varázslatot, de azon már úrrá lenni nem tudott. Nem lennék tárgyilagos, ha nem említeném szerény anyagi és tárgyi lehetőségeinket, amelyeken szintén változtatni kellene. Annál is inkább, mert lénye-' ges segítői a tartalmi munkának. Bár nem vagyok hivatott meghatározni a népművelési munka további útját, de vitatkozva erről a kérdésről, van véleményem. Hogyan tovább ? Véleményem szerint a népművelő egy adott területen az a szervező, aki a gondjaira bízott közösség számára megszervezi a szükségletek szerinti művelődési, tanulási és szórakozási lehetőségeket. Segíti a társadalmunktól nem idegen kulturális és művelődési hatások minél hatékonyabb érvényesülését. Ennek érdekében tudatosan és módszeresen feltárja munkaterületének kulturális igényeit és szükségleteit, tudatosan és módszeresen megtervezi az adott terület egészét átfogó művelődési célkitűzéseket. Azok végrehajtásához biztosítja a gazdasági alapot; megszervezi hozzá a helyi és az azon túli népművelési intézmények, illetve más népművelési munkát is végző szervek és intézmények közreműködését. Röviden: a népművelő megteremti azokat az anyagi, tárgyi és szubjektív feltételeket, amelyek egyes meghatározott esetekben a legoptimálisabban szolgálják a kitűzött művelődési célt. Ez nem itt és most hangzik el először, de szükségesnek tartom újra és újra ismételni, mert igen kevés esetben és csak úgy ahogy valósul meg. A mai igényeknek megfelelő kulturális szolgáltatást csak magas fokon szervezett munkával, a magas színvonalon dolgozó, művelődési intézmények szolgáltatásainak felhasználásával lehet adni. A népművelő helyi termelő funkciója — szerintem soha nem szűnik meg — erősen eltolódik a fentiekben kifejtett szervező tevékenység felé. Üzleti szempontok A csak mozaikszerűen kiragadott gondolatok végére még egyet tennék. Közismert dolog, hogy a gazdasági szervek rendelkeznek kulturális alappal. Közismert az is, hogy ebből az összegből igen kevés jut el a kultúrhózakba, kulturális célra. A gazdasági vezetők az üzletet nézik. A kulturális alap kiadása nem üzlet. Nem üzlet, mert abban nem sokan látnak járásunk gazdasági vezetői közül üzletet, hogy szakmailag, politikailag felkészültebb emberek végezzék a rájuk bízott munkát. Pedig a termelékenység növelésének nemcsak a termelési eszközök jobb kihasználása a módja, hanem a termelés szubjektív oldalát nézve, a magasabb szakmai tudás, a nagyobb műveltség. Úgy gondolom, ez jól ábrázolja a jelenlegi helyzetet, a népművelés lebecsülését, de azon túl a tudás, az elméleti felkészültség lebecsülését is. De nem sértődünk meg. Úgy ahogy felszerelt „végvárainkban” naponta újra meg újra munkához látunk, hogy módot, lehetőséget adjunk minden embernek a művelődésre, szórakozásra. Naponta újra meg újra harcba széliünk, hogy megértessük: minden embernek kötelessége a legjobb, legteljesebb önmagát adni. És ebbe beletartozik a tudás, a műveltség is. Naponta újra meg újra harcba széliünk, hogy megértsék azok a vezetők, akik még nem jutottak el odáig, hogy nemcsak anyagilag felelősek a gondjaikra bízott emberekért, hanem szellemileg is. CZAKÓ SÁNDOR a szekszárdi járási művelődési ház igazgatója Nem gazdaságos... A Tolna megyei Népújság 1968. augusztus 7-i számában megjelent „Miért számolják fel a nagymányoki gombatelepet?”. A cikkre az alábbiakat válaszoljuk: „Szövetkezetünk igazgatósága nem azért szünteti meg a gomba- üzemet mert annak üzemeltetése »gonddal« jár és mert nem »ömlik a haszon« és, hogy eddig nem volt eredményes, hanem azért, mert: erkölcsösnek azt tartjuk, hogy a lakosság ellátása minél jobb legyen, de nem a dolgozók keresetének rovására. Ugyanis, ha nem tudjuk az üzemet gazdaságosan üzemeltetni., a veszteség a dolgozók részesedési alapjának terhére megy, ez erkölcstelen lenne. Az, hogy gazdaságosan nem tudjuk üzemeltetni, azt nemcsak az eddigi üzemeltetés ráfizetéséből állapítottuk meg, hanem a MÉSZÖV közgazdásza és gombaszakértővel közösen, alapul vettünk egy optimális lehetőséget és ennek alapján a számítások azt bizonyítják, hogy nem lehetséges gazdaságosan üzemeltetni ezen üzemet, a cikkben felsorolt adottságok miatt (trágya, értékesítés, sok kézi munkaerő). Az alapelv nem az, hogy minden áron való üzem létesítése hanem csak abban az esetben, ha azt érdemes, olyan