Tolna Megyei Népújság, 1968. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-27 / 175. szám
Nézelődés a budapesti N agy y ásártelepen A főváros gyomrának nevezik ezt az arányaiban, méreteiben is hatalmas csarnokot, a Szabadság-híd pesti hídfőjénél. Budapest gyomra? Sokkal inkább a magyar mező- gazdaság tükre, de még ennél is több, mert az elárusító utcákon sétálgató ember nemcsak azt látja, hogy minden van, hanem azt is felfedezi, hogy a tálalás kifogástalan. Rég elmúlt az az idő, amikor messziről meg lehetett különböztetni a magánkiskereskedőt az állami, vagy a szövetkezeti elárusító standoktól. A szembeszökő eltérés főleg abban mutatkozott meg, hogy a maszekok szép portékát kínáltak, gusztusos és vonzó tálalásban, a szövetkezeti standokon viszont az ötvenes, évek első felében fonnyadozó zöldség, férges gyümölcs, sáros burgonya kellet- lenkedett, festői rendetlenségben. 1951 óta minden évben megfordulok néhányszor a Nagyvásár- telepen, és évről évre tapasztalom a javulást, a fogyasztók esztétikai igényeit is kielégítő minőségi változást. Most 1968-ban, július végén egy kicsit a szövetkezeti gazdák szemével vizsgálgatom a keresletet, a kínálatot, a portéka mennyiségét és minőségét. A kora reggeli órákban ismerősökkel futok össze, Trieber Dezsővel, a nagydorogi fogyasztási szövetkezet elnökével és „vezérkarával”. Tanulmányozzák az árakat és nyomban összehasonlítást tesznek a „hazai helyzettel”. Megállapítják, a Nagy vásártelepen minden olcsóbb, mint otthon. A szövetkezetnek majdhogynem érdemes volna itt nagyban vásárolni és otthon kicsiben eladni a diny- nyét, a zöldpaprikát, a gyümölcsöt, a babot stb. Annál is inkább, mert nagy a kínálat, s viszonylag kicsi a kereslet. A standok degeszre vannak tömve áruval, a bőség szembetűnő és örvendetes. Nem érheti szemrehányás az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek dolgozóit, a bevásárlást végző budapesti háziasszonyok jobbnál jobb áru között válogathatnak. Elgondolom: itt a fővárosban ez a Nagyvásár- telep a szocialista mezőgazdasági üzemek legjobb propagandistája. Többet árul el a parasztemberek alkotókedvéről, tehetségéről, a magyar mezőgazdaság egészségi állapotáról, mint fél vagonnyi divatjamúlt brosúra. Mondom is a piacváros egyik vezetőjének, hogy a külföldi lapok tudósítóit most volna érdemes sajtófogadásra invitálni, legalább látnék, hogy még az aszállyal is megbirkóznak a technikával és tudománnyal felszerelt nagyüzemeink. A termelőszövetkezeteket in-Hozzátartozik az igazsághoz, hogy kább a Budapest környéki tsz-ek, a maszekok szívélyesebbek, vé az állami gazdaságokat jobbára rükben van, hogy az a legna- a Duna—Tisza közötti állami gaz- gyobb úr a földön, akiből élnek: daságok reprezentálják. Egyik- a vevő. A tejtermék-árusító mamásik állami gazdaság pavilonja gánkerekeskedők szinte kezet csó- valóságos élelmiszer-kisáruház. kolnak az . embernek. Fogalmam Házi készítésű füstölt húsok, má- sincs róla, hogy tulajdonképpen zsaszámra sorakoznak a polcokon, miből élnek: állnak a túróhegyek a pultokon, az akasztókon. Friss mögött, várják a kuncsaftokat, kolbász, füstölt kolbász minden nagyokat köszönnek, de tejtermék mennyiségben kapható, de ugyan- iránt, enyhén szólva, lanyha az ott fajborokat is nagy választék- érdeklődés. Az egyik szomorú ban vásárolhatnak a vevők. Az szemű kereskedőtől merő szána- állami gazdaságoknak minden bi- lomból tíz deka túrót vásároltam, zonnyal kifizetődik ezeknek az A pénzt nem akarta elfogadni, élelmiszer-áruházaknak az üze- mert amint mondta, ma én va meltetése, mert