Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-02 / 153. szám

Negyven év egy helyen Történelem kicsiben és nagyban... XTetten vannak. Balassa Ist- ván 25 éves fiatalember volt, amikor ápolói munkát vál­lalt a kórházban, ami akkori nagy­ságát tekintve legkisebb kisöccse lehetne a mainak. Két évig dolgo­zott ápolóként, két év elteltével foglalta el a portási munkakört. Dán Mihály, aki húsz egynéhány év. óta gépkocsivezető, alig hagyta el 17. évét, felcserélte a napszá- mostarisznyát — amit a szegény­ség már tízévesen a vállára akasz­tott — a kórházi munkával. Ne­ki a szülei is a kórház dolgozói voltak, Azt lehet mondani, ott nőtt fel, ahol később megöregedett. Öregedett? Mostanában nem láttam kettejüknél fiatalosabb öregeket. Pedig a közelmúltban kapták meg negyvenéves szolgá­latukért másodszor a törzsgárda- jelvény aranyfokozatát. Szép ün­nep volt, nagyon megszolgált ün­neplést Felkeresésüket már akkor elhatároztuk, de balszerencse sze­gődött nyomunkba, mert ha Ba­lassa bácsi volt szolgálatban, a gépkocsivezető Dán Mihályt szólí­totta útra a kötelesség. Amikor meg Miska bácsi itthon volt ép­pen, Balassa István pihente az éj­szakai szolgálat fáradalmait. Mi­kor végre sikerült összehozni a hármas randevút, tréfásan fölpa­naszoltam, hogy ennyit még fia­tal legényekre se várnak manap­ság a lányok, mint én várakoztam rájuk. Balassa bácsi így felelt: — Ne nagyon tessék sajnálni a várakozási időt, mert érünk mi még annyit, mint a mai legények. Ebben maradtunk, de elhatároz­tam, hogy a tréfálkozásban meg- szerzem az utolsó szó jogát, hogy jó lesz ám vigyázni, mert hátha akad, aki szavukon fogja őket! És most látom, hogy csakugyan fiatal a két öreg. Ülünk a hűvös portásfülkében, kint szikrázik a nap és hozzá kell szoknom, hogy Pigta bácsi félig kint, félig bent van jelen. Látogatási idő nincs, de ha egy óra leforgása alatt nem ment el száz ember a fülke előtt, akkor egy sem. Illektéktelen sen­ki... Ismeri a kórházi dolgozókat, pedig hát... alig van idő egyik­másik megismerésére, már odébb­áll. Nem is faggatom őket, hogy mi a véleményük a fiatalokról. A kritika benne van a szűkszavú egy mondatban. Miska bácsi is csak ennyit tesz hozzá: — Tán ők sem tudják, mire jó a vándorlás. Balassa István már mehetett volna nyugdíjba. Marasztalták, maradt, és fürge mozgása, pusz- títhatatlan kedélye magyarázza, hogy miért. Miska bácsi is közel van már a bűvös számhoz. Hu- szonvalahány év alatt gépkocsi- vezetőként vezetett több mint fél­millió kilométert. Mindketten ki­váló dolgozók is. Régen, valami­kor az ötvenes évek elején kap­ták ezt a kitüntetést. Arról nehéz röviden beszélni, hogy milyen volt az elmúlt negy­ven év a munkában, ök is végig­járták a második világháború pok­lait, akárcsak kortársaik. Miska bácsit nem egészen tíz év alatt ti­zenkétszer hívták be egészségügyi szolgálatra, mígnem valami fur- fanggal sikerült elejét venni a to­vábbi behívásoknak. Pista bácsi belekóstolt a hadifogságba is. És a háború után? Hát azok voltak a cifra évek! — mondják és össze­nevetnek. Akkor ők ketten közér­dekből még feketéztek is. — Nocsak! <— De még hányszor! — Tessék csak elgondolni, nem­csak mi voltunk akkor szegények, a kórház is az volt, márpedig be­teg, segítségre szoruló ember is sok volt Apró dolgoktól a nagy dolgokig, sok minden hiányzott. Volt, hogy hőmérő, vagy villany- körte. Nem röntgenezhettek, mert nem volt röntgencső. Valaki, aki Pesten járt, tudni ’ vélte, hogy ott lehetne kap­ni, persze, nem billiókért azt jobb, ha itthon is hagyják. Ha­rtem'; a‘jófajta házi disznózsír, az igen! Az valutának számít! De hát ki menjen és mivel? Rossz és bi­zonytalan a közlekedés! — Akkor jelentkeztünk mi ket­ten Pista bácsival, hogy elintézzük a csereüzletet, bízzák csak ránk a dolgot — Nem is felejtem el egyköny- nyen azt az utat, hallod! Ami azt illeti, kalandossága miatt nehéz is lenne a feledés. Már induláskor volt gond a tejes­kanna zsírral, amit nadrágszíjon húztak fel a vonattetőre. Feltűnő volt a csomag, egy ember helyét foglalta el. Ahol csak megállt