értelemben, hogy a termelt árut keresi a környék, és gazdaságosan lehet üzemeltetni. Ezt egymástól elválasztani nem szabad és nem lehet. A szövetkezetünk vezetősége a munkától, a »gondtól« nem fél. Ezt talán az bizonyítja a legjobban, hogy 16 községre terjed ki a szövetkezet körzete, ez magában bizonyság, hogy a gondtól, nem félünk. Ugyanis, ahol tíz embernek főznek, a tizenegyedik is jóllakik. A cikk arra utal, hogy az fmsz. vezetői által felvetett indokok nem fedik a valóságot, vagyis »felületesen« számolnak a lehetőségekkel. A szövetkezet vezetőinek nem célja a felületesség. Célja, hogy ami történik, az a legjobb legyen, a meglevő lehetőségeken belül. Törekszünk, hogy az ellátás minél jobb legyen, de nem elvtelenül, valakinek a rovására. összegezve: nem azért szüntetjük meg a gombaüzemet, amit a cikk írója felhoz és nem azzal indokoljuk hogy 40 000 forint ráfizetés mutatkozik, hanem azért, mert optimális körülmények mellett sem tudjuk gazdaságosan üzemeltetni a jelenlegi adottságok mellett. Ferenc Imre ig. elnök Bonyhád és Vidéke Ált. Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet Óvodai vezetők tanfolyama m Bonyhádon ötnapos továbbképző tanfolyam kezdődött hétfőn Bonyhádon, a Tolna megyei óvodák vezető óvónői számára. A bonyhádi középiskolai leánykollégiumban rendezett továbbképzés célja, hogy a mai követelményeknek megfelelően magasabb színvonalra kerüljön megyénk óvodáiban az oktatási, főként azonban a nevelői tevékenység. Az augusztus 12—16-ig szervezett továbbképzés keretében előadásokat hallanak a vezető óvónők a közösségi nevelés és egyéni bánásmód összefüggéseiről, a személyiség fogalmáról, tartalmáról, a kiscsoportos óvodás gyermek pszichológiai sajátosságairól, a vezetés lélektanáról. Tájékoztatják őket az aktuális politikai helyzetről, melynek ismerete nélkülözhetetlen a nevelői munkában. Az előadásokat — melyeket vita köv*ét — a Művelődésügyi Minisztérium, a Kecskeméti Óvónőképző tanárai és a megyei művelődésügyi osztály tanulmányi felügyelője tartják. Életmentő emlékérem Szinger Jánosnak Tegnap délelőtt életmentő emlékérem kitüntetést és a vele járó pénzjutalmat adott át Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke Szinger János paksi lakosnak, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány nevében. Ez év július 10-én egy óra utón Szinger János ebédet vitt édesanyjának, aki a paksi Duna-par- ton mosott. A partra érő fiának édesanyja mondotta el, hogy néhány pillanattal előbb két kislány ment a vízbe. Mivel a két gyerek elmerült, parton maradt társai segítségért kiáltoztak. Szinger János maga is észrevette, hogy a parttól úgy 15 méternyire időnként egy fej bukkan fel a vízből. Ruháit gyorsan ledobálta magáról, s a vízbe ugrott a fuldoklók megmentésére. Ekkor már csak az egyik gyerek feje látszott ki a vízből. Annak kimentése utón újból visszafordult a másik gyerekért, akinek már csak a haja lebegett a víz felszínén. A később kimentett kislány már eszméletét vesztette, s elég lett volna néhány perc késés, hogy a vízbe fulladjon. Szinger János azonnali elhatárolásának, önfeláldozó cselekedetének köszönhető, hogy Botlik Rozália és Sárközi Edit. nem lett a Duna áldozata. Példás büntetés ! A ZIM bonyhádi gyáregysé-' généi Rabatin Gábor főkonstruktőrt 1000, Villányi Jakab termelési osztályvezetőt 1200 és Matulai Ferenc művezetőt 200 forintra bírságolták az SZMT munkavédelmi felügyelőjének javaslatára. A bírságolást fellebbezés után az SZMT elnöksége is jóváhagyta. Rabatin Gábor főkonstruktőr a dolgozók munkakörülményeit javító intézkedések tervfeladatát nem készítette el a kitűzött határidőre, s ezért mintegy 150 dolgozó rendkívül nehéz körülmények között volt kénytelen dolgozni. Villányi Jakab termelési osztályvezető helytelen szervezési intézkedése folytán több dolgozó került balesetveszélyes helyzetbe. Matulai Ferenc művezető, aki mindezt látta és tudta, nem tiltakozott a helytelen átcsoportosítás ellen és nem is jelentette feletteseinek, annak ellenére, ^ hogy hasonló helytelen intézkedés következményeként itt már történt súlyos, csonkulásos baleset. Ilyen előzmények után helyesnek tartjuk az SZMT elnökségének állásfoglalását, és úgy gondoljuk, a példás büntetés jó célt szolgál. (szigetvári) Népújság 5 1968. augusztus 14
