Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-02 / 153. szám

Hunka és fegyver T artalékos tisztek orvosok, gyógyszerészek, pedagógu­sok, mezőgazdászok, mérnökök, szerelők — szellemi és fizikai munkát végzők egyaránt, akikre adott esetben fontos szerep vár. Néphadseregünk hivatásos parancsnoki állománya mellett egy esetleges háborúban órájuk vár kü­lönböző szintű alegységek vezetése, irányítása. A tanítóknak, könyvelőknek, szerelőknek tehát a polgári életben is katonáknak kell lenniök; a honvédelmi szövetség klubjaiban folyó képzés keretében állandóan felszínen kell tartaniok katonai ismereteiket, és igazodniok a katonai tech­nika, a katonai ismeretek fejlődéséhez. A honvédelmi szö­vetség kereteiben folyó oktatás, kiképzés — éppen a szövet­ség átszervezéséből adódóan — is új alapokra helyeződik; a korábbi, jórészt elméleti oktatás egyre inkább gyakorlativá válik. így került sor a közelmúltban a megye tartalékos tiszti állományának nagy részét felölelő lövészetekre, Ezek a lövészetek a közelmúltban Dunakömlődön, illetve Simontomyán fejeződtek be, amelyeket még műszaki — illetve tereptani elméleti és gyakorlati foglalkozás egészí­tett ki. Ezek az egész napos foglalkozások számos, nagyon jó tapasztalattal szolgáltak. (Dunakömlődön például megjelent a tartalékos tisztek között Rigóczky István, a járási párt­bizottság első titkára is. Nagy érdeklődéssel szemlélte, ho­gyan kezelik a fegyvert azok, akiknek legtöbbje tevékeny szerepet vállal a járás gazdasági, politikai arculatának for­málásában is). Tán a legkedvezőbb tapasztalatot a géppisztollyal végre­hajtott lövészet szolgáltatta. Úgyszólván nem volt, aki ne lőtt volna legalább megfelelőt, a nagy többség ugyanakkor el­érte a jó, a kiváló szintet — köztük még azok az idősebb korosztályhoz tartozók is, akiknek ez a típusú fegyver még egyáltalán nem volt a kezében. Cokak számára új volt a műszaki elméleti és gyakor- ^ lati foglalkozás, amelyet Rohr Ferenc tartalékos tiszt — a tanácsi építőipari vállalat technikusa — vezetett. Ennek témája a műszaki robbantás volt — hiszen esetenként elő­fordulhat, hogy különböző akadályokat kell robbantással el­távolítani. Mindezen túl az érdeklődést, a figyelmet lekötötte a program harmadik része, a tereptan is, annak ellenére, hogy kánikulai forróságban kellett meredek dombokat megmászni azért, hogy gyakorolhassák a térképolvasást, a tereppel való azonosítást, az álláspontmeghatározás különböző módozatait. A dunakömlődi, illetve simontornyai egész napos prog­ram tulajdonképpen az 1967—68-as oktatási év befejezése volt — amelyet az MHSZ Országos Központja képviseleté­ben megtekintett Kosa Ferenc őrnagy Is. A látottakról ked­vezően nyilatkozott, akárcsak a résztvevők, akik úgy véle­kedtek, hogy a következő oktatási évben több ilyen, vagy hasonló, gyakorlati foglalkozást kellene tartani. A z oktatási év tehát befejeződött, viszont a megye tar- ** tartalékos tiszti állományára — mint a honvédelmi szövetségek egyik legfőbb bázisára — újabb feladatok vár­nak. Közre kell működniök a közeljövőben sorra kerülő honvédelmi versenyek szervezésében, lebonyolításában, to­vább kell erősíteniük a tartalékos klubokat, felkészülni a következő oktatási évre, amelybe már nagyobb arányban kell bevonni a tartalékos tiszthelyettesi, legénységi állományt is. Bl. »WfT >■* '“ki' JK sM ­Ünnep Vasárnap búcsú volt Pálfán, és ahogy az már lenni szo­kott, a hagyományos ünnepet megelőzően, nagy volt a ké­szülődés. Az alkalom rokonok, barátok, ismerősök százát szó­lította ezúttal is a kétezer­ötszáz lakosú községbe. Híre­sek szoktak lenni a pálfai bú­csúk, vendégei sokáig emlege­tik. Ezúttal szokatlan prog­rammal bővült a búcsús .viga­lom. A művelődési házban rö­vid ünnepségen köszöntötték a község véradóit, vöröskeresztes aktíváit. Az Állami Egészség- ügyi Gyermekotthon nyolc új törzsgárdatagja is ezen az ün­nepségen vette át a törzsgárda- jelvényt. És, nem is mellékes­ként, megemlékezés hangzott el Semmelweisről, az Egész­ségügyi Világszervezetről, a véradás jelentőségéről. A község jó munkájáról ne­vezetes vöröskeresztes szerve­zete nagy fába vágta a, fejszét azzal, hogy a búcsú napján vállalta megrendezni ezt az ün­nepséget. Bőven voltak hitet- lenkedök, akik nem sok sikert jósoltak