még ezen a gyök az első vevő. gyengébb forgalmú csütörtöki na- A kézi és motoros targoncák pon is szünet nélkül folyik a ki- szünet nélkül hordják befelé a szolgálás. Mindig van vevő. Az zöldséget, a gyümölcsöt, állandó itt üzemelő szövetkezeti, állami az utánpótlás, a feltöltés. Jól gazdasági standok helyzete stabil, működő, hatalmas gépezet gon- versenyképesek, valósággal ural- doskodik arról, hogy ne fogyjon ják a nagyvásártelepi piacot. Tol- ki soha semmi. A nagy árufel- na megye csak igen mérsékelten, töltést természetesen nem nap- viszonylag szerényen képviseli közben, hanem éjszaka csinálják, magát. Az is igaz azonban, hogy A\ Magyar Mezőgazdaság című itt most már túl sok keresnivaló- lap információs melléklete hét- ja nincs, mert gyakorlatilag min- ről hétre beszámol a felhozatal- den hely foglalt, nehéz elkép- ról. Gazdasági életünk szempont- zelni, hogy a régieket kiszoríthat- jából ez a beszámoló rendszere- ják az újak. A Nagyvásártelepen sen nagy érdeklődésre tart szá- standot üzemeltető gazdaságoknak mot. S itt látja az ember, hogy ugyanis megvan a kialakult, a mennyi szorgalom van a száraz több ezres vevőkörük, ugyanúgy, jelentés mögött. Még elképzelni mint egykor megvolt a jó hírű is rossz, hogy mi történne itt ak- magánkereskedőknek. kor, ha csak egy napra is megszakadna a szállítás folyamatossága húsból, halból, baromfiból, zöldségből, gyümölcsből, másból. Nem szakadhat meg. Érdekes, hogy még mindig lát az ember __... sorbanállást. A húsboltok előtt a g ‘ ^dinasztiák. Kiszorultak a délelötti órákban harmlncan_ perifériára, s kínos igyekezettel neßyvenen sorakoztak Ez csak erőlködnek, hog, lépő« MOT* l“duT Ä ímlk^a ,í a Konkurrenciaval, de egyre ne- vők észreveszik h van belső_ hezebben állják a szövetkezeti es rész „ _ magyarázza informáto_ az allami kereskedelem mellett romj Minden van bőségeBen_ de a versenyt Meglepődve láttám a jelek szerint belsőségből még hog/ a zöldpaprikát egyenként m szűk a keresztmetszet. Nem kifényesítik. „Mi mar csak vege- érti az emb hiszen a sertésnek tálunk kerem. Bennem csupán a nemcsak hu hanem mój tü_ tradíció tartja a lelket. Apám, dej szóva, beJs6sége is van nagyapam szinten nagyvasárte- lepi árus volt. Én kérem itt nőttem fel az uborkásládák között. A délelőtti Itt is szeretnek meghalni. — mondja D, úr, az egyik kofa- órákban most az idegenforgalmi dinasztia feje. szezonban külföldiek is százával keresik fel a Nagyvásártelepet. A A maszek szekcióban kévés . , , , , vevő mutatkozik. Néhány idős svedek’ az eszakro1 •>ovo !en^e- hölgy gusztálgatja D. úr fényesre lek látják a rengeteg őszibarac- glancolt zöldpaprika-kínálatát. D. kot, a dinnyegúlákat, a szőlővel úr megsúgja: „ötven éve hozzám megrakott polcokat és csodálkozó járnak de félek, hogy holnap acb ach” kiáltásokkal nyugtáz- már őket is elvesztem. Hiaba ”,, ’ ,, , ,, ' kérem, a nagy hal megeszi a kis zak> hogy ez az áldott magyar halat” — mondja kesernyésen, föld valóságos Kánaán, és még hozzáteszi, ha be kell Magánkereskedők egyébként most is működnek, huszat-huszonötöt számoltam. Récsukni a boltot, akkor elmegy elárusítónak az állami szektorba, és magával viszi a vevőit is. Budapest. 