Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-28 / 176. szám
BARANYI FERENC: „Olvasó népért" Irta : Darvas József a Magyar írók Szövetségének elnöke Üzenet a földekről Aratni kell. Az életet csak a levágott rendek adják, előbb kell mindig a kenyér, mint a bennünk növő szabadság. Aratni kell. Évszázadok AZ ÍRÓSZÖVETSÉG, az „Ünnepi könyvhét" alkalmával hirdette meg az „Olvasó népért" mozgalmat. Meghirdetése valójában csak az előkészítés megkezdését jelentette. Előre mondottuk: nem valami rövid kampányról van szó, hanem • az egész társadalmat átíogó, évekre, esetleg évtizedekre szóló mozgalomról. Ezt pedig nem lehet rögtönözni, ennek tevékenységét körültekintően meg kell tervezni, A mozgalom meghirdetése: toborzó akart lenni. Azt ugyanis tudtuk a gondolat megszületése óta. hogy az „Olvasó népért” mozgalom csak akkor lehet eredményes, ha csatlakoznak hozzá mindazok a szervezetek, intézmények, amelyeknek egyébként is a tevékenységi körébe tartozik, vagy kellene hogy tartozzék az olvasás megszerettetése, a könyv elterjesztése, propagandája. Nem valamiféle vadonatúj, soha nem volt dolgot akartunk mi kitalálni. Azt akartuk — s azt akarjuk, — hogy az eddig folyt munka tervszerűen összehangoltassék, s így erősítse, hatványozza egymást; hogy az eddigi formákat, módszereket, minden területein, felülvizsgáljuk, jó vonásaikat megerősítsük, az alkalmatlanokat elvessük s újakat alakítsunk ki; hogy az eddigiek mellé új erőket vonjunk be a nevelő, népszerűsítő munkába. Nos, a toborzás, — eddig legalább is, — jól sikerült. A mozgalom meghirdetése jó visszhangra talált, Részt kért benne, már eddig is, a Hazafias Népfront, a KISZ, a könyvtári szervezet, a TIT, a rádió, a televízió, a sajtó, a könyvikiadók, a könyvterjesztő vállalatok, a SZOT, a SZŐ VOSZ; szinte mindenki, akikre számítottunk. Most az a fontos, hogy a kezdeti lelkesedés le ne lohadjon: tartalmas tervek készüljenek, s azok szívós munkával. meg is valósuljanak. Egy komoly szépséghibája van az eddigi jelentkezéseknek. Illetve: ez több is, mint szépséghiba; súlyos hiányosság. Mégpedig az, hogy nem, vagy alig mozdultak meg azok a szervek, amelyekre az iskolai irodalomoktatás ügye tartozik. Pedig azt is hangoztattuk, a legelső perctől, hogy a mozgalom igazi és tartós sikert csak akkor érhet el, ha szerves része lesz az iskolai irodalomoktatás is; illetve mindaz, amit az iskola, az olvasás, az irodalom megszerettetéséért tenni tud. így mondottuk: a mozgalom egyik fő alakja az irodalom- tanár kell, hogy legyen. S ez természetet, is, — hisz ő neveli a jövő olvasóit... Igaz, egy percig se tagadtuk, hogy irodaiomoktatásunknak sok fogyatékosságát érezzük, s a legelső feladat éppen ezek felderítése és megszüntetése lenne. Én magam, e vonatkozásban, „pedagógiai forradalmat’' sürgettem. Talán a sommás bírálat lett volna sértő, ezért a tartózkodás? Nem tudom. Mindenesetre: reméljük, hogy a tartózkodás feloldódik, s őszre, amikor a mozgalom valójában megindul, felzárkózik a „pedagógiai front” is i.. A MOZGALOMHOZ eddig csatlakozott szervezetek, intézmények vezetőitől, felelős •megbízottaiktól mi legelsőként azt kértük: dolgozzák ki annak a tervét, hogy ők hogyan, milyen formában, s milyen tevékenységgel akarnak részt venni az „Olvasó népért” mozgalom munkájában? Tulajdonképpen ez a próbája a szándékuk komolyságának. Nos, e tervek sorra beérkeznek. Az tükröződik belőlük —, szinte kivétel nélkül mindegyikből —, hogy akik elkészítették, komolyan veszik a mozgalmat, értik és helyeslik nemcsak a oéüját, de a jellegét is. Különösen azt, hogy nem látványos parádét akarunk, hanem szívás, tartalmas és maradandó eredményeket hozó munkát. A legtöbb terv éppen ezért a reális helyzetkép felrajzolását tartja a legsürgősebbnek: a lehető legalaposabb, amennyire lehetséges, tudományos módszerekkel felderíteni azt, hogy mi is történt eddig is főleg hol tartunk ma, a rendszeres olvasás (és a könyvvásárlás) elterjedésében? S ez csakugyan nagyon fontos. Bizonyos, — úgynevezett reprezentatív — felmérések már eddig is történtek. A legfontosabb adatok, amelyeket ma ismerünk, s amelyek részben inspirálták is az „Olvasó népért” mozgalom elindítását, ezekből váltak világossá. Például az, hogy az ország felnőtt lakosságának csak alig több mint 25 százaléka olvas rendszeresen; hogy a legjobb az arány az értelmiségnél, s a legrosszabb a parasztságnál; hogy az iskolai végzettséggel arányosan nő az olvasottság; hogy