Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-09 / 159. szám
9 Kútgyűrűk Az idén második alkalommal fpgadja Dombóvár a megye népművelőit, akik nyaranta két hetet ismereteik bővítésével, módszertani, gyakorlati kérdések megvitatásával töltenek. A dombóvári lány- és fiúkollégium vezetői jó vendéglátóknak bizonyultak: a lehetőségekhez képest mindent megtettek azért, hogy zavartalanul és — ami egy ilyen jellegű tanfolyamnál nem lényegtelen — kellemes hangulatban teljen el a két hét. A tanfolyam „gerincét” a gyer- mektáncoktatók képezték, akik aa idén harmadik esztendeje vesznek részt két kéthetes elméleti-gyakorlati képzésben. Most, a harmadik esztendő után „csak” a vizsga van hátra, ha jól sikerül, a tanítványokból oktatók lesznek, ők foglalkoznak majd a gyermektánccsoportokkal. A há- rpmszor két hét b'zonyára kevés lpnne ahhoz, hogy jól végezhessék ezt a munkát, de a kurzus résztvevőinek majd mindegyike aktív táncos, így bőven nyílik alkalom év közben is gyakorlati tudásuk gyarapítására. Néhányan közülük pedig már rendelkeznek néptáncoktatói működés’ engedéllyel, s most a második „diplomájukat” szerzik meg. Hertelen- di Henriett, a csoport vezetője azt szeretné, hogy mindegy’kük alaposan felkészülve álljon a vizsgáztatók elé, s alaposan megdolgoztatta a táncosokat. A díszítőművészek szívesen eljöttek a tanfolyamra, pedig többen közülük már nem fiatalok, s nekik talán már kényelmetlenek a „tábori körülmények”. Mégis sokszor még a hivatalos foglalkozási idő lejárta után sem hagyták abba a munkát, ami egyben szórakozást is jelentett számukra. Sőt, arra sem sajnálták a fáradságot, hogy dr. Németh Pálné vezetésével Dombóvárról Decsre és Szekszárdra utazzanak, és közösen megnézzék a népművészeti kiállítást, megvitassák. elemezzék a látottakat. A díszítőművészek is az idén zárták a kurzust, hamarosan vizsgát tesznek. Ez idő alatt nemcisak a díszítőművészet elméleti-gyakorlati kérdéseivel foglalkoztak: gyermekneveléstől kezdve a lakásdíszítésig, sokféle, az asszonyokat érdeklő témákról hallottak előadást. Egyszóval: felkészítették a leendő szakkörveze- tőket arra is, hogy az egyre népszerűbb asszonykluboknak is avatott vezetői legyenek. Barkácsolók, könyvtárosok Az idén először a népművelés új formájának képviselői, a bar- kácsszakkörösök is részt vettek a tanfolyamon, hogy Szultos János, a szekszárdi központi műhely vezetőjének irányítása mellett szakCseregépes javítás az építőiparban Cseregépes javításra akarnak rátérni a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál, a munkagépek javításában. Eddig a tmk-rendszert alkalmazták, így előfordult, hogy egyes gépek hosszabb időre is kiestek a termelésből. A gépészeti osztály most dolgozik egy olyan program összeállításán, mely szerint itt is megoldható volna a cseregépes javítás. Ezt azonban csak úgy tudják bevezetni, ha egyes géptípusokból többet vásárolhatnak. A cseregépes javítás szükségességét a felsőbb szervek is elismerik, jónak tartják, nyilván ennek nyomán gyorsabban megoldódik az iparban az új módszer bevezetése. mai, technikai, szervezési kérdéseket beszéljenek meg. Az ilyen jellegű képzés feltétlenül szükségesnek látszik, annál is inkább, mert ez félig szolgáltatás, félig népművelő igényű szakkör a köztudatban egyelőre még nem ismert, elfogadott forma. A megoldás módja is csak az adott helyi körülmények ismeretében lehetséges. Ez a tanfolyam nem az eredeti elképzelés szerint sikerült, erősen magán viselte a premier jegyeit. Főként a „behívások” körül voltak bajok: többségében olyan emberek jöttek, akik még nem vezettek barkács- szakkört, a lehetőségeik sem adnak módot ilyen szakkör beindítására. Arról nem is beszélve, hogy néhánynak közülük ebben az időszakban más irányú elfoglaltsága is volt. Elsősorban ez volt, az oka annak, hogy — a gyakorlati oktatás elhagyásával — az eredetileg egy hétre