1968. július 25. SZEKVLITY PÉTER Felvételre keresünk asztalost, mintakészítő asztalost, hegesztőt, segédmunkást. Jelentkezés: Építőipari Szövetkezet, Szekszárd, Rákóczi u, 15, (270) Várni, de meddig ? CDvonatra AUTÓBUSZRA (97) Az elmúlt hetekben, hónapokban sokan vásároltak az NDK-ból érkezett hőszabályzóval ellátott vlllanyvasaló- ból. Akkor még nem gondolták, hogy a későbbiek folyamán milyen sok bosszúságot fog okozni, ez az egyébként ötletes és igen rövid idő alatt népszerűvé lett háztartási készülék. Ma már egyre több a panaszos az üzletben, a Gelkánál és a szerkesztőségben js, hiszen mint most utólag kiderült a vasalót alkatrész hiányában nem lehet javítani. Van aki, már közel két hónapja várja, hogy a Gelka megjavítja a vasalóját, de hiába. Olyan is van, aki megpróbálta kicseréltetni a vasalót az üzletben. Azonban ez sem járható út, mivel a fennálló rendelkezések értelmében az üzlet csak akkor cserélhet, ha a Gelka Igazolja, hogy a készülék a Jótállási időn belül ötször egymásután Ugyanott, vagy tízszer különböző helyen meghibásodott. Ilyen igazolást azonban a Gelka nem ad ki. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a cseréhez, illetve a kérdéses igazolás kiállításához szükséges meghibá- j sodási széria gyakorlatilag elő som fordulhat, hiszen a Gelka az első I hibát sem tudja kijavítani. Az al- ] katrészhiányról kiállított igazolás, í amelyet a Gelka minden további nélkül kiállít kevés a cseréhez. Ezt az üzlet nem fogadja el. így azután nem marad más hátra, mint várni Várni, de meddig? Ezt kérdezzük mi is a panaszosok nevében. (szigetvári) Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Tegnap a délelőtti órákban Szabópál Antal vb-elnök vezetésével ülést tartott a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. A vb megtárgyalta Vancsa Sándor pénzügyi osztályvezető előterjesztését az 1968. évi adókivetésekről és az adóbeszedésekről. E napirendi pont megvitatásán részt 1 vett dr. Hunor János, a Pénzügyminisztérium osztályvezetője. Ezután különböző bejelentések ügyében döntött még a végrehajtó bizottság. A vállalatok és a város Dr. Nedók Pál nyilatkozata Szekszárdon hozzávetőlegesen 50 vállalat és hasonló szerv működik. Az egyik hatásköre csak a város területére terjed ki, a másiké az egész környékre vagy éppen az egész megyére. Akad olyan is, amelyik nem önálló, hanem más megyében vagy a fővárosán székelő központhoz tartozik. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ezeknek milyen a viszonya a vá roshoz, mennyiben érzik azt magukénak, függetlenül attól, hogy szervezetileg milyen a viszony köztük és a városi tanács végre hajtó bizottsága között. Lehetőségeikhez mérten segítik a táros gyarapodását vagy csak gondot jelentenek? E témáról dr. Nedók Pállal, a városi tanács végrehajtó bizottságának megbízott elnökével beszélgettünk. — Úgy tudom, hogy a legutóbbi tanácsülésen felvetődött e probléma, és nagyon gyakran kerül szóba más alkalmakkor is. Mi a helyzet a városi tanács szemszögéből nézve? — Előrebocsátanám, hogy most nem elemzem a vállalatok itteni tevékenységének azt az oldalát, amelyik a foglalkoztatással kapcsolatos. Most hagyjuk figyelmén kívül azt is, hogy egy-egy vállalat, hivatal a maga tekintélyével, a hatáskörébe tartozó munkájával mennyire növeli a város rangját. A vállalatok és a város kapcsolatának van egy olyan oldala is, ami ezen túlmegy. Ahhoz, hogy a vállalatok zavartalanul működhessenek, s hogy dolgozóik megfelelő körülmények közt élhessenek, szükséges a jó kommunális ellátottság. Ez azonban csak akkor képzelhető el, ha a város területén lévő vállalatok közvetlenül is segítik a várost, hogy úgy mondjam, érezzék magukénak ezt a helységet. Sajnos, van olyan tapasztalatunk, hogy egyes szervek csak akkor veszik észre a várost, ha valamire szükségük van, mondjuk irodahelyiség, telephely stb. kellene, de a városnak, mint településnek, nagy közösségnek a gondjaival vajmi