a vonat, s újabb emberfürtök ka­paszkodtak volna jobb híján a te­tőre, valóságos zendülés támadt a kanna láttán. — Egy elkezdte, a többi folytat­ta, hogy „halál a feketézőkre”! Mondtak ott nekünk mindenfélét, amit csak a háború utáni nélkülö­zők tudnak mondani, a spekulán­sok elleni haragjukban. De meg­érkezett a röntgencső, s akiknek gyógyulásában ez szerepet ját­szott, nem tudták, kinek köszön­jék. Nem is azért csinálták. Jutott akkoriban sok ilyen feladat. Mind emberére talált. Felrajzanak az emlékek. Közö­sek. A két ember az elmúlt negy­ven év alatt kicsiben és nagyban történelmet élt, történelmet csi­nált. És munkájuk mellett erejük­ből, idejükből futotta még arra is, hogy ráadást adjanak. Szüksége volt a kórháznak nővérszállásra. Odaálltak ők is az építők közé. .Jó lenne egy „gomba”, hogy a bete­gek, dolgozók vásárolni tudjanak? Építeni kell! Halásztanya kell Domboriban? Legyen ez is, az em­ber, ha derekasan dolgozott, meg­érdemli, hogy pihentető hobbyjá- nak otthona legyen. A kórház-kör­nyék rendezése során lebontásra kerül egy csomó épület. Ebből meg üdülőház épül, szintén Dombori­ban, a kórház dolgozói számára. Már jelentkeztek, nevük mellett ott szerepel, hány társadalmi munkaórát vállalnak. — Érdemes így sürgölődni? — Csak így érdemes! — mond­ják, olyan egyszerre, hogy halla­tán elröstellhetné magát sok sza­kállt eresztett fiatal, akik dehogy izzasztanák magukat olyasmivel, ami nem az övéké. — Mit kívánnak az élettől még? — Egészséget. 6 zívből kívánom, hogy eb­*** ben rle legyen #hiány, az ilyen fiatal öregeknek igazán kár végképp megöregedniük a közös­ség számára. rFOiD *. Foto1, nr VENUS. VARJUK ► A2 r AOA&r.-ná TEHÁT A HOLD/ A AAERKL/R J ÉS A AAARS^ FEUí-ds-zOLTj. AAI VAN A fg versus -stAi ?Jr yeuus!a foio hívja ve host.' A VUAOOK NAGYttíffl •SZÖVETSÉGÉNEK AMN-l D6N LAKOSA VGYANA' J ZON A HULLA'/VXHOSZ* A SZÓN VAN! kezdhetjük AZ Ü6YBl£ res ro&ot cujzpeqjc- R£K AZ UTOLSÓ EU-EMŐ&ZÉLsT ­GB2TÉK . A V/i AGE G VETET* LAKÓ/ IZGALOTTTAAL VA'/ZTAK A HÍ ÍZE KE T.. \90 OO 90 Közös úgy a tűzvédelem Napjainkban az egész ország figyelme a mezőgazdasági üze­mek dolgozói felé fordul: a szá­razság okozta nehézségek ellené­re sikerül-e minél több gabonát, minél kevesebb szem- és más veszteség nélkül a leggyorsabban betakarítani. A veszteséget okozó tényezők között — éppen a nagy szárazság miatt — jelentős helyet foglal el a tűz. Egész évi nehéz, fáradságos munka gyümölcsét te­heti semmivé. Közhelyként hat ez már, mondhatja bárki. Sajnos, a tapasztalatok azt mu­tatják, hogy nem lehet eléggé hangsúlyozni a veszedelem lép- ten-nyomon felbukkanásának le­hetőségét. És éppen ezért a véde­lem munkájának szigorú meg­szervezését, a szabályok szinte kí­nos pontosságú, minden lehetsé­ges esetre felkészítő betartását maga az élet írja elő. Miért kell erről beszélni konk­rétan? Egyrészt azért, mert most a vasútvonalak mentén vannak legnagyobb veszélyben a gabonák. Egyetlen mozdonyszikrától milliós értékek mehetnek veszendőbe. Fi­gyelmeztet erre az, hogy megyénk néhány száz kilométer hosszú vas­útvonala mentén több ezer hold termése van. S míg az elmúlt évben egy ilyen tűz volt, addig most már hatot regisztrál a sta­tisztika. Külön érdemes megemlí­teni, hogy a tavalyi egy tűz a kurdiak területén adódott, de benne vannak az idei hat eset közt is. A tűzrendészet szakembereinek legutóbbi vizsgálata is azt bizo­nyítja, kell beszélni a védelem jobb megszervezéséről. Sőt mind­annyiunk érdekében hathatósabb intézkedéseket kell tenni a mu­lasztások azonnali felszámolásá­ra. A szekszárdi járás hosszú vas­útvonalai mentén például hozzá­vetőlegesen 16 gazdaságnak van 10—20-tól 200—300 holdig terje­dő búzatáblája. S az ellenőrzés alig talált valahol őröket. Ör- állt a bátaszéki Búzakalász Tsz, a kajmádi gazdaság, a tengelici Pe­tőfi Tsz földjei mellett. Fel kell vetni azonban egy problémát. Ha nagy a terület — mint Bátaszéken is 300 hold volt — kevés egy ember a sikeres be­avatkozásra. Vagy Mözsön és má­sutt is, ahol csak reggel 5 órától őrzik a gabonát. A veszély pedig éjszaka talán még nagyobb, ami­kor a megterhelt tehervonatok járnak, egy-egy húzatásnál való­ságos szikraesőt szórva. Nem megnyugtató, hogy a dombóvári járásban is hasonló mértékű ta­pasztalatokat hozott a szekszárdi­hoz hasonló ellenőrzés. Tűzveszélyes üzem igaz a vas­út, de az óvórendszabályok ma­radéktalan betartásával az ott dolgozók is nagy mértékben csök­kenthetik a veszélyt. A szikra- törők meglegyenek és működje­nek, s a tűzterek takarításánál ne maradjon el a körültekintés. Másik igen fontos probléma, hogy az aratást végző gépek is csak a legszigorúbb tűzvédelmi éllenőrzés után kezdjenek mun­kához a földeken. A szikrafogók előírás szerint működhessenek, s az egyéb szabályokat is gondosan betartsák. Az állami és önkéntes tűzol­tók az ellenőrzéssel és a közvet­len beavatkozással megtesznek mindent a károk csökkentésére. De teljes értékű csak úgy lehet ez az erőfeszítés, ha párosul a termelőüzemek vezetőinek és minden dolgozójának segítségé­vel. Bajai napok • ',,r>. " v; U-yA^'T: iv-vV.fc.: • ■ Sportverseny — térzene — kiállítás — százezer ember Szombaton, vasárnap és hétfőn tartották a hagyományos bajai napokat. Ezúttal is Bácska szin­te minden lakosa tett valamit, hogy sikeres legyen a háromna­pos ünnepségsorozat. Gazdag kulturális műsor vár­ta az érdeklődőiket. A bajai mú­zeumok ez alkalomra rendezett kiállításai most is tudtak újat adni: a város lelkes patriótái egyre-másra fedezik fel értékei­ket, ismertetik meg vele a város, egész Bácska lakosságát. Gra­fikai kiállítás, az üzemek ter­mékbemutatója szaporította a lát­ványok számát. Vasárnap egész nap sportversenyek: birkózás, labdajáték, lovasbemutató, a honvédség alakulatának hadijá­téka tette emlékezetessé ezt a forró június végi vasárnapot. Hűsítő műsor is volt: reggel hat órakor kezdődött a dél-dunai in­téző bizottság halfogó versenye: 12 egyesület válogatottjai mérték össze erejüket, szépen szerepel­tek a Szekszárdi Horgász Egye­sület versenyzői is. Délben a Bácska legjobb halfőző szakácsai versenyeztek — nem a horgász­versenyen fogott halakkal. Tíz órakor kezdődött az országos mo­torcsónakverseny, egészen három óráig hasították a különböző mo­torcsónakok a Sugovica előtti Dunán a vizet. A Sugovicán víziszínpadot ren­deztek be, itt a kecskeméti szín­ház művészei adtak vidám, szó­rakoztató műsort vasárnap este. Minden bizonnyal a bajai na­pok egyik legjelentősebb esemé­nye volt az országos kutyakiál­lítás. Közel félezer fajkutyát hoz­tak a kiállításra, s napközben több alkalommal i® bemutatták a „dolgozó kutyák” produkcióikat. Hétfőn „perzsa vásár” volt a nap slágere. A kiskereskedelmi vállalatok nagy árengedményt: adtak erre a napra. Este hang­verseny, szórakoztató műsor zár* ta a bajai napokat. Tolna megyéből több százan rándultak át a szomszédos vá­ros rendezvényeinek megtekinté­sére. Sajnos a kompközlékedés ezúttal is a bajai napáit egyik árnyéka volt A bajai napok rendezvényein mintegy százezer ember vett részt, jó szórakoztató programok, versenyek, a közönség kielégítő ellátása jellemezte az idei ün­nepségsorozatot , — Pj — Megnyílt a tamási honismereti tábor Tamásiban vasárnap délután ünnepélyes keretek közt megnyi­tották a második országos közép- iskolás honismereti tábort. Az ün­nepélyen megjelentek a párt, a KISZ és az állami szervek kép­viselői. A résztvevőket Lovas Henrik, a megyei tanács művelő­dési osztályának vezetője köszön­tötte a megye nevében, majd Ná­dor György, a KISZ Központi Bi­zottságának tagja, a Munkaügvi Mir iszt Ariu m főosztály vezető-h <• - lyettese mondott megnyitó beszé­det. A megnyitó ünnepélyen mű­sort adott a járási művelődési központ irodalmi színpada. A tamási honismereti táborban mintegy 150 fiatal vesz részt az ország legkülönbözőbb középisko­láiból. Valamennyien történelmi érdeklődésűek. A tábort három szekcióra osztották: az egyik ré­gészeti, a másik néprajzi gyűjtést végez, a harmadik pedig a leg­újabb kori politikai események emlékeinek felkutatásával foglal­kozik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents