Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-12 / 162. szám
— De maga elvállalta és most innunk kell erre. Koccintottak. — Amikor átléptem a határt, és az útlevelemet kezelő tisztnek a katicabogarat megmutattam, arra gondoltam, majd Pesten csatlakoznak hozzám. i Nagyon meglepett, hogy nem engedtek a fővárosig, hanem az országút mellett rögtön megállított a katonai terepjárón közlekedő ösz- szekötő tisztje. Úgy éreztem, hogy felesleges veszélynek tettük ki magunkat. De amikor láttam, hogy vagy huszonöt percig nem tűnik fel kocsi mögöttem, tisztában voltam azzal, hogy önök minden eshetőségre felkészültek, arra is, hogy valaki követ engem és feltehetően lezárták az utat. — Pontosan így történt. — Amikor összekötőmtől megkaptam az önök utasítását arra, hogy Wocheck meggyilkolását meg kell akadályoznom, kétségbeestem, mert — 154 — tudtam, hogy a parancsot az ODESSZA valamilyen módon közvetlenül is eljuttatja Gömö- ryhez. — Ezt szerencsére megakadályoztuk. — Eléggé megizzasztott az a két fickó. Nem is bíztam bennük, a fegyvereikből még indullás előtt kiszedtem a lőszert és vaktöltényekkel pótoltam. — Gömöry éterét pedig mi vettük kezelés alá — nevetett a tábornok. — És Wocheck? Hogy bírta az altatást? — Gondolom, már alszik. Berenden. Ebben az esetben ugyanis a tudóst helyettesítő tisztünk azt a parancsot kapta, hogy ne védekezzék. Jana hangosan felkacagott. — Jó magukkal együtt dolgozni. — Azt hiszem, mi többet köszönhetünk önnek, — szögezte le a tábornok. Most pedig, ha nem haragszik, magára hagyom, itt van ez a magnetofon, tegye meg részletes beszámolóját. Úgy beszéljen, mintha maga is tettes lett volna, a tárgyaláson ugyanis szükségünk van erre a vallomásra. Az ugyan nem valószínű, hogy akár Schirmibaum, akár Gömöry kijut az országból, és leleplezi magát. De tudja, a falaknak is van fülük. És mi azt szeretnénk, ha Jana Wibkowszky igazi szerepét rajtunk kívül senki nem ismerné. A tábornok elment és Jana határozott hangon, lengyel nyelven megkezdte vallomását... A Magyar Távirati Iroda telextermének gépasztalkáján egy közlemény feküdt, amelyre piros tintával a következő szöveget írták: „0 óra 15 perckor hozható nyilvánosságra”. A telex kezelője cigarettára gyújtott. Pontosan négy percig szívta a Fecskét, azután elnyomta a csikket és szaP°ra kézzel kopogtatta: „A Magyar Távirati Iroda jelenti: — 155 — Az MTI-t felhatalmazták annak közlésére, hogy a nyugatnémetországi ODESSZA, az egykori SS-legényeket tömörítő, fél-legális szervezet ügynökei a mára virradó éjszaka merényletet kíséreltek meg doktor Karl Hein Wocheck vegyészprofesszor ellen, aki, mint ismeretes, a közelmúltban politikai menedékjogot kért és kapott a Magyar Népköztársaság kormányától. A magyar belbiztonsági szervek a merényletben részt vevő két személyt, Rudolf Schirmbaum, 1924., Kalpfstück Rozália, egyházi születésű és doktor Alois Gemner 1909., Rita Werner, karlsruhei születésű, egykori SS-katonákat tetten érte és letartóztatta. Feltehető, hogy a két személy más nyugatnémet ügynökökkel is kapcsolatban állott. A nyomozásit tovább folytatják”. * .. .A még rendelkezésére álló időt Jana pihenéssel töltötte. Amikor pedig elérkezett a pillanat, ás indulnia kellett, két kocsi kanyarodott ki a laktanyából. A fehér Mercedes vadul vágtatott, ám a nyomában tartó Volkswagen sem maradt el tőle túlságosan. így jutottak el ahhoz a ponthoz, ahol Schirmbaum az akció kezdetén a teherautót elhagyta. A kocsi a padkára futott és teljes sötétségbe burkolódzott. A két utas, — vagyis az elhárító szolgálat két munkatársa — eközben felkészült arra, hogy ha a teherautó majd megérkezik, elfoglalja helyét a rakodótér kiképzett fülkéjében. Tulajdonképpen három kocsi tartott abban a pillanatban Becs, illetve Magyarország nyugati határai felé. A harmadik egy nyerges vontató volt és ennek pótkocsiján hatalmai; vörös betűk hirdették a szállítmányozó cég, vagyis a kocsitulajdonos nevét. — 156 — Hunyadi János szobra. Bármerre jár az ember a bolgár hegyekben, gránitoszlopok és művészi szobrok őrzik a fasiszták elleni partizánharc hőseinek emlékét. A hegyek ormán emelt magasba szökő emlékművek — miként a hatalmas fák — memen- tóként merednek az égnek. MegFelvételre keresünk gépírókat, valamint takarítónőket. Jelentkezni lehet a kórház személyzeti irodáján. (Megyei Kórház, Szekszárdi (112) Közös múlt a Fekete-ten ígér partján ható a nép hőseinek