Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-12 / 162. szám

I

I

• VaÄG PEOtCTAaiAl EGYESOlffiXEE I

TötftA MEGYEljy m 9

NÉPÚJSÁG

A'MAGY^RjíSZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ,,

KVIII. évfolyam, 162. szám ÁRA: 80 FILLÉR Péntek, 1968. július 12.

EZ TÍRTÉNT

Koszigin szovjet miniszterelnök szívélyes fogadtatásban részesült a svéd fővárosban, ahová Tage Erlander svéd kormányfő meghívására érkezett. A világsajtó nyomban széles körű találgatásokba kezdett a küszöbön álló szovjet—svéd tárgyalások várható témáiról. Sokan feltételezik, hogy szóba kerül bizonyos svéd köröknek a közös piacba való belépési terve. A svéd kormány ebben a kérdésben mindeddig nem foglalt állast. Elismert tény, hogy a fejlett svéd ipar képes lenne állni a sarat a közös piac tagországainak könyörtelen konkurrenciaharcában.

Azonban a dilemma az, hogy a belépés összeegyeztethető-e Svédország semlegességével, hiszen a római szerződés egyes cikkelyei politikai elkötelezettséggel járnak.

A látogatás alkalmából a szovjet sajtó fejlődést jósol a szovjet—svéd kereskedelmi kapcsolatoknak. Reményt keltő, hogy

120 svéd vállalat részvételével megalakult a svéd—szovjet kereskedelmi bizottság.

Bizonyos svéd gyárakban jó eredménnyel alkalmaznak szovjet berendezéseket. Itt az ideje tehát, hogy a gépgyártó svéd vállalatok alaposabban tanulmányozzák a szovjet piac kínálta nagy lehetőségeket.

Várható, hogy a két miniszter- elnök megbeszélésein fontos nemzetközi kérdések is szóba kerülnek. Erlander miniszterelnök Koszigin látogatásának előestéjén jelentette ki: „Svédország és a Szovjetunió között nincsenek konfliktusok, éles ellentétek. Lehetőség nyílik nemcsak a kétoldalú együttműködésre, hanem arra is, hogy közösen megvitassuk a legfontosabb nemzetközi kérdéseket, amelyeket illetően a két ország nézetei nem ritkán közel állnak egymáshoz”.

Az újabb görögországi letartóz- tatási hullámmal kapcsolatban, amelynek során mintegy száz személyt vettek a hatóságok őrizetbe, az AFP francia hírügynökség tudósítója megállapítja „fokozódik az ellenállás a katonai juntával szemben”. A kormány új alkotmánytervezettel kísérletezik, hogy valamilyen törvényes színezetet szerezzen hatalmának a közvélemény szemében. Az alkotmány erélyesen megnyirbálná mind a királyi, mind a parlamenti hatalmat, illetve jogkört. A jövőben például a királynak nem lesz joga miniszterelnök kinevezésére és felmentésére. A miniszterelnököt a parlamentben abszolút többséghez jutott párt nevezi majd ki. A képviselők számát 300-ról 150-re csökkentik; s csak a kisebb jelentőségű törvények meghozatalánál hallathatják szavukat, a kormány viszont felhatalmazást kap, hogy döntsön a fontosabb törvények meghozataláról és rendeleti úton kormányozzon.

A junta tehát a saját szája

íze szerint akarja megreformálni az alkotmányt.

Közben szüntelenül szembe kell néznie a nemzetközi megvetéssel, még a nyugati világban is. Szerda este például a bonni egyetem fennállásának évfordulójára Görögországból érkezett hivatalos vendégeket kényszerítették az oldalajtón át való távozásra az egyetem felháborodott diákjai.

Koszigin Stockholmban

Csütörtökön délelőtti 11 órakor összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, továbbá Apró Antal, Kállai Gyula, Nyers Rezső és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság tikárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője.

Az ülést Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy az országos választási elnökség benyújtotta hozzá az időközi országgyűlési választásokról szóló jelentést. A jelentést dr. Pesta László jegyző ismertette.

Kállai Gyula közölte, hogy Vá- lyi Péter pénzügyminiszter benyújtotta hozzá az 1967. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot, Péter János külügyminiszter pedig a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság között Budapesten 1968. május 16-án aláírt barátsági, együt tműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslatot.

Kállai Gyula beszámolt arról is, hogy a mostani ülésszakra több képviselő interpellációt jegyzett be. Az interpellációk tárgyát dr. Pesta László jegyző ismertette. Ezt követően — Kállai Gyula indítványára — az országgyűlés a következő tárgy- sorozatot fogadta el;

1. Az 1967. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása;

2. A külügyminiszter beszámolója a nemzetközi helyzet főbb kérdéseiről és a Magyar Népköztársaság külpolitikai tevékenységéről;

3. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság között Budapesten 1968. május 16-án aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása;

4. interpellációk.

gának növelésére, egyelőre még emelkedett a befejezetlen létesítmények állománya. Ez kihatott az importra, és a gazdaságosság alakulására. Nehezményezte a miniszter, hogy számos esetben a beruházási döntések előkészítése nem volt megfelelő, s az előterjesztések többségükben nem tartalmaztak alternatívákat. Megállapította, hogy

az új, tartós pénzügyi szabályozások jó irányban hatnak, ezt elősegítik a szükséges operatív intézkedések is,

így néhány nagy beruházás megkezdésének elhalasztása, a beruházási javak kínálatának uöveléVályi Péter pénzügyminiszter

mazódtak meg, hanem ezzel ösz- szefüggésben a reform jegyében indult első félév gazdasági munkája is.