a rendezőknek. Nem így történt. Igaz, nem kezdődött pontosan az ünne­pély. de hát.., ahogy ezt egyik vezető nevetve meg­jegyezte: — Meg kell ám enni a kacsacombokat, meg kell be­szélni a búcsút! — Szerencsé­re sem az egyik, sem a másik nem tartott sokáig, így némi késéssel, de csak megnyitotta Rácz Jánosné vöröskeresztes titkár az ünnepélyt, amely so­rán a község 128 véradóját kö­szöntötte. A Megyei Véradóállo- mús képviseletében dr. Ótós Mik­lós emlékezett Semmelweisre és köszönte meg a község lakói­nak a véradásban tanúsított áldozatosságukat. Szavait nagy figyelemmel kísérte a hallga­tóság, mert arról is beszélt, hogy ki kinek nyújtott segít­séget. Talán itt értették meg az emberek igazán, hogy élet­mentőnek nevezni a vért, nem üres frázis. Dr. Ótós, majd később Dulai Kárólyné. a Vö­röskereszt megyei szervezeté­nek titkára is külön köszöne­tét mondtak a község állami és gazdasági vezetőinek, akik annak idején, a véradást meg­előzően nemcsak beszéltek a véradás fontosságáról, hanem maguk is jelentkeztek vér­adásra. Lakos Gyula tanács­elnök nem kis büszkeséggel súgta, hogy az ő vérét állító­Tábor 1968 Vasárnap országszerte megnyi- nyitottáik kapuikat az önkéntes ifjúsági építőtáborok. Fiataljaink az idén is két-két hetet közös munkával töltenek. Az egyetlen Tolna megyei munkatáborba, Kanacsra vasárnap délután meg­érkeztek a Vas megyei lányok, a Tolna megyei lányok egy cso­portja pedig Balatonújhelyre uta­zott, és hétfőn reggel megkezdte a munkát. Az egerlövői építőtábor sátrait vasárnap megyénkben fiúk né­pesítették be, Tamásiban pedig az ország minden részéből hpzzánk érkező fiatalok kezdték meg a feltárást. Jó munkát, kellemes nyaralást, fiatalok! Felvételre keresünk esztergályos, marós, hegesztő, lakatos, autószerelő szakin un kásokat MGV 4. sz. Gépjavító Allo- 1 mása Tamási. , (246) Pálfán lag egy 18 éves kislány kapta. Tréfásan jegyezte meg egy fültanú, hogy jól járt a kis­lány, mert Gyula bácsi kicsat­tanó egészségéről és minden helyzetben megnyilvánuló hu­moráról nevezetes. Fiaskó Antal tizenkétszeres véradásért került az ünnepel­tek népes koszorújába. Har- mincketten vették át a Vörös- kereszt ajándékát többszörös véradásért, huszonkilencen kaptak emléklapot, tizenegy vöröskeresztes aktírta lett tu­lajdonosa a Jó munkáért, ki­lenc pedig az Érdemes munr káért emlékéremnek. Nagy ováció támadt a te­remben. amikor a községi szer­vezet titkára átadta az Egyet­értés Tsz labdarúgócsapata ka­pitányának azt a futball-labdát, amit a szervezet ajándéknak szánt, sok győzelmet kívánva a csapatnak. A labda köszö­net is egyúttal. A véradás nap­ján délután edzésen voltak a csapat tagjai, amikor felkeres­ték őket a vöröskeresztes ak­tívák. Teljes létszámban je­lentek meg a véradáson. Fel­tételezhető, hogy szerencsét hoz ez a labda. Ezen a napon is győzött a csapat, bú csúf iá­ként a drukkeroknak. Hátha még az ajándéklabdával ját­szanak! Persler István, a járási vö­röskeresztes titkár után Orosz István, a gyermekotthon veze­tője üdvözölte az intézet új törzsgárdatagjait. Százötven­nyolc dolgozó közül negyven­egy birtokosa már a törzsgár- dajelvénynek. Ezt követően került sor a hagyományos búcsúi bál meg­nyitására, amit a Vöröskereszt községi szervezete rendezett. Kicsinek bizonyult a táncos jókedv nagyságához mérve a pálfaiak szép művelődési há­zának nagyterme. LÁSZLÓ IBOLYA Kettős esküvő Tamásiban Ritka szép és megható ünnep­ségnek volt színhelye szombaton délután a tamási művelődési ház. A nagy számban összejött roko­nok és barátok szemtanúi lehet­tek ifjú Erdősi Antal és Perczel Anna, KlSZ-esküvőjének. Az es­küvő napján az ifjú férj édes­apja, idős Erdősi Antal és fele-, sége házasságkötésük 25 éves év­fordulóját ünnepelték. Ritka ese­mény, hogy apa és fia együtt tartja az esküvőjét, illetve ezüst- lakodalmát. A vendégek örömmel gratulál­tak az ifjú párnak és meghatód­va köszöntötték az ifjú férj szü­leit. házassági hűségük megújí­tásának 25. évfordulóján. Lukács Sándorné Nőtanács Felvételre keresünk segédápolónőket,-'alamint férfi segédmunkásokat. Jelentkezni lehet: megyei kórház személyzeti irodájá­ban. (23) Gyakorlott gépirónőt kedvező díjazással, fél mű­szakra felvennénk. „Sürgős” jeligére n szer­kesztőségbe (11)

Next

/
Thumbnails
Contents