tervezett anyagot három nap alatt befejezték. Sok hasznos, munkájukhoz elengedhetetlenül szükséges tájékoztatást kaptak a t’szteletdíjas könyvtárosok is. De nemcsak szigorú értelemben vett szakmai előadások hangzottak el: találkoztak például Veres Péter íróval, aki az „olvasó népért” mozgalomról szólt és később író-olvasó találkozóvá bővült a beszélgetés. Dr. Puskás Attila, a Megyei Levéltár vezetője a Tanács- köztársaság közelgő 50. évfordulójának alkalmából dokumentumokról. országos és megyei eseményekről tartott átfogó ismertetést. Előadásait a tanfolyam minden résztvevője meghallgatta, mert a nevezetes évforduló megünneplésében nem kis szerep vár a népművelőkre. A tanfolyam vezetői úgy állítatták össze a tematikát, hogy mindenki megfelelő segítséget kapjon ehhez a munkához. Rendezők — klubvezetők A Babits Mihály ifjúsági versmondóverseny, de főként a Hegedűs Gyula színjátszónapok rendezvényein meglátszott a szakképzett rendezők hiánya, szükségessé vált a megyében működő amatőr színjátszó csoportok, irodalmi színpadok vezetőinek, rendezőinek képzése. Ezt az igényt hivatott kielégíteni a dombóvári tanfolyam, amely a tervek szerint egy két-három éves folyamatos %epzes első része. A résztvevők szinte kivétel nélkül pedagógust akik már korábban is vezettek csoportot, s mindenképpen megfelelő alapképzettséggel rendelkeznek. így a tanfolyam tematikáját ehhez a szinthez igazítva úgy állíthatták össze, hogy a közvetlenül hasznosítható legfontosabb ismereteket szerezhes- "leg. a hallgatók. Ellátogatott hozzájuk Koszeghy János, a Színművészeti Főiskola mozgás- muveszeti tanára, aki a színpadi mozgás lényeges tudnivalóiról adott szemléletes tájékoztatást Gyakorlati tanácsokkal, saját tapasztalatainak ismertetésével so- kat segített a hallgatóknak Balogh Tamás, a debreceni irodalmi színpad vezetője. Faragó Ágnes a csoportvezető többek között á musorvalasztással, összeállítással tette lat0S tudnivalókat ismerAz ifjúsági klubvezetők formákon*0,, időbeosztással dolgoztak. Délelőtt- művelődéspolitikai kérdésekről, a klubvezetéssel kapcsolatos fontosabb tudnivalókról kaptak elméleti tájékoztatást konzultációkon beszélték meg tapasztalataikat. Este módszertani klubfoglalkozásokon „életközel- ből” gyakorolták a klubvezetés fogásait. Feltétlenül jó hatású volt, hogy a Somogy—Tolna „kulturális csere” keretében a megye ifjúsági klubvezetőinek tanfolyamát a kaposvári megyei művelődési ház előadója. Vértes Elemérné vezette. A hallgatók így közvetlenül bepillantást nyerhettek a somogyi ifjúsági klubok életébe, megismerték azokat a gondokat, problémákat, amelyekkel ők küzdenek. Hallhattak néhány új kezdeményezésről, s így más megyebeli tapasztalatokat is felhasználva, átfogóbb képet kaptak. A nyaranként megrendezett kéthetes népművelői tanfolyam minden előnyét figyelembe véve sem oldja meg az „amatőr népművelők” megfelelő szintű képzését. A rendelkezésre álló idő legfeljebb arra elég, hogy a munkájukhoz feltétlenül szükséges alapfogalmakat többé-kevésbé elsajátítsák. A jelenlegi helyzetben még sem lehet azt állítani, hogy ez a forma szükségtelen, rossz, hiszen valahol az alapfogalmakat is el kell sajátítani. Tapasztalataink szerint maga az a tény, hogy a megye különböző részein dolgozó, népműveléssel foglalkozó emberek egy-egy hétig együtt vannak, majdnem olyan értékű a további munkát illetően, mint az itt elsajátított ismeretanyag. Azt hiszem — az értekezletekről nem szólva —, ez az egyetlen fórum, ahol lehetőségük nyílik tapasztalatcserére, ismerkedésre, a problémák megvitatására. Éppen ezért helyes — és ez az idei tanfolyamon már érthető volt — az a kezdeményezés, hogy más megyebeli népművelőkkel * közösen tartsák meg a nyári képzést. Pontos mérleget készíteni a két hétről „mértékegység” hiányában, szinte lehetetlen. A tanfolyam eredményességét a résztvevő hallgatók munkája bizonyíthatja majd. D. KÓNYA JÓZSEF Százszámra készülnek a kútgyűrűk a betonkádak a Dunaföldvá- I ri Építőipari és Cem entáru-készítő Ktsz-ben, | Foto: Bakó Jenő A honismereti táborban ÉPPEN ELŐADÁS VAN: a diákok dr. Puskás Attila előadását hallgatják az 1918—1919-es magyar forradalmakról, s ennek jfolna megyei vonatkozásairól. Mindenki feszülten figyel. Az előadó néha kérdéssel szakítja meg mondandóját: kíváncsi, hogy a gyerekek, mit milyen szinten ismernek. Az összkép kellemesen meglepő: az egyáltalában nem könnyű kérdésekre értelmes válaszokat adnak. A fiúk és lányok egyaránt. Százötven középiskolás diák verbuválódott össze az ország legkülönbözőbb részeiből a tamási honismereti táborba. A cél: a történelem iránt különösebben érdeklődő középiskolás diákok ösz- szegyűjtése volt. A táborban lévő fiatalok nemcsak érdeklődnek a történelem iránt, hanem a jelek szerint jóval többet is tudnak a középiskolás átlagnál. Ez pedig jó jel, hiszen egyrészről ezen alapszik a kéthetes tábor sikere. A tábor munkáját irányító muzeológusok, történészek fáradozása e nélkül hiábavaló lenne. Salamon Konrád muzeológus a legújabb kori emlékeket kutatja csoportjával. — Nagyon jólesett — mondja, — hogy ahova mentünk, az üzemi munkások szívesen fogadtak bennünket. Végzünk egy felmérést a jelenlegi helyzetükkel, életkörülményeikkel kapcsolatban, összeállítottunk egy kérdéscsoportot, s azokra kérünk feleletet, összta- pasztalatokról természetesen még nem beszélhetünk, mert hiszen most folyik a munka, de annyit máris megállapítottunk, hogy a dolgozók két dolgot szívesen vesznek: egyrészt azt, ha véleményt . kérnek tőlük valamiről, másrészt pedig azt, ha tájékoztatják őket. Ezt szinte el is várják. Kérdéseink a legkülönfélébb dolgokat ölelik fel: szerepel köztük a közvetlen megélhetési viszonyaikra vonatkozó éppúgy, mint a csehszlovák helyzettel kapcsolatos. ALBECKER MÁRIA MÉZE OLÓGUS á munkásmozgalmi emlékeket gyűjti. Számos emberrel beszélgettek már, megtekintették Gőgös Ignácnak, a párt egyik alapítójának a szülőházát, síremlékét, — A munkánknak még. csak a kezdetén vagyunk, és még sok mindenre nem kaptunk választ, H közöltek közt pedig természetszerűleg sok az ismert. Viszont nyomára bukkantunk egy női szakszervezetnek, amiről eddig nem volt tudomásunk. 1918-ban és 1919-ben női szabad szakszervezet működött Tamásiban. Él még a vezetőségének egyik tagja, Pu- lya Jánosné. Jelenleg nyugdíjas. Pulya Jánosné mesélte el, hogy Budapestről jöttek le megalakítani a szervezetet, s az volt a célja, hogy munkalehetőséget harcoljon ki a nők részére és segé lyezzen. A szervezet a Tanácsköz. társaság leverésével szűnt meg Ez az emlék különösen azért figyelemre méltó, mert Tamási akkoriban kimondottan paraszti te rület volt. A tábor központi irodájában jóformán moccani. serrj lehet: régi falusi munkaeszközök, használati tárgyak sorakoznak: csizmahúzó szerkezet, diótörő mozsár fából, cserépkorsók, egykori menyasszonyi ruha, zeuppból font méhkas, terménytároló stb. A néprajzos csoportot Égető Mejinda muzeológus irányítja. Tőle tudtuk meg, hogy ezeket többnyire a padlásokon találták a régen kiselejtezésre szánt limlom közt. A mai modern háztartásokban ezeknek már nincs jelentőségük, a múzeum számára viszont annál nagyobb értéket je. lentenek. JAVÁBAN DOLGOZfK a régészeti szekció is Rosner Gyula régész vezetésével: nem messze a falutól vallatják az egyik dombot. Itt azonban csak később várható eredmény: el kell távolítani a vastag földréteget s most az aszály miatt rendkívül száraz, kemény a talaj, izzadságos munkát jelent minden centiméternyi előrehaladás. A tábor végéig még több. mint egy hét vissza van. Teljes értékelést majd csak akkor lehet adni, az előjelek mindenesetre biztatóak. BODA FERENC r • r ii J sag 1968. július 9, Két hét „népművelés Táncosok Somogybái — Esti műszakban a klubvezetők •>*>
