Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-05 / 156. szám

KÖZLEMÉNY a Magyar Népköztársaság párt­és kormányküldöttségének szovjetunióbeli látogatásáról 1968. június 27-e és július 4-e között a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió kormányának meghívására Kádár János elv­társnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága el6Ő titkárának vezetésével hiva­talos, baráti látogatást tett a Szovjetunióban a Magyar Nép- köztársaság párt- és kormánykül­döttsége. A magyar párt- és kormány- küldöttség Moszkván kívül ellá­togatott Volgográdba és Tallinn- ba. A szovjet nép életévei tör­tént ismerkedés során a magyar küldöttség nagyra értékelte a szovjet dolgozóknak a kommu­nista társadalom építésében elért eredményeit, a mély és őszinte szeretet megnyilvánulásait a ma­gyar nép iránt. A magyar nép képviselőit mindenütt szívélyes vendégszeretettel fogadták. A két ország pártjainak és kor­mányainak vezetői a testvéri ba­rátság és a kölcsönös egyetértés szellemében tárgyalásokat foly­tattak egymással. Az eszmecserék a nézetek teljes azonosságát mu­tatták valamennyi megtárgyalt kérdésben. A küldöttségek tájékoztatták egymást a szocializmus és a kom­munizmus építésének menetéről a Magyar Népköztársaságban és a Szovjetunióban, a két ország fejlődésének időszerű kérdéseiről. Megelégedéssel állapították meg, hogy az SZKP XXIII. kongresszusán és az MSZMP IX. kongresszusán kitűzött feladatok sikeres végrehajtása biztosítja a két ország népgazdaságának, tu­dományos és kulturális életének további fejlődését, elősegíti ^ a gazdálkodós formáinak és mód­szereinek tökéletesítését, a ter­melés hatékonyságának növelését, a dolgozók jólétének emelését, a szocialista társadalmi viszonyok további fejlesztését, a szocialista demokrácia széles lehetőségeinek teljesebb kihasználását. A kedvező tapasztalatokból ki­indulva a felek megerősítették, hogy a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság népgazdaságának további fejlesztése érdekében, mind bilaterálisán, mind pedig a KGST keretében a jövőben is minden eszközzel szélesítik^ és el­mélyítik gazdasági és műszaki- tudományos együttműködésüket. Törekedni fognak az ipar és a mezőgazdaság legfontosabb ága­zatai fejlesztésének hatékonyabb koordinálására, az új egvüttmfi- ködési formák, a termelési koo­peráció és szakosítás kiszélesí­tésére. A felek megelégedéssel szól­tak a magyar—szovjet kulturális együttműködési kormányközi bi­zottság megalakulásáról^ és te­vékenységéről. Kifejezték azon óhajukat, hogy tovább fejlesztik és erősítik a tudományos és kul­turális kapcsolatokat, az állami és társadalmi szervek együttmű­ködését. A felek kifejezték szilárd meg­győződésüket, hogy a magyar— szovjet kapcsolatoknak a mar­xizmus—leninizmus és a prole­tár internacionalizmus szellemé­ben, a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gítségnyújtási szerződés elvei szerint történő sokoldalú fejlesz­tése teljes mértékben megfelel országaik érdekeinek, s az egész szocialista közösség politikai, gazdasági és katonai erejének erősödését szolgálja. A nemzetközi helyzetről foly­tatott eszmecserék során a felek megállapították, hogy a jelen­legi fejlődés legfontosabb sajá­tosságai: az osztályharc éleződé­se a nemzetközi küzdőtéren, a népek harcának aktivizálódása és erősödése az ag­resszió és a reakció ellen, a szo­cializmus, a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalom akcióegységének szilárdulása. Ugyanekkor azt is megállapí­tották, hogy az imperializmus, mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok vezető körei élezik a nemzetközi helyzetet. Durván beavatkoznak szuverén államok belügyeibe, fokozzák a szocialista országok, a kommu­nista és munkáspártok elleni ak­namunkájukat és ideológiai di- verziójukat. Ezért a jelenlegi kö­rülmények között különösen fontos a szocializmus és a béke erői éberségének fokozása, so­raik tömörítése az imperialista mesterkedésekkel szemben. A felek kifejezték eltökéltsé­güket, hogy a jövőben is támo­gatni fogják a hős vietnami né­pet és az amerikai imperialista agresszió győzelmes visszaverésé­hez szükséges minden támoga­tást megadnak a testvéri Viet­nami Demokratikus Köztársa­ságnak. A felek támogatják a VDK kormányának igazságos ál­láspontját, a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítási Front politi­kai programját, mint a vietnami kérdés rendezésének olyan reá­lis alapját, amely megfelel az 1954-es genfi egyezményeknek, valamint a délkelet-ázsiai és a világbéke érdekeinek. A küldöttségek nagy jelentősé­get tulajdonítanak annak, hogy Párizsban sor került az érintkezés felvételére az amerikai és a viet­nami képviselők között. Vélemé­nyük szerint a VDK bombázásá­nak teljes és feltétel nélküli meg­szüntetése kedvező előfeltételeket teremtene a vietnami probléma politikai rendezéséhez vezető utak felkutatására. A felek ismételten kinyilvánít­ják szolidaritásukat az arab orszá­gok népeinek szabadságukért és államaik területi épségéért vívott harcával. Támogatják azt a köve­telést, hogy az Izraeli területrab­lók haladéktalanul vonják ki csa­pataikat az elfoglalt arab terüle­tekről és az 1967. június 5-e előtti helyzetnek megfelelően számolják fel az imperialista izraeli agresz- szió következményeit, s az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1967. novem­ber 22-i határozatai alapján poli­tikailag rendezzék a közel-keleti helyzetet. A felek ismét kifejezik eltökéltségüket, hogy a jövőben is a szocialista országok párt- és kor­mányvezetőinek értekezletein kö­zösen kidolgozott álláspont szerint fognak cselekedni. A felek meggyőződése, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak a bukaresti nyilatkozatban kifejtett építő jellegű javaslatai, az euró­pai kommunista- és munkáspártok Karlovy Vary-i értekezletének do­kumentumai az európai biztonság és békés együttműködés megerősí­tésének reális alapját jelentik, s megfelelnek az európai népek lét­érdekeinek. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió ismételten kinyilvá­nítja, hogy az USA imperialista köreivel szövetkezett nyugatné­met militarizmus revansista tö­rekvései továbbra is az európai feszültség és háborús veszély fő forrásai. A nyugatnémet kormány politikája változatlanul a második világháború utáni európai helyzet aláásására irányul. Az NSZK el­lenséges irányvonalat követ az NDK-val szemben. Nyugat-Német- ország vezető köreinek revansista politikája a neofasizmus és az ag­resszió fészkének kiterebélyesedé- séhez vezet Európa szívében. Az antidemokratikus szükségállapot­törvények elfogadása a Bundes­tagban, újabb súlyos lépés azon az úton, amely az NSZK-t a leg­Kádár János nyilatkozata a magyar küldöttség útjáról reákciósabb militarista erők dik­tatúrájának irányába tolja. Mind­ez komolyan veszélyezteti az euró­pai kontinens békéjét és nyugal­mát A felek hangsúlyozták, hogy az európai béke és biztonság reális és konstruktív alapja: a második világháború után Európában ki­alakult államhatárok megváltoz-1 tathatatlanságának elismerése, az NSZK-nak az egyedüli képviselet igényéről való lemondása, Nyu- gat-Berlin — mint önálló politikai egység — külön státusának tiszte­letben tartása, a müncheni egyez­mény semmisségének kezdettől fogva történő elismerése, az atom­fegyver megszerzését célzó nyu­gatnémet törekvések megelőzése. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormánya véleménye szerint a kellően előkészített össz­európai konferencia megtartása fontos lépést jelentene a kollektív biztonsági rendszer megteremtésé­nek útján, elősegítené az európai és a világbéke megszilárdulását. A felek nagy jelentőséget tulaj­donítanak az atomsorompó-szer- ződésnek. Annak megkötése ked­vező feltételeket teremt az atom­fegyverkezési verseny megfékezé­se, az általános és teljes leszerelé­sért, a valamennyi békeszerető erő tömörítéséért folyó harc szem­pontjából. A felek kinyilvánítják eltökélt­ségüket, hogy erősíteni fogják a Varsói Szerződés szervezetét a szo­cialista országok biztonságának szilárd garanciáját. A szocialista közösség külpolitikája további ak­tivizálásának, az agressziók meg­hiúsításának, a népek közötti ba­rátság érdekeitől vezettetve a fe­lek a jövőben is koordinálni fog­ják nemzetközi tevékenységüket. Az MSZMP és az SZKP képvi­selői nagy megelégedéssel állapí­tották meg, hogy a két párt néze­tei teljesen egybeesnek a nemzet­közi kommunista- és munkásmoz­galom helyzetének értékelésében. Megerősítették azon törekvésüket, hogy a jövőben is folytatják a kölcsönös konzultációkat, s egyez­tetik álláspontjukat és tevékeny­ségüket. Az MSZMP és az SZKP egysé­ges abban, hogy minden egyes marxista—leninista pártnak, mi­közben az előtte álló nemzetközi feladatok megoldásán fára­dozik, a nemzetközi kom­munista- és munkásmozga­lommal szembeni magas felelős­ség szellemében kell cselekednie, mindent meg kell tennie az összes kommunista erők nemzetközi ösz- szeforrottságának megszilárdítá­sára. A felek meggyőződése, hogy a kommunista világmozgalom egy­ségének megerősítéséért folyó harc fő kérdése: a kommunista és munkáspártok nemzetközi ta­nácskozásának gondos előkészí­tése ás megtartása. Meggyőződé­sük, hogy a küszöbönálló ta­nácskozás fontos szakaszt jelent az imperializmus elleni harcban, a jelenkor összes forradalmi erői­nek tömörítésében és támogatást nyújt a szabadságukért és füg­getlenségükért küzdő népeknek. A testvérpártokkal szorosan együttműködve az MSZMP és az SZKP minden tőle telhetőt, meg­tesz a kommunisták ezen nem­zetközi fóruma sikeres lebonyo­lításának biztosítása érdekében. A küldöttségek pozitívan érté­kelték a budapesti konzultatív ta­lálkozó eredményeit, valamint a testvérpártoknak a nemzetközi tanácskozás előkészítését célzó további együttes lépéseit. A szov­jet fé] elismeréssel méltatta az MSZMP nagy hozzájárulását eh­hez a munkához. Az MSZMP és az SZKP to­(Folytatás az 1. oldalról.) nos, majd így folytatta: — Az ilyen látogatások egyrészt alkal­mat adnak fontos, időszerű kér­dések megbeszélésére, másrészt a politikai szándékban az is benne van, hogy demonstráljuk barátságunkat, egységünket és együttműködésünket. Ennek megfelelően most az volt a cé­lunk, hogy egyébként is jó, bensőséges kapcsolatainkat, tovább erő­sítsük és kielégítően fejlődő együttműködésünket mind a politikai, mind a gazdasági és a kulturális élet terén to­vább szélesítsük és növeljük, mert ez kölcsönösen előnyös or­szágainknak, — és mint már említettem — különösen fontos Magyarország számára. Kádár János ezután hangsú­lyozta: ezt a munkát is igyekez­tünk becsülettel elvégezni és — végiggondolva az egész progra­mot — az a véleményünk, hogy el­értük célunkat. Megfelelő megbeszéléseket folytattunk és bensőséges találkozásaink voltak a szovjet emberekkel. Mint a magyar párt- és kor­mányküldöttség tagjainak, külö­nösen jól esett az a szívélyesség és barátság, amellyel mindenütt találkoztunk. Egy másik kérdésre Kádár elv­társ elmondotta, hogy útjuk so­rán tájékoztatást kaptak a szov­jet élet fejlődésének alapvető, fő jellemzőiről, majd a látogatás eredményeiről ezeket mondotta: — Megbeszéléseink során — ahogyan ilyenkor szokásos, — mindkét részről tájékoztatást ad­tunk saját helyzetünkről. Sok időt szenteltünk a kétoldalú kapcso­latoknak. Megállapodtunk mind­azokban a témákban, amelyeket a további munka során napiren­den tartunk. Egyébként megáik* pítottuk, hogy a magyar—szovjet együttmű­ködés egészséges, jó, és meg­felelően fejlődik. Ez így van politikai téren, a nem­zetközi politikában is, s ami szintén örvendetes, mindinkább, mind