keveset törődnek. A város életének, sorsának legfeljebb csendes szemlélői. — A vállalatok az új gazdasági mechanizmus bevezetése óta kommunális adót kötelesek fizetni, ez pedig közvetlenül felhasználható a város kommunális fejlesztése érdekében ... — Ez igaz, de a probléma nem kommunális adó kérdése kizárólag. Ezt megfizetik, mert a rendelet előírja, de ha ennél többet nem tesznek, „kívülről” nézik a város gondjait, a város nem tud lépést tartani a követelményekkel. A rendelkezésre álló anyagi eszközök ugyanis — noha állandóan növekszenek — nem elégségesek. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése a vállalatok számára a saját gazdasági érdekek előtérbe helyezését jelenti. Ez rendjén is van. De véleményünk szerint' ennek az ürügyén nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat az érdekeket, amelyek nem szűkíthetők le egy vállalat, egy intézmény keretei közé. Az út- és járdahálózat vagy a parkosítás, játszótér például nagyon is közérdek, mégi* sokan csak a tanácsot emlegetik. Ha minden vállalat szemléletében, munkájában ez kerülne előtérbe, nem következhetne be a sok indokolatlan bontás, pusztítás. GyaLázár utcai parkosítás esetében. Minden évben összehívunk egy koordinációs értekezletet. Ezen megbeszéljük, egyeztetjük a különböző szervek városfejlesztéssel kapcsolatos munkáját. A logikai szempontok alapján megfelelő ütemtervet dolgozunk ki, ám ezt hol ez, hol az a vállalat rúgja fel: nem a megállapodás ■szerinti időben végzi el a munkát különböző okokra hivatkozva, hanem például akkor kezdenek felásni egy területet a szereléshez, amikor ott már parkosítottunk. Itt vetődik fel, hogy ha a vállalat vezetői magukénak éreznék városunkat, úgy fognák fel, hogy elvégre mégiscsak ebben a környezetben élnek a mi dolgozóink is, akkor feltétlenül lelki ismerti kérdést csinálnának egy-egy parkosított rész vagy új járda elpusztításából. Igaz, a vállalatok kötelesek vállalni az ilyen rombolás anyagi következményeit, de ezzel senki sincs kisegítve: a lakosságnak szépen parkosított utcákra, jó járdákra van szüksége. — Teljesen érthető, hogy a tanács a lakossággal együtt háborog ilyen esetekben, s a legkevesebb, hogy egy vállalat ilyennel ne gátolja a város fejlődését. De nyilván más téren is többet tehetnének a válla* latok a városi közösség érdekében. — Igen. Nagyon sok oiyan viszonylag kisebb értékű fejleszteni való adódik, amihez jól jönne a vállalatok társadalmi munkája. Néhány vállalat felszereléseket készített játszóterekhez. Mi megvásároltuk az anyagot, a vállalatok pedig társadalmi munkában elkészítették belőle a megfelelő játékokat Ilyen tekintetben a Vasipari és a Gépjavító Vállalattól, a Tolna megyei Tanács Építőipari Vállalatától és a Műszergyártói kaptunk sok segítséget. Ez egyben azt is igazolja, hogy van lehetőség a segítésre, csupán akarat kérdése az egész. Nagyon sokat segíthetnének a vállalatok a környezetükben lévő parkosított részek gondozásával. Ezek anyagi kihatása olyan kicsi, hogy egy vállalat észre sem veszi, viszont a város fejlődése szempontjából nagyon is számottevő lenne. Mindehhez azonban az szükséges, hogy a vállalatok ne albérlőnek tekintsék magukat a városban, hanem a gondjaival együtt érezzék saját magukénak — fejezte be nyilatkozatát dr. Nedók Pál. BŐDA FERENC (Szerkesztőségünk kéri az érdekelteket, hogy e témához minél többen szóljanak hozzá.) kori, hogy elkészül egy járda, ám nemsokára felbontják. Szépen parkosítunk egy részt, utána fel ássák. Legutóbb ez történt a Hu nyadi utcai járda és a Mészáros 1968. július 27.