a legjobb olvasók a legidősebb iskolás korú gyerekek, — és az iskola befejezése után, általában zuhanásszerűen csökken az oivaTF.HÁT: általánosan eligazító adataink az eddigi felmérések alapján is megvannak, — de ennél sokkal alaposabban és sokkal részletesebben meg kell ismerni a valóságos helyzetet Szinte a legkisebb falvakig. így rajzolódnak majd ki azok a „fehér foltok”, amelyeknek a felszámolása lesz az elkövetkező évek, talán évtizedek feladata* A másik dolog, ami kiderül ezekből az előzetes tervekből — s ez is jó —, hogy a készítőik kerülni látszanak minden olyan formát, ami a kampányokat jellemzi. Nem akarnak látványos versenyeket, nem tűznek ki rohammal elérhető célokat, nem akarnak kidolgozni évekre, vagy éppen hónapokra bontott százalékos terveket, amelyeket lehetőleg még túl is kell teljesíteni. Leginkább talán meg a KISZ-nél érezhető valamilyen hajlam, a különböző versenyformákra, — de én remélem, hogy a végén ők is elkerülnek mindent, ami formális. Adatokkal, számokkal, ha kell százalékokkal, persze, a mi mozgalmunknak is szükséges operálni. Végeredményben: a mai helyzet jellemzésénél is használunk ilyeneket. De ne a számok hajszolása legyen a döntő, hanem a tartalom, ami a számok mögött van. A statisztikákkal sok mindent ki lehet mutatná; — a beiratkozott könyvtári olvasók számát például egy „ügyes” könyvtáros viszonylag hamar fel tudja tornászni. Ám csakugyan olvasnak-e ezek az „olvasók”? És mennyit olvasnak? Mit olvasnak? Fejlődik-e az ízlésük? Van-e maradandó, emberformáló hatása a könyveknek? Nem valamiféle elveken és módszereken vitatkoz- gató üléssorozatnák kell lenni az „Olvasó népért” mozgalomnak. Legyen dinamikus és hódító, — de jellemezze az alaposság, az elvi igényesség. Jellemezze az, hogy mi nem egyszerűen csak több olvasót akarunk szerezni, hanem, hogy a nemes, a jó irodalom szere tetőre akarjuk nevelni a legszélesebb rétegeket. NEM VÉLETLENÜL EMLÍTETTEM az imént a könyvtárakat. A mozgalomban minden részt vevő szervnek, szervezetnek, intézménynek, személynek egyforma fontosságú a munkája; a részfeladatoknak, mint fogaskerekeknek kell egymásba kapcsolódni. De e „fogaskerékrendszerben” szinte a vezérlő szerepet játszhatták a könyvtárak, a könyvtárosok. Az egész népművelési hálózatnak, a a sok új problémával küzdő népművelési munkának ma a könyvtárak a legszilárdabb bázisai. Ezt figyelembe kell venni az „Olvasó népért" mozgalomnak is. A nyári hónapokat az előzetes tervek egyeztetésére, összehangolására használjuk és őszszel átgondolt, széles körű programmal állunk majd az ország közvéleménye elé. És kérjük mindenki részvételét, segítségét, akinek álma a művelt, olvasó nép! keserve bennünk lassan enged. Lelkünk sokára lesz szabad? Nem számít. Vágni kell a rendet. Aratni kell. Vad jégeső leselkedik a jó vetésre. Viharral is megvív a nép, arany kévére hull a vére. Aratni kell. Nem hajt az úr, csupán jótékony ősi ösztön, amíg földből jön a kenyér, veríték is szakad a földön. Aratni kell. Az életet csak a levágott rendek adják, előbb kell mindig a kenyér, mint a bennünk növő szabadság. Aratni kell. Urak, papok kezében volt soká az ostor, nekünk csupán silány ocsu maradt a csont-törő robotból. Aratni kell. Ha pár konok paraszt kaszáját harcra fente; az ostorát féltő erő csomós vérünket hígra verte. Aratni kell. Jaj, volt idő — nem is túl rég — mikor az eszme nevében néhány vámszedő termésünk legjavát leszedte. Aratni kell. Ma még a gond nem kevesebb, de a törődés megsimogat, mint n yári szél. ha beleborzong is az önzés. Aratni kell. Az életet csak a levágott rendek adják, előbb kell mindig a kenyér, mint a bennünk növő szabadság. Aratni keli. Konok fiú a messzi kék mezőkre mentél, a hold is sarló alakú — tudd, hogy mit ér a jól kifent él. Aratni kell. A harcodat nem értjük, csak szorongva nézzük, de tudjuk majd, hogy te üzensz, mikor szívünkre messzi fény süt. Aratni kell. Sugarakat nem álmodott a pincegádor, lásd meg a pinceso rsokat a tündöklések távolából. Aratni kell. Ha visszatérsz, sarlónak hozd le majd a holdat, s a csillagok közt se feledd fiú, hogy közülünk való vagy. Aratni kell. Az életet ' csak a levágott rendek adják, előbb kell mindig a kenyér, mint a bennünk növő szabadság. Uj kirándulóhely: a gemenci erdő. Az idén kát a nemzetközi hírű gemenci első alkalommal szerveznek csoportos kiránduláso- erdőbe. Képünkön: a rezervátum részlete. „MTI-fotó — Járai Rudolf felvétele'