tisztelete, az emlékezés. A bolgár nép féltve őrzi a betolakodók elleni hősi harcok emlékeit. Köztudott, hogy Bulgária, sok évszázados elnyomás után csak a XIX. században nyerte vissza szabad államiságát, nemzeti függetlenségét. „Pápai tréfa" A Fekete-tenger parti fürdőváros: Várna emléke, mindenekelőtt a tenger hűs vízét, a fcrróság utáni kellemes, szeilős estéket juttatja eszünkbe. De, ha egy kicsit jobban elgondolkodunk, a magyar történelem is mond nekünk valamit erről a városról, csupán vissza kell kanyarodnunk a XV. századhoz, amikor Délkelet- Európa népei erejüket a puszta létüket fenyegető török hódítók feltartóztatására egyesítették. Hiszen a hódítás függetlenségüket, a rabló-pusztító, éiősdi uralom pedig nemzeti fejlődésük alapjait rendítette meg. A harc a török hódítók, a haladás akkori fő ellensége ellen folyt, s ebben a harcban, — amely a magyarságot a XV. század derekán az európai politika homlokterébe állította — kerültek I. Ulászló — III. Wladiszlaw néven lengyel király — csapatai Várna alá. 1444 júliusában a tíz évre kötött szegedi békét Ulászló, a pápa követelésére megszegte és megtámadta a törököket. Azért tette ezt, mert a pápa, Velence, Genova és más nyugati hatalmak megígérték, hogy flottájukkal megakadályozzák a Kis-Ázsiában tartózkodó török főerők átkelését a Boszporuszon. Ebben az ígéretben bízva Hunyadi János is támogatta a hadjáratot. A nyugati hatalmak azonban nem tartották meg ígéretüket, s a szultán — senkitől sem zavartatva — áthajózta Európába a kis-ázsiai erőkét és Várnánál elvágta Ulászló seregének útját. A sereg háta mögött portyázó csapataival pedig megakadályozta a visszavonulást. Ulászló cserbenhagyásá- val — Marx szavaival élve: a „pápai tréfa” következtében — a hadak csapdába kerültek és súlyos vereséget szenvedtek. A csatában Ulászló elesett és Hunyadi menekülésre kényszerült. Eddig a történet. Közös sors akkor és ma Az 1444. november 10-én vívott vérzivataros csata lengyel, magyar, román, cseh és horvát hőseinek emlékét nagy gonddal és megbecsüléssel őrzi a bolgár nép. Először 1935-ben emeltek emléket Ulászló — ahogy a bolgárok mondják Wladiszlaw Varnensi — tiszteletére. A mauzóleum szarkofágja jelképes, mert Ulászló holtteste eltűnt a csatatéren.. Bulgár barátaink az utóbbi években gyönyörűen kiépítették a mauzóleum környékét, parkot varázsoltak köréje. A park egyik festői szépségű sétányának szélén hatalmas kőtömbök hirdetik a csatában elesett hősök emlékét. Nincs abban semmi ellentmondás, hogy ezeket a hatalmas kőtömböket a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, és a Bolgár Nép- köztársaság címerei díszítik, mintegy szimbolizálva ezzel a közös múlt és a jelen sorsközösség ösz- szefüggését, bizonyítva, hogy épp úgy, mint ötszázhuszonnégy évvel ezelőtt a világuralomra törő hódítók ellen, ma is közös frontban állunk a haladás ellenségeivel szemben. Számunkra megkapó, hogy Ulászló mauzóleumával szemben állították • fel Hunyadi János szobrát. Pajzsán a hagyományos hollós címer. Hunyadi erőteljes fehérkő alakja az ügy igazába vetett hitet sugározza. A mauzóleumtól kissé távolabb modem vonalú, kívül-belül rendkívül impozáns emlékmúzeum emelkedik, ahol a csata relikviái: fegyverek, a csatában részt vevő nemzetek fiainak harci ruhái, zászlói, a csata térképei találtak otthonra. Az emlékmúzeum egyik fülkéjében állították fel Hunyadi János gyulafehérvári szarkofágjának másolatát és mellszobrát. S ami megdobogtatta szívem: fehér márványtábla, raj. ta magyar nyelvű felirat — Debrecen párt- és társadalmi szervezeteitől. Gondoljanak hozzá mindehhez egy rendkívül kedves fiatalembert, aki nagy szeretettel és hozzáértéssel mutatja be nekem a látnivalókat. Bizonyos vagyok benne, hogy amikor már elfárasztotta az embert az aranyló homokot égető csodálatos napfény, a Feketetenger kellemes hűs vize után is felüdülést jelent egy szép kirándulás a jelenből a múltba, amely mint egykor, ma is közös. BOROS BÉLA Gyakorlattal rendelkező gyors- és gépírót, általános adminisztrátort felvesz a Városgazdálkodási Vállalat Szekszárd, Rákóczi u. 7. (114) A Sárköz—Völgységi Vízi- társulat Bonyhád, felvesz KOTRÓMESTEREKET ÉS DÖMPERVEZETÖKET. Jelentkezés Bonyhád Somogyi u. 1. szám alatt. Fizetés ■ megegyezés szerint. (68) ij A csatában elesett hősök tiszteletére emelt v ’képes sírok, amelyeket az országok nemzeti címerei díszítenek. (A szerző felvételei)