Összefoglalva az első napon elhangzottakat: elsősorban a beruházások alakulása, a foglalkoztatottság aránya, a külkereskedelem, valamint a reform jegyében felvetődött néhány speciális probléma szerepelt az előadók’' és a hozzászólók napirendjén. A reform kezdeti hatásáról bár szerényen, mértéktartással, de általában derűlátóan nyilatkoztak a képviselők. Ez megfelelt a pénzügyminiszter ama kijelentésének:

ha fokozatosan is jut kifejezésre a vállalatoknál az áttérés az új szemléletre, jó arányban fizetik be a kötelező nyereségadót és végül is számítani lehet arra, hogy az előirányzottnál jó egy- milliárddai több nyereségre tesznek szert az év végéig.

Mint említettük, a beruházási felkészültségekről igen sok szó esett, mivel a beruházási javak iránt megnyilvánuló kereslet még mindig tartósan nagyobb a kínálatnál. A pénzügyminiszter jellemzése szerint, bár számos ösztönzés történt a beruházások meggyorsítására és hatékonysáApró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnökhelyettese.

se érdekében. Egyébként a beruházások várható szintje — mintegy 57 milliárd forint értékben — a tavalyihoz hasonlóan alakul, s az elgondolás az, hogy ezt a színvonalat a következő két-három évben is csak mérsékelten növelik. Itt említjük meg Apró Antal felszólalásából, a folyamatban lévő két legnagyobb iparfejlesztési folyamatról, s az ezzel kapcsolatos beruházásokról

(Folytatás a 2. oldalon.)

Ezután napirend szerint megkezdődött az 1967. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása.

Az országgyűlés megkezdte a múlt évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat vitáját. Már az első napon igen szélesen hullámzó tanácskozás részesei, nem kis részben aktív résztvevői voltak a képviselők. A tárgysorozat természetes módon szolgáltatta a témagazdagságot. Vályi Péter pénzügyminiszter expozéjában, Apró Antalnak, a minisztertanács elnökhelyettesének hozzászólásában, a képviselői megnyilatkozásokban nem csupán a múlt évi gazdálkodás eredményei és tanulságai íogalAlekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke csütörtökön Stockholmba érkezett.

A szovjet miniszterelnök a svéd kormány meghívására háromnapos hivatalos látogatást tesz Svédországban.

Havel József, az MTI tudósítója írja:

Moszkvában a szovjet—svéd kapcsolatok jelentős állomásaként értékelik Alekszej Koszigin miniszterelnök svédországi látogatását. Mint politikai körökben rámutatnak: a két ország vezetőinek találkozója hozzájárul a hagyományos szovjet—svéd jóviszony ápolásához, azoknak az előzményeknek a továbbépítéséhez, amelyeket mindkét fél kölcsönösen kedvező alapnak tekint a kapcsolatok fejlesztéséhez.

A szovjet fővárosban őszinte rokonszenvet keltett Tage Erlander svéd miniszterelnöknek a látogatás előestéjén szovjet újságírók előtt tett kijelentése, ameiy tömören összegezi a két ország közötti kapcsolatok jelenlegi állapotát és biztató távlatait. Svédország és a Szovjetunió között — mondotta a svéd miniszter- elnök — nincsenek konfliktusok, éles ellentétek, lehetőség nyílik nemcsak a kétoldalú gyümölcsöző együttműködésre, hanem arra is, hogy közösen megvitassuk a legfontosabb nemzetközi kérdéseket, amelyeket illetően a két ország nézetei nem ritkán közel állnak egymáshoz.

A szovjet közvélemény örömmel nyugtázza, hogy a semleges Svédország megnövekedett érdeklődést tanúsít az említett „legfontosabb nemzetközi kérdések” iránt. Svédország tevékeny részvétele az amerikai vietnami agresszió politikai és erkölcsi megbélyegzésében, a görögországi fasiszta puccs elítélése, Gunnar Jarring moszkvai svéd nagykövet erőfeszítései az ENSZ keretében a közel-keleti béke megteremtése érdekében, a szovjet emberek szemében azt jelzi: az ország és vezetői felismerik, Skandinávia sem lehet korunkban a „világ csendes zuga”, az észak-európai helyzet alakulása attól függ, mi történik a világban és mindenek- 1 előtt az európai kontinensen.

Megkezdte munkáját az országgyűlés