Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-30 / 177. szám
Ok: A felelőtlenség, a veszély lebecsülése ,,1968. május 27-én az esti órákban, a munka befejezésekor Hermann Ferenc és Kovács Lajos traktorvezetők munkahelyükről, Csehi-pusztáról az erőgép vonó- padján négy-négy személyt szállítottak Okrádra. Ráadásul az emberek villája is fel volt tűzve a vonópadra. Hatodik sebességgel rohantak lefelé. Okrád előtt kaptam el őket”. Ezt a jelentést véletlenül pillantottuk meg az Iregszemcsei Állami Gazdaság vezetőjének asztalán. Elmondta, hasonló esetek nap mint nap előfordulnak és sokszor súlyos fegyelmi, pénzbeli felelősségre vonást kell alkalmaznia embereivel szemben, saját testi épségük védelmére. E kérdés kapcsán fordultunk Mecseki Jánoshoz, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának műszaki és munkavédelmi felügyelőjéhez. Kérdés: Mecseki elvtárs! Valóban ilyen nagymérvű a veszély lebecsülése és az emberek felelőtlensége? VÁLASZ: Valóban. 1965-ben 667 baleset történt és 11 285 a balesetek miatt kiesett munkanapok száma a Tolna megyei termelő- szövetkezetekben. 1966-ban 848 balesetre 14 391, \ 1967-ben 1142 balesetre 21843 kiesett munkanap jutott, 1968. első félévében 640 baleset miatt 12 058 nap esett ki a termelésből. 1968-ban tehát félév alatt annyi baleset történt, mint 1965-ben egész évben. Hasonlóan elszomorító a halálos üzemi balesetek alakulása is, ugyanis 1965-ben négy, 1966-ban öt, 1967-ben hét és 1968. első félévben már négy termelőszövetkezeti dolgozó halt meg üzemi baleset miatt. Különösen ijesztő a jelenlegi helyzet, ha számításba vesszük azt, hogy az első félévben a betakarításnak csak mintegy ötödé történt meg, hiszen a legbaleset- veszélyesebb időszak — a nyári és őszi betakarítás — a második félévre esik. Kérdés: A balesetek okai közül mi szerepel leggyakrabban? VÁLASZ: A felelőtlenség, a veszély lebecsülése. A Lengyeli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola tanrendjében szerepel a munkavédelmi oktatás és innen évenként 100—120 fő kerül a termelésbe. Ezenkívül traktorosoktatásban részesül évenkénti tanfolyamokon körülbelül 350 fő. Ennek eredménye látszik is, mert míg az elmúlt években a balesetek 65—70 százaléka a gépesítéssel volt kapcsolatos, az 1967—68- as évben már csak 30—35 százalék. Nagymértékben nőtt a balesetek száma az állattenyésztők és a fogatosok körében. Meglehetősen sok baleset fordul elő alkohol hatása alatt. Sok baleset megelőzhető lenne, ha a munkahelyi vezető az ittas dolgozóit időben leállítaná és hazaküldené. Újabban terjedőben vannak a vegyszer okozta ártalmak. De ismételnem kell, hogy a dolgozók felelőtlensége a leggyakoribb ok. Kérdés: Mecseki elvtárs, már több ízben említette a vezetők felelősségét. Az egyes üzemi vezetők mit tehetnek a balesetek megelőzésére? VÁLASZ: Sajnos eluralkodott az a nézet, hogy ha „az a dolgozó nem óvja saját életét, miért épp én vigyázzak rá?” Azt hiszem e nézet tarthatatlanságát nem kell külön magyaráznom. Az üzem vezetőjének, termelőszövetkezeti vonatkozásban az elnöknek és a vezetőségnek feladata, hogy az üzem munkavédelmi tevékenységét megszervezze, s az egyes részlegvezetők ilyen irányú tevékenységét írásban, munkaköri kötelességként szabályozza és a végrehajtást rendszeresen ellenőrizze.* Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szükséges felelősségre vonást sem. hiszen az ittas dolgozók leállítása sokszor halálos baleset megelőzését is jelentheti. A cikk elején szereplő esetben például a két traktoros szigorú felelősségre vonása esetleg több embert ment meg a jövőben a haláltól vagy az életre szódó rokkantságtól. Vezetőink sok esetben sajnálatosan rosszul értelmezik a ' humanizmust és különböző indokokkal felmentik a mulasztókat a felelősségre vonás alól. Az üzemi vezetők hozzáállásának hiányosságait csak két példával szeretném illusztrálni. Az egyik: megyénkben több jól dolgozó biztonsági megbízóit felügyel a munkavédelmi feladatok végrehajtására, de olyan hírt még nem kaptunk, hogy valamelyiküket e tevékenységért megjutalmazták volna. A másik: az iparban jól bevált és hatékony munkavédelmi őrség szervezetet, termelőszövetkezeteinkben alig egy-két helyen szervezték meg. Kérdés: A helyzet tehát súlyos. Bizonyára értpk el azoiföan eredményeket is, amelyekről szeretnénk, ha tájékoztatást adna. VÁLASZ: Komoly eredményeket értünk már el, melynek elhallgatása esetén nem nyújta^ nánk teljes képet a munkavédelemmel foglalkozók munkájáról. Elértük például azt, hogy jól kiépített és aktív munkavédelmi szervezet foglalkozik megyénkben az ilyen irányú tevékenység gél. Valamennyi termelőszövetkezetünkben dolgoznak biztonsági megbízottak. Sok termelőszövetkezetben függetlenített, elnökhelyettesi beosztású vezetőt választottak a munkavédelmi tevékenység irányítására. Egyre több tsz-ben munkaköri előírásként az elnöktől a brigádvezetőig minden vezető külön is megkapja ez irányú feladatait. A balesetek kivizsgálása ‘ egyre több termelő- szövetkezetben kellő alapossággal és pontossággal történik, és egyre inkább megtörténik a mulasztók felelősségre vonása is. Minden üzemi vezető biztonságtechnikai vizsgát tett és a vizsgára való felkészülés közben a tanultakat a gyakorlatban is alkalmazhatja. Évenként egyhetes oktatást tartunk a biztonsági megbízottak részére és ez év őszén először, a termelőszövetkezetek elnökei és főagronómusai részére szervezett továbbképzésen is foglalkozunk munkavédelemmel. Ezenkívül jó kapcsolatot tartunk többek , között a Szakszervezetek Megyei Tanácsával és a BM Tolná megyei Főkapitányság közlekedési osztályával is és esetenként közvetlenül is segítjük a termelőszövetkezetek munkáját. Az SZMT munkavédelmi osztálya például már több ízben szervezett konzultációs jellegű látogatást tsz- szakemberek részére valamelyik jó munkavédelmi szervezettel rendelkező állami gazdaságba — mondotta Mecseki János elvtárs. B. A. Közvagyon, megbecsülés nélkül ? Országos viszonylatban milliókra rúg az az összeg, amit a közvagyon rémei, a megszállott ron- gálók okoznak, néhanapján pasz- szí\ szemtanuk statisztálásával, de sokszor az éjszaka leple alatt, titokban. A rombolás mindannyiunkat szegényítő szenvedélyének alig tudunk gátat vetni. Sajnos így van ez szűkebb házunktáján, Szekszárdon is. Elképesztő nagyságú pénzösszegekben tudjuk mi is meghatározni a garázda .erőpróbák” eredményeit. Elég, ha köztereinken nézünk szét, vagy sorra járjuk azokat a szolgáltatási létesítményeket, amelyek mindannyiunkat szolgálnának, ha kihelyezésük után nem sokkal ösz- sze nem törnék, zúznák őket. A piac a város szívében van. Az itt elhelyezett nyilvános telefon- fülke tehát nem azért szabad préda, mert ahogy mondani szokás, az isten háta mögött van. Mégis, e fülkét a fenntartó nem győzi javíttatni, felújíttatni, mert egyre* másra szétszerelik, szaggatják, és verik. Nem találkoztunk még olyan sokuknak elégtételt szolgáltató hírrel, hogy X, vagy Y urakat, akiket kártevő közszereplésükön rajta kaptak, így meg így büntették meg. Úgy néz ki, hogy míg a lakosság javarésze örömmel, megbecsüléssel fogadja azokat ft létesítményeket, amelyek igényeit szolgálják, egy kicsike hányad, egy kártevésre mindig kész réteg nyugodtan űzi kisded játékait és rombol. A Posta a nem tudom hányadik felújítás után most úgy határozott, hogy leszereli a piactéri nyilvános telefonállomást, mert szüntelen javítási költségei hasznosabb dolgokra is fordíthatók. Persze, lehet vitatkozni azon, hogv a közvagyonnak nevezhető telefonfülke megóvásának valóban ez-e az egyetlen járható útja! Ha az önvédelemnek e módszerét beváltként alkalmaznánk, tereinkről be kellene gyűjtenünk a padokat, eleve ki sem kellene szerelnünk a játszótéri felszereléseket, más területen hasznosíthatnánk az ut- £at virágtartó kőedényeket és így tovább. De kérdés, hogy a vandálkodók helyett azok érdemelnek-e büntetést, akik nem hogy nem rongálnak, de készek a. kova gyón védelmére? Véleményünk szerint nem az a közvagyon védelmének legésszerűbb útja, hogy a rongálok szeme elől eltüntetjük a rongál ni valót. Ezek ellen a megrögzött erős legények ellen legjobb védelmet a közrend őreinek és az ő munkájukat támogató, segítő társadalom ébersége nyúthatja. Nem véletlen az, hogy italozók körül tombol leginkább — és legtöbbször az éjszaka leple alatt — a közvagyon rongálóinak népes bandája. Ezeket a „nagylegényeket” kell jobban szemmel tartani és tettenérés esetén kiosztani nekik köszönetképpen mindazt, amit törvényeink biztosítanak a közvagyon sérthetetlenségét seinmibeve- vőknek! Több csikó Tolna megyében Kedvező- az idei csikószaporulat Tolna megyének .lótenyésztéssel intenzívebben foglalkozó gazdaságaiban. Annak ellenére, hogy a tavaszi lóinfluenza miatt aránylag sok volt a vetélés és az elhullás, ebben az évben a tavalyinál 612-nól száz-százötvennel több kiscsikót nevelnek, többek közt a Dalmandi Állami Gazdaságban, továbbá a pálfai, a re- gölyi, a tengelici, a nagykónyi, valamint a madocsai és az ozorai termelőszövetkezetekben. Amint Sitkai Jáno6 megyei lótenyésztési felügyelő kérdésünkre él- j mondotta, az elmúlt évekéhez képest javult az állatok kondíciója is, mivel abrakban, bővebb, jobb minőségű volt a ..csikó- menü”j A lovak minőségének javításához azonban még hiányzanak a megfelelő csikónevelő-telepek. Re- gölyben van a tsz-nek csikótelepe, azonkívül az idén a pálfai Egyetértés Tsz épített hatvan férőhelyes istállót harmincholdas nagyüzemi csikójártató pályával és legelővel. A gazdaságok a magyar félvér lovat tenyésztik inkább, elsősorban munkára, a törzstenyészetek sport- és export célokra nevelik az újabban egyre jobban keresett állatokat. Barátjuk a könyv.*. A dombóvári járásban 8 könyvtárban közel 700 olvasót vesztettek az előző évi létszámhoz képest. Van ellenpélda is: a Fehérvári Lajosné által vezetett dombóvári járási könyvtárban nőtt az olvasók száma: 27 felnőttel. Az ő olvasóik közül kerestünk fel kettőt, akik hűséges látogatói a Dombó Pál utcai helyiségnek; Ahol a könyv ihletet ad... Olvas a család. Apa. anya. s a fiú, alti „hivatalosan” is könyvtártag, ésdesanyja szerint „főolvasó” a gyerek. Segítőtársa a könyv, ihletet is merít némelyikből. Farag. Kóstolja a művészetet, amelyben édesapja a tanító- mester. Bmlássy Gyuláék otthonában családtagnak számítanak a könyvek, nem csoda, ha Bese úgy szereti őket. Középkori magyar mesterek munkáiról vall a „Faszobrászat”. Barcsay művészeti anatómiája ennél a háznál nélkülözhetetlen. De így sorolhatnám tovább könyveiket, amelyek táplálják a belső lángot, éltetik a kifejezési igényt. Az édesapa erős művészegyéniség, akinek személyisége hatott a gyerekékre. Mindhárom fiú kitűnően érettségizett. Két diploma is gazdagítja már a családi „vagyont”. Bese táncol a dombóvári népi együttesben, készül Fran- ciaország'ba, szabad idejében farag és főfoglalkozásként a kályhásmesterség elsajátítására készül. Kézügyességének ebben a szakmában megfalálta egyik használható formáját, de távol jár a megáilapodottságtól: 20 éves. A keresés tükröződik az olvasmányain. Sokféle dolog érdekli, de nem felületesen. Édesanyjával összeszedtük ágya melletti asztalkáról azokat a könyveket, amelyeket legutóbb forgatott. Meglehetősen változatosak a címek: Krbek Franz: A fizika, mint élmény. Baktay Ervin dr.: A hindu világszemlélet ismertetése. Operakalauz. Székely balladák ..; — A székely balladákat azért kérte, mert szeretne közülük egyet faragásban megörökíteni — mondja az édesanya. Érettségire osztályfőnökétől kapott jutalomkönyv Áprily Lajos: „A kor falára’7 című műve. Kéthetenként 10—12 könyvet cserél a könyvtárból, ebben akadnák izgalmas és könnyed regények, útleírások, történelmi tárgyú alkotások vegyesen. Elolvas egy könyvet, ha nagyon megtetszik neki, továbbadja a családnak. — Ezt olvasnotok kell! — mondja. Bíznak az ízlésében: igényesen válogat. A családban, ahol a könyv családtagnak számít, és ihletet ad a művészi munkához, ételre jobban sajnálják a pénzt mint könyvekre. Nem falni : emészteni kell Dr. Vajda Zsigmondnak huszonöt éve hiányzik a százhoz. Friss mégis, a szellemének nem ártott, az idő. Levelezik írókkal, költőkkel, reagál újságcikkekre, benne él egész mozgékony századunk vérkeringésében. A nyugdíjazás nem szorította szűk korlátok közé életét. Érdekes, hogy a környezet milyen találóan jellemezheti az embert. Vajda Zsigmondék házához kert tartozik, szőlőlugas, a kertben virágok, és nagyon sok szabad zöld terület. Egyik fán kimustrált levélszekrény, ahol cinkék fészkelnek tavasztájt. Az üvegezett veranda íróasztalán nyitott könyvek, a szekrény tetején befőttek érnek, a természet anyagi és szellemi kincseit becsülik ebben a házban. Tavasztól őszig levegőn, szellős vászonholmiban jár: szabadon érik a testet a nap sugarai, lelkét a könyvek sújtotta sok szépség. — Mit is jelentenek Zsiga bácsinak a könyvek? — Mindent. — Van kedvéit irodalma? — A külföldi és a magyar... — Szűkítve a kört? — Kedvenceim az angoloktól: Shakespeare, Gallsworthy, a németek közül Hans Fallada. őt szívesen olvasom eredetiben, nagyra becsülöm az oroszok íróit: Dosztojevszkijt. Gogolt, Meres- kovszkijt, a franciákat kevésbé szeretem, kivált a mai francia irodalmat. — Dürren mattról mi a véleménye? — Nem ismerem. Nem olvastam tőle még semmit, — Ki érdekli a magyar íróit közül? — Szabó Pál, Tatay, Móra, Passuth, Fekete István, Kodolá- nyi, Veres Péter, Benedek — őket szeretem. — Benedek István itt járt az idén, a járásunkban. Elutazott a könyvheti találkozójára. — Arra nem, de ha itt, Dombóváron tartanak író-olvasó találkozót a vasutasklubban, azon mindig ott vagyok. Benedek Istvánt jól ismerem: érdekes, forradalmi ember. — Kivel osztja meg a gondolatait, az olvasottakról? — Gömöri József tanár a barátom. Latin műveltségű, minden iránt érdeklődő ember. — Téma szerinti csoportosít ás- ban válogat könyveket? — Főképp a lélektannal foglalkozó irodalom érdekel. — Ha tanácsot adhatna a mai fiataloknak, az olvasási módszereikről. mit javasolna? — A könyveket nem elég ..fal- ri”, a könyvet emészteni kell. Egy regényben nem az a fontos, hogy mi történik, hanem hogyan írja le azt a történést az író. A jó könyvet többször olvassa el az ember, nem is annyira a cselekményt, mint a stílusát élvezi. MOLDOVÁN IBOLYA I