szélesebben fejlődik orszá­gaink társadalmának közvetlen érintkezése. A küldöttség hivatalos tárgya­lásai, az egyes vezetőkkel foly­tatott megbeszélések, a gyűlések* a szovjet dolgozóikkal való szám­talan találkozó küldöttségünk eredeti missziójának megfelelően zajlott le — mondotta Kádár Já­nos. A misszió eélját, mindig nyíl­tan. programszerűen hirdettük: az volt a szándékunk, hogy a látogatás mozdítsa elő a két párt, a két kormány, a két ország, a két nép barátságát, testvéri, mindkét országra nézve hasznos kapcsolatát, együttműködését. — Szeretném azt is megemlí­teni, — mondotta beszédében Ká­dár János, — hogy a magyar- szovjet kapcsolatnak természete­sen nemcsak Magyarország és nemcsak a két fél, hanem széle­sebb értelemben a szocialista or­szágok, a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom szem­pontjából is megvan a maguk meghatározott jelentősége. A magyar—szovjet kapcsola­tok kedvező alakulásának pozitív hatása tehát a két ország érdekein túl hasznosan és jól szolgálja az összes szocialista országok, valamint a nemzetközi munkásmozga­lom törekvéseit is. Ezzel az érzéssel jöttem haza és általában a küldöttség tagjai is így értékelik látogatásunk eredményeit — fejezte be nyi­latkozatát Kádár János. (MTI) PANORÁMA Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára csütörtökön felszólalt a moszkvai pedagóguskongresszu­öt évvel az atomcsend-szerző- dés és öt nappal az atomsorom- pó-szerződés után Franciaország légköri atomfegyver-kísérleteket kezd a Csendes-óceánon. Pénte­ken helyi idő szerint hajnali egy órától lezárták a tengeri és lé­giforgalom elől a Muruora ko- rállszigetek térségét, ahol Fran­ciaország 1966-ban hat, 1967-ben három atomfegyver-kísérletet végzett. Az augusztus végéig tervezett kísérletek francia hidrogénbom­ba felrobbantásával zárulnak. Az indiai parlamenti küldött­ség, amely dr. N. Sandzsiva Ked­dinek, az alsóház elnökének ve­zetésével tartózkodik hazánkban, csütörtökön látogatást tett hiva­talában Kisházi Ödönnél, az El­nöki Tanács helyettes elnökénél és Cseterki Lajosnál, az Elnöki Tanács titkáránál. Ezután a ven­dégek felkeresték a Magyar Nemzeti Galériát. Útjuk innen dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élemezésügyi miniszterhez ve­zetett. Prágában bejelentették, hogy Ivan Basev bolgár külügyminisz­ter meghívására a közeli napok­ban látogatást tesz a Bolgár Nép- köztársaságban Jiri Hajek cseh­szlovák külügyminiszter. vábbi erőfeszítéseket tesz a szo­cialista országok egységének erő­sítése, a szocialista közösség po­litikai, gazdasági és védelmi ere­je szakadatlan növelése érdeké­ben. A két testvérpárt határo­zottan elítéli Mao Ce-tung cso­portjának politikáját, amely láb­bal tiporja a marxizmus—leniniz­mus elveit, szakadár irányvona­lat folytat a nemzetközi kom­munista mozgalomban és ezzel kárt okoz az imperializmus elle­ni harc és a szocializmus kínai építése ügyének. A tárgyalások résztvevői hang­súlyozták, hogy az MSZMP és az SZKP szoros együttműködése és információcseréje, a küldöttség­cserék, a két párt vezető szemé­lyiségeinek találkozói és konzul­tációi, a pártjaik közötti kapcso­latok lenini normáinak szellemé­ben elősegítik az időszerű kéré­sek elvtársi légkörben történő operatív megoldását. A felek cél­szerűnek tartják az MSZMP és az SZKP közötti együttműködés formáinak és módszereinek to­vábbfejlesztését. A két ország párt- és kormány- küldöttségének tárgyalásai a Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság, az SZKP és az MSZMP közötti testvéri barát­ság és sokoldalú együttműködés erősödését szolgálták. A magyar párt- és kormány- küldöttség baráti látogatásra hív­ta meg a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségét ' a Magyar Népköztársaságba. A szovjet fél a meghívást köszönettel elfogad